Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-20 / 293. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Újvidéken megvertek két vajdasági magyar egyetemi hallgatót - írta az újvidéki lap. A két diákot egy forgalmas utcán pofozták meg. Két szerb fiatal szólította le őket, s kérdőre vonták mindkettejüket, miért beszélnek magyarul Szerbiában. Egyikük először a diáklányt ütötte meg, majd két pofon csattant diáktársa arcán is. A verekedést két férfi akadályozta meg, aki a közelben autóbuszra várakozott. „Katasztrófa, hogy ilyesmi történik, ilyet eddig nem hallottam, illetve nem éltem át. Engem az életben nem vágott pofon senki” - mondta a magyarkanizsai diáklány. A két egyetemista nem tett feljelentést a rendőrségen, csupán elpanaszolták a dolgot a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezeténél. NÉPÚJSÁG A temesvári forradalom kezdeti, reményteljes céljaiból sok minden nem valósult meg - ez az alapgondolat vonult végig azokon az előadásokon, amelyek a pénteken Temesváron rendezett nemzetközi tudományos konferencián hangzottak el magyarországi politikusok részéről is. Az eseményen beszédet mondott Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára is, aki emlékeztetett arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt a forradalom szikrája Tőkés László református lelkész otthona előtt lobbant fel. Románia és Közép-Kelet- Európa történelmének e fejezete Temesvárral és a magyar lelkész nevével kezdődik - mondta az államtitkár. VASÁRNAPI HÍREK Nem volt semmiféle közös magyar-szovjet titkosszolgálati irattár, és nem kerülhetett a KGB-hez magyar ügynöklista sem - nyilatkozta a lapnak Gálszécsy András, aki az An- tall-kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter volt. Fantazmagóriának nevezte a közös titkosszolgálati irattár feltételezését. Véleménye szerint ez a feltételezés abból született, hogy 1989-ig több közintézménynél voltak még szovjet tanácsadók, akik együttműködtek a magyar belső elhárí- tókkal. A KGB bizonyos jelentéseket, tájékoztatókat megkaphatott. „Az együttműködés keretében folyt egy levelezés. Időnként, gondolom, a KGB írt a III-as főcsoportfőnökségnek, hogy tájékoztatást kér vagy ad valamiről” - mondta. Hangsúlyozta: soha nem hallotta, tapasztalta, hogy nagy mennyiségben vittek volna a Szovjetunióba magyar iratokat. Kende Péter szociológus-újságíró azt hangsúlyozta a lapnak, hogy a ‘70-es években kezdődött a magyar hírszerzés fokozatos függetlenedése. „1985- ben megszületett a belső parancs, mely szerint a KGB-ta- nácsadóknak információt szabad átadni, de kizárólag előzék nélkül” - mondta. Ez azt jelenti: megtiltották a hírszerzőknek, hogy tudassák: kitől, ki, hol, mikor, hogyan szerezték az információt és ki ellenőrizte, erősítette meg. „Ezek nélkül pedig az információ értéke nulla, értelmezhetetlen.” A riporterek számára jelenleg Irak a legveszélyesebb ország Ötvennégy újságírót öltek meg 2004-ben Ötvennégy újságírót öltek meg az idén - ismertette a New York-i székhelyű Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ). Az újságírók számára Irak a legveszélyesebb ország, a tavalyi tizenhárommal szemben idén huszonhárom újságírót öltek meg a közép-keleti országban. MTI-HÁTTÉR Az áldozatok többsége iraki riporter volt, akik a felkelők támadásai során vesztették életüket. Sokan közülük az amerikai médiának dolgoztak - közölte Ann Cooper, a szervezet igazgatója. „Idén annak voltunk a tanúi, hogy szándékosan vették célba azokat az irakiakat, akik együttműködtek a nyugatiakkal, s ezek között voltak azok az újságírók is, akik a nyugati médiának dolgoztak” - mondta Ann Cooper. A CPJ szerint legalább 22 újságírót raboltak el Irakban. Közülük Enzo Baldoni olasz szabadúszó újságírót megölték. Az idén meggyilkolt egyetlen amerikai újságíró a negyvenegy éves Paul Klebnikov volt, a Forbes magazin oroszországi kiadásának főszerkesztője, akit egy moszkvai utcán lőttek le júliusban. Klebnikov oknyomozó újságíró volt, több könyvet és cikket írt Oroszország leggazdagabb embereiről. Irak után a legveszélyesebb ország a Fülöp-szigetek, ahol idén nyolc újságírót gyilkoltak meg. A távol-keleti szigetországban a diktatúra bukása, 1986 óta legalább 48 újságírót öltek meg. Cooper szerint ennek az az oka, hogy a tettesek közül eddig senkit nem vontak felelősségre. A CPJ listáján csak azok az újságírók szerepelnek, akiknek a halála közvetlenül kapcsolatban volt a munkájukkal. Tizenkét év óta, amikor a Bizottság az Újságírók Védelméért nyilvántartja az újságírók halálát, 1994-ben esett a legtöbb - hatvanhat - újságíró hivatása áldozatául, többségük az algériai, ruan- dai és boszniai konfliktusokról tudósított. LEVÉLBONTÁS Nyugdíjasnak lenni jó...? Nem értem a hatalom logikáját. Azt állítja, hogy nekem, nyugdíjasnak nagyon jó, mert minden évben az inflációhoz igazítja a nyugdíjamat. Az én matematikám szerint ez valahogyan nem jön ki. Vegyük az ez évi nyugdíjemelést. Ez ugyebár éves szinten hét és fél százalék, mondom éves szinten, mert egy részét tavasztól kezdve kapom a nyugdíjamhoz. Viszont a második részt (3,4%) csak decembertől folyósítják. A költségvetés természetesen évente számol a nyugdíjak emelésével. Ez azt jelenti, hogy meghatározott pénzösszeget erre a célra tartalékol. Ebben az állapotban ez a pénz egészen addig kamatozik, amíg kifizetésre nem kerül. A pénzintézet által kifizetett kamat viszont nem a nyugdíjast illeti, hanem az államkasszát. Vagyis minden elodázott nyugdíjkifizetés hasznot jelent a költségvetés bevételi oldalának. Ezért van az, hogy az utóbbi időben két részben valorizálják a nyugdíjakat. Ki van ez fundálva alaposan, ez az állam fura matematikája. A valorizáció első részének kifizetése óta ugyebár eltelt több mint fél év. Éppen erre az időszakra tehető a legtöbb napi szükségleti cikk árváltozása, mellyel a nyugdíjasnak meg kellett birkóznia. Az állam az év végén büszkén fogja hangoztatni, hogy az infláció 6-7% között mozgott, míg a nyugdíjak 7,5%-kal emelkedtek. Az természetesen senkit sem zavar, hogy az árváltozások hullámzásait a felesen valorizált nyugdíjakkal kellett megharcolnia a naiv nyugdíjasnak. Nem hiába mondták öregjeink, hogy a politika úri huncutság. De még nincs vége ennek a csalafinta matematikának. A kormány már előre jelezte, hogy jövőre az ez évihez hasonlóan fogja emelni a nyugdíjakat. Hurrá, öntsön el most már a boldogság! Mostanra már az is tény, hogy jövőre 12-17%-kal nőnek a gázszámláink. Emelkedik a víz, a csatornadíj, meg még ki tudja mi minden. Tavaly még nem gondoltuk volna, hogy a nyersolaj ára eléri az 50 dollárt. Ilyen katasztrófa a jövőben sem kizárt. Nem szokásom panaszkodni. A szerény pedagógusnyugdíjból, ha összehúzza magát az ember, akkor nem hal éhen. De ez a gázáremelés (meg a többi) most bizonyosan a padlóra visz. Háztartásunk a 6500 m3 feletti gázhasználati sávba lesz sorolva. Ez ugyebár a legszerényebb számítások szerint is 314 korona többlet- kiadás havonta. Kilenc koronára emelkedik a víz ára, meg még nem tudni, hogy mennyivel csatornadíj. Nyugdíjamat viszont alig 200-250 koronával emelik. Mindent egybevetve az én matematikám szerint ez 150-200 korona deficit havonta. Sokan mondhatnák ebben az országban, hogy mit nyavalyog ez, hiszen vannak emberek, akik még ennyi pénzből sem tengethetik mindennapi életüket. Csakhogy én és nyugdíjas társaim ezért az „alamizsnáért” keményen megdolgoztunk. Letettünk az ország asztalára némi közhasznot, értéket. Nem tehetek róla (és egyik nyugdíjas sem), hogy a nyugdíjalapot valakik jogtalanul „megcsapolták”. Erre kellene fényt deríteni, és a tetteseken behajtani a hiányt, nem pedig a nyugdíjasokon. Világ életemben matematikát meg fizikát tanítottam. Az én matematikám mindig azt mondatta velem a gyerekeknek, hogy a matematika nem tűr csalást, mindig a rideg valóságot tükrözi. Jó lenne hinni, hogy a hatalom matematikája egyszer közelíteni fog a reális matematikához, mert ezt így kívánná meg a közerkölcs és a nyugdíjas társadalom iránti empátia. Varga Frigyes nyugalmazott pedagógus Nagymegyer KOMMENTÁR A 7. krajcár profitja TÓTH MIHÁLY Móricz Zsigmond óta tudjuk, merre lakik a földkerekség legönzetlenebb „szponzora”. Az, aki majd odaadja azt a hetedik krajcárt, ami még éppen hiányzik egy jó gondolat - hogy úgy mondjam - anyagi alapjának megteremtéséhez. Ha fel kellene most sorolnom, számomra mi volt 2004 három legfontosabb társadalmi eseménye, ezek egyike mindenképpen az lenne, hogy a Sme című napilap kiadója beindította könyvakcióját, amelynek eredményeként olvasói - viszonylag rövid idő alatt és elfogadható áron - takaros gyűjteményt hozhatnak létre a világirodalom kiváló alkotásaiból. Kissé profánul szólva: az olvasót megpróbálják rászoktatni az értékes irodalomra. Régi zsurnaliszta hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy szenzáció történt, mert a postás harapta meg a kutyát; engem nem hat meg, ha milliárdos újgazdag jótékonykodik. Lehet, hogy a lelkiismerete kezd mocorogni, vagy a kivagyisága forrott ki a fazékból. A Sme manapság a szó legszorosabb értelmében Móricz Zsigmond-i koldus. Koldus, az összes többi, magát még komolyan vevő laphoz hasonlóan, azzal megfejelve a magatartását, hogy még a „hetedik krajcárt” is megreszkírozza odaadni. Miközben a bulvár irányába történő profilváltással is próbálkozhatna, miközben szókimondásáért a lapot - a sajtószabadság nagyobb dicsőségére - a bíróság sok százezres kártérítésre ítélte, miközben... A Sme gárdája - úgy tűnik - folytatja azt, ami akkor kezdett kibontakozni, amikor a rendszerváltás után a HZDS kísérletet tett az ifjúsági lap, a Smena megkaparintására. Kiváló fegyverténye volt a szlovákiai demokráciának, hogy a szerkesztőség tagjai megakadályozták az újság pártlappá silányítását. A Smenából Sme lett, és ez jókora fricska volt a magát akkor mindenhatónak képzelő Meciar-garnitúra számára. A pártlappá válás megakadályozása kitörölhetetlenül beíródott a szlovákiai demokratikus sajtó történetébe. A lapszerkesztéshez kapcsolódó könyvterjesztés most szerves folytatása az első lépésnek. A szervezők nyilván abból indulnak ki, hogy - a klasszikussal szólva - kiművelt emberfők nélkül nehezen valósítható meg széles alapokon nyugvó demokrácia. Az egyetemek néhány éven belül képesek szükséges számú miniszter, politológus, gazdasági csúcskáder stb. kiképzésére. Ha azonban eközben a lakosság szellemi gyámolításának feladata átcsúszik a bulvársajtóra, az osztályon aluli színvonalú tévéműsorokra, más szóval: ha az emberek leszoknak az olvasásról, a jelenségek elmélyült tanulmányozásáról, a hatalomgyakorlók a tájékozódóképesség hiányát látva könnyen kísértésbe eshetnek, hiszen egyre kevésbé kell tartaniuk attól, hogy valaki hozzáértően szóvá teszi viselt dolgaikat. Nemes célú árukapcsolásról van itt szó. Aki „rákap” a szépirodalmi remekművek olvasására, az nagy valószínűséggel a társadalomtudományok iránt sem lesz teljesen közömbös. Az ilyen ember hajlamossá válik körmére nézni a politikusoknak. így profitál a Sme által előteremtett „hetedik krajcár”. JEGYZET Semmi cicó! RÁCZ VINCE A felsőfokú végzettséget igazoló, tudáson alapuló oklevélért az esetek többségében bizony meg kell szenvedni. Nincs azonban ez így a világ minden táján. Legutóbb éppen egy macska szerzett diplomát az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül is Texasban, Júing-földön. Nem, a hír nem kacsa, valóban egy cirmosról van szó. Persze, ne úgy képzeljék, hogy mondjuk egy zsebtigrisképző akadémián érte el a fajának szellemi képességeihez mérten kimagasló sikert az ember legjobb barátjának ellenfele. Nem csal a megérzésük, ha valami turpisságot sejtenek az ügy hátterében. A dolog úgy történt, hogy amint a nemes négylábú birtokába került az oklevél, azon nyomban eljárás indult három férfi ellen, akik az interneten árultak hamis diplomákat, sőt szükség esetén akár felmentésről szóló és egyéb, valótlanságokról kiállított igazolásokat, valamint gyógyszertárban kiváltható recepteket is. Szégyen, nem szégyen Frakk ellenségeire nézve, a csacska macska bizony csak csalétekként szolgált a texasi ügyészség kezében, amelynek csekély 300 zöldszemű, akarom mondani zöldhasú fejében sikerült okleveles pesz- tonkává, hovatovább kereskedelmi menedzserré nyilváníttatni Szerénkét. Az ügyészség és az elkövetők macska-egér harcát felgöngyölítő nyomozás kiderítette, legalább hat- vanan vették igénybe a három gálád diplomakufár szolgáltatását. Azt azonban egyelőre nem tudni, a vevők körében hogyan oszlik meg a két- és négylábúak aránya. A hírek arról sem szólnak, meddig tartott a kacor királyság, vagyis megfosztották-e •könnyen jött címétől Garfieldot. Végezetül óvatosságra inteném az oklevéllel kalmárkodó személyeket, hiszen egy fondorlatos macska is túljárhat eszükön. Nekem az egészről csak annyi jutott eszembe, hogy ama bizonyos macska- eledel unalomig ismert reklámszlogenjét idézzem, a macskák diplomát vennének. És hogy mit szólna mindezekhez családom ugyan nem diplomás, de okos fekete kandúrja, Vilmos, sajnos, nem tudhatjuk, a választ titokzatos tekintete mélyén őrzi.
