Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-31 / 301. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 (Elek Tibor karikatúrája) A mélyben az alapvető értékrendszerek változása zajlik Milyenek a mai fiatalok? TALLÓZÓ ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ A megyei önkormányzati testület tagjai januártól szabad utat, pontosabban szabad hangot adhatnak nemzeti érzületüknek, hiszen az idei utolsó testületi ülésen többségi szavazással eldöntötték, hogy a himnusz eléneklésével kezdődjenek a tanácsi megbeszélések. A Nagy-Románia Párt egyik tanácsosának javaslatára toldották a napirendbe az „ünnepélyesebb kezdési forma” bevezetését,, amikor a testület saját működésének szabályzatát tárgyalta számos fontos, a 2005- ös költségvetési tétel, út- és vízhálózat-építés, szociális és gyermekvédelmi problémák kivesézése után. A korábbi tanácsok nem éltek a törvény adta lehetőséggel, talán azért, mert ez egy kicsit iskoláskorunkra emlékeztet, amikor órakezdés előtt feltettük a haj- és karszalagot, a pionírnyakkendőt, ellenőriztük egyenruhánkat, majd pontban 8-kor minden egyes osztály elénekelte a bizonyos másik, régi himnuszt, úja a bukaresti lap. BILD-ZEITUNG A második világháború pusztításaira emlékeztette Helmut Kohlt a dél-ázsiai cunami, amelyet a volt német kancellár egy Srí Lankai-i hotelben élt át. A 74 éves volt kancellár hangsúlyozta, hogy a történtek, ü- letve a járványveszély ellenére Srí Lankán marad, mert úgy véli, hogy szükséghelyzetben nem hagyhatja el a térséget. A korábbi kancellár a vasárnapi katasztrófa idején egy thalpei szállodában tartózkodott, a különösen erőteljesen sújtott Galle város közelében. Szavai szerint a történtek az általa fiatalon átélt második világháború bombatámadásainak pusztításaira emlékeztették. „Nem tudtuk felfogni, hogy másodpercek alatt tűnnek el házak. Úgy nézett ki minden, mint egy súlyos bombatámadás után” - fogalmazott az egykori kancellár, aki 1982 és 1998 között állt a német kormány élén. Helmut Kohlnak szerencséje volt, hogy szobája a szálloda harmadik emeletén volt. „Csak amikor azt láttuk, hogy a hotel első és második emeletét elárasztotta a víz, akkor kezdtük felfogni a katasztrófa méreteit. Itt maradunk, hogy tanújelét adjuk annak: az országban az élet visszatér a normális kerékvágásba, Srí Lankának van jövője” - jelentette ki Kohl. THE GUARDIAN A brit lap szerint a világ 30 leggazdagabb országa eddig összesen 250 millió dollár segélyt ajánlott fel, jóllehet az ENSZ és a nagy befektetési bankok szerint is 10-15 milliárd dollárba fog kerülni az ázsiai katasztrófa sújtotta térségek újjáépítése. Helyszíni riportban számolt be arról, hogy a thaiföldi Phuket épségben maradt részein üdülő külföldieket nemigen érdekli, mi történt nem messze tőlük. A phu- keti Hilton Szállóba szerdán kétszáz új vendég érkezett, és tegnap is ugyanennyit vártak. „Úgy tűnik: süket fülekre talált a thai kormányfő felhívása, hogy az ország öltözzön feketébe, és tekintsen el az újévi vigasságoktól”. A harminc év alattiak értékvilága jócskán eltér az idősebbekétől, ám a közhiedelemmel ellentétben nem a pénzhez, inkább a karrierhez és az emberi kapcsolatokhoz való viszonyukban különböznek az előző nemzedékektől. FIGYELŐ Beszélhetünk-e arról, hogy a mai huszonévesek valóban új generációt alkotnak? A magyar Medián decemberi kutatásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy értékrendjük miben különbözik az idősebbekétől. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2004. december 3-a és 7- e között készítette a szóban forgó vizsgálatot, az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A kutatás készítői először arra kérték az embereket, hogy nyolc alapvető társadalmi érték közül válasszák ki a számukra legfontosabbakat. Az életkor mind a nyolc itt vizsgált társadalmi érték megítélését befolyásolta, különösen nagy az eltérés a 30 évnél fiatalabbak és az ennél idősebbek értékválasztásai között. A fiatalok az átlagnál kevésbé tartják fontosnak a családi boldogságot, az önbecsülést és más emberek megbecsülését, viszont fontosabb számukra az anyagi jólét, a szabadság, az izgalmas és változatos élet, valamint a meghitt emberi kapcsolatok: a szerelem, a barátság. A különbségek azonban korántsem drámaiak és néhány esetben nem is egyértelmű, hogy közvetlenül az életkor van-e hatással az értékválasztásokra, vagy a háttérben valamilyen