Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-30 / 300. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Újabb vezető távozik az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségtől (CIA), kedden az ügynökségnek az elemzési osztályért felelős igazgatóhe­lyettese jelentette be elhatáro­zását. Jami Miseik 2005. febru­ár 4-én távozik a szervezettől. Hivatalos forrásból nem közöl­ték, hogy Miseik önként mond- e le posztjáról, vagy felettese kérte fel távozásra. A napilap azt írta, hogy a szakértőnőt el­távolították. Jami Miseik előtt már több vezető beosztású munkatárs kényszerült távozni az ügynökségtől azóta, hogy szeptemberben Porter Goss, a képviselőház hírszerzési bi­zottságának volt elnöke vette át a botrányok miatt az utóbbi időben sokat bírált CIA irányí­tását. Miseik 2002-ben lett az elemzési osztályvezetője. (Szalay Zoltán rajza) A balatoni jégrianáshoz hasonló folyamat zajlott le az óceánon - persze sokkal nagyobb méretekben Kimozdult pályájáról a Föld? A vasárnapi pusztító föld­rengés után harmincegy heves utórengést rögzített az indiai meteorológiai in­tézet. Az utórengések nagysága a Richter-skála szerint legalább 5-ös foko­zatú volt - jelentette a Times of India című újság. Közben arról jelentek meg híradások, hogy a térség szigetei elmozdultak. HÁTTÉR Az indonéziai Szumátra szige­te mellett vasárnap történt föld­rengés olyan hatalmas erejű volt, hogy megingathatta a Föl­det keringési pályáján, és apró szigeteket eltolva módosította Ázsia térképét - vélik amerikai tudósok. Az MTI Ken Hudnut-ot, az amerikai geológiai intézet szakértőjét idézte, aki úgy véle­kedett, hogy a Szumátra közelé­ben a tengerfenéken bekövetke­zett, Richter-skála szerinti 9-es erejű földrengés olyan hatalmas erőket szabadított fel, amelyek a Szumátrától délnyugatra fekvő legkisebb szigeteket több méter­rel is eltolhatták délnyugati irányba. Szumátra északi csücs­ke pedig ugyancsak elmozdulha­tott délnyugati irányba. Stuart Sipkin, az amerikai szeizmológi­ai tájékoztató szolgálat kutatója egyetértett azzal, hogy szigetek mozdulhattak el a helyükről, ő azonban úgy véli, hogy a mozgás nem vízszintes, hanem függőle­ges irányú lehetett: a szigetek jobban kiemelkedtek a ten­gerből, miután az indiai kéregle­mez a burmai kéreglemez alá csúszott, s ez utóbbi megemelke­dett. A kutatók a Föld mozgásá­ban észlelt „rezdülések” alapján feltételezik azt is, hogy a föld­rengéskor felszabaduló energia bolygónkat is megingathatta ke­ringési pályáján. „A Föld egy ki­csit imbolyoghatott, de nem fog a feje tetejére állni” - nyugtatta a kedélyeket Kerry Sieh, kaliforni­ai geológus. Tóth László szeizmológus, az MTA Geodéziai és Geofizikai Ku­tató Intézet munkatársa szerint arra, hogy egy ilyen erejű föld­rengés a Föld forgástengelyére kimutatható hatást gyakorol, ko­rábban is akadtak példák. Ennek azonban nem lesz a hétközna­pokra ható következménye. Ko­rábban ennél nagyobb földren­gés is volt, még sem történt sem­mi rendkívüli. Lehet, hogy mini­mális mértékben módosul boly­gónk pályája, de legfeljebb né­hány centiméteres eltérés lehet. Az indiai és az eurázsiai leme­zek évente átlagosan hat centimé­terrel közelednek egymáshoz. Év­tizedek alatt tehát látványos föld­rengések nélkül is jelentős a vál­tozás. Egy ilyen rengés jóval na­gyobb, akár néhány tízméteres mozgást is hozhat, de nem mond­hatjuk, hogy most már minden a helyére került. A továbbiakban is vándorolnak a lemezek, bármikor lehet egy újabb földrengés, ami újabb elmozdulást hozhat. Tóth László elképzelhetőnek tartja, hogy az érintett régióban akár ezer kilométeres repedés is lehet az óceán fenekén. A földren­gést mindig egy kőzetlemez töré­se váltja ki, csak a nagyobb mély­ségben deformálódó lemez hatá­sa nem mindig jut el a felszínre. A kaliforniai Szent András-törésvo- nal esetében a jelenség a felszínen is jól látható. Hasonló igaz a japán rengések zömére is. Ilyen felszíni törés következett be az óceán fe­nekén. A vízszintes elmozdulás mellett néhány méteres függőle­ges elmozdulás is volt - egyéb­ként nem lett volna cunami. Tóth László szerint az óceán fenekén lényegében az történt, ami enyhe téli napokon a befagyott Balato­non. Az olvadó jég repedéséhez hasonló folyamat zajlott le az In­diai-óceánon - persze sokkal na­gyobb méretekben. A természet hatalma „középkori dühvel” mutatta meg a modern világjáróknak: csak egy Föld van Külföldi lapok a cunami következményeiről MTI-FIGYELŐ Világméretű polgári védelem megszervezését és a harmadik vi­lágra jellemző elmaradottság fel­számolását tartja szükségesnek az ázsiai katasztrófa kapcsán a nem­zetközi sajtó, amely a természeti csapás lehetséges politikai követ­kezményeire és az arányaiban pél­dátlan segélyezés buktatóira is fel­hívja a figyelmet. „Egy valóban világméretű polgá­ri védelmi rendszer” megszervezé­se az ENSZ keretében. Ezt az ötle­tet vetette fel a Libération című bal­oldali-liberális francia újság, amely az egyik legnagyobb fenyegető csapdának a szervezetlen segélye­zést tartja, amikor a juttatások el­szivárognak a korrupt környezet­ben vagy végül politikai célokat szolgálnak. „A legnagyobb veszély a feladás és a felejtés, mihelyt a lát­vány keltette megrázkódtatás és a részvét hatása szertefoszlik” - fi­gyelmeztetett szerdai számában az újság, amely a másik nagy kihívás­nak az újjáépítést nevezte. Emlé­keztetett arra, hogy az iráni Búm­ban bekövetkezett földrengés pél­dája nem ad okot derűlátásra. „Irán alig egy százalékát kapta meg an­nak az egymilliárd dollárnak, ame­lyet a 30 ezer halott keltette nyo­más alatt ígértek. A város egy évvel később még mindig az újjáépítésre vár” - írta a Libération. A konzervatív Le Figaro szerint a tragédia nagyságát a fejlődésbe­li elmaradottság súlyosbítja, és a haladást ajánlja gyógyírként a ter­mészet tombolására. „A gazdag térségek bonyolult műszaki rend­szert fejlesztettek ki a földrengés ellen, amit a szegények nem en­gedhetnek meg maguknak” - utalt a Csendes-óceán partvidé­kén működő előrejelző rendszer­re. A történtek újabb okot adnak „az államok összefogására, hogy a kiotói jegyzőkönyvhöz hasonlóan megoldásokat találjanak az ég­hajlat felmelegedésével szemben. Egy okkal több arra is, hogy fo­kozzák a segélyezést, valamint a párbeszédet Észak és Dél között. Nem lesz elfogadott és elfogadha­tó globalizáció a jólét és a haladás elterjesztése nélkül” - vélekedett a Le Figaro. A milánói Corriere della Sera a természeti csapások politikai von- zatait fejtegette. „Még ha érzéket­lennek és előrángatottnak tűnhet is, fel kell tenni a kérdést, milyen következményei lesznek az ázsiai tengerpartot sújtó katasztrófának. Megkérdőjeleződnek-e az érintett országok kormányai? Felszítja-e a harmadik vüág országainak dühét a „kapitalista modell” miatt, ame­lyet sokan közülük átvettek? Meg­erősödnek-e ezekben a térségek­ben, ahol az iszlám egyébként is határozottan jelen van, az iszlám fundamentalizmus sejtjei? Nem követik-e globalizáció- és Nyugat­ellenes politikai hullámok a tenger rendellenes hullámait? - tette fel a kérdést az olasz újság. A torinói La Stampa szerint a mostani elemi csapás nem a kivé­teles természeti jelenség és az ál­dozatok hihetetlenül magas szá­ma miatt tűnik másnak és felka- varóbbnak a többi szörnyű, mégis könnyen feledésbe merült ka­tasztrófához képest, hanem ezért, mert modern életstílusunk egyik fejlődő aspektusát találta telibe: a globális idegenforgal­mat, amely átugrik gazdasági és kulturális különbségeket. „Sokan bizonyára azt gondolták, hogy ezzel a turizmussal komolyan, ta­lán döntően hozzájárulhatnak a világban lévő egyenlőtlenségek csökkentéséhez”. A barcelonai La Vanguardia azt emelte ki, hogy „a világ a legna­gyobb segélyezési művelet előtt áll, amelyet egy természeti csapás után valaha el kellett végezni. Az ENSZ még soha nem találta szembe ma­gát üyen feladattal. Most itt a nagy alkalom a vüágszervezet számára, hogy hatékonyságát bebizonyítsa”. A zürichi Tages-Anzeiger szerint a természet hatalma „középkori dühvei mutatta meg a modern vi­lágjáróknak: csak egy Föld van. A biztonság, a katasztrófa-előrejelzés és a szolidaritás mindenkit érint ezen a bolygón”. A Basler Zeitung című svájci új­sághangsúlyozta: „ilyen természeti jelenségek a jövőben is be fognak következni, nagyobb vagy-kevésbé súlyos következményekkel, min­den még felállítandó előrejelző rendszer ellenére is. A földi paradi­csomokat nem az örökkévalóság­nak építették.” KOMMENTÁR Autonómia-remények SZILVÁSSY JÓZSEF Ez azért nem semmi - mondtam magamban, nyilván sok Kár­pát-medencei polgárhoz hasonlóan, amikor elolvastam az új román kormány programját ismertető tudósításokat. A doku- memtum célként határozza meg a központi hatalom lebontá­sát, vagyis az önkormányzatiság, továbbá a nemzeti kisebbsé­gek kulturális önigazgatásának meghonosítását. Akik fanyalognának, mert csak az etnikai és a területi autonó­mia azonnali hatályba helyezését tartják egyedül elfogadható­nak, nem feledhetik, hogy az öntörvénykezésnek ezt a formáját Nyugat-Európában sem máról holnapra léptették életbe, ha­nem viszonylag hosszú politikai küzdelem árán, amelyhez leg­alább két partner kellett és kell. A többségi nemzet demokrati­kus gondolkodásmódja, illetve az adott nemzetrész következe­tesen és kitartóan képviselt, az európai értékrendre támaszko­dó, lehetőleg félreérthetetlen programja. Az előbbi feltétel töre­dékei most már Bukarestben is érzékelhetőek. Nyilván elsősor­ban annak köszönhető ez a pálfordulás, hogy Románia jelenle­gi prioritása az uniós tagság, s abban a közösségben az autonó­mia különböző formája a kisebbségi joggyakorlat érvényesíté­sének egyik elfogadott és eredményes módja. Ott nem lehet e problémakör kapcsán radikalizmussal, irredentizmussal riogat­ni. A Tariceanu-kabinet most elfogadott programja szorgalmaz­za a kisebbségi törvény megalkotását is. Ezt a folyamatot kor- mányalelnökként főleg Markó Béla, de más erdélyi kormány- párti honatya is segítheti. Szlovákiában - Romániához képest - jóval előbbre tartunk a központi hatalom lebontásában, a kulturális önrendelkezés va­lóra váltásában. Ugyanakkor elsősorban Mikulás Dzurinda pártja vonakodik a kisebbségiek jogállását, kultúrájuk támoga­tását rögzítő jogszabály elfogadásától. Vagyis az MKP és az RMDSZ is - ebben az összefüggésben - ugyanolyan politikai küzdelem előtt áll, amelynek sikerében sokat segíthet a brüsszeli, különösen az ottani európai néppárti, de - főleg Ro­mánia esetében - a budapesti hátszél is. Hasznos lenne hát, ha a Máért jövő év elejére tervezett ülésén a kettős állampolgársággal kapcsolatos konszenzuskeresésen kívül a szlovákiai, a romániai, esetleg a szlovéniai regionális önkormányzatiság és a kulturális autonómia valóra váltásának időszerű helyzetét, esélyeit, valamint a célirányos tennivaló­kat is áttekintenék. Nyilván minden országban alapvetően a többségi nemzettel kell szót értenie az ottani nemzetrészünk­nek. Tőlük kell kicsikarni azt, velük kell egyezségre jutni ab­ban, ami a régebbi uniós tagállamokban természetes állampol­gári és közösségben is gyakorolható jog. A tartalmas tapaszta­latcsere és a sikeres stratégiaegyeztetés azonban újabb - és nem is kis - lépés lehet autonómia-reményeink és törekvése­ink megerősítésében. JEGYZET A T. Ház és az óesztendő POLÁK LÁSZLÓ Az esztendőből már csak órák vannak hátra, és szinte biztos, hogy a kormánykoalíció külö­nösebb sérülés nélkül huppan át az új évbe. Amely a válasz­tások évét megelőző esztendő lesz, ha minden halad a maga útján, és ha már nem lesz óhaj ezt a koalíciót leváltani. Az okos politológusok immár azt mondják, hogy bizony nem. Hogy 2006-ig most már csak kormányozzon a négyes fo­gat, most már csak vigye el úgymond a balhét. 2004 a szlovák parlamentarizmus történetének meglehetősen érdekes éve, hisz egy kisebb­ségi kormány irányította az országot, és lényeges törvé­nyeket volt képes jóváhagyni. A sokpilléres nyugdíj- meg az egészségügyi reform olyan teljesítmény, amelyre egy többségi kormány is méltán lehetne büszke. Érdekes dolog ez a parlamenti matematika. A négyes fogat ebben az esz­tendőben csupán egy mandá­tumot cserkészett be magá­nak, de az egykori HZDS-es Elsnerrel is csupán 69 szava­zata van. Ez még mindig azt jelenti, hogy kisebbségi. Eh­hez képest a koalíció legna­gyobb sikere az, hogy az el­lenzéktől sikerült eloroznia kereken kilenc mandátumot, lényegében azokat, amelyek­kel a függetlenek rendelkez­tek. Akik az ellenzékhez tar­toztak mindaddig, amíg szét nem esett a frakciójuk.* Ettől kezdve aztán az ellenzéknek már csupán hatvan szavazata maradt, ami ugyan soknak tűnik, de ahhoz bizony kevés, hogy idő előtt a zuhany alá küldje Dzurindát és csapatát. Azt mondják, az új évben már nagy, csoportos átülések nem lesznek a szlovák törvényho­zásban. A sok független közül csupán majd azok keresik a helyüket a parlamenti padso­rokban, a pártok közt, akik továbbra is az úri huncutság nevű sportot kívánják művel­ni. Szóval, az ellenzék vérmes reményei arról, hogy a parla­menti erőviszonyokat mate­matikai úton megváltoztatja, szertefoszlóban van. És akkor még nem is szóltunk Sevc elvtársék szándékáról, akiket a sok átülés szerfelett idege­sít. Ezért aztán javasolni fog­ják az imperativ parlamenti mandátum bevezetését, illet­ve parlamenti megszavazá­sát, amely egyszer s minden­korra véget vetne a parla­menti ide-oda szaladgálások­nak. Erre mondták Sevcék- nek, hogy az ötlet nem új, mert az magától Lenintől származik, s újrabevezetése felesleges. Miután kipróbál­tuk, tudjuk: nem vált be.

Next

/
Thumbnails
Contents