Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-22 / 295. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 22. 28 Szülőföldünk „Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy aki látta a filmemet, egészen másképpen járja a várost, másképpen figyeli az épületeket, utcákat” - mondja az alkotó Lutovsky László dokumentumfilmje Léváról Az egykori Piactér (balra) és a volt Kazinczy utca (a jelenlegi Stúr utca) (Lutovsky László magángyűjteményéből) Léva. Lutovsky László egy személyben forgatókönyv­írója, operatőre, rendező­je, a kísérő szöveg összeál­lítója, zenei szerkesztője, kép- és hangvágója a Léva tegnap és ma című film­nek, mely a város építésze­ti fejlődését dokumentálja. FORGÁCS MIKLÓS A filmet idén nyár elején mutat­ták be a Barsi Múzeum akkor még megnyitás előtt álló koncerttermé­ben, szeptemberben Budapesten volt látható a Rákóczi Klubban, legutóbb pedig a Reviczky Házban vetítették november végén. Digitális fotóalbum Lutovsky László még édesapjá­tól örökölte a képeslap- és ama- tőrfotó-gyűjtés hobbiját. Az idők során körülbelül 1200 fényképet gyűjtött Léváról, melyből három év alatt egy digitális fotóalbumot állított össze; a munkát 1998-ban fejezte be. Az albumban utcák szerint csoportosította a képeket - a 19. század végétől egészen a je­lenről készült saját fotókig. Futott a fényviszonyok után A fotóalbummal párhuzamosan vágott bele merész vállalkozásába: dokumentumfilmet forgatni szülő­városáról. Hat évig dolgozott a fil­men. Tizenhét óra felvételanyag­ból vágta össze a hatvanperces al­kotást. „Egy nyár alatt forgattam szinte minden képkockát, az anyag tíz másodperces szekvenciákból áll össze. Azt akartam, mutatósak le­gyenek a felvételek, kék ég, bá­rányfelhők, jó időjárás, telt színek. A várost nem lehetett a Nap felé fordítani, én futottam a megfelelő fényviszonyok után.” Léva légi felvételeken is látható a filmen, Lutovsky László szakmai titokként kezeli a létrejöttüket. Annyit elárul, hogy helikopter, sőt hőlégballon segítségével is filme­zett. „Ha nem én, a kamera volt fönt- árulja el. - Gyermekkorom óta fényképezek, nyolc milliméte­res kamerával is rengeteget fil­meztem. Egyik tanárnőm buzdí­tott, menjek operatőri iskolába, sajnos, a családnak erre nem tel­lett. így lettem géplakatos. Az első videokamerát 1992-ben vettem, s idővel a technika hozta a lehető­ségeket. Negyedik emeleti laká­somban egy kis filmstúdiót ren­deztem be. Hangfelvételek, vágás - minden itt készült. Napi 10-16 órát is képes voltam dolgozni. Előfordult, hogy megittam egy kávét reggel nyolckor, és hajnali négyig, pizsamában dolgoztam a filmen.” A segítők Lutovsky László természetesen kutatómunkát is végzett, melyben többen is segítségére voltak. A Barsi Múzeum munkatársai, Pölhös Margaréta és Katarina Holbová segítették eligazodni a régi okiratok, dokumentumok kö­zött. „Nagyon hálás vagyok Pavol Behulának, a múzeum volt igaz­gatójának, aki készségesen segí­tett. Tetszett neki, hogy valaki ne­kifogott ennek a munkának. Tesák Péter levéltáros barátom­mal is sokat konzultáltam, Alt Er­nő nyugdíjas gyógyszerész pedig nagyon sok mindenre még szemé­lyesen emlékezett.” Az egyik leg­nagyobb felfedezésre Ürge László hívta fel a figyelmét: a Szent Mi- hály-templom két tornya között Szent László szobra található. „Meglepő, hogy nem a névadó szent szobra került a templomra” -jegyezte meg Lutovsky. A film DVD-re készült, így há­rom nyelven hozzáférhető. „Szlo­vák nyelven Jaroslav Dubravík volt amatőr zenész kollégám hangján szólal meg. Angolul egy lévai nyelviskola szaklektora, Paul Stafford szólaltatja meg, aki Dublinban dramaturgiát tanított, tehát a hasonló feladatok nem áll­nak távol tőle. Magyarra Újváry László fordította a kommentáro­kat, s ő is mondja el, jobbat nem találhattam volna nála.” „Szikrát akartam adni” Tíz fejezetből áll a film, egy rész nem lehetett hosszabb nyolc perc­nél. „Fel akartam kelteni az ér­deklődést. Aki többet akar tudni, remélem, elmegy és kutat a rész­letek után. Valami szikrát akar­tam adni a fiataloknak, hogy a vi­lág, a történelem iránti érdeklő­dése itt kezdődjék, ahol él. Úgy gondolom, az iskolák is hasznát vennék a filmnek. Olyan visszajel­zéseket kaptam, hogy aki látta a filmemet, egészen másképpen járja a várost, másképpen figyeli az épületeket, utcákat.” Lutovsky László a városnak is fölkínálta a munkáját, az összgyártási költsé­gek alig feléért. A város jelezte, tudomásul vette az ajánlatot. Ez fél éve történt. „Városrendezés” tankokkal „A hetvenes években kezdődtek a tervszerű házdöntések, szeren­csére sokan dokumentálták ezt a folyamatot, s magam is sokat fényképeztem. Legemlékezetesebb a mai Dituria üzletközpont he­lyén álló Kürti- és Bolemant-házak ledöntése. A Kürti-ház annyira masszív volt, hogy tankokkal rombolták le, acélkötelekkel szabdal­ták szét. Olyan épület volt, amely bármilyen világvárosban megáll­ná a helyét. A Bolemant-házban gyógyszertár állt, melynek beren­dezése a Barsi Múzeum állandó kiállításán kapott helyet” - emlékezett vissza Lutovsky. (fm) A fiatalok körében kedvelt ezüst ékszerek mellett egyre népszerűbbek az acél ékszerek - véli Berkes Klára, aki rangos nemzetközi ékszerkészítő versenyen nyert Egy karkötő, amelyet úgy hívnak: A tenger hullámának ajándéka V. KRASZNICA MELITTA Berkes Klára ógyallai ékszerész az ősszel harmadik helyezést ért el a Tahiti Gyöngy Trófea nemzetközi ékszerkészítő versenyen. Ebből az alkalomból, illetve a karácsony kö­zeledtével az ékszer-ajándékozási szokásokról, az irányzatokról be­szélgettünk a díjazottal. Hogy jutott eszébe, hogy elin­duljon egy ilyen megméretteté­sen? Rögtön leszögezném, hogy ez volt életem első versenye és nagyon örülök, hogy azonnal ilyen szép eredményt értem el. A felkérés Klá­ra Petrovától érkezett, aki a Tahitian Pearl Trophy szlovákiai menedzsere. A hazai ékszerészek társulásának tavaly májusi közgyű­lésén szólította meg a szakmabelie­ket, és 46-an vállaltuk a megméret­tetést. A verseny tíz kategóriában folyik, lehet például karkötőt, fül­bevalót, gyűrűt, medált, nyaklán­cot, férfi ékszert készíteni. Az or­szágos forduló első helyezettjei jut­nak ki aztán a nemzetközi porond­ra. Mi is tulajdonképpen ezt a ta­hiti gyöngy, illetve a nevéhez fű­ződő verseny? A tahiti farmerek által tenyész­tett gyöngyről van szó, amely szín­skálája rendkívül gazdag, az egé­szen világos rózsaszíntől a sötétzöl­dig, sötétszürkéig teljed. A ver­senyt lényegében ezek a farmerek kezdeményezték, gondolom, így szerették volna népszerűsítem gyöngyeiket az egész világon. Hi­szen a tahiti gyöngy 90 százalékát még mindig Ázsiában értékesítik. A versenyt harmadízben rendezték meg, és a díjátadás a győztes éksze­rek felvonultatása mellett zajlik. Az idén éppen Hongkongban került rá sor. Kategóriánként az első három helyezett ékszer szerepel egy nem­zetközi Tahitian Pearl Trophy kata­lógusban, ami azt jelenti, hogy el­jut a világ műiden tájára. Az idei versenybe például 35 ország kap­csolódott be. Ön egy csodálatos arany kar­kötőt tervezett, amelybe egy nagyméretű, 14 mm-es tahiti gyöngy került. Amikor meghallottam, hogy a téma a víz, élet a vízben, azonnal egy hatalmas hullám jelent meg lelki szemeim előtt, és ettől a kép­től már nem tudtam szabadulni. A karkötő is tulajdonképpen egy nagy tarajos hullámot formáz, amely felszínre hozza a gyöngyöt. A fodrozódó „habot” fehéraranyból készítettem. A karkötő „A tenger hullámának ajándéka” nevet kap­ta. Mi lesz a további sorsa a kar­kötőnek? Úgy gondoltam, hogy a leá­nyomnak ajándékozom, ha felnő. Bár most, 12 évesen, erre a felveté­semre azt válaszolta: karkötő he­lyett inkább egy lovat szeretne... Néhány nap múlva itt a kará­csony, és gondolom ma is sokan ajándékoznak ékszert szeretteik­nek. Melyek a menő irányzatok? Elsősorban a megajándékozott neme, életkora a meghatározó. A fiatalok körében már hosszabb ide­je hódít az ezüst, főleg a vastagabb láncok, karkötők. Ezek továbbra is trendinek számítanak. De egyre közkedveltebbek az acél ékszerek, amelyek ún. orvosi acélból készül­nek. Az acél karkötők és nyak­láncok fiatalosak, mutatósak, emellett az áruk is elfogadható. A arany ékszerek közül ismét a köve­sek jönnek divatba, visszavonuló­ban van a fehérarany és inkább a többféle aranyból kombinált dara­bok kerülnek előtérbe. Természete­sen mindenki ízlésének és a pénz­tárcájának megfelelő darabot vá­lasztja, de azért tanácsainkkal segí­teni tudjuk a tétovázókat. Az igé­nyesebb vásárlók részére egyedi ékszereket is készítünk. Berkes Klára élete első versenyén harmadik helyezést ért el (Vas Gyula felvétele) A karkötő egy hullámot formáz, amely felszínre hozza a gyöngyöt (Képarchívum) SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents