Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-20 / 293. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Újvidéken megvertek két vajdasági magyar egyetemi hallgatót - írta az újvidéki lap. A két diákot egy forgalmas ut­cán pofozták meg. Két szerb fi­atal szólította le őket, s kérdő­re vonták mindkettejüket, mi­ért beszélnek magyarul Szer­biában. Egyikük először a di­áklányt ütötte meg, majd két pofon csattant diáktársa arcán is. A verekedést két férfi aka­dályozta meg, aki a közelben autóbuszra várakozott. „Ka­tasztrófa, hogy ilyesmi törté­nik, ilyet eddig nem hallottam, illetve nem éltem át. Engem az életben nem vágott pofon sen­ki” - mondta a magyarkani­zsai diáklány. A két egyetemis­ta nem tett feljelentést a rend­őrségen, csupán elpanaszolták a dolgot a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezeténél. NÉPÚJSÁG A temesvári forradalom kezdeti, reményteljes céljaiból sok minden nem valósult meg - ez az alapgondolat vonult végig azokon az előadásokon, amelyek a pénteken Temesvá­ron rendezett nemzetközi tu­dományos konferencián hang­zottak el magyarországi politi­kusok részéről is. Az esemé­nyen beszédet mondott Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hi­vatal államtitkára is, aki emlé­keztetett arra, hogy tizenöt év­vel ezelőtt a forradalom szik­rája Tőkés László református lelkész otthona előtt lobbant fel. Románia és Közép-Kelet- Európa történelmének e feje­zete Temesvárral és a magyar lelkész nevével kezdődik - mondta az államtitkár. VASÁRNAPI HÍREK Nem volt semmiféle közös magyar-szovjet titkosszolgá­lati irattár, és nem kerülhetett a KGB-hez magyar ügynöklista sem - nyilatkozta a lapnak Gálszécsy András, aki az An- tall-kormányban a titkosszol­gálatokat felügyelő tárca nél­küli miniszter volt. Fantazma­góriának nevezte a közös tit­kosszolgálati irattár feltétele­zését. Véleménye szerint ez a feltételezés abból született, hogy 1989-ig több közintéz­ménynél voltak még szovjet tanácsadók, akik együttmű­ködtek a magyar belső elhárí- tókkal. A KGB bizonyos jelen­téseket, tájékoztatókat meg­kaphatott. „Az együttműködés keretében folyt egy levelezés. Időnként, gondolom, a KGB írt a III-as főcsoportfőnökségnek, hogy tájékoztatást kér vagy ad valamiről” - mondta. Hangsú­lyozta: soha nem hallotta, ta­pasztalta, hogy nagy mennyi­ségben vittek volna a Szovjet­unióba magyar iratokat. Ken­de Péter szociológus-újságíró azt hangsúlyozta a lapnak, hogy a ‘70-es években kezdő­dött a magyar hírszerzés foko­zatos függetlenedése. „1985- ben megszületett a belső pa­rancs, mely szerint a KGB-ta- nácsadóknak információt sza­bad átadni, de kizárólag elő­zék nélkül” - mondta. Ez azt jelenti: megtiltották a hírszer­zőknek, hogy tudassák: kitől, ki, hol, mikor, hogyan szerez­ték az információt és ki ellen­őrizte, erősítette meg. „Ezek nélkül pedig az információ ér­téke nulla, értelmezhetetlen.” A riporterek számára jelenleg Irak a legveszélyesebb ország Ötvennégy újságírót öltek meg 2004-ben Ötvennégy újságírót öltek meg az idén - ismertette a New York-i székhelyű Bi­zottság az Újságírók Védel­méért (CPJ). Az újságírók számára Irak a legveszé­lyesebb ország, a tavalyi