Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-28 / 298. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Pszt, ez egy szlovák realista darab... (Szalay Zoltán rajza) A bizonytalanság éve lesz a 2005-ös a balkáni államszövetségben Sötétség Szerbiában a leeresztett redőny mögött TALLÓZÓ TAGES-ANZEIGER A svájci lap kételkedik abban, hogy az ellenzékkel az ukrán nép is győzött, hiszen olyan új elnököt választottak harmadik nekifutásra, akinek nem biztos, hogy elég hatalma van a régi rezsim kisöpréséhez a hatalomból. Márpedig ez volt az emberek célja. Juscsenkó- nak még be kell bizonyítania, hogy elnökként valóban a nép akaratát érvényesíti majd, aki a hatalomra juttatta. LASTAMPA Az olasz lap szerint Januko- vics mondataiban egyesek máris a fenyegetést vélik hallani, hogy az oroszbarát tömegek „rohama” indulhat meg Ki- jev ellen, hasonlóképp az 1990-es évek eleji bukaresti bányászjárásokhoz. Ez a riadalom azonban túlzottnak látszik: az ukrán rendőrség ura a helyzetnek, a félkatonai csoportok erősödése ellenére, amelyeknek pedig mostantól a józan észre kellene hallgatniuk- állapítja meg a torinói lap. GAZETA WYBORCZA A lengyel liberális lap üdvözli, hogy a korszakos jelentőségű ukrán elnökválasztás erőszak nélkül zajlott le, és győzött a demokrácia. A tömeges tüntetések nélkül Ukrajna valószínűleg további hosszú évekre letargiába süllyedt volna. A választás azonban csak a kezdet volt; hogy az ország él-e a lehetőséggel, az csak az ukránokon és vezetőiken múlik. Nem zárható ki, hogy Juscsen- ko éppúgy elég a forradalom oltárán, ahogy az 1990-es évek elejének reformerei annak idején. Mindenesetre úgy vonult be a történelembe, mint a politikus, aki visszafordíthatatlan folyamatokat indított be a Dnyeper mentén. MLADÁ FRONTADNES A Nyugat-barát Viktor Jus- csenko győzelme az ukrajnai elnökválasztáson önmagában még nem határozza meg az ország jövőbeli irányultságát. „Nem kizárt, hogy Ukrajna előtt ismét a „bölcs cár” álomképe lebeg, akit elég beiktatni, és a dolgok máris jóra fordulnak - olvasható a napilapban. „Az ország sorsát a következő kormány által végrehajtandó reformok és az ukránok tevékenysége határozza majd meg.” Hozzáteszi: az első, amire az ukránok mostantól számíthatnak, a csalódás. „Senki sem változtathatja meg a helyzetet varázsütésre” - figyelmeztet az MfD. CORRIERE DELLA SERA Az olasz napilap arról ír: Vlagyimir Putyin orosz elnök az ukrajnai választás nagy vesztese, miután a választáson az ellenzéki, Nyugat-barát Viktor Juscsenko legyőzte Oroszország-párti ellenfelét, Viktor Janukovicsot. „Juscsenko győzelme egyben a Nyugat és a nyugati értékek győzelme is (...), ám hiba lenne elfeledkezni a nagy vesztesről, Vlagyimir Putyinról. A hazai pályán való játéktól elbizakodott Kreml egyik baklövését követte el a másik után”- áll a lapban. A prognózisokat figyeltem az elmúlt napokban, politikusok és politológusok nyilatkoztak a soron következő esztendőről. Optimizmusnak nyoma sincs, bár ez ilyenkor szinte kötelező. SINKOVITS PÉTER Egyedül Dinkics szerb pénzügyminiszter szájából hangzott el egy olyan mondat, hogy a jövő évi gazdaságpolitika egyike lesz a legradikálisabbnak, de aztán már ő is létszámleépítésről meg a fogyasztás csökkentésének fontosságáról beszélt. Mert pénz nincs - csak új adónemek. A bizonytalanságok sorát kezdjük az államközösséggel. Közvetlen választások útján annak parlamentjét 2005 elején fel kellene újítani, a mielőbbi önállósulást erőltető Montenegró azonban erre nem hajlik, s már Szerbia is barátkozik a gondolattal, hogy a jelenlegi képviselők mandátumát egyszerűen meghosszabbítják. A megállapodást ugyan korábban mindkét fél aláírta, e térségben azonban egy elfogadott dokumentum nem mindig érvényes, különösen, „ha nem adottak a feltételek”. Szerbiában közben tető alá kellene hozni a köztársaság új alkotmányát - a politika irányítói erre még 2000-ben tettek ígéretet. A szöveg készül ugyan, ám menet közben kiderült, hogy még a Milosevics idején megfogalmazott, s a mai napig érvényes alkotmány gyakorlatilag „bebetonozott”, hiszen megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség szükségeltetik, ezután pedig a referendum, a bejegyzett választópolgárok több mint a felének részvételével. Egy legújabb ötlet szerint a szerb parlamentnek egy napra alkotmányo- zó nemzetgyűléssé kellene átalakulnia, formai szempontból ez megoldaná a problémát. Még mindig marad persze a lényegi kérdés, hogy a leendő dokumentum hogyan rendezi majd a decentralizáció és a regionalizáció dilemmáit, valamint két tartomány státusát. Mindennél égetőbb azonban a hágai nemzetközi bírósággal való teljes együttműködés megvalósulása, hiszen ez az ország EU- integrációját célzó (a tavasz elejéd esedékes) kivitelezhetőségi tanulmány kidolgozásának előfeltétele. Szerb politikusok ugyan váltig hangoztatják, hogy eddigi döntéseik maradéktalanul megfelelnek az elvárásoknak, ugyanakkor várhatóan számos vádlott majd önként feladja magát, Carla del Ponte hágai főügyész viszont nemrégiben kereken kijelentette: Szerbia már régóta senkit, a boszniai szerb entitás pedig mindmáig még senkit sem szolgáltatott ki a vádlottak közül Hágának. Belgrád- nak szinte kapóra jött, hogy Koszovóban azt a Ramush Haradi- najt választották meg kormányfővé, akinek ügyét valóban vizsgálta a hágai törvényszék, ám eddig vádat nem emelt. A szerb közvélemény úgy tudja, Haradinaj tömeggyilkosságok részese volt, ezért magától értetődő, hogy szerb politikus nem ül le vele egy tárgyalóasztalhoz. Az indulatok magasra csaptak, Belgrád közben továbbra is adós például annak megválaszolásával, hogyan került mintegy nyolcszáz koszovói albán holtteste egy főváros közeli tömegsírba. A szerb politikai elit úgyszintén hisztériás rohamot kapott, amikor kiderült, hogy Paddy As- down boszniai protektor a szerb entitásban leváltott kilenc vidéki rendőrfőnököt, s elrendelte hat személy bankszámlájának zárolását, mert gátolták a hágai vádlottak kézre kerítését. Ilyen körülmények között szinte elsikkadt a hír, amit a szarajevói sajtó közölt, miszerint „előkerült” az egyik leginkább körözött személy, Ratko Mladics tábornok eddig titkosított hadseregbeli hivatalos személyi lapja. Abból pedig kiderül, hogy Ratko Mladi- csot a kis-jugoszláviai hadsereg csak 2001-ben, a boszniai szerb entitás hadserege pedig 2002- ben nyugdíjazta, a tábornok pedig - akinek hollétét hosszú esztendők óta kutatják - két hónappal ezelőtt még felvette a nyugdíját (igaz, nem tudni, személyesen, vagy felhatalmazottja révén vette fel). A kétszínű játékok újabb adaléka, hogy a szerb parlament a múlt héten elsöprő többséggel módosított egy törvényen, amely most már egyenlőségjelet tesz a partizánok és a csetnikek között. Történelmi tény ugyan, hogy a csetnikek a második világháború idején együttműködtek a megszállókkal, köztudott továbbá, hogy a partizánok és a csetnikek ekkor egymás ellen harcoltak, az „igazságtétel” pillanata azonban elérkezett. S már az sem furcsa, hogy az „ügy” fő szószólója az a Vük Draskovics volt, aki amúgy külügyminiszterként a Hágával való teljes együttműködést propagálja. Európa pedig csak találgathatja, miért. A sok leeresztett redőny mögött Szerbia egyre csak sötétül... Belgrád kézzelfoghatóan kétszínű játékokat folytat. KOMMENTÁR A bizalmi indexről KOCUR LÁSZLÓ Decemberben csökkent a bizalmi index a szolgáltatások terén, legalábbis ez derül ki a statisztikai hivatal legutóbbi felméréséből. A vizsgálat szerint ez részben a tervezettnél kisebb keresletnek tudható be. A kisebb kereslet pedig - ez már nem szerepel az adatok közt - vélhetően a vékonyabb pénztárcáknak... Ennek ellenére decemberben a biztosítók és a különböző hitelintézetek forgalma növekedett. E kettő közt ok-okozati összefüggést is feltételezhetünk: a gépjármű-tulajdonosoknak szükségük volt pénzre, hogy befizessék a kötelező gépjármű-biztosítást, s egy részük nem fordulhatott a bankokhoz, mert úgysem kapott volna kölcsönt, így ők a különböző hitelintézeteknél kilincseltek. Itt kevesebb az adminisztráció, de nagyobb a kamat. A karácsonyi bevásárlólázban a hitelintézetek ügyfeleivé váltak azok is, akik igazolható jövedelem híján nem