Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-22 / 295. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 VISSZHANG Homályos választ adtak TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY „A csehek példát vehetnének a magyaroktól abban, hogy Budapestnek milyen gyorsan, sokmilliós propagandakampány és hosszú viták nélkül sikerült elfogadnia az európai alkotmányt” - véli jegyzetében a cseh konzervatív napilap. Ez nem abból fakad, hogy a magyarok valamilyen oknál fogva túlságosan is lelkesednének az európai alkotmányért, ebben nem különböztek a csehektől. A két ország politikai színpada sem különbözik egymástól. Orbán Viktor jobboldala még keményebben próbálja megszorítani a kormány torkát, mint Miroslav Topoláneknek, az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnökének az emberei. Az esetleges népszavazásról egy szó sem esett. Ennek az oka nem az, hogy a magyarok okosabbak lennének a cseheknél, hanem az, hogy számukra az európai alkotmány nem a belpolitikai versengés tárgya. „Jó lenne, ha Miroslav Topolánek, de Stanislav Gross is tanulna Budapesttől” - szögezi le a lap. (kj) ZIUA „Magyar ultimátumnak” nevezte tegnapi számának címoldalán a bukaresti napilap, hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök azt kérte Romániától: ne nyissa meg a verespataki aranykiter- melő-helyet. A román újság valójában a Reuters hírét ismertette röviden, de ezt címoldalán, kezdőanyagba foglalva tette, Gyurcsány Ferenc nagy méretű fényképét mellékelve. A lap nagy formátumú betűkkel „kommentáló” címet is adott e tudósításnak: Magyar ultimátum. Eszerint a magyar miniszterelnök azt kérte Romániától: környezet- védelmi okokból mondjon le a Verespatakon tervezett aranykitermelésről. Egyet kell érteni Pogány Erzsébettel - valóban a nyilvánosságra tartozik, hogy a státusirodák működése januártól anyagilag nem biztosított. NAGY ELZA Aki a Csemadok elnöksége nevében megírta a nyílt levelére a választ, elismerte a legfontosabb felvetését: a Csemadok ebben a helyzetben mégis attól az intézménytől akar „tartozást” behajtani, amelyet saját maga létesített, s amely a megalakulása óta a Csemadokot erősítette. Vitathatatlan, annak a beruházásnak köszönhetően lehet most zavartalanul bérbe adni a pozsonyi központban az irodákat, amelyeket az SZKC fizetett és szervezett. Addig közös ügy volt az épület, most már csak bevételi forrás? A státusirodák megnyitása után alkalmam volt látni, hogyan alakul át a pozsonyi épület, ahova korábban bemenni is szomorúság volt. Hiszen éppen a rossz körülmények miatt ment el az Illyés Közalapítvány is, és ez sajnálatos. A Csemadok elnöke a népszavazási kampány idején írta a levelet az SZKC elnökének, és ez érzékeny pont, mert heteken át hallgattuk a rideg számolgatásokat, hogy mennyibe kerülne a nemzet összefogását erősítő gesztus a magyar államnak. A Csemadok pedig a saját bevételeinek számolgatásában elfeledkezik arról, hogy a magyarigazolvány közös ügyünk. Biztos vagyok abban, hogy Pozsonyban ma is olyan lerobbant, használhatatlan lenne a Csemadok épülete, mint volt hosszú évtizedeken keresztül, ha 2002-ben az SZKC nem vág bele a munkába. Számomra az a meglepő, hogy Száraz József és Mézes Rudolf levelezik, miközben mindketten jelen vannak úgy a Csemadok elnökségében, mint az SZKC elnökségében, tehát ismerik a helyzetet. Mi ez a levelezés az én olvasatomban? Figyelmeztetés, hogy a Csemadok nem tekint el a 2004 évi bérleti díjtól, nem hajlandó figyelembe venni a beruházott összeget és munkát, és udvarias formában egy teljesíthetetlen feltételt fogalmaz meg. Azaz, hogy az SZKC szabadítson fel irodát ,fizetőképes bérlőnek”. A következő levél már a felmondás lehet. Az épületben elvégzettjavítások után a Csemadok- nak békén kellene hagynia az SZKC munkatársait, hadd végezzék úgy a dolgukat, ahogy eddig tették, a Csemadok hasznára is. És közösen kellene olyan anyagi hátteret biztosítani, hogy a magyarigazolványok igénylése továbbra is elérhető legyen a felvidéki polgároknak. Sajnálatos, hogy Pogány Erzsé-_ betnek nem maradt más választása, mint hogy a gondokat a nyilvánosság tudomására hozza, hiszen azoknak a szervezeteknek, amelyek a státusirodák létrehozásáról döntöttek, úgy tűnik, már nem fontos, hogy működőképes maradjon. A nyílt levél sokunkat érintő konkrétumokról szólt, és a felvetett kérdéseknek csak egy részére ad