Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-28 / 298. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 28. Magyar Irodalmi Díj Tolnai Ottónak A Litera irodalmi portál értesülései szerint Tolnai Ottó kapja a Magyar Kultúra Napján, január 22-én átadásra kerülő Magyar Irodalmi Díjat „Költő disznózsírban” című regényéért. Az immár ötödik alkalommal kiosztásra kerülő díjat - amely ötmillió forint anyagi elismeréssel jár - minden évben a legjobbnak tekintett szépirodalmi mű alkotója kapja. A díjazott regény egy rádióban elhangzott beszélgetéssorozat szerkesztett változata, ahol Tolnai Ottó beszélgetőpartnere Parti Nagy Lajos volt, akivel 1998-ban, a jugoszláviai háború alatt arra vállalkozott, hogy a költő egész munkásságát felölelő életút-inter- jút készít. A díjat korábban Esterházy Péternek, Bodor Ádámnak, Bállá Zsófiának, Szilágyi Istvánnak, valamint Rakovszky Zsuzsának ítélték oda, tavaly pedig Parti Nagy Lajos vehette át. (litera.hu) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi férj 19 KIS SZÍNPAD: Sarah Bernhardt utolsó nyara 19 MOZI POZSONY MLADOST: Zuhanás a csendbe (ang.) 18 Caradiru (br.-arg.) 20 AUPARK - PALACE: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 14.40, 16.20, 17.20, 19, 20, 21.40 Cápamese (am.) 15.40 Caradiru (br.-arg.) 17.50, 20.50 Polar Expressz (am.) 14.20, 16, 16.20, 18.20 Sebbel-lobbal (cseh) 20.20 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20.40 Peter Sellers élete és halála (am.) 15.30 A hiheteden család (am.) 14.30, 15, 16, 17, 18.30, 19.30 Nyüt tengeren (am.) 21 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.10,16.40,19.10 A tűzben edzett férfi (am.) 17.40, 20.30 Zuhanás a csendbe (ang.) 17.30, 19.40 Apja lánya (am.) 15.10 Tapló Télapó (am.) 17.10,19.20, 21.20 Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 18, 20.10 PÓLUS - METROPOLIS: Leány gyöngy fülbevalóval (ang.) 19.30,21.35 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 16, 17.30, 18.40, 20.05, 21.15 A hiheteden család (am.) 14.10,15.40,16.35,18.05,19, 20.30 Polar Expressz (am.) 14, 15.05, 16.05, 17.10, 18.10 Cápamese (am.) 15.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 16.55, 19.10, 21.30 Tapló Télapó (am.) 17.15,19.20, 21.20 Zuhanás a csendbe (ang.) 15.25, 21.25 A tűzben edzett férfi (am.) 20.10 KASSA DRUZBA: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 17, 20 CAPITOL: A hihetetlen család (am.) 14.15, 16.30 Dirty Dancing 2 (am.) 19 TATRA: Zuhanás a csendbe (ang.) 17, 19 ÚSMEV: Cápamese (am.) 16, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Felejtés (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Cápamese (am.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A hihetetlen család (am.) 18 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 19 LÉVA - JUNIOR: A Magdolna nővérek (ír-ang-) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A hihetetlen család (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) 14.45, 19.45 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 17.15, 20.15 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 15.30 Godsend -ATeremtés Klinikája (am.) 14.15, 20.30 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 13.45,17, 20.15 Nyócker (magy.) 17.45, 19.45, 21.45 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) 15.15, 17.45, 20 Polar Expressz (am.) 14, 16, 18 Tapló Télapó (am.) 16.15, 18.15, 20.15 Totál szívás (fr.- ném.) 20 Világszám! (magy.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 A Bodrogköz művészete címmel látható kiállítás a kassai Szlovák Műszaki Múzeumban. A tárlat, amely a hónap végéig még megtekinthető, a régió képzőművészeinek - a királyhelmeci Ticce Klub és az aranyosapáti Aranyos Közösségi és Alkotóház tagjainak - alkotásaiból nyújt válogatást. (Fotó: www.cassovia.sk ) Száz éve született Simonyi Lajos festőművész és pedagógus, Ipolyság első díszpolgára „...