más társadalmi-demográfiai jellemző hatása húzódik meg. A családi boldogság például a fiatalok körében is a legáltalánosabban elfogadott érték, és a fontossága szorosabb összefüggést mutat a családi állapottal, sőt még a vallásossággal is, mint az életkorral. Magyarán a fiatalok elsősorban azért tartják a többieknél kevésbé fontosnak a családi boldogságot, mert a többségüknek még nincs saját családja, bár ennek az értéknek az ereje ezzel együtt is csökken valamelyest az idősebbektől a fiatalabbak felé haladva. Ez utóbbi igaz az önmegbecsülés értékére is: nincs igazi cezúra az egyes korcsoportok között, de minden nemzedék az előtte lévőnél valamelyest kevésbé tartja fontosnak azt. Folyamatosan erodálódni látszik a más emberek megbecsülése is, bár ez a folyamat a 30 évnél fiatalabbaknál valóban átlép egy kritikus szintet: ez az érték ebben a korcsoportban kis túlzással senkit sem érdekel. A „piszkos anyagiak” megbecsülésében már egyértelmű választóvonal húzható, ám nem 30, hanem 50 éves korban: az ennél fiatalabbak számára a pénz jóval fontosabb, mint az idősebbeknek, de 50 alatt nincs különbség az egyes évjáratok között. A szabadság, függetlenség megítélésében kisebb az életkor szerepe (ez inkább a vallásossággal függ össze), az izgalmas, változatos élet kívánalma pedig sokkal inkább jellemző a fiatalokra, ám nem annyira, hogy ennek az értéknek igazán meghatározó szerepe lenne a huszonévesek világképében. A karrierhez és a meghitt emberi kapcsolatokhoz való ragaszkodás ennél jóval általánosabb, és szintén főleg a 30 alattiakra jellemző. Persze ennek a két értéknek a kiemelt szerepe jól magyarázható az életkori sajátosságokkal (párkeresés, munkakezdés), de számos jele ván annak, hogy ennél azért többről van szó. A karrierépítés igénye például minden korcsoportban elsősorban inkább a férfiakra jellemző, viszont a legfiatalabbak- nál sok nő is a számára fontos értékek közé sorolja a karriert - ha nem is az első, de a második helyen. Összességében a 30 évnél fiatalabbak alkotják azt a korcsoportot, amelynek értékvilága a leginkább különbözik a többiekétől, és bár ez jórészt egyszerűen az életút kezdeti stációjával magyarázható, számos jele van annak, hogy a mélyben az alapvető értékrendszerek átstrukturálódása zajlik - ami valóban új generációt formálhat a mostani huszonévesek nemzedékéből. Ez az értékrendváltás két momentumban ragadható meg a leginkább. Egyrészt a más emberek megbecsülésének igénye egyáltalán nem jellemző rájuk, míg a meghitt kapcsolatok szerepe erősödik, részben magában foglalva a belső harmónia keresésének „magányos” törekvését. Másrészt a „család vagy karrier” (talán hamis, de mégiscsak létező) dilemmájában a fiatal nők közül jóval többen állnak az utóbbi oldalra, mint ahányan teszik ezt az akár csak egy évtizeddel korábban születettek közül. A közvélemény jól érzékeli ugyan, hogy milyen értékek mentén különül el a 30 alattiak értékrendje az idősebbekétől, ám jelentősen eltúlozza az elkülönülés mértékét. A kutatás során arra is megkértük az embereket: a már vizsgált nyolc értékről mondják meg, hogy azok szerintük mennyire fontosak a mai fiatalok számára. A fiatalok értékrendjéről alkotott közítélet nem tűnik nagyon pozitívnak - már ha az idősebbek által fontosnak tartott értékekből indulunk ki. A legtöbben az anyagi jólétet sorolták a 30 év alattiak legfontosabb értékei közzé, ezt követte a karrier és az érdekes, változatos élet. Bár ez a korosztály a társadalom egészénél valóban többre tartja a felsorolt dolgokat, korántsem olyan mértékben, mint ahogy azt a közvélemény feltételezi. Különösen nagy a kontraszt a két legáltalánosabban elfogadott érték tekintetében. Az anyagi jólétnek nincs olyan kiemelt szerepe a fiatalok világképében, mint ahogy azt sokan gondolják, a családi boldogság pedig nekik is a legfontosabb érték, miközben ezt csak az emberek 11 százaléka feltételezte róluk. A 30 év alattiak közül legtöbben az anyagi jólétet tartják fontosnak. KOMMENTÁR Ki építi a lakásokat? MOLNÁR IVÁN Meghozta gyümölcsét az állam lakástámogatási politikája - állítják az építésügyi tárca Uletékesei. Szlovákiában 1989 óta nem kezdtek hozzá olyan sok lakás építéséhez, mint idén. Az év első kilenc hónapjában több mint 12,5 ezer lakás építésének fogtak neki, ami - tekintettel a sorozatos gazdasági megszorításokra - az elmúlt évek legnagyobb eredményének számít. Hogy a lakosság egyre