homályos és általános választ a Csemadok elnöksége. A szerző a pozsonypüspöki Csemadok-alapszervezet elnöke Nagy szavazattöbbséggel a személyi igazolvány visszaállítására szavazott tegnapra virradóra a brit parlament • • Ötvenéves hiányt szüntetnek meg a szigeteken KERTÉSZ RÓBERT Nagy többséggel szavazta meg tegnapra virradó éjszaka a brit parlament a fél évszázada nem létező személyi igazolvány újbóli bevezetéséről rendelkező törvényjavaslatot, jóllehet, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc jegyében született, erősen vitatott tervre még a kormánypárti padsorokból is leadtak ellenszavazatokat. Az első igazolványokat várhatóan 2008- ban adják ki, de csak 2011-ben vagy 2012-ben döntenének arról, hogy kötelezővé tegyék az okmány birtoklását. A személyazonosító kártyába beépített elektronikus lapon a tulajdonos összes biometrikus adata szerepelni fog, legfőképp ujjlenyomata és szemének szivárványhártyája, gyakorlatilag hamisítha- tatlanná téve az igazolványt. Az új okmány a tervek szerint egyben - külön kívánságra - útlevélként és jogosítványként is szolgálna. Ha kiváltása kötelezővé válik, a tulajdonosnak akkor sem kell majd állandóan magánál tartania, de szükség esetén be kell mutatnia a rendőrségen. Jelenleg az egyetlen létező brit fényképes személyazonosító okmány - az útlevélen kívül - a jogosítvány, amelyet vezetés közben nem kell az autósoknak maguknál tartaniuk, viszont nélküle nehéz még egyszerű banki ügyletek elvégzése is. A szerző az MTI londoni tudósítója LEVÉLBONTÁS Boldogan adtunk vért Szeretnék reagálni a Becsüljük meg a térítésmentesen vért adókat című cikkre. A húgom kislánya, sajnos, vérzékenységgel született, így világra jötte után azonnal az érsekújvári kórházba szállították. A férjem és én úgy döntöttünk, vért adunk. Párom évek óta véradó, én most először szántam rá magam, mivel nagyon féltem, mert hallgattam az összevissza beszédre. De végül úgy döntöttem, én is csatlakozom a térítésmentesen vért adókhoz. A teát, kiflit a véradás előtt adták. Utána adtak 60 korona értékű ebédjegyet és egy csésze friss kávét kiflivel. Nagyon kedvesen, barátságosan viselkedtek az ápolónők, de nemcsak velünk, hanem a többiekkel is. Az ebédjegyet nem is akartuk elfogadni, hiszen örültünk, hogy segíthettünk. De ők ragaszkodtak hozzá. Ez a mi tapasztalatunk az érsekújvári transzfúziós állomásról. Ezzel azt szeretném mondani, hogy jó tapasztalatok is vannak. Minden egyes véradás három emberélet megmentését jelenti. Tankó Erzsébet Patonyrét Üröm vegyült az örömbe Mint ilyenkor mindenki, én is szeretnék örömet szerezni szeretteimnek, unokáimnak. Mivel a havi jövedelmem 4800 korona, és drága ajándékra nem telik, ezért 12 éves fiú unokámnak, aki nagyon szeret zenét hallgatni, kiválasztottam egy 1099 koronás rádiómagnetofont. El is mentem, megvettem, de azt mondták, kipróbálni nem lehet; ha probléma van, 10 napon belül vissza lehet vinni. Hazamentem, rögtön ki akartam próbálni, de meg se szólalt, ám bíztam benne, 10 napig vissza lehet vinni. Amit pénteken vettem, azt hétfőn vissza is vittem. És ekkor történt, hogy a hölgy tudomásomra hozta, a rádiót kicserélni nem lehet, de ők elküldik valahova, és 30 napon belül lehet érdeklődni, mi van vele. Sírva fakadtam, mert másikat nem tudok venni, könyörögtem, hogy jön a kis unokám karácsonyra, és nem tudok semmit a fa alá tenni. De őket ez nem érdekelte. Egy nagymama Köbölkútról Név és cím a szerkesztőségben KOMMENTÁR Ukrajna - harmadszor NAGY ANDRÁS Ha sikerül a hét végi ukrán választásokat komolyabb csalás nélkül levezényelni, már most majdnem biztos, hogy az új elnöknek keleti szomszédaink Viktor Juscsenko ellenzéki vezért választják meg. Ellenfele, az egyebek mellett a választások második fordulójának elcsalásával is vádolt Viktor Janukovics tegnapelőtti élő tévévitájukban mintha már elkönyvelte volna a vereséget. Magát a vita komolyságát jelzi az is, hogy az ukrán állami televíziótól majdnem az összes országos sugárzású csatorna is átvette a műsort, így tegnap délután öt és hét óra között nem volt túl széles az ottani műsorválaszték. Ahogy az egész kampány, úgy ez a műsor sem volt mentes személyeskedésektől, az ellenzéki vezér hárommillió szavazat ellopásával vádolta meg a miniszterelnököt, míg az arra figyelmeztette Juscsenkót, hogy nem lehet csak fél Ukrajna államfője. Ebből a szempontból úgy tűnt, az