Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-20 / 293. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 20. Sportvilág - az év sportolói 17 Teljes erőbedobással. A szkíniászi olimpiai pályán hajt a komáromi legénység. Harmadszor lett Szlovákiában az év csapata az olimpiai dobogós komáromi kajak négyes Nem halványulnak az emlékek Kaliská a Hochschorner fivéreket várta az első helyre Megszakadt a pechsorozat BŐD TITANILLA (TASR-felvétel) Szombaton az olimpiai bronzérmes komáromi kajak négyest hirdették ki az esztendő legjobb csapatának. Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vicék Erik és Juraj Baca vettek át a díjat, a nézőtéren pedig mesterük, Soós Tibor tapsolt a fiúknak a megérdemelt elsőségért. J. MÉSZÁROS KÁROLY Mi volt a nehezebb?-Mikor fogja a közönség felállva és tapsolva ünnepelni kajakos védenceit, mint a díjkiosztón történt az egyéni győztes Kaliskával? - kérdeztem az ünnepség után az örök- vidám edzőtől: „Már az is nagy dolog, hogy a hokisok és teniszezők előtt végeztek az ankéton. A pekingi olimpia után örülnénk, ha nekik is állva tapsolnának - reménykedik Soós Tibor. - Különben Komáromban olyan fogadtatásban volt részünk, hogy az még az aranyünneplést is felülmúlta. Kétezer ember tapsolt a téren, a fiúk pedig elkezdtek örülni a bronzéremnek. Mikor a negyedik idővel jutottunk a döntőbe, már tudtam, hogy attól kell félnünk, hogy ne csússzunk le a dobogóról, s ez be is következett. Utólag azt is elárulom, hogy ennek a harmadik helynek a megszerzése sokkal nehezebb volt, mint előtte két évig nyerni a világbajnoki címeket. Láthattuk a mostani bejátszásból is, hogy milyen szoros versenyben maradt éremszerző helyen a hajónk. Állítom, jobban fájt az a bronz, mint a korábbi aranyak.” Nincs csalódás Juraj Baca látta hátulról a legjobban, hogyan telik a döntő alig három perce. Decemberben milyen emlékként jön elő az augusztusi bronzfinálé? „Ugyanolyan érzések kavarognak bennem, mint a célba éréskor. Tudom, hogy mindent kiadtam magamból, s akkor ez többre nem volt elég. A teljes sikerhez szerencse és formaidőzítés is kell, utóbbi kettő nekünk nem jött össze. Mégis azt mondom: gyönyörű a bronzérem. És hozzáteszem: csalódottak sem vagyunk, inkább tapasztaltabbak és okosabbak lettünk. Nem mindig a legfényesebb eredmények jönnek a a sportban, s az a fontos, hogy tudunk tanulni a hibáinkból.” És a folytatás? „Túl korai erről beszélni. Elkezdtük az újabb négyéves olimpiai időszakot. Nyitottak vagyunk minden hajóegység felé. Egy biztos, hogy az irány Peking, de a következő esztendők hozhatnak különböző változásokat és próbálkozásokat, de mindegyik csak arra szolgál majd, hogy a 2008-as játékokon legyünk csúcsformában.” Legtöbbször Juraj Baca szokott nyilatkozni az egység tagjai közül. Netán a legénység szóvivője? „Nem vagyok az, csak gyakrabban kaptam szót. Most is megbeszéltük, hogy Ricsi szól a közönséghez, és így is volt. Ez úgy működik, hogy kérdeznek bennünket, mi meg vá- laszolgatunk. A választás a kérdező dolga.” Friss oklevéllel Riszdorfer Mihály friss okleveles testnevelő tanár. Múlt héten végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen a természeti sportok szakán. „Befejeztem a sulit, de közben belevágtam egy másik dologba. A Komárom melletti Virtet és Patot egy gyönyörű tó köti össze, s azon szeretnénk megépíteni az első, nemzetközi versenyekre is alkalmas ka- jak-kenupályát Szlovákiában. Befektetőket már találtunk. Mellette lesz egy sportszálló, valamint kerékpár- és korcsolyapálya is, ami nálunk egyedi lehet a maga nemében. Pat község már komoly lépéseket tett a projektum megvalósításáért.” December derekán pillantunk vissza az augusztusi