Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-11 / 7. szám, kedd

r AGRÁRKÖRKÉP 2005. január 11., kedd _________________________________________________________________________________________________ _____________9. évfolyam 1. szám A vetőmagon nem lehet és nem is érdemes spórolni - állítják a sikeres búzatermesztők Alapvető termelőeszközzé vált (Illusztrációs felvétel) Nem titok, hogy a hazai agrárágazatban a gazdál­kodási, árbevételi, hitele­zési stb. nehézséggel küz­dő gazdálkodók számára sok helyen jelent még min­dig dilemmát, hogy érté­kes vetőmagot vásárolja­nak-e, és szerényebb költ­ségekkel végezzék a táp­anyag-visszapótlást, a ta­lajmunkákat, vagy inkább fordítva. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szerencsére egyre többen tuda­tosítják, hogy a növényfajták és hibridek értékmérő tulajdonságait magába foglaló és átörökítő neme­sített vetőmag a sikeres növényter­mesztés egyik alapvető feltétele, s igy a a vetőmagot már az eredmé­nyeket jelentősen befolyásoló ter­melőeszközként tartják számon. A magas szaporulati fokú fémzá­rolt vetőmag valóban a minőség garanciája, az ilyen szaporítóanya­got ugyanis kiváló szántóföldi kö­rülmények között állítják elő, és a vetőmag kezeléséhez is megbízha­tó laboratóriumi háttér adja a szempontokat. Ez utóbbi azt is le­hetővé teszi, hogy a vetőmagtétel­ből a beteg, fertőzött szemek kike­rüljenek. A gombabetegségek je­lentős része ellen például kizárólag csak a csávázás nyújt védelmet. A vetőmagüzemek a fungicides (gombaölő) kezelést inszekticides (rovarölő) kezeléssel is kiegészítik, amelyek egyben a magtári és talaj­lakó kártevők elleni védelmet is biztosítják. A csávázás tehát a vető­mag számára olyan elhagyhatatlan kezelést jelent, amely egyben a komplex növényvédelmi technoló­giának is a részévé vált. A termelés jelenlegi szintjén a nemesített vetőmag szerepe sok­kal fontosabb, mint azt a saját „maradék“ búzájukat - szükség­ből vagy meggyőződésből - vető­maggá előléptető gazdák gondol­ják. A minőséget képviselő élelmi- szeripari búza termesztéséhez alapvető követelmény a kiváló minőségű másodfokú fémzárolt vetőmag. Nyugat-Európában van­nak olyan országok, ahol a vetés- területnek csaknem 80%-án már ilyen magot vetnek. A vetőmagon nem lehet és nem is érdemes spórolni - állítják a sike­res búzatermesztők. Ha fémzár nélküli, csávázatlan, esetleg isme­retlen eredetű vagy kevert vetőma­got vetünk, a termelés sikerét ve­szélyeztetjük, s a jelenlegi minő­ségi követelmények miatt gyakorla­tilag önmagunkat zárjuk ki a ver­senyből. A nem fémzárolt, hanem saját vetőmagot vető termelők ta­lán nem is tudatosítják, hogy az így elvetett parcellán gyakorlatilag több mint 10 %-ban már eleve jelen van a fuzárium gomba. A vető­magból ezt csak szakszerű, fajsúly szerinti szeparátoros kezeléssel végzett tisztítással lehet lecsökken­teni, amit csak vetőmagüzemben lehet elvégezni. Örvenetes, hogy manapság mind többen vannak, akik először saját területeiken kisebb kísérleti parcellákon próbálják ki egy-egy fajta teljesítőképességét, minősé­gét, s csak miután megbizonyo­sodtak róla, hogy a helyi körülmé­nyeknek és feltételeknek megfelelő tulajdonságú fajtáról van szó, kez­dik el termelni. Ebben a vetőmag­cégek kínálata és gyakorlata is segí­ti őket, hiszen soha nem tapasztalt nagyságrendű az a kínálat, amely napjainkban a hazai piacon is megjelenik. A genetikai háttér va­lóban megvan, az igényesen, szak­szerűen gazdálkodók valóban