ellenzéki vezér volt folyamatosan a támadó, Janukovics pedig inkább védekezett, s a műsorban többször is jelezte, győzzön kettejük közül bárki is, a választások után széles támogatottságú, nemzeti összkoalíciót kell létrehozni, s ő már most kijelentheti, hajlandó lesz együttműködni. Ugyanúgy azt is jelezte, az ő szavazói, bármi legyen is a végeredmény, nem vonulnak majd Kijevbe, hogy rendbontással próbálják az eredményeket megsemmisíttetni. Egyébként a vita kissé furcsának tűnhetett számunkra, hiszen Juscsenko végig ukránul beszélt, viszont Janukovics, aki teoretikusan lehetne még az ukrán államfő, jobbára oroszul. Bár köztudott, hogy ezt a nyelvet jobban beszéli, mint az ukránt, de hát mégis... Voltak olyan témák is, melyekben látszólag megegyeztek; például Ukrajnát óvni kell a külső politikai nyomástól, de míg az egyik Moszkvára, addig a másik Washingtonra célzott. A miniszterelnök tett egy leheletfinomnyi gesztust is, amikor elnézést kért azért, amiért nemrég narancssárga patkányoknak nevezte az utcákra kivonuló, több százezres, Juscsenkót támogató tömegeket. Érdekes módon, bár gyakran személyeskedésbe fulladt a vita, Juscsenko megmérgezése nem került terítékre, hiszen az ellenzékijelölt sem tudja bizonyítani, hogy a kormányfőnek közvetlen köze lenne a dologhoz. A vita és a kampány utolsó szakasza alapján úgy tűnik, Ukrajnában a hét végén már némileg nyugodtabb választások lesznek, mint amilyen az előző elcsalt forduló volt. Ezt próbálja majd biztosítani az a több mint hatezer külföldi megfigyelő is, aki a napokban szó szerint ellepi Ukrajnát. JEGYZET Mellőzik érdekeiket PÉTERÉI SZONYA Panaszolják idős ismerőseim, hogy anyagi okokból visszatértek a valamikor már szedett orvosságokhoz. Viszont a régi, generikus gyógyszerek másképp hatnak, rosszabbul érzik magukat, mint amikor a korszerű, eredeti szerekkel tartották karban magukat. Mert nem mindegy, hogy a szembeteget a szükség rákényszeríti arra, naponta háromszor próbálkozzon reszkető kézzel csöppentem a szemébe, vagy csak egyszer végzi a kimerítő tortúrát. És nagy különbség, hogy a cukorbeteg hányszor és milyen vastag tűvel böki egyre fájósabb testrészeibe az inzulint. A gyógyszerek ártámogatásának csökkentése, az orvosokra ráerőszakolt olcsóbb gyógyszerek előírásának kötelessége költségvetési szempontból érthető, bár senki nem tudja megmondani, miképp csapódik mindez le a betegek egészségén. No, nem azonnal, hanem néhány év múlva. Amikor a rendszerváltást követően az ország betegeihez is eljutottak azok a korszerű orvosságok, amelyeket azelőtt sokszor külföldön szereztek be, fellélegeztek nemcsak az érintettek, hanem gyógyítóik is. Az eltelt évek alatt tapasztalhatták, hogy bár az új orvosságok megnövelték az egészségbiztosítók terheit, a betegek állapota jelentősen javult. A szerek használata biztonságosabbá, kényelmesebbé vált, s jelentősen csökkentek a gyógyító mérgek káros mellékhatásai is. Az egészségügyi reform felelősei mindent elkövettek azért, hogy az eredeti és a generikus gyógyszerek használatát megrendszabályozzák, az utóbbiak javára persze. Talány, mely orvosság árából miért és mennyit térít az egészségbiztosító, noha a tárca a ka- tegorizációs bizottságokra hárította a döntést és a felelősséget. Talány az is, hogy a hatóanyag szerinti térítés anyagi meghatározásánál senki nem veszi figyelembe, eredeti vagy generikus gyógyszerről van szó. A kérdés önmagától adódik: nem egyes csoportok érdekérvényesítése szabja meg a térítés nagyságát?! Vannak orvosok, gyógyszerészek, akik - négyszemközt - aggódással beszélnek a gyógyítás eredményességének esetleges csökkentéséről, ha anyagi megfontolásból a legolcsóbb hatóanyagú szert választja a beteg. Nem mintha minden 20 éves generikus gyógyszer „rossz”, kevésbé hatékony lenne. Csak hát azok esetében, akik évek óta többféle kórban szenvednek, létszükséglet a lehető legkorszerűbb gyógyszer. Tartanak attól, hogy ha majd a betegek tömegénél lesznek kénytelenek leállítani a bevált terápiát, a gyógyítás minősége sínyli meg. Bár ez az illetékeseket nem foglalkoztatja. Hiszen mire a lakosság egészségi állapotában érezhető lesz a negatív változás, a bársonyszékekben majd mások ülnek. Akik ugyancsak nem viselik majd szívükön a rászorulók sorsát. Mert tájainkon az anyagiak dominálnak, nem az emberek érdeke. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