önmagam nyújtom felétek” Simonyi Lajos mellszobra - Magyar György alkotása (A szerző felvétele) Simonyi Lajos emléke előtt tisztelgett karácsony előtt Ipolyság város önkormányzata és a Honti Múzeum Baráti Egyesület azzal, hogy emlékünnepséget és konferenciát rendezett a mester 100. születésnapja alkalmából. Simonyi 1904. december 19-én született Horvátiban és 1998-ban halt meg Párkányban. FORGÁCS MIKLÓS „Igazolni sorsotokat, önmagam nyújtom felétek” - idézte Vas Ottó Szécsi Margit Simonyira is vonatkoztatható sorait. „Csodálatossá formált az élet, az én nagyuram, és fölvette a sors a faragó fejszét.” Danis Ferencnek, a Honti Múzeum első igazgatójának, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre elnökének előadása bizonyította, mennyire érvényesek ezek a szavak Simonyi életére. Reneszánsz embernek nevezte Simonyi Lajost, akinek „művészetét sok múzsa éltette, belengte a szépség új igazsága, az érthető, realisztikus alkotás vágya”. 1982-ben hasnyálmirigy-gyulladása lett, s környezetében nemsokára meghal egy ismerőse ebben a betegségben. Ezt követően, talán halálfélelemből, több mint hatszáz gépelt oldalon megszületnek vallomásai: ez azonban „nem önéletrajz, de kép a fejlődéséről, a fordulópontokról”. Ebből a hatalmas anyagból szemezgetett Danis Ferenc, mintegy „beszélgető partnerként” elevenítve meg a művész életének Ipoly menti időszakát. Simonyi még a monarchia idején nyert felvételt az „esztergomi főreálba”, s bár ő addig nem is hallott erről az iskoláról, örült, hogy nem „holt nyelvekkel”, hanem a reáltárgyak mellett rajzolással foglalkozhat. „Elmész műasztalosnak?” - kérdezte idősebb Simonyi Lajos a fiát, mikor Csehszlovákia megalakulása után dönteni kellett további sorsáról, de a fiú inkább egy nagyoroszi cukor- és dohánycsempész segítségével átkelt a zöldhatáron a gyerki Ipoly-gázló- nál, és Esztergomban folytatta tanulmányait. A középiskolásként tanárairól készített karikatúrákat, később, tanárként pedig gyerekportrékat rajzolt. Tájképskiccelés közben csendőrök zaklatták, mert a határ tíz kilométeres körzetében tilos és gyanús volt a rajzolás. Apját sem hagyták békén, miért jár a fia magyarországi iskolába, hiába magyarázták, hogy az iskola a régi, csak a határok változtak. A budapesti képzőművészeti főiskoláról elutasították, Prágába viszont fölvették az építészeti karra, a német egyetemre (hiszen se csehül, se szlovákul nem tudott). Egy hónapra rá apja meghalt. Következett a nyomor, a nélkülözés időszaka. Simonyi két szemeszter után otthagyta a főiskolát, és Kárpátaljára került katonai szolgálatra. Hazatérte után, 1928-tól 1932-ig Ipolynyéken volt segédtanító, „s ezzel az Ipoly menti élete megszakadt.” A sorscsapások viszont végigkísérték életét, felesége idegösszeroppanást kapott, és fiatalon meghalt. A világháború után Simonja a kitelepítési bizottság tagja, festett is ilyen témájú képeket. Később több helyen - Naszvadon, Udvardon, Kürtön, Tardoskedden - tanító és igazgató, majd nyugdíjba vonulásáig Nyitrán főiskolai tanár. Idős korában gyakran visszajár Ipolyságra „megmártózni a szülőföld szépségében”. Danis Ferenc megemlítette egy neves politikusunkat is, aki a mester Juliska című képét szerette volna megvenni. A rajzon látható nyolcéves kislány a nagymamája volt. Tipary László helytörténész és többszörös múzeumalapító először bemutatta Horvátit, mely ma már Tompa része, majd szót ejtett egy bizonyos Schneider Vilma kisasszonyról, akinek apja állomásfőnök volt, és gyakran váltogatta szolgálati helyét a monarchia területén. Vilma kisasszony a Bécs-Budapest vonalon gyakran utazó Sissivel, Ferenc József császár feleségével is megismerkedett. A papa erdélyi szolgálata alatt a Groza család nevelőnője, s a kis Petrut is tanítgatta. Tipary László szerint Vüma asszony nevelésének is köszönhető, hogy a későbbi román miniszterelnök a romániai magyaroknak megadta az autonómiát. Ez a polgári körülményekhez szokott fiatal nő Horvátiba került, és férjhez ment a helyi tanítóhoz, id. Simonyi Lajoshoz, szült neki 11 gyereket (egy fiatalon meghalt), s a végsőkig kitartott a vályog iskolához hozzáépített nyomorúságos tanítólakásban. A festőművész Lajos második gyerekük volt, a fiúk közül a legidősebb. Simonyi esztergomi diákévei alatt feladatul kapja, hogy segítsen kiállítása megtervezésében Tipary Dezsőnek, az akkor már neves festőművésznek. A suhanc korábban még nem is látott olajképeket. „Hogy hívnak?” - kérdezte a kiskamasztól. „Simonyi Lajosnak” - válaszolta a fiú. „Hát akkor szervusz, én is Horvátiban születtem” - köszöntötte Tipary Dezső. A festő vallomásában kicsit módosul a történet. „Akkor