Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-23 / 296. szám, csütörtök
J* > 22 Sport - testvérek az élvonalban ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 23. Béla (jobbról), az Inter legjobbja, Csaba (a kis képen) ősszel Trencsénben játszott (Képarchívum) Horváth Csaba és öccse, Béla csak a pályán néznek farkasszemet Erős vár a kapcsolatuk Az alma nem esik messze a fájától, tartja a közmondás. A somorjai Horváth családra ez kétszeresen is igaz, hiszen az egykori labdarúgó, id. Horváth Béla két fia is a futballt választotta. Mindketten a szlovák élvonalban, Csaba a Trencín, Béla az Inter csapatában játszik. SZABÓ KRISZTIÁN Bár a foci más-más ösvényén járnak, mint állítják, erős vár a kapcsolatuk. „Kevesen mondhatják el, hogy ilyen jól kijönnek a testvérükkel - ragadja magához a szót Béla, akit a család Bécinek becéz. - O a legjobb barátom. Mostanában ugyan kevesebbet vagyunk együtt, de gyakran hívjuk egymást”. Csaba, a rangidős helyeslőén bólogat. Már kiskorukban a labda bűvöletébe kerültek, és a guruló játékszer rabjai lettek. A fiatalabbik, Béla volt az izgágább gyerek, a pályán is meglátszik, hiszen támadó középpályásként „nem nyugodhat”. Csabának egészen más a szerepköre. Feladata a támadások meghiúsítása, de gólszerzőként sem utolsó, ősszel háromszor fejelt a hálóba. A védő kölcsönjátékon van az 1. FC Slovácko csapatából, de ha lehet, szívesen maradna Csák Máté városában. Érdekes, hogy az egyik fiú sem jár a csatár apa nyomdokaiban. Béci felemás évet zárt, az Inter legjobb labdarúgójának választották, de a megtisztelő címet szívesen elcserélné klubjának jobb helyezéséért. Míg Csabáék a dobogó felé kacsingatnak, addig az öccse a bennmaradásért küzd. De nemcsak a magánéletben segítik egymást, alkalmi kémekként jelentéseket is adnak egymásnak az ellenfelekről. Kivéve akkor, ha egymás ellen lépnek pályára. „Eddig háromszor kerültünk össze, de egyszer sem tudtatok győzni” - cukkolja egy kicsit öccsét Csaba, aki a foci mellett egyetemi tanulmányait sem hanyagolja el. Negyedéves a pozsonyi közgázon. Az ünnepek alatt édesanyjuk főztjét ízlelgetik, de mint jó testvérek ismerik egymás kedvenc ételeit is. Béla a rántott sajtot és a hasábburgonyát, Csaba a kacsamájat és az anyu csibepaprikását kedveli. Legelszántabb szurkolójuk, s egyben legnagyobb kritikusuk a családfő. Szerinte az ő idejében játszották az igazi futballt. A fiúk persze tudják, hogy mindig kiáll mellettük, sokat köszönhetnek neki. Egy ilyen családban csak a foci lehet a fő téma, de hogyan látja mindezt egy édesanya. Melyikük a jobb játékos? Diplomatikus a válasz, mindketten egyformán jók. És kinek szurkol, ha egymás ellen játszanak? Nem árulja el, az anya titka marad. Néha csodálkoznak az ellenfelek, hogyan lehet egy ember egyszerre két helyen A pályán működik a telepátia BŐD TITANILLA Csicsó Andrea és Dóra ikrek. Ez első pillantásra nyilvánvaló, de tőlük távol állnak a két Lotti kicse- rélkezési vágyai, és állításuk szerint még soha nem éltek vissza azzal, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. S viszonylag könnyű is őket megkülönböztetni, Dóri félhosszú hajával szemben Andi derékig érő hajzu- hataggal dicsekedhet. Ám még ennél is könnyebb a szemlélő dolga, ha a futballpá- lyán találkozik az ekecsi lányokkal, akik jelenleg a pozsonyi Duna utcai gimnázium harmadik osztályába járnak. Dóri a hátvédsorban, Andi a jobbszélen vagy középpályán kap helyet, így aztán nehéz őket összetéveszteni. „Az ellenfeleknek azért néha sikerül” - nevet Dóri. „Megesett már, hogy nem győztek csodálkozni, hogy lehetek ennyire gyors, elöl is vagyok, meg hátul is...” A Csicsó-lányokat már kiskorukban megbabonázta a labda. „Főként fiúbarátaink voltak, és ők mindig fociztak. Mi is hozzájuk csapódtunk, és azóta rúgjuk a bőrt. Igen jó dolog” - lelkesedik Dóri, és nem titkolja, örül neki, hogy a futballszerető lányoknak van lehetőségük kiélni magukat. A testvérpár az élvonalbeli kisudvar- noki női csapat játékosaként néha viszont ellentétes véleményeket is hall: „Néha bekiabálnak, hogy inkább a főzőkanál való a kezünkbe” - mesélik, de mosolyuk elárulja, nem igazán foglalkoznak a csúfolódó megjegyzésekkel. Az ikrek már Ekecsen is szervezett formában fociztak, kilen- cedisként alapították a helyi női futballcsapatot, de aztán Kisud- varnokra igazoltak. „Éltünk a lehetőséggel, szerettünk volna fejlődni” - magyarázza a klubváltás okát Andi. „De az ekecsiek- nek bármikor szívesen besegítünk” - jegyzi meg sietve nővére, aki öt-tíz perccel idősebb testvérénél. „Andinak nincs semmi dolga, mert én vagyok az idősebb, és így mindent rám hagy! Ő mindig csak mosolyog, én is mosolyognék, de hiába, idősebb vagyok, és ez nagy felelősség” - veti tréfásan testvére szemére az elhanyagolt számlabefizetéseket Dóri, de rögtön hozzá is teszi, ritkán szoktak veszekedni. Tapasztaltak-e a Csicsó-lányok bármit is az ikrekkel kapcsolatos különlegességekből, megérzik-e, mi történik a másikkal, működik- e köztük a telepátia? „Hát telepatikus kapcsolat biztosan nincs közöttünk” - jelentik ki kategorikusan. „Egyszer már tettünk egy próbát, rajzoltunk valamit, összpontosítottunk, de mind a ketten mást rajzoltunk...” A pályán azonban egyfajta gondolatátvitelt mégis észre lehet venni: „Szinte tudjuk, ki mire gondol, és ez a helyezkedésnél nagy előny” - felelik arra a kérdésre, mennyiben mutatkozik meg a zöld gyepen a testvéri viszony. S hogy ki kettejük közül a jobb futballista? „Dórinak sokkal jobb a technikája” - vágja rá Andi, de testvére sem marad el a válasszal: „Andi kitartóbb és tovább bírja az iramot...” Rövid beszélgetésünk alatt talán ez az egyetlen eset, amikor nem értenek egyet... Ekecsiek, Kisudvarnokon fociznak, Pozsonyban gimnazisták. Balról: Andrea és Dóra. (Somogyi Tibor felvétele) 9 Riszdorferék az évek óta éremszerző szlovák kajak négyesben gyűjtik a babérokat, de nem kizárt, hogy egyszer párosban tűnnek fel a világversenyeken Együttlét a hajóban, az edzőtáborokban és a családban J. MÉSZÁROS KÁROLY Egy hajóban eveznek, de nem ketten. Nevük jól cseng a síkvízi kajak-kenusport berkeiben. Többszörös világbajnokok. Komáromban és a sportág világában nagy tisztelet övezi őket. A kezdők példaképei, rajongóik kedvencei. Velük kezdődik a világ- és Európa- bajnok, valamint olimpiai bronzérmes szlovák kajak négyes névsora: Riszdorfer Richárd és Mihály. Komáromban edzenek, de őrsújfalui fivérek. Misi négy évvel idősebb, így hamarabb került a sportág vonzásába. Kettővel több a vb-címe is. Múlt héten ugyancsak megelőzte öccsét, friss testnevelő tanári oklevelet vett át a Comenius Egyetemen. Amikor Ricsiről kezd