ti­zenhárommal szemben idén huszonhárom újság­írót öltek meg a közép-ke­leti országban. MTI-HÁTTÉR Az áldozatok többsége iraki ri­porter volt, akik a felkelők táma­dásai során vesztették életüket. Sokan közülük az amerikai médi­ának dolgoztak - közölte Ann Cooper, a szervezet igazgatója. „Idén annak voltunk a tanúi, hogy szándékosan vették célba azokat az irakiakat, akik együtt­működtek a nyugatiakkal, s ezek között voltak azok az újságírók is, akik a nyugati médiának dolgoz­tak” - mondta Ann Cooper. A CPJ szerint legalább 22 újságírót ra­boltak el Irakban. Közülük Enzo Baldoni olasz szabadúszó újság­írót megölték. Az idén meggyilkolt egyetlen amerikai újságíró a negyvenegy éves Paul Klebnikov volt, a Forbes magazin oroszországi kiadásának főszerkesztője, akit egy moszkvai utcán lőttek le júliusban. Klebni­kov oknyomozó újságíró volt, több könyvet és cikket írt Oroszor­szág leggazdagabb embereiről. Irak után a legveszélyesebb or­szág a Fülöp-szigetek, ahol idén nyolc újságírót gyilkoltak meg. A távol-keleti szigetországban a dik­tatúra bukása, 1986 óta legalább 48 újságírót öltek meg. Cooper szerint ennek az az oka, hogy a tettesek közül eddig senkit nem vontak felelősségre. A CPJ listáján csak azok az új­ságírók szerepelnek, akiknek a halála közvetlenül kapcsolatban volt a munkájukkal. Tizenkét év óta, amikor a Bi­zottság az Újságírók Védelméért nyilvántartja az újságírók halálát, 1994-ben esett a legtöbb - hat­vanhat - újságíró hivatása áldoza­tául, többségük az algériai, ruan- dai és boszniai konfliktusokról tu­dósított. LEVÉLBONTÁS Nyugdíjasnak lenni jó...? Nem értem a hatalom logikáját. Azt állítja, hogy nekem, nyugdíjas­nak nagyon jó, mert minden évben az inflációhoz igazítja a nyugdíja­mat. Az én matematikám szerint ez valahogyan nem jön ki. Vegyük az ez évi nyugdíjemelést. Ez ugye­bár éves szinten hét és fél százalék, mondom éves szinten, mert egy ré­szét tavasztól kezdve kapom a nyugdíjamhoz. Viszont a második részt (3,4%) csak decembertől fo­lyósítják. A költségvetés természe­tesen évente számol a nyugdíjak emelésével. Ez azt jelenti, hogy meghatározott pénzösszeget erre a célra tartalékol. Ebben az álla­potban ez a pénz egészen addig kamatozik, amíg kifizetésre nem kerül. A pénzintézet által kifizetett kamat viszont nem a nyugdíjast il­leti, hanem az államkasszát. Va­gyis minden elodázott nyugdíjkifi­zetés hasznot jelent a költségvetés bevételi oldalának. Ezért van az, hogy az utóbbi időben két részben valorizálják a nyugdíjakat. Ki van ez fundálva alaposan, ez az állam fura matematikája. A valorizáció első részének kifizetése óta ugye­bár eltelt több mint fél év. Éppen erre az időszakra tehető a legtöbb napi szükségleti cikk árváltozása, mellyel a nyugdíjasnak meg kellett birkóznia. Az állam az év végén büszkén fogja hangoztatni, hogy az infláció 6-7% között mozgott, míg a nyugdíjak 7,5%-kal emel­kedtek. Az természetesen senkit sem zavar, hogy az árváltozások hullámzásait a felesen valorizált nyugdíjakkal kellett megharcolnia a naiv nyugdíjasnak. Nem hiába mondták öregjeink, hogy a politi­ka úri huncutság. De még nincs vé­ge ennek a csalafinta matematiká­nak. A kormány már előre