percekre. „Egy nagyon nehéz versenyen lettünk harmadikok. Csak ismételni tudom önmagamat: a remek napot kifogó magyarokat képtelen voltunk megverni. Nekünk nem volt jó napunk. Egy kicsit bánt, hogy az ezüstérmes németeket nem tudtuk elcsípni, de őket a csak célban vettük észre. Utólag is örülhetünk, mert a célban nagyon a nyakunkon voltak a bolgárok.” Mikor ment el az elsőség? A bronzhajó vezérevezőse, a fiatalabbik Riszdorfer-fivér, Richárd örül az ankételsőségnek. Van-e hiányérzete 2004 végén? .Nincs. Úgy sikerült az év, ahogy sikerülhetett. Se jobban, se rosszabbul. Persze hogy kár az aranyéremért. De a sport már ilyen. Percenként változhat minden. Mikor a célba értünk, nem tudtam, hányadikak vagyunk: harmadikok vagy negyedikek, mert a bolgárok nagyon ránk hajtottak. Nekem a hajó első embereként az egész kilométer nehéz volt. Aki nyer, annak könnyen megy minden. Ötszáznál megindultunk a magyarokkal, de háromszázzal a cél előtt már nagyon elhúztak, s éreztem, elment az elsőség. De nem hajtom le a fejemet, büszke vagyok, hogy harmadikok lettünk, mert a kajak-kenusport első férfi kajakérmét hoztuk Szlovákiába.” Van miért harcolni Vicék Erik az ország idei legjobb kajakosa. „Tetszett a műsor, s az is, hogy harmadszor hívtak fel győztesként bennünket a színpadra. Már csak kétszer kell visszatérnünk, s mindegyik csapattagnak lesz egy díja, hiszen évente csak egyet kap az egység. Eddig nem osztottuk el, egyelőre a klubban van, de ha meglesz a négy, talán mindenki hazavisz egyet belőle. Szép lett volna az aranyérem, de örülünk a bronznak is. így legalább van még miért harcolnunk. A harmadik hely ugyan lökést nem adott, de nem is fogott vissza bennünket. Valami még hiányzik ahhoz, hogy nyerni tudjunk az olimpián. Ezt kell a következő években megszereznünk.” Elena Kaliská vízi szlalomozó fantasztikus évet zárt. Európa-baj- nok és Világkupa-győztes lett, klubjával a klubcsapatok kontinensviadalát is megnyerte. De ami a legfontosabb: az athéni olimpiai pályán sem talált legyőzőre. Szlovákia első női ötkarikás bajnoka először lett az év sportolója. Számított az elsőségre? Sejtettem, hogy benne leszek az első háromban, de többen is esélyesek voltak a végső győzelemre. Szlovákiában sok az elsőrangú sportoló. Úgy tippeltem, hogy a Hochschorner fivérek lesznek a befutók. Ebben az évben mindent megnyert, amit csak lehetett. Minek tulajdonítja ezt a sikert? Elsősorban annak, hogy megszakadt a már évek óta tartó pechsorozatom, egyszeriben minden jól kezdett menni. Lelkileg is kiegyensúlyozott voltam, ez pedig döntő fontosságúnak bizonyult. A sikerhez elengedhetetlen a tehetség és a szerencse is, de elsősorban a kemény hajtás hozza meg az eredményt. Athénban ön lett Szlovákia első női olimpiai bajnoka. Milyen céllal utazott az ötkarikás játékokra? A környezetem és a vízi szlalomhoz értők is engem tartottak esélyesnek, én viszont igyekeztem inkább nem gondolni erre. Ez szerencsére sikerült is. A kellemetlen emlékű sydneyi negyedik hely után nem tartott attól, hogy valami hasonló a görög fővárosban is megtörténhet? Bármi megeshet, hiszen a sport, s különösen a vízi szlalom kiszámíthatatlan, szép és szomorú dolgokat is hozhat. Nekem Athénban a szépből volt részem. Említette, hogy az olimpia óta Boldog az ankétgyőztes (CTk-felvétel) sok társasági eseményre kap meghívást. Élvezi ezt az életformát? Nagyon tetszik, új embereket ismerhetek meg, új ismereteket szerzek, s ez nagy többletet jelent számomra. Nagyra értékelem ezeket az eseményeket, s a lehetőségeimhez mérten igyekszem mindegyiken részt is venni. Végezetül árulja el, milyen tervekkel készül az új évre? Sportágamban jövőre világbajnokságot rendeznek, ahonnan nem szeretnék üres kézzel hazatérni. Collin Jackson átadja a díjat (CTK-felvétel) A hetedik Hrbaty kétszer megelőzte az olimpiai érmeseket: szombaton többször került a színpadra és verhetetlen volt Athénban az olimpiai jelvények gyűjtésében Ilyen még nem volt! Állva tapsoltak a győztesnek a díjátadáson ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Nem egy ismert musicalszínésznek tapsolhatott szombaton este a pozsonyi Nemzeti Teniszközpont közönsége, sőt Danii Minogue személyében egy világsztárt is láthatott. Az est főszereplői mindezek ellenére nem ők, hanem a színpad világához kevéssé szokott, ám a sportpályákon otthonosan mozgó sportcsillagok voltak. Az év csapata címet a Davis-kupa- és a jégkorong-válogatottat megelőzve az Athénban bronzérmet nyert komáromi kajak négyes kapta. A díjat Antonín Panenka, a csehszlovák futball legendája adta át. A fiúk nevében Riszdorfer Richárd mondott köszönetét az edzőknek, újságíróknak, szurkolóknak. A legjobb tízbe került versenyzőt a tizedik helytől kezdve egyenként hívta színpadra a műsorvezető-páros, de a hetedik helyezett Dominik Hrbaty volt az első sportoló, aki személyesen vette át a díjat. (Marián Hossa a Loto-kupa, Marek Minvegek sorát, s megmutatta, humorérzéknek sincsenek híján a legjobb sportolók. Eldicsekedte, ha az ankéton nem is sikerült előrébb végeznie, két dologban biztosan megelőzte az olimpiai érmeseket: egyrészt kétszer állhatott a színpadon, másrészt Athénban verhetedennek bizonyult az olimpiai jelvények gyűjtésében. A hatszoros győztes Martina Mo- ravcová idén a hatodik helyre szorult, az első öt helyezés pedig az olimpiai érmeseknek járt - érmeik színe szerint. Jozef Gönci az ötödik, Jozef Krnác a negyedik helyen végzett, s utóbbi tiszteletére az est folyamán először hangzott fel igazi lelkes taps. A képzeletbeli dobogón négy vízi szlalomozó állt. Martikán ezúttal harmadik lett, a Hochs- chorner-fivéreknek pedig ismét meg kellett elégedniük a második hellyel, de Pavol legalább annak örülhetett, hogy fivére az előző évek gyakorlatával ellentétben ezúttal őt is odaengedte a mikrofonhoz. A díjak átadásának menetét népszerű musicalek ismert melódiái tették színesebbé - nem hiányozhatott a Macskák, a Pomádé, a Piszkos tánc és a Hair sem. Mielőtt kihirdették volna 2004 legjobbját, a színészek közösen előadták a világ talán legismertebb sporthimnuszát. A We Are The Champions megunhataüan, és mindig különleges élményt nyújtó dallamát csak az itt-ott eltévesztett, elferdített szöveg rontotta. De nem volt idő sokáig mérges- kedni, mert következett az est ki- csúcsosodása: Collin Jackson, a brit aüédka gátfutó legendája kihirdette: 2004-ben az év sportolója Elena Kaliská. És ekkor olyan dolog történt, amire a korábbi díjátadó ünnepségeken még nem volt példa: az első sorokban helyet foglaló sportolók felállva köszöntötték Szlovákia első női olimpiai bajnokát, s némi fáziskéséssel az addig elég hűvös közönség is csatlakozott. Méltán zengett a taps a kiváló sportolónő tiszteletére, aki könnyes szemmel és remegő hangon mondott köszönetét mindazoknak, akik mellette álltak. „Leírhatatlan érzés hallgatni ezt a tapsot, visszaidézték bennem az athéni dobogón átélt pillanatokat” - mondta az év sportolója. S bár zárásként újra Danii Minogue-é lett a színpad, senki nem vitathatta, szombat este a pozsonyi teniszközpontban Elena Kaliská csillaga ragyogott a legfényesebben, (bt) Szlovákia idei legfényesebb sportcsillagai (TASR-felvétel) tál a közelgő gyermekáldás miat maradt távol, Zdeno Chára pedij Kanadában tartózkodott.) A Davis kupa csapat képviseletében egy szer már a pódiumon álló teniszezi megtörte a-hivatalos köszönőszö