igényelhettek kedvezményes áruhitelt: a munkanélküli és szociális segélyből élők. A szuper- és hipermarketeket elözönlő, szezonális karácsonyi áruban kéjes arccal konyákig turkáló embertömeget látva - legalábbis néhány napig - úgy tűnt, nagyon gazdag országban élünk. Ám valószínű, hogy az emeletesre tömött karácsonyi bevásárlókosár csak amolyan - a legyen egyszer karácsony felkiáltás jegyében fogant - dzsentri allűr, s a télikabát alatt bizony a legtöbbször lyukas ülepű nadrág volt. Ezt megerősíteni látszik, hogy az elkövetkező negyedévre a gazdasági elemzők visszaesést prognosztizálnak a szolgáltatásokat kínáló cégek, az utazási irodák, a szállodák, a hitelintézetek és a biztosítók forgalmában. A lakosság a tél végi kiárusításokig csak a legszükségesebbre fog költeni, ráadásul a növekvő közüzemi díjak is többletterheket jelentenek majd. Mindez - a javuló makrogazdasági mutatók és a papíron csökkenő munkanélküliség ellenére - lemérhető a lakosság hangulatán is. A Szlovák Tudományos Akadémia felmérése szerint 73 százalékuk elégedetlen a kormány munkájával. S amíg a régiók közti eltérés csak a szociális minisztérium jelentése szerint lesz egyre kisebb, s a mutatók pozitív változását nem fogja saját bőrén megérezni a választópolgár, addig nem csak a szolgáltatások terén lesz alacsony a bizalmi index. JEGYZET Mindenki mindenkivel LŐRINCZ ADRIÁN Mióta annyira nyitott társadalomban élünk, hogy az már szinte elviselhetetlen, sok minden megváltozott - egyebek között az ünnepek. Mert míg gyerekkoromban teljesen egyértelmű volt, hogy a Mikulás az Mikulás, a Jézuska pedig Jézuska (pedig ez utóbbi ellen a letűnt rendszer ideológiája ágált legvehemensebben), ma már az sem úgy van. De egy kicsit mégis. A lényeg az, hogy valamikor december elején bekopogtatott hozzánk egy fura szerzet, és azt állította magáról, hogy ő a Szantaklausz. Bár teljesen úgy nézett ki, mint a hagyományos Télapó, mégis annyira makacs volt, mint a legelvetemültebb szennyeződés. Mondja, Hali- vúdbóljött-óh,je! -, és elterpeszkedve kedvenc fotelemben, kibontotta puttonyát. Bár ne tette volna... Mert volt abban aztán minden jó, piros alma, mogyoró, de főképp alkalomhoz illő halivú- di produkció. Hogy milyen film illik az ünnepekhez? Hát az olyan szeretetrohamos, önfeláldozós, egymás-nyakába- borúlós, életreszóló-barátsá- gos, szerintem. Amelyikben egy kicsit mindenki mindenkivel... Szantaklausznak köszönhetően például láttam olyat, amelyikben egy férfi nővel. Aztán láttam olyat is, amelyikben férfi férfivel, nő nővel, aztán egy férfi két nővel, majd Lédi- marianna Robinhúddal és egész bandájával. Volt olyan is, hogy lökött Mikulás gyerekkel, aztán gyerek kutyával, a dur- vábbja azonban ezután következett, amikor jött egy férfi, és elefánttal... Majd egy robot az egész családdal, egy férfi és egy nő százkét kiskutyával, két férfi és három nő egy hullával, a perverzió csúcsán pedig egy rajzolt nyúl, fűvel-fával. Mit mondjak, pár nap leforgása alatt mindent láttam. Azaz mégsem, mert hiányoztak az olyan klasszikus felállások, amikor Tarzan Dzsénnel és Csitával, Vinetu és Olcsetrhend az apacs törzzsel, Manila bácsi pedig Tutajossal és Bütyökkel, a nádasban. A szilveszteri füm- dömping felé araszolgatva, meggyötört szépérzékkel már csak azért fohászkodom, hogy ments meg, Uram, minket, Ha- livúd nyulaitól (és más szörnyetegeitől), és adj végre giccs- mentes, szép esztendőt! FIGYELŐ George Bush amerikai elnök és Oszama bin Laden terroristavezér azt képzelheti talán magáról, hogy ők a világ urai, ám a természet tombolásának láttán ezek a nagy hatalmú vezetők is nagyon kicsinyeknek látszanak - írta kommentárjában a Le Figaro francia lap. Az elemek pusztítása mellett eltörpülni látszanak azok a károk, amelyeket bombázókötelék, hadseregek okoznak. És mégis, végső fokon az ember képes a nagyobb rombolásra. A Salzburger Nachrichten kommentárja szerint a délkeletázsiai szökőár nem fogható fel úgy, hogy a természet visszavágott a sérelmekért, amelyeket az emberiségtől elszenvedett. A természet saját törvényszerűségeinek engedelmeskedett.
