Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-23 / 296. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 23. Nagyszünet - hirdetés 19 Olvass el egy szívmelengető karácsonyi történetet, amely a lelkedet is felmelegíti... Szabadságunk kezdete Csúszkálással, ródlizással telt az idő (Képarchívum) Karácsony felé közeledve nemcsak az ajándékok vásárlásával, hanem a szívünkben, lelkűnkben is készülnünk kell az ünnepre. Hiszen - bár sokszor hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni - ez az ünnep elsősorban nem a vásárlási lázról, hanem a szeretetről szól, kellene, hogy szóljon. Olvass el egy szívmelengető karácsonyi történetet, amely a lelkedet is felmelegíti... ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS „Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsony táján érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét. Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka kétarasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlt, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés. Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket. Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett. Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevéüen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este á gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát. A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon. A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis be- szögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmá- rozott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaér-' jen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember. Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt.- Mi van magával? - kérdezte apám, ahogy meggyújtotta a világot.- Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt.- Mindjárt befőtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót. Kiment a fészerbe, fát keresett. De csák a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett.- Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás hódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk. Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye.- Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.- Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest.” (Garay András) Ezúttal öt szerencsés osztályt sorsoltunk ki Nyereményeső érettségiző osztályoknak ISMERTETÉS Kedves szalagavató előtt álló barátaink! A Nagyszünet rovat és az Egészségünkre című melléklet szel- j—^ vénygyűjtő versenyt hir- ■F Hk detett, melynek végé- flfeúHÉ hez értünk. Köszön- jük, hogy ilyen sokan bekapcsolódtak a Hflk játékunkba! ■ Ezúttal öt osztályt sorsoltunk ki, akiknek a napokban volt vagy lesz a szalagavatójuk. Gratulálunk minden nyertesnek. A kisorsolt osztályoknak az Avon ajándékcsomagját küldjük. A nyertesek a következők: Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta, 8. G, Kereskedelmi Akadémia, Nagymegyer, 4. D, Magyar Tannyelvű Egyházi Gimnázium, Léva, 4. A, Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Nagymegyer, 4. G, Gimnázium, Nagykapos, 4. B. (ú) Tizenöt főiskola diákjai vettek részt benne Hackerellenes verseny ÖSSZEÁLLÍTÁS Az első három helyet európai főiskolák informatikai hallgató-csoportjai hódították el. A mindössze hatórás viadal a világ jelenlegi legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye. Az idei versenyen összesen 15 főiskola diákjai vettek részt. Az UCSB Capture The Flag Contest nevű vetélkedőt a Santa Barbarában található Kalifornia Egyetem (UCSB) rendezi meg évről-évre. Az idei rendezvény azért volt rendhagyó, mert először vehettek rajta részt az Egyesült Államokon kívüli iskolák csapatai is. A tíz neves amerikai polgári és katonái főiskolán kívül rajthoz állt még öt európai egyetem, a Bécsi Műszaki Egyetem, a Milánói Politechnikum, a Trondheimi Műszaki Egyetem, az Aacheni Rajna-Vesztfáliai Főiskola, valamint a Darms.tadti Műszaki Egyetem informatikus hallgatóiból toborzott csoportok is. A különös viadalt a Milánói Politechnikum hallgatóiból álló csapat nyerte meg. Az Aacheni Rajna-Vesztfáliai Főiskola (RWTH) informatikai hallgatóit tömörítő csapat szerezte meg a második helyet, míg a dobogó harmadik helyére a Bécsi Műszaki Egyetem diákjai állhatták fel. (sgh) ÜGYESKEDŐ Kifogytál az ötletekből? ISMERTETÉS Nos, ha igen, akkor se búsulj, mert most ajánlunk neked egy szép és kedves karácsonyi meglepetést, amit ráadásul gyorsan és könnyen el is készíthetsz. És hogy még egy előnyét is említsük: a te két kezed alkotása garantáltan egyedi darab lesz, ami még az értékét is növeli. Lássunk hozzá a karácsonyi bögréhez! Nézzük a hozzávalókat: egyszínű bögre, matricafesték zöld, barna, sárga és piros színben, speciális fólia a matricafestékhez! A bögrét sokféle helyen, a matricafestéket és a fóliát pedig hobbiboltban tudod beszerezni. Nagyon fontos, hogy olyan bögrét válassz, ami egyszínű, a mintáját ugyanis te fogod elkészíteni. Első lépésként vedd magad elé a fóliát, és matricafestékkel fesd rá az általad kiválasztott vagy elképzelt mintát! Ha a bögrét karácsonyi ajándéknak szánod, akkor célszerű az ünneppel kapcsolatos mintát (pl. fenyőfát) választani, de természetesen lehet más is. Ha ezzel készen vagy, ragaszd rá a fóliát a bögrére! Vigyázz, mert a fólia mindenre ráragad, de utána nem lehet leszedni! Nos, végeztél is! A kész bögrét nyugodtan lehet mosogatni, mert a víz nem oldja sem a festéket, sem a ragasztót, így mindig rajta marad a minta. Hogy tetszik? Már csak a karácsonyt kell várni, (s) ÜNNEPI VIGYORGÓ Valahol dolgozik... ...valahol nem (funpic.hu) TÁRCSÁZZA EZT A SZAMOT: 0850 111 111. Szlovákia egész területéről a helyi hívás dijának megfelelő áron hívható: hétfő - péntek: 8.00 -18.00, szombat: 9.00 -13.00; VAGY rendeljen repülőjegyet az Várakozás nélkül, Kattintson ránk: www.ckm.sk speciális repülőjegyárak és feltételek fiataloknak, diákoknak, tanároknak! London 2 890 koronától Dublin 4 860 koronától Larnaca 4 860 koronától Miami 10 345 koronától New York 9 950 koronától (az árakat repülőtéri illeték nélkül tüntettük fel) /JÉ' CKfl 2000 TE/IVet Sfr&puzj- utad jC # 1 * UP 2159
