Új Szó, 2005. január (58. évfolyam, 1-24. szám)

2005-01-11 / 7. szám, kedd

10 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2005. JANUÁR 11. PÁLYÁZÓ Tudományos és technikai diákalkotó kiállítás AJÁNLÓ * A TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat, a TIT Stúdió és az Urá­nia Ismeretterjesztő Alapítvány pályázatot hirdet 10-18 éves diákok számára tetszőleges természettudományi és műszaki tematikájú, tárgyú, jellegű diákalkotások megvalósítására. Pályázz te is, és nyerj! I. A pályaművekkel szemben támasztott követelmények: 1. A kidolgozott pályaművek tükrözzenek (a pályázó életkorától elvárható) elmélyült, tudományosan megalapozott érdeklődést, ko­moly kutatómunkát! Éljen a pályázó valamely tudományos eljárás­sal: jelenségvizsgálat, kísérletezés, az eredmények szintetizálása, tu­dományos következtetések levezetése stb.! 2. Elengedhetetlen, hogy a pályamű érthető, hatékony módon be­mutatható, demonstrálható legyen. Egyaránt lehet pályázni elméleti (pl. poszter, számítógépes program stb.) és tárgyi-gyakorlati termé­szetű munkákkal (modell, terepasztal, makett stb.). Pályázhatnak egyének vagy néhány fős alkotó kollektívák. II. A pályázatra jelentkezni az elkészítendő pályamű rövid (1-3 ol­dalas) szinopszisának (vázlatos ismertetésének) benyújtásával lehet 2005. január 15-ig. A jelentkezések elfogadásáról 2005. január 31-ig minden jelentkezőnek értesítést küldenek. A jelentkezés pozitív vis­szaigazolása esetén a kész pályaművek elkészítésének és az elkészü­lés bejelentésének határideje 2005. március 1-. Ezzel egyidejűleg meg kell jelölni az alkotás bemutatásához szükséges helyigényt (max. 2,5 m2). A kész pályaművek nyilvános bemutatására és zsűrizésére 2005. április 2-án (szombaton) kerül sor a TIT Stúdióban (Bp. XI., Zsombolyai u. 6.) A zsűriben neves természettudósok vesznek részt. Nevezési díj: 1000 Ft, amelyet a pályázat visszaigazolásakor elkül­dött csekken kell befizetni 2005. március 1-jéig. A befizetési csekk másolatát a kiállítás helyszínén kell bemutatni. A határon túli pályá­zóktól nem kérnek nevezési díjat. A kiállításon való részvétellel kapcsolatban felmerülő utazási és szállásköltséget a pályázók viselik. Igény esetén a vidéki és a határon túli diákok, felkészítő tanárok részére mérsékelt árú szálláslehetősé­get biztosítanak. A kiállításon - meghívottként - európai (francia, német, cseh, szlovák, spanyol, orosz, bolgár és belga) társszerveze­tek diákjai is bemutatják alkotásaikat. A pályázat díjai: Az elfogadott pályaművek számától és színvonalától függően: 1. A legjobb 1-3 pályamű alkotója (alkotói kollektíva esetén pálya­művenként 1 fő) részvételi lehetőséget kap a Nemzetközi Tudomá­nyos és Technikai Szabadidő Mozgalom (MILSET) által Chilében 2005 júliusában megrendezendő ESI 2005 (Expo-Science International), Nemzetközi Tudományos- és Technikai Diákalkotó Kiállításon. 2. További 3-5 díjnyertes pályázó részt vehet a TIT Budapesti Is- meretteijesztő Társulat szervezésében európai természettudomá­nyos, technikai központok, múzeumok, nemzeti parkok, történelmi emlékhelyek megtekintésére indított nyári-őszi tanulmányi kirándu­lások valamelyikén (Erdély, Párizs, Firenze-Róma, Monaco-Mar­seiile, Brüsszel-London stb.). 3. 3-5 sikeres diákalkotót meghívnak a TIT Budapesti Ismeretter­jesztő Társulat nyári (júniustól augusztusig megrendezendő) ma­gyarországi tehetséggondozó szaktáboraiba. 4. A diákalkotók felkészítésében kiemelkedő szakmai és szervező munkát vállaló, felkészítő pedagógusok elismeréseként 1-3 pedagó­gust meghívnak az 5-9 napos nyári-őszi európai szakmai-módszerta­ni tanulmányutak egyikére. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás a 06-1-338-4295-ös tele­fonszámon vagy az aibnerne@mail.kossuth-klub.hu e-mail-címen kapható. A jelentkezéseket a következő postacímre kérik: X. OTTDK TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat, 1088 Budapest, Múzeum u. 7. Jó készülést mindenkinek! (ú) A belső fájdalmat csak szeretettel lehet tompítani A mindennapok hősei PUHA ANDREA Hallunk néha olyan emberekről, akik önkéntesen, viszonzatlanul se­gítenek másokon. Vannak, akik büszkélkednek, kérkednek vele, de vannak olyanok is, akik névtelenül, a háttérből egyengetik mások útját. Ezek az emberek példaképül szol­gálhatnak azok számára, akik csele­kedeteiket csodálják, s hasonló tu­lajdonságokkal szeretnének rendel­kezni. Nem abból áll a hősködés, amit a televízió képernyőjén látunk. A vi­lágon sehol sem léteznek izomagyú Herkulesek és supermanek, akik megmentik világunkat a pusztulás­tól. Csak a melengető, simogató szeretet, mert ez az igazi hős fegy­vere, és nem pedig a pénz. Eddig so­sem gondolkodtam ezen, egészen addig, míg a tévé egyik csatornáján azt nem láttam, hogy a háborút túl­élő gyerekek életét egy egyesület próbálta elviselhetőbbé tenni, segí­teni. Ami engem leginkább megha­tott, az az volt, hogy az egyesület tagjai 14-19 éves fiatalok voltak, akik a csatatérré vált városokban és falvakban maguk is elvesztették családjukat. Hiába várt a takarítás, a szemem a televízió képernyőjére tapadt, mélységesen megindított a fiatalok harca. Ők a szememben igazi hősöknek számítottak, és szá­mítanak még ma is. Bár nincs pél­daképem, gyakran figyelek fel olyan tinikre, akiknek megnyerő a fellépésük és a viselkedésük, én is szeretnék hasonló értékekkel és tu­lajdonságokkal rendelkezni. Hősnek lenni azonban nem könnyű, mert csak azok lehetnek igazi példaképek, akik valamilyen rossz esemény hatására képesek bárkit tiszta szívből, önzetlenül sze­retni és segíteni. Mert a pénz sem­mit sem jelent azok számára, akik szomorúak, bánkódnak. A belső fáj­dalmat csak szeretettel és odafigye­léssel lehet tompítani. Fontos-e egyáltalán a nevelés, vagy csak a mérhetetlen mennyiségű ismeretek átadása az egyetlen cél? Miért éppen egyházi? Napjainkban, amikor az erkölcs oly gyönge lába­kon áll, amikor a hitük mellett állhatatosan kitar­tó egyének ideje lejárt, amikor az élet minden te­rületét az anyagiasság hat­ja át, azt hiszem egyre fon­tosabb a kérdés, milyen nevelésben részesüljenek gyermekeink. MOLNÁR MARGIT Fontos-e egyáltalán a nevelés, vagy csak a mérhetetlen mennyi­ségű ismeretek átadása az egyet­len cél? Hogy minél több tananya­got elsajátítva megállják a helyü­ket a felsőbb oktatásban és a mun­kahelyükön? Vajon elegendő-e ez az emberré váláshoz? Az egyházi iskoláknak fontos küldetésük van. Nem elcsépelt frázis a hitre és az erkölcsre való nevelés. Mert „meging ott min­den, hol a hit hiányzik” - mondta Shiller, s Berzsenyi szerint „min­den ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs.” Olyan iskolában, ahol a tudás mellett a két legfon­tosabb erény a hit és az erkölcs, gyermekeink jó helyen vannak. Divatos irányzatok Egy külső szemlélő gyakran hajlamosabb észrevenni ezen is­kolák egyes diákjainak nem ép­pen ildomos viselkedését nyilvá­nos helyeken. Ne feledjük azon­ban, hogy a külső környezet, a különböző társadalmi hatások, divatos irányzatok, de elsősor­ban a média azok az erők, me­lyekkel szemben nem könnyű fel­venni a harcot. Vajon sikerül-e ez a családokon belül? Vajon tud- juk-e gyermekeinket kizárólag a saját elképzeléseink, elveink sze­rint nevelni? Mára már senki sem mondhatja férfias sportágnak, hiszen a hölgyek körében legalább annyira kedvelt Te próbáltad már? Tudod, mióta síelünk? civilek is részt vehettek a futamo­kon, és innentől a síversenyek nép­szerűsége rohamosan növekedett a földművesek körében is. Dimbes- dombos tájakon folyt a terepsízés, és rövid, meredek lejtőkön az ug­rással kombinált lesiklás. Új kötés, új lécforma 1868-ban aztán egy norvég fia­talember, Sondre Norheim meg­döntött minden addigi rekordot, amit sífutásban és lesiklásban ad­dig felállítottak. Ekkortájt egy szál hevederrel kötötték a léceket a lábhoz, ő viszont azzal forradal­masította a sportágat, hogy fűzfa­szíjjal a sarkakat is körülfogta, a lécek körvonalain pedig annyit változtatott, hogy középtájon ki­csit elkeskenyedjenek. Az új kötés és az új lécforma hatására köny- nyebb lett az irányítás és a veze­tés, ami gyorsabb haladást és hosszabb ugrásokat eredménye­zett. Őt tartják a modern síelés atyjának. A síelés egyre népszerűbbé vált, és egyre többen kezdték el ver­senyszerűen vagy csak hobbiként művelni. Mára már senki sem mondhatja férfias sportágnak, hi­szen a hölgyek körében legalább annyira kedvelt, mint a férfiaknál. Te próbáltad már? Nos, ha még nem, akkor itt az alkalom. Az idei tél ugyan hazánkban elég enyhe, a hegyek azonban most sem ma­radtak hó nélkül... (n) ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS Nem régi sport, bármennyire is természetesnek érzed manapság már, hogy ha itt a hó, irány a sítábor! Felrántod a sokcsatos ba­kancsot, belépsz a kötésbe, aztán csak élvezed, ahogy surrog a hó a léc alatt, amint siklasz végig a lej­tőkön. De mióta is adatik meg ez a páratlan téli élvezet az emberek­nek? Nagyjából száz éve lehet tö­megsportnak tekinteni a síelést, de a gyökerek, persze, ennél sok­kal régebbre nyúlnak vissza. Nor­végiában, Rodoy szigetén a kuta­tók találtak egy síelőt ábrázoló sziklavésetet, amely több, mint 4500 éves. Sőt, Skandináviában akkora becsben volt tartva ez a sport - vagy akkor még inkább csak közlekedési eszköz, illetve'a téli vadászatot megkönnyítő fel­szerelés hogy a vikingeknél kul­tikus figura volt Ull és Skade, a sí­elés istene és istennője. De hát ezen nincs is mit csodálkozni, hi­szen Norvégia és Svédország is Észak-Európában van, ahol köztu­dottan hideg a tél, és nem is kép­zelhető el hó nélkül. A vikingek híradása A síeléssel kapcsolatos első írá­sos emlék 1000 körül keletkezett, a vikingek híradása szerint több király is remek síző hírében állt. 1206-ban, a norvég polgárháború idején a gyermek trónörököst két sítalpas felderítő 35 mérföldön át farkasordító hidegben juttatta el biztonságos helyre. Erre a törté­nelmi eseményre emlékezve ren­dezik meg ma is minden évben ugyanezen az útvonalon a Birchleg Race-t (magyarul: Nyír­faláb Futam), amit azért nevez­nek így, mert a felderítők nyírfa­kéreggel borították be lábukat a hideg és a nedvesség ellen. Svédországban is van egy tradi­cionális, évente megrendezendő esemény: a Vassaloppet Cross Country. Ez az 53 mérföldes ver­seny Gustav Vasa hosszú síelésé­nek állít emléket, aki 1523-ban seregével leverte az országban uralkodó dánokat. A XVIII. és a XIX. században a svédek és a norvégok egyaránt sí­léceket használtak a téli hadvise­lések idején. A süécpár felemás darabokból állt: egy hosszú és egy rövidebb lécből (úgynevezett andor). A hosszú lécet használták sikláshoz, a rövidet mászáshoz és fékezéshez. Norvégiában 1840 környékétől kezdve rendeztek katonai terepsí- versenyeket (már egyforma hosz- szúságú lécekkel). Hamarosan a A síelés egyre népszerűbbé vált, és egyre többen kezdték el ver­senyszerűen vagy csak hobbiként művelni (Képarchívum) Olyan iskolában, ahol a tudás mellett a két legfontosabb erény a hit és az erkölcs, gyermekeink jó helyen vannak (Pavol Funtál illusztrációs felvétele) A nevelésből fakad Ismerjük be, hogy ez szinte lehe­tetlen. Mennyire nehéz helyzetben van akkor az iskola! És mégis mind­ezzel dacolva, próbálnak az egyhá­zi iskolák olyan légkört teremteni, melyben a diákok jól érzik magu­kat. Ez a jó érzés pedig a nevelésből fakad. A nevelésből, melynek alap­ja a szeretet, az odafigyelés, a meg­értés és a türelem. „A szeretet türel­mes, a szeretet jóságos, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.” (l.Kor.13,4-8). Ahol a pedagógu­sok példaképe az erényesség, a hit, ott a legjobb kezekben vannak gyermekeink. Ne féljünk tehát ki­állni hitünk mellett, bátran merjük vállalni a tiszta erkölcsre való neve­léssel járó nehézségeket! Mert „A gyermeknevelés' veszélyes dolog: ha sikerül, rengeteg küzdelem és gond az ára, ha nem sikerül, fölül- múlhatatlan a fájdalom.” - mondta Démokritosz.

Next

/
Thumbnails
Contents