beszélni, felcsillan a szeme, szinte árad belőle az öröm. „Nagy dolog, hogy ugyanabba a kerékvágásba került, mint én. Mindig ezt szerettem volna. Évekig előtte jártam, de mostanában már érzem, változik a helyzet. Elfogyott az előnyöm, s lassan megelőz engem. Huszonhárom évesen abban a korban van, amikor kajakosként a legtöbbet fejlődhet.” Senkivel sincs olyan jó viszonya, mint az öccsével, állítja, megértik egymást. „Rengeteg időt töltünk együtt, mindent tudunk egymásról, ezért közelebbi a kapcsolatunk, mint másik fivé- remmelj akinek már családja van. Mindketten keményfejű legények vagyunk, így a veszekedés is közénk lopakodik, de végül mindig csak megegyezünk. Ha nem magunk, akkor anyu közreműködésével.” Amióta 2001-ben egy K4-es hajóba ültek, magukkal vitték a megbízhatóságot is. Misi szerint azóta még szorosabb a testvéri kapcsolatuk. „Lazábban veszi a dolgokat, több jókedvet varázsol közénk. Én képtelen vagyok annyira együtt élni a vidámsággal. Talán ezért van ez így, mert keményebb körülmények között jutottam el idáig, hiszen a családban én törtem a kajakos utat” - böl- cselkedik az idősebbik. A vízen is együtt edzenek, aminek az idősebb fivér kimondottan örül. Mikor indulnak majd világversenyen egy hajóban ketten? „Esély van rá. Elképzelhető, hogy egyszer a K2-ben megjelenünk. Ha megőrizzük magas fokú felkészültségünket, utána már csak döntés kérdése lehet. Mindkettőnk igenje kell hozzá.” Riszdorfer Richárd a kajak négyes vezérevezőse. Sokáig bátyja volt a példaképe: „Még mindig az” - vágja rá minden kertelés nélkül. - Mégis a bátyám! Neki köszönhetem, hogy kajakos lettem. Már hatévesen kezdtem járni a csónakházba, akkor én voltam a legkisebb. Aztán egy évre elcsábított a foci, de nyolcévesen visszatértem. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy közben Misi nyerte a versenyeket, és sok örömet szerzett otthon. Én is erre vágytam. De nem tudom, hogy pontosan így volt-e.” Ha kajak egyesben hajtanak a vízen, akkor nem nézik azt, hogy testvérek, versengés van köztük. „Annak csak örülök, hogy a négyesben ülünk. Legalább szüléink közül eggyel kevesebbnek kell járnia a díjkiosztásra, mert ugyanott vagyunk mindketten” - mosolyog egyet. Ricsiből hiányzik bátyjának az a tulajdonsága, hogy keményen tud menni a célja után. „Van ennek fonákja is, és rosszul is elsülhet a dolog -jegyzi meg. - Amíg a négyesben ülünk, nem tudom utolérni az éremszerzésben. Egyelőre csak helyzeti előnyben vagyok, hiszen előtte ülök a hajóban. Négy évvel idősebb, így előbb vagy utóbb megérem a visszavonulását. De nem várom ezt a napot, mert az edzőtáborokban négy hétig elég nehéz lenne mást elviselni.” Vízre indulnak a Riszdorfer-fivérek, Misi (balról) és Ricsi (Milan Drozd felvételei) Nem ismerték fel őket Rengetegen ismerik őket, s tudják, kik a Riszdorfer-fivérek, de már az is előfordult, hogy összekeverték őket a vízi szlalom C2-es számának kétszeres olimpiai bajnokaival, a Hochschorner ikertestvérekkel. Misi mosolyogva említi: „Megjelentünk egy rendezvényen, s elkezdték mondani, hogy megjöttek a híres kajakosok, de közben nem is ránk gondoltak. Az csak idővel derült ki, hogy azt hitték, mi vagyunk Hochschornerék. Elővettünk egy plakátot, és sikerült megmagyaráznunk, hogy összekevertek velük” - eleveníti fel a történetet Riszdorfer Mihály, (jmk)