kivá­laszthatják a termőképesség, ter­mésbiztonság, az alkalmazkodóké­pesség és a betegségekkel szembe­ni ellenálló-képesség szempontjá­ból leginkább alkalmas fajtákat. Be kell látni, hogy a sikeres ter­mesztésnek valóban egyik meg­határozó tényezője a jól kiválasz­tott, termőhelyre adaptált fajta és annak csávázott, fémzárolt vető­magja. Ezt a vetőmagban rejlő genetikai potenciált kell megfele­lő termesztéstechnológiával - a talajelőkészítéstől kezdve a táp­anyagpótláson és a hatékony nö­vényvédelmen át a betakarításig - a lehető leghatékonyabban ki­használni. (ly) Hatékonyabb érdekvédelmet, pontosabb és részletesebb információs adatbázist kínál tagjainak Önkéntes tagság az agrárkamarában ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Ez év elejétől lépett érvénybe az agrárkamarai tagságról szóló tör­vény módosítása, amelynek értel­mében 2005. január 1-től meg­szűnt a kötelező tagság a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamarában. A jogszabály alapján az érdekvédelmi és szakmai szer­vezetben való tagviszony önkén­tes alapon jön létre, tehát ezután csak az lesz a kamara tagja, aki önként vállalja az ebből eredő kö­telezettségeket is. Az eddig legna­gyobb taglétszámú agrárérdekvé­delmi szervezet az átalakulás után a jövőben hatékonyabb érdekvé­delmet és pontosabb részletesebb információs és tanácsadói hálóza­tot kínál tagjainak, amely elsősor­ban az agrárágazat vállalkozói környezetéről szolgáltat majd pontos adatokat. Ebbe a hazai ag­rárpiaci információk mellett az EU piacain való érvényesülési lehető­ségek is benne foglaltatnak. Az agrárkamara jogviszonyá­nak rendezéséről szóló módosítás nyomán az érdekvédelmi szerve­zet a belső szerkezeti struktúráját is átalakítja, s tevékenységének súlypontját két fő szekcióba cso­portosítja, nevezetesen a mező- gazdasági termelés és szolgáltatá­sok, valamint az élelmiszeripari és kereskedelmi szakosztályokba. Perleczky Gábor a galántai regi­onális agrárkamara igazgatója szerint a kamara jogállásáról szó­ló törvény módosítása után nincs még lényeges változás, a törvény ugyan lehetőséget ad a jogi sze­mélyeknek arra, hogy kilépjenek az érdekvédelmi szervezetből, egyelőre azonban a regionális központba nem jeleztek ilyen irá­nyú szándékot. Amint elmondta, a kamarai tagság a magángazdák számára eddig is önkéntes alapon működött, a tagviszony részletes és pontos rendezését várhatóan az év június 30-ig, elfogadásra kerülő új kamarai alapszabály rögzíti majd véglegesen. A regionális kamara tevékeny­sége tehát továbbra is ugyanúgy zájlik, mint eddig, a tagok számá­ra elektronikus formában, faxon vagy postán folyamatosan továb­bítják a központ által kiadott in­formációkat, ezen kívül felhívják tagjaik figyelmét az egyéb, uniós pályázatokon kívül igényelhető tá­mogatási formákra is. Ennek kere­tében szorosan együttműködnek a regionális fejlesztési ügynökség­gel, a tagjaik számára különböző tanfolyamokat továbbképzéseket szerveznek, rendszeresen infor­málják őket az egyes terménypia­cokon tapasztalt ármozgásokról. Perleczky Gábor szerint a kamara a jövőben még hatékonyabbá és szervezettebbé teszi az informáci­ós adatbázisát, viszont ide már va­lóban csak a teljes jogú, tehát tag­díjat is fizető agrárvállalkozók nyerhetnek majd betekintést, lé­vén, hogy ők már külön jelszót kapnak a központi számítógépes adatbázisba való belépéshez. Az agrárkamarai tagdíj ebben a régióban minimálisan 3 ezer korona, a nagyobb szervezeti egységek az általuk művelt föld­terület nagysága alapján hektá­ronként 15 koronát fizetnek be a regionális kamara kasszájába, amelynek felét a központnak utalják át. Az élelmiszeripari cé­gek és szolgáltató vállalatok be­vételi szintjük alapján fizetnek tagdíjat, (sz) (Illusztrációs felvétel) A francia növény- és vetőmagszövetség honlapján EU-ban regisztrált szántóföldi fajtakatalógus ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az EU-fajtalistát az Európai Unió Bizottsága jelenteti meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának mellékletében. A mel­léklet sokszor csak az aktuális fris­sítéseket tartalmazza, ezért egy- egy fajta megtalálása nehézkes. A francia növény- és vetőmag­szövetség (GNIS) honlapján talál­ható adatbázisban rá lehet keresni az EU-ban regisztrált, szabadon forgalmazható teljes szántóföldi fajtakínálatra. A lista egy ötvözet, mely egyesíti a tagállamokban, il­letve néhány EFTA tagországban kiadott katalógusokat. így az adatbázis több mint 10.000 az EU- ban forgalmazható szántóföldi nö­vényfajtát tartalmaz. Az adatokat a GNIS folyamatosan frissíti az Eu­rópai Bizottság, illetve a tagor­szágok értesítése alapján. Az adat­bázis közel 18.000 bejegyzést tar­talmaz, ez teljesen nem egyezik meg a fajták számával, mivel egyes fajtákat több ország is re­gisztrált. Az adatbázis pontos címe: http://www.gnis.fr/english/fram e3_0.htm (euinfo) Az új hibridek választéka szinte áttekinthetetlen Kukorica-prognózis ' ÚJ SZÓ INFORMÁCIÓ A statisztikai adatok alapján a szemeskukorica átlagos termés­hozama az előző évtizedben 5 t/ha körüli értékeket mutatott. Az ágazat fejlesztési tervezetében megfogalmazott célok alapján az évtized közepéig 6,5 t/ha átlagos hektárhozamot kellene produkál­niuk a termelőknek országos szin­ten úgy, hogy a terméshozamok növelése mellett a kukorica vetés- területének több mint 1 százalé­kos növelésével is számolnak. Az évente eddig átlagosan megter­mett 650 ezer tonnányi mennyi­ségnek ennek alapján 2005-re a tervek szerint 888 ezer tonnára kellene növekednie. A termésho­zamok növekedésében meghatá­rozó szerepet játszanak az új nagyteljesítményű hibridek, ame­lyek választéka nálunk ma már szinte áttekinthetetlen, hiszen az engedélyezett fajták hazai jegyzé­kében tavaly csaknem kétszáz szemeskukorica- és több mint hat­van silókukoricafajtát tartottak nyilván, (sr) A csírázóképesség megőrzése a cél A vetőmag tárolása ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A tárolás célja, hogy a vetőmag vetési értékét, elsősorban a csírázó­képességét minél biztonságosab­ban és a hosszabb ideig megőriz­zük. Annak ellenére, hogy az egyes növényfajtáknak különböző igénye­ik vannak az optimális tárolási felté­telekkel szemben, a vetőmagok ál­talános s egyúttal biztonságos táro­lási feltétele a magok 6-8%-os ned­vességtartalma, a tárolóhelyiség 10 °C alatti hőmérséklete és a levegő 15 % alatti nedvességtartalma. Mi­nél nagyob az eltérés e három té­nyező között, annál bizonytalanabb a csírázóképesség tartós megőrzé­se. Az egyes tényezők közül a legna­gyobb veszélyt a rakodótér relatí­van nagy légnedvessége, valamint az erősen ingadozó hőmérséklet je­lenti. A tárolási feltételek változá­saira főleg a hagyma, a saláta, a paradicsom, a paprika és az ubor­ka, valamint egyes virágfajták ve­tőmagjai a legérzékernyebbek. Ma már általában korszerű csíravédő fémzárolt csomagolásban forgal­mazzák őket. (r) (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents