Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-22 / 295. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2004. DECEMBER 22. Digitália 13 A Közel-Keleten nem számít illetlenségnek akár este 11-kor is telefonálni, de Oroszországban is túl lehet lépni az Európában általános, este 9-10 órás telefonos zárórát Halló! Vej! Mosi-mosi! - a világ telefonáláséi szokásai Bár a készülékek ma már a világ minden táján hasonlóak, a telefonálási szokások, etikettek meglehetős eltéréseket mutatnak. Nemcsak a kulturális különbségek, hanem a politika és az anyagiak is szerepet játszanak abban, hogy miről, hogyan és mennyi ideig beszélgetnek valahol. ELEMZÉS A Legyen Ön is milliomos libanoni kiadásának első időszakában a játékosok képtelenek voltak élni a félperces telefonos segítségkérés lehetőségével. Hogy miért? Jó arab szokás szerint előbb egymásról és egymás családjának hogylétéről érdeklődtek, s mielőtt feltették volna kérdésüket, már ki is futottak az időből” - említ egy példát Omar Sayfo, a Közel-Keletre gyakran utazó, félig szír budapesti egyetemista a keled és nyugati telefonálási szokások közti különbségekre. E szokás egyébként - a hívás tulajdonképpeni témájára való rátérés előtti udvarias hogyléti kérdezősködés - nem csak az arab világra jellemző. Az amerikaiak és az ausztrálok többsége is úgy érzi, hogy indításképp illik némi közvetlen - angolul small talknak, kis beszélgetésnek nevezett - csevejt folytami. „Az ausztrálok, még ha csak időpontot kérnek is a fodrásztól, megkérdik, mi történt vele az utóbbi időben” - állítja több mint egy évtizede az ötödik kontinensen élő Buschkühl Nikoletta, egy piackutató cég menedzsere. Telefonbeszélgetésbe különféle módon kezdenek bele a földgolyón. A legtöbb helyen a „halló” hasonlóan hangzó változatát használják, melynek a legenda szerint magyar eredete van: Puskás Tivadar, a telefonközpont feltalálója az első próbálkozások alkalmával, 1878-ban a „hallod?” kérdéssel várt a sikerélményre, és ez került bele - kissé átalakítva - a világ telefonos alapszókincsébe. De nem minden kultúrkörbe. Kínában a „vej”, Japánban a „mosi-mosi” - kizárólag e célra alkalmazott - szócskával veszik fel a készüléket. Európában általában bemutatkozik a hívó fél, nem így Dél-Ame- rikában. Például Argentínában és Brazüiában - de egyébként az európai Portugáliában is - a kagylót felvevő ezt hallhatja: „Ki beszél?” Ha pedig egy másik kultúrából való telefonáló ezt durvaságnak találja, és visszakérdez, hogy „Ott ki beszél?”, előfordulhat, hogy az illető értetlenkedni kezd, esetleg morogva levágja a telefont. Külföldi hívók számára esetleg az tűnhet nyersnek, hogy a németek leggyakrabban pusztán a családnevüket - például „Schmidt” - vakkantják bele a kagylóba. Kenyában viszont különösen udvariasak az emberek., „A hívó és a hívott azonnal bemutatkozik egymásnak, mert rengeteg a félrekapcsolás, ezért jó tudni, hogy tényleg azzal társalog-e az ember, akivel tervezte” - magyarázza az előzékenység okát Budai János, a Nairobiban szolgáló magyar nagykövet. Japánban az udvariasságot a hívást kezdeményező egy rövid mondattal is fokozza, melynek jelentése nagyjából a következő: „Köszönöm mindig, amit értem teszel.” A tisztelet kimutatását aztán lehet cifrázni is. „Ha valaki egy munkatársamat keresi telefonon, akkor a japán nyelv struktúrája révén ki tudom fejezni, hogy az illetőnek, ahogyan illik, nagyobb tiszteletet adok, mint annak a munkatársnak, akit a készülékhez hívok” - tudta meg a HVG a több mint tíz éve Japánban élő Kavagucsi Judit újságírótól. E speciális, kizárólag telefonáláskor használt udvariassági szintet általában csak felnőtt korukban sajátítják el a japánok, akkor is csak abban az esetben, ha munkájukból kifolyólag gyakran kell telefonálniuk (a helyes formulák megtalálásában sokszor a munkahely által készített útmutatók segítik őket). A világ minden táján egyre többet telefonálnak az emberek, de igazán sokat ott, ahol a szolgáltatás olcsó. Például Oroszországban, ahol a szocializmus idejéből megmaradt az a gyakorlat, hogy az előfizetőknek csak havidíjat kell fizetniük, ráadásul a helyi hívások - az Egyesült Államok sok városához hasonlóan - ingyenesek. így aztán Moszkvában elég nehéz elérni bárkit, mivel sokan naponta több órát lógnak a dróton. Az ingyenességgel magyarázható az az orosz szokás is, hogy hiába fixálnak le egy találkozót, a megbeszélt időpont előtt - biztos, ami biztos - még egyszer távegyeztetnek. A maroktelefonálással kicsit spórolósabbak az oroszok. Hagyományos készülékről mobilt hívni pedig - mivel ez ott a hívott félnek is pénzébe kerül - kifejezetten udvariatlanságnak számít. Az arab országok többségében - minthogy majdnem mindenki tart a titkosszolgálati lehallgatásoktól -. politikamentes telefonálás zajlik. Ugyanakkor bősz udvarlás folyhat a vonalban, elvégre az ellenkező nemű fiatalok, akiknek személyes találkozásra ritkán nyílik lehetőségük, többnyire telefonon randevúznak. A legtöbb országban a távcsevegők, ha idegenek is hallhatják őket, kerülik magánéletük részletezését. Nem úgy Dél-Amerikában, ahol még az utcán is gyakorta el lehet csípni, amint mobilosok nemi életük örömeiről vagy nehézségeiről számolnak be. Munkahelyen sehol sem illik sokat beszélni a magánügyekről. A japánok, ha mégis muszáj ilyesmit intéznünk, az ebédszünetben a saját mobiljukat használják. Ott ugyanis - Németországhoz hasonlóan - nem bocsánatos bűn a cég büdzséjét ilyesmivel kurtítani. A nagyobb vállalatok - Ausztriában volt rá példa - a telefonmellékek híváslistáját is ellenőrzik. Sok helyütt gyanakodva tekintenek a mobilját fülére tapasztva, a helységből kisiető alkalmazottra is. „Ausztriában inkább elnézik, ha a munkatárs a családi veszekedést vezetékesen folytatja le, az elkülönülő mobilozóról ugyanis mindenki arra asszociál, hogy talán állásinterjút beszél meg” - mondja Büschkühl Nikoletta. Akadnak olyan városok - például a brazíliai Sao Paolo vagy Mexikóváros -, ahol már a nyomornegyedekben is szinte mindenki mobilozik. A szegényebb országokban (például Guatemalában vagy Vietnamban) az utcán lehet marokkészüléket kölcsönözni egy-egy beszélgetés időtartalmára. „Kolumbiában nyakukban hirdetőtáblát viselő embereket látni: tőlük lehet mobilt bérelni” - meséli Moskovits Ákos, éppen világ körüli úton lévő magyar újságíró, Kínában, Thaiföldön és Mongóliában inkább vezetékes telefonjukat adják bérbe a helybéliek. Pekingben és más kínai nagyvárosokban a lakónegyedek tömbfelelősénél is lehet jelentkezni telefonálásra. Kenyában vagy Etiópiában a tárcsázást maga a bérbeadó végzi, s ha a vonal túlsó felén fölveszik a kagylót, megkérdezi, óhajtják-e a beszélgetést. „Ha nem, a hívónak a próba ingyenes” - meséli Régi Tamás Afrika-kutató. Ezekben az afrikai országokban legalább az jelent könnyebbséget, hogy bármilyen időpontban lehet távrecsegni. A vonalak minőségével és a térerő szeszélyességével ugyanis mindenki tisztában van, ezért ha éjjel szól a telefon, tudják, a hívó épp akkor tudott vonalhoz jutni. Csaknem mindenhol illendőbb délután, mint reggel - vagy pláne még szokaüanabb időben - telefonálni. „Az USA-ban ez nem mindig praktikus. Este 7 és 8 óra közt gyakran üzenetrögzítőre kapcsolnak a családok, erre az időre esik ugyanis a legtöbb telemarketinges hívás, melyeket majdnem mindenki szeretne elkerülni” - számol be tapasztalatairól Kós Krisztina, aki két évig dolgozott titkárnőként az Indiana Egyetemen. A Közel-Keleten - ahol a meleg miatt az emberek inkább napnyugta után aktívak - nem számít illetlenségnek akár este 11-kor is telefonálni, de Oroszországban is túl lehet lépni az Európában különben általános, este 9-10 órás telefonos zárórát. A mobilozást sok helyütt nem szeretik. Svédországban például külön „nyugalmas vonatkupékat” alakítottak ki, melyekbe csak kikapcsolt telefonnal lehet beszállni. Japánban sem illik a közlekedési eszközökön hosszas trécseléssel zavarni a többieket. Színházban, moziban a világon csaknem mindenütt külön felkérik a nézőket a telefonok lezárására, Paraguayban vagy Indiában viszont senkit nem lep meg, ha valaki mobilozik az előadás alatt. Az SMS-ezés ennél jóval kevésbé zavaró. Valószínűleg nem ez az oka, de a Kenyában és Tanzániában élő njaszájok - a kevés mobilozó nomád nép egyike - jobban szeretnek hangjuk hallatása helyett inkább SMS-ben kommunikálni egymással, „az arabok viszont inkább felhívják egymást, SMS-ben többnyire csak vicceket, aforizmákat küldözgetnek egymásnak” - tudjuk meg Nádja Muhanna damaszkuszi diáklánytól. A két éve Pekingben élő Gecse Mariann új, SMS-ezéshez köthető szakma születését kísérte figyelemmel Kínában: „A telefontársaságok az átlagkereset háromszorosáért alkalmaznak versike- és viccszerzőket akiknek a szerzeményeit SMS-ben továbbítják az ügyfeleknek. (a HVG nyomán) Enyhülni látszik az amerikai hírközlési hatóság szigora Internet és mobiltelefon a repülőn FEJLESZTÉS Az amerikai hírközlési bizottság, a Federal Communications Commission (FCC) olyan technika bevezetésére adta áldását, amivel olcsóbbá és elterjedtebbé válhat a repülőgépeken a drótnélküli internetezés. A testület egy héttel ezelőtt engedélyezte, hogy az internet-szolgáltatók a jövőben ugyanazon a frekvencián tegyék lehetővé az adatátvitelt, amelyet most csak a repülőgépek üléseibe épített telefonok használnak. Az FCC eddig összesen egyetlen légi drótnélküli internetelérésre kifejlesztett rendszert engedélyezett: a Boeing cég Connexion nevű, műholdas megoldását. A rendszert azonban igen kevés légitársaság rendelte meg, nem utolsósorban borsos ára miatt: a Boeing félmillió dollárért szerel fel egy-egy repülőgépet Connexionnal. A hírközlési bizottság mostani döntése alapján viszont egy gépen akár 100 000 dollárból is kiépíthető a nagy sebességű internetelérés. És míg a Connexion használata egy háromórásnál rövidebb repü- lőúton 15 dollárba (kb. 440 korona) kerül, az új rendszer felhasználói ugyanennyi internetezést már 10 dollár (kb. 290 korona) alatt megúszhatnak majd. Az FCC tender keretében szeretné megpályáztatni a szolgáltatókat, azt viszont nem közölte, hány résztvevőre számít, és hány cég kaphatja meg végül a lehetőséget. Az ame-_ rikai szolgáltatók úgy számítanak, hogy az új rendszereket legkorábban 2006-ra tudják majd kiépíteni. Enyhülni látszik a bizottság szigora a mobiltelefonok használatával kapcsolatban is: bár az utasok saját mobiltelefonjainak használatát az FCC mellett az amerikai repülésügyi hatóság, a Federal Aviation Administration (FAA) is szigorúan tiltja, az FCC most úgy döntött, hogy a 2005 elején nyilvános vitára bocsátja a kérdést, és legkésőbb egy éven belül határoz az ügyben. Jelenleg egyébként a világ légi- társaságainak többsége kikapcsoltatja az utasokkal a mobiljaikat, mert szerintük a készülékek által használt frekvencia interferálhat a repülőgépek elektronikai és navigációs rendszerével. Sok repülőgépet felszereltek ugyan az ülések karfájába vagy háttámlájába épített telefonokkal, de a vételi viszonyok sokszor kritikán aluliak, a percenként 4 dolláros hívásdíjak pedig elriasztják a potenciális ügyfeleket. Az Airbus európai repülőgép- gyár egy idén készült vizsgálat alapján azt állítja, a mobilhasználat egyáltalán nem veszélyezteti a repülés biztonságát. Az amerikai FAA nemrégiben független céget bízott meg a fedélzeti mobilhasználattal kapcsolatos kérdések kivizsgálásával; az eredmények 2006-ra várhatók, (i) A halott tájat ismét élővé varázsoljuk. Segítsen Ön is, hogy egyszer ismét erdő borítsa a Tátrát. egy matrica = egy facsemete A matricákat 15 Sk-ért megvásárolhatja a Slovnaft-töltőállomásokon. WWW slovnaft.sk HATÁRTALAN SEGÍTSÉG UP 2155