szervusz, apád tanított meg engem tanítani” - mondta e verzió szerint az előadó Tipary László Dezső nevű nagybácsija, akinek élete és munkássága még ma is széles körben ismert. Simonyi Tipary Lászlónak ajánlotta föl, hogy képeit egy leendő horváti galériának ajándékozza. Tipary erejét meghaladónak látta a feladatot, ezért Ipolyságra irányította az idős mestert, ahol kaptak a lehetőségen, és a több mint 200 kép alapja lett az 1992-ben alapított galériának, mely a festő halála után felvette a Simonyi Lajos Galéria nevet. Kocsis Ernő festőművész ’59- ben, zsitvabesenyői tanítóskodása idején az egyik családnál felfigyelt egy festményre, melyről kiderült, Simonyi Lajos festette. Kocsis ekkor hallotta először ezt a nevet, személyesen pedig főiskolás korában találkozott először Simonjával. „Mikor meglátta kezemben a telerajzolt rajzblokkomat, egészen magánkívül volt. »Magának már nincs mit tanulnia- mondta Lajos bácsi -, de azért...«, és már kezdte is kritizálni a rajzaimat” - emlékezett vissza a festő. „Menjünk ki az utcára, keressünk témát. Körülöttünk van az élet. Ez a téma” - mindig ezt mondogatta. Duris Ágnes, a Párkánjá Városi Galéria vezetője a művész párkányi működését ismertette. Simonyi- a helyi művészeti népiskola képzőművész osztályának megalapítója, tíz éven át a Párkányi Képzőművész Kör tevékeny tagja - nyugdíjasként érkezett a városba. 1928-ban már kiállított, de a szakma csak a hetvenes években kezdte elismerni, talán azért is, mert Simonja számára az érvényesülés soha nem volt igazán fontos. Duris Ágnes diákként egy Simonyi-kiállí- tás emlékkönyvét barátnőivel Charley angyalaiként írta alá, s ezért parancsba kapták, menjenek el megkövetni a mestert, aki lakásában magántárlatot rendezett a lányoknak. „A derű méltó Lajos bácsi emlékéhez” - mondta. A konferencián részleteket vetítettek Vank Ernő és Himmler György Simonjáról készült dokumentumfilmjéből, és a köztemetőben megkoszorúzták a festő síremlékét. Az emlékkiállítás megtekintése után pedig leleplezték a mester emléktábláját. Hétszáz éve született Francesco Petrarca - Csehy Zoltán tanulmánya a decemberi Irodalmi Szemlében Az istenkereséstől az imádságig LAPISMERTETŐ Közhely, hogy Európa Petrarcától tanult meg szerelmes verset írni, de olyan nagyságok is, mint Babits Mihály, úgy tekintettek rá, mint a „szerelmi költészet atyjára”. Csehy Zoltán tanulmánya Petrarca titkát tárja elénk, a humanista költészeteszmény legjobb darabjait is mérlegre téve. A költő születésének 700. évfordulójára megjelenő kötet utószavának közlése mellett az Irodalmi Szemle decemberi száma Petrarca verseiből is gazdag választékot njújt. A karácsony hangulatához illeszkedik Pomogáts Béla Az istenkereséstől az imádságig című írása, melyben az irodalom (a költészet, a művészet) mibenlétét vizsgálja, a vallásos hit és istenkeresés küzdelmeit, belső harcait a magyar költészet legjobbjainak munkásságában. Az Evangélium lelkisége, a megváltás hite sem kerülte el a figyelmét. „Lehetséges és létező fogalomként” tekint az irodalomtudós a „katolikus (keresztény) irodalom” meghatározásra, melynek „eszmetörténetileg vagy kulturálisan megragadható” irodalomtörténeti fedezete van. Csáky Károly írása (A karácsonyi ünnepkör köszöntői, jókívánságai) ugyancsak a meghitt ünnepet idézi. A lap Szalay Zoltán verseivel indul, a fiatal prózaíró első (és talán nem sikertelen!) kísérlete ez, megélni a nagy „titkot”, ahogy az igazi vers születik. A továbbiakban megismerkedhetünk Dániel Hevier lírájával (Tóth László fordításában), Duba Gyula készülő regénye egy részletével (Galambtemető címmel), s Deák Katalin Prága és a (cseh) szlovákiai magyar irodalom című tanulmányával, melyben a „születés titka” mellett a kisebbségi magyar próza útját is felvázolja a hetvenes éveket követően. Mács József Duba Gyula kötetét mutatja be, Popély Gyula pedig (Egy nemzetiség kilenc évszázada a történelemben címmel) Selmeczi Elek könyvéről ír, melyben a szerző az elődök nyomát keresi, az „emlékek ládáját” njátogatja. Egy szemtanú vallomása címmel az „árvízi csol- nakos”, báró Wesselényi Miklós gyógjátásáról olvashatunk dr. Kiss László írásában. A bővített tartalommal, változatlan áron megjelenő decemberi Irodalmi Szemlét Albrecht Dürer rézkarcaival illusztrálták, (zsolt)
