Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-23 / 296. szám, csütörtök
14 Karácsony UJ SZÓ 2004. DECEMBER 23. A karácsony a cigány családokban az összetartozás és az emlékezés ünnepe, régen a gazdagabbak a legnagyobb értékű bankókat aggatták a fenyő ágaira A haragosok kibékülnek, a csavargók hazatérnek Bihariék karácsonyfájáról ma már nem lógnak ezerkoronások - ennyiben ők is alkalmazkodtak a modern világhoz, de minden másban követik felmenőik hagyományait karácsonykor és máskor is. A nyitrai Kálvária alatti cigánysoron tulajdonképp csak egy család lakik, csupa Bihari, akik mind egy dédapától, a hajdani nyitrai vajdától származnak. VRABEC MÁRIA Bihari Ferkó 1892-ben született Léván, lókupecként került a harmincas években Nyitrára, és a szocializmusban is kereskedő maradt, tollat, nyúlbőrt és ócskavasat vásárolt fel a hulladéktelep számára. Két feleségétől húsz gyermeke született, bocsánatosnak számító félrelépéseiből is legalább ugyanennyi, és az egész nagy család 1956-ban, amikor a törvények betiltották a cigányok számára a vándorlást, a Kálvária alatt telepedett le. Azóta is ott élnek, mindenki mindenkinek rokona és persze, mindenki mindenkit szigorún szemmel is tart, mert az oláh cigányoknál a régi szokás máig is fontosabb, mint az új divat. Bihari vajda nagy családja „A nagyapánk 1978-ban halt meg, egy este lefeküdt, megimádkozott - szlovákul is magyarul is, mert azt mondta, egyik Istent sem akarja becsapni - aztán sóhajtott egy nagyot, lehunyta szemét, és soha többé nem nyitotta ki. A temetésén több ezer cigány vett részt egész Csehszlovákiából, rezesbanda húzta a nótáját, és az állami rendőrség zárta le az utat a házától a temetőig. Nem is volt azóta sem olyan köztiszteletben álló vajdánk”- emlékezik a nagy öregre az egyik unokája, Jaroslav. A fiatalember a Nyitrai Konstantin Egyetemen szociális munka szakon végzett, de a baccalaureatusi diploma mellett már négy gyereke is van. Feleséget, természetesen neki is a szülei választottak, ő csak az esküvő előtt néhány nappal találkozhatott az akkor 17 éves Ivetával, de nem volt ellenvetése. „Nálunk ez így megy, a szülők úgyis jobban tudják, mi a fontos a jó házassághoz. Ha a kiválasztott lány szüleinek valami miatt mégsem tetszik a vőlegény, akkor megüzenik az apjának, hogy ne is jöjjön. A legkelendőbbek a tizenöt-tizenhat éves lányok, az idősebbeknél már kisebb az esély, hogy szüzek. Márpedig ez nálunk nagyon fontos. Régen hatalmas lagzikat csaptunk, három napig mulattunk, ma már nincs erre pénz, ezért csak a szűk családot vendégelik meg az örömszülők. Sok fiatal nem is megy el sem a hivatalba, sem a templomba, csak úgy egymásnak ígérnek örök hűséget a vajda előtt. Azt mondják, az Isten úgyis mindent lát, hivatalba meg felesleges menni, amióta nem adnak ifjúházas-kölcsönt. Próbálom nekik megmagyarázni, hogy a gyerekek miatt is jó lenne az a házasságlevél, de hát itt nagyon nehéz új dolgokat bevezetni.” Az örök hűséget sem kell szó szerint érteni- jobban mondva, csak az asszonyokra nézvést kötelező. Régen a férjes asszonyok az utcára sem mehettek ki kendő nélkül, ma már mutatkozhatnak hajadonfőtt, de a miniszoknya, a mélyen dekoltált blúz, a nadrág és a nyilvános strandokon való fürdőzés oláh cigánynők számára még ma is tilos. Ezres bankók a karácsonyfán Az oláh cigányok nagyon vallásosak, és mint minden érzelmüket, ezt is szeretik külsőségekben is kifejezni. Karácsonykor, természetesen nem hiányozhat a jászol sem a pásztorokkal, bárányokkal és a háromkirályokkal - a legalább fél méter magas figurákat még Ferkó nagyapa hozta valahonnan külföldről. A karácsonyfa csakis élő fenyő lehet. „Nem is ismerek olyan oláh cigányt, aki ne állítana karácsonyfát, még a legszegényebbek is feldíszítenek legalább néhány ágat- mondja Jaroslav. - A gazdag családokban régebben a legnagyobb értékű bankókkal aggatták tele a fenyő ágait, és ezeket háromkirályok napján szétosztották a gyerekek között. Én még megéltem gyerekkoromban, hogy ezresek lengedeztek a karácsonyfánkon, de ma ez már nem szokás. A halottaink sírján viszont máig is állítunk karácsonyfát, és ostyát, mézet, gyümölcsöt is viszünk ki a temetőbe. Nem bánjuk, ha elviszik a hajléktalanok, úgy tartjuk, hogy ez volt az elhunyt akarata.” Abban a családban, ahol az év folyamán az évben meghalt valaki, nem állítanak karácsonyfát, és a legközelebbi hozzátartozók karáRégen nagy lagzikat csaptak, de különösebb alkalom ma sem kell ahhoz, hogy táncot ropjanak (Kiss Gábor és Miriam Hojcusová felvételei) « Anyalai Sándor, akit mindenki csak Pepes prímásként ismer A kézzel sodort karácsonyi nudlit otthon készítik az asszonyok, a lényeg az, hogy a tészta minél hosszabb legyen csonyt köszönteni sem mennek a többiekhez. A nők levágatják a hajukat, csak fekete ruhát viselnek, nem mennek társaságba, és még a fényképezkedés is tilos számukra. Az ajándékozás szokása az oláh cigány családokban is elterjedt, de elsősorban a gyerekeknek vásárolnak játékokat. Érdekes szokás, hogy a kislányok addig nem kaphatnak babát, amíg nem kezdenek el beszélni, mert a cigányok úgy tartják, a néma baba őket is némaságra szoktatja. A hagyományos karácsonyesti menü a kacsa vagy libasült túrós tésztával és szőlővel, de sokan esznek halat is. Az asztalról nem hiányozhat az almás-mákos rétes, másnap pedig a jó sűrű pörkölt, kézzel sodort és szaggatott nudlival. Ezt a tésztafélét máig is otthon készítik az asszonyok az anyjuktól örökölt recept alapján, és a lényeg az, hogy a tészta minél hosszabb legyen. Énekszóval, muzsikával A kürti Anyalai Sándor, akit mindenki csak Pepes prímásként ismer, a régi karácsonyokból is leginkább a nagy közös muzsikálásokra emlékezik. „Mi nem tartottunk olyan szigorú böjtöt, hogy egész nap semmit sem ettünk volna, de azért a húsételek fogyasztása tilos volt, és anyám ilyenkor olajjal főzött. Ádám-Éva napján mindig savanyú bableves és túrós-mákos derelye volt ebédre, vacsorára pedig hal. Az ostyát, mézet és az almát még az ebéd előtt fogyasztottuk, a vacsorával már egy kicsit siettünk is, mert ahogy felálltunk az asztaltól, máris fogtuk a hangszereinket és házról házra mentünk kellemes ünnepeket kívánni. Nyolc-kilenc óra tájban fejeztük be a falujárást, az este fennmaradó részét már a családunkkal töltöttük és együtt mentünk az éjféli misére. Régebben a misén is a Pepes banda játszotta a Csendes éjt, sokan mondták, hogy még a hátuk is borsódzott a gyönyörűségtől, amikor megszólalt a hegedű. Aztán Istvánkor már elkezdődött számunkra a főszezon, innen kezdve pedig egészen a farsang végéig bálokban muzsikáltunk.” A dunaszerdahelyi Banyák Istvánt cigányprímásként külföldön is érte már a karácsony, méghozzá Lappföldön - ott, ahol a Mikulás lakik. „A karácsony előtti napokban teljesen sötét volt, meg sem lehetett különböztetni a nappalt az éjszakától, de előtte és utána sem volt sokkal jobb a helyzet, mert egész télen tíz óra tájban kel a nap és délután kettőkor már lenyugszik. Az emberek talán azért is szeretnek társaságba, kávéházakba járni, ahol minden piros és arany színekben pompázik, hogy elűzzék a sötétség okozta szomorúságot. Abban a vendéglőben, ahol muzsikáltunk, a helyiség egyik sarkában szalmát szórtak a földre, ott volt a jászol a kisdeddel, és a vendégeket betlehemi csillagot pörgető háromkirályok jártak köszönteni. Azon csodálkoztunk a zenésztársaimmal, hogy a finnek nem halat ettek ezeken a karácsonyi vacsorákon, hanem rákot és sonkát. Még egyszer életemben felajánlották egy németországi luxusszállodában, hogy karácsonyeste is maradjak, de inkább lemondtam a gázsiról és hazajöttem. Hiába, a karácsony csak akkor az igazi, ha az ember a szeretteivel töltheti. Most már csak ketten vagyunk a feleségemmel, de gyerekkoromban húszán is ültünk az asztalnál. Nagyabonyban együtt laktunk édesanyám öccsének a családjával, ott hat gyerek volt, mi négyen voltunk, és a nagyszülők is velünk éltek. Ajándékokra, drága kollekcióra nem tellett, alma dió és szaloncukor lógott a fán, de mi így is alig vártuk az újév napját, amikor végre ehettünk belőle. Előtte nem volt szabad hozzányúlni, anyám azt mondta, hogy aki megdézsmálja a karácsonyfát, azt a következő évben megveri az Isten. Ebédre mindig lóbabot főzött a nagyanyám, utána mákos tésztát ettünk, vacsorára pedig halat, ma már rántott húst is szoktunk enni. Mi gyerekek, a vacsora után mendikálni mentünk. A Mennyből az angyalt és az Ó zöld fenyőt szoktuk énekelni. Mindenhol nagy örömmel fogadtak, ilyenkor még a haragosok is kibékültek, a dühös emberek megszelídültek és a csavargók hazatértek. Számomra máig is ez a karácsony legszebb, legfontosabb üzenete, mert ebben minden szeretet és ragaszkodás benne van.” Virrasztva várják a Szentcsaládot A cigány családok karácsonyi szokásai nemcsak régiónként, de attól függően is változnak, melyik csoporthoz sorolják magukat. Másiguk ként ünnepelnek az oláh cigányok, másként a kereskedők, a kosárfonók és teknősök, megint másképp a vándorcigányok, egy azonban közös náluk: a karácsonyt valameny- nyien az év legnagyobb ünnepének tartják. A keleti országrészben élő cigányok például sokan még ma is saját kezűleg készítenek jászolt a kis Jézusnak, vagy legalább szalmát szórnak a szoba sarkába annak jeleként, hogy hozzájuk betérhet a szállást kereső József és Mária. Hogy’messziről is lássák a hívogató fényeket, a gyertyáknak egész Szenteste nem szabad kialudniuk. Néhol az egész család hajnalig vir- raszt, és az egyszerű vacsorát is szertartásos módon, a földre terített, gyűrött abroszról fogyasztják el, mint hajdan a szegény pásztorok. Hajnaltájban tálalják fel a kocsonyát, és ekkor már pálinkával koccintanak Jézus megszületésének örömére. Régebben a házak előtt és a templom előtt tüzeket is gyújtottak, ez a szeretet lángját és a téli napforduló után győzedelmeskedő világosságot jelképezte, de mára ez a szokás csak a Balkánon maradt fenn. Amint Lydia Lehocká, a Nyitrai Konstantin Egyetem Roma Kultúra Tanszékének tanára elmondta, a Szlovákiában élő romák számára ez az ünnep elsősorban a nagy családi összejövetelekről és kibékülésekről szól. „Ha a szűkebb vagy tágabb famílián belül volt valamilyen konfliktus, azt ilyenkor akár közvetítők útján is, de biztos elsimítják, mert az új évet nem lehet haraggal kezdeni. Mivel a roma kultúra nagyrészt szájhagyomány útján terjed, a karácsonyeste is javarészt az elhunytakra való emlékezéssel, régi történetek felelevenítésével telik. Az élőkről sem feledkeznek meg, ilyenkor mindenki mindenkit meglátogat és elmondja a jókívánságait, ez lényegében a roma közösség összetartozásának és összetartásának a kifejezése. A bőség és boldogság ünnepével kapcsolatban azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nagyon sok roma családban a karácsony is beleszürkül a többi hétköznap nyomorába. A szegénység kiöli az emberekből az ünnepi készülődés örömét. Ha valahol az állandó nélkülözés ver tanyát, azt egy idő múlva az igénytelenség is követi, és a hagyományok lassan feledésbe merülnek. Nagy kár, mert a Megváltó a szegények számára is megszületett, és a betlehemi csillag elsősorban nekik üzen, hogy ők is Isten szeretett gyermekei.” Vlaisa nagyanyáktól örökölt recept alapján készül a nudli