több pénzt fordít a lakásépítésre, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén éves szinten a megkezdett lakások tekintetében - Gyurovszky László építésügyi miniszter szerint is - sikerül túlszárnyalnunk a 14 ezres álomhatárt. Egyelőre nem lehet tudni, mikorra sikerül felépíteni az idén megkezdett lakásokat, ám a szakemberek szerint ennél sokkal fontosabb, hogy ebben az évben hány lakást sikerül befejeznünk. E tekintetben már az építésügyi tárca sem tud olyan optimista adatokkal előrukkolni, mint a megkezdett építkezések esetében. Idén az első háromnegyed évben mintegy 8 ezer lakást fejeztek be, az év végéig pedig ez a szám nagyjából 11 ezerre nőtt. Ez viszont az elkövetkező két évhez képest visszaesésnek számít, vagyis nem sikerül teljesíteni az ország lakáspolitikai koncepciójában vállalt folyamatos növekedést. Azonban az építésügyi tárca tervteljesítését kritizáló szakemberek is elismerik, hogy csak annyi lakást építhetünk, amennyire a lakosság pénztárcájából telik. Az állam ugyan szebbnél szebb terveket fogalmazhat meg a lakásépítéssel kapcsolatban, az építkezéshez szükséges pénz döntő részét mégis nekünk kell fizetnünk. Ha nem sikerül teljesíteni a minisztérium által felvázolt lakásépítési terveket, akkor ezt többnyire a tárca is elismeri. Ellenkező esetben - ha a felépült lakások száma túllépi a tervezettet - az állam igyekszik learatni a babérokat, és néha hajlandó megfeledkezni arról, hogy az állami lakásépítésnek már 15 éve befellegzett. JEGYZET Vannak szavak HOLOP ZSOLT Oláh Ibolya, Beszlán, Szeita- ridisz, Fallúdzsa, aflatoxin, honpolgár és környéke, Phuket... Ki-ki folytathatja. Ezeket a szavakat, neveket nagy valószínűséggel idén hallotta először az ember tájainkon. Minden évnek megvannak a maga jó-rossz szavai, amelyeket lehet, hogy egy életre megjegyzünk. Persze ez rendkívül egyéni, hiszen van, akinek a csipketundra fontos szó, és van, akinek a zsiger- zsugorodás. És vannak szavak, melyekhez hűtlenek leszünk, például hogy szerettük a Tora-Borát, ma meg már azt se tudjuk, eszik-e vagy isszák, spekulálunk fölötte, mint macska az üres padláson. Aztán vannak szavak, amelyeket legszívesebben elfelejtenénk. Például az „elégséges mintát produkálni” szókapcsolatnak már sose lesz olyan íze, mint az olimpia előtt. A 75 milliliternek se. Inkább elfelejteném ezt az egész altesti fejezetet, de hát megismertünk egy új közmondást is, bár egyesek eddig is ismerték. Én nem tudom, elvált-e a víztől, de hogy adtunk egy pofont a szarnak, az biztos. Mi, magyarok és nem magyarok. Komoly nemzet nem kérdez ilyet a néptől - nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek ezen a tréfán. Szóval mindenki maga lovagolja meg így év végén azokat a szavakat, amelyek visszaköszönnek neki. Nekem még van egy nagyon egyszerű mondatom, amit nem fogok elfelejteni: Naa, haggyá békén, mit akarsz?! Egy bevásárlóközpontban pénztárosként dolgozó ismerősöm mondta ezt a rablónak, aki egy fegyvernek látszó tárgyat nyomott az oldalához, miközben ő elmélyülten számlázott. Azt se vette észre, hogy a rabló kollégája egy kollegina torkán melegíti a kését. (Úgy látszik, csak egy lőfegyvernek látszó tárgyat tudtak beszerezni.) Aztán mivel a fickó kitartóan tovább matatott az oldalánál, megfordult és odábbtaszigálta, hát hagyja már békén, nem látja, hogy pénzzel dolgozik?! Erre a támadóban elvált a szar a víztől és eliszkolt, társa ugyan kissé elbambult, de fél perc múlva követte őt a késsel.- De Juci, hogy tudtad nem észrevenni, hogy éppen rablótámadás áldozata vagy? - kérdeztem.- Te nem tudod, hogy mi mindent csinálnak az üzletben az emberek. Annyi hülye jár ide- védekezett.- Na de harisnyával a fején?- Azt hittem, maszkabálba megy. Néha csak az segíthet, ha valamiről egyszerűen nem veszünk tudomást. FIGYELŐ Civil szervezetek egy csoportja tegnap azzal a követeléssel fordult a szerbiai parlamenthez, hogy alakítson bizottságot, amely kivizsgálná a szerbiai tömegsírokkal kapcsolatos tényeket, írja a vajdasági Magyar Szó. E követelésüket az Emberi Jogi Alap azon állításával támasztották alá, hogy a surdulicai Macskatica gyárban koszovói albánok holttesteit égették el. Az Emberi Jogi Alap szerint Macs- katicában az Állambiztonsági Szolgálat, az önkormányzati hatóságok és az akkori igazgató, a mostani gyártulajdonos ellenőrzése alatt 1999-ben kétszer is koszovói albánok földi maradványait tüntették el.