jelezte, hogy jövőre az ez évihez hasonló­an fogja emelni a nyugdíjakat. Hurrá, öntsön el most már a bol­dogság! Mostanra már az is tény, hogy jövőre 12-17%-kal nőnek a gázszámláink. Emelkedik a víz, a csatornadíj, meg még ki tudja mi minden. Tavaly még nem gondol­tuk volna, hogy a nyersolaj ára el­éri az 50 dollárt. Ilyen katasztrófa a jövőben sem kizárt. Nem szoká­som panaszkodni. A szerény peda­gógusnyugdíjból, ha összehúzza magát az ember, akkor nem hal éhen. De ez a gázáremelés (meg a többi) most bizonyosan a padlóra visz. Háztartásunk a 6500 m3 felet­ti gázhasználati sávba lesz sorolva. Ez ugyebár a legszerényebb számí­tások szerint is 314 korona többlet- kiadás havonta. Kilenc koronára emelkedik a víz ára, meg még nem tudni, hogy mennyivel csatorna­díj. Nyugdíjamat viszont alig 200-250 koronával emelik. Min­dent egybevetve az én matemati­kám szerint ez 150-200 korona deficit havonta. Sokan mondhat­nák ebben az országban, hogy mit nyavalyog ez, hiszen vannak em­berek, akik még ennyi pénzből sem tengethetik mindennapi éle­tüket. Csakhogy én és nyugdíjas társaim ezért az „alamizsnáért” keményen megdolgoztunk. Letet­tünk az ország asztalára némi köz­hasznot, értéket. Nem tehetek róla (és egyik nyugdíjas sem), hogy a nyugdíjalapot valakik jogtalanul „megcsapolták”. Erre kellene fényt deríteni, és a tetteseken be­hajtani a hiányt, nem pedig a nyugdíjasokon. Világ életemben matematikát meg fizikát tanítot­tam. Az én matematikám mindig azt mondatta velem a gyerekek­nek, hogy a matematika nem tűr csalást, mindig a rideg valóságot tükrözi. Jó lenne hinni, hogy a ha­talom matematikája egyszer köze­líteni fog a reális matematikához, mert ezt így kívánná meg a közer­kölcs és a nyugdíjas társadalom iránti empátia. Varga Frigyes nyugalmazott pedagógus Nagymegyer KOMMENTÁR A 7. krajcár profitja TÓTH MIHÁLY Móricz Zsigmond óta tudjuk, merre lakik a földkerekség leg­önzetlenebb „szponzora”. Az, aki majd odaadja azt a hetedik krajcárt, ami még éppen hiányzik egy jó gondolat - hogy úgy mondjam - anyagi alapjának megteremtéséhez. Ha fel kellene most sorolnom, számomra mi volt 2004 három legfontosabb társadalmi eseménye, ezek egyike mindenképpen az lenne, hogy a Sme című napilap kiadója beindította könyvak­cióját, amelynek eredményeként olvasói - viszonylag rövid idő alatt és elfogadható áron - takaros gyűjteményt hozhatnak létre a világirodalom kiváló alkotásaiból. Kissé profánul szólva: az ol­vasót megpróbálják rászoktatni az értékes irodalomra. Régi zsurnaliszta hasonlattal élve azt is mondhatnánk, hogy szenzáció történt, mert a postás harapta meg a kutyát; engem nem hat meg, ha milliárdos újgazdag jótékonykodik. Lehet, hogy a lelkiismerete kezd mocorogni, vagy a kivagyisága forrott ki a fazékból. A Sme manapság a szó legszorosabb értelmében Móricz Zsigmond-i koldus. Koldus, az összes többi, magát még komolyan vevő laphoz hasonlóan, azzal megfejelve a magatar­tását, hogy még a „hetedik krajcárt” is megreszkírozza odaadni. Miközben a bulvár irányába történő profilváltással is próbálkoz­hatna, miközben szókimondásáért a lapot - a sajtószabadság nagyobb dicsőségére - a bíróság sok százezres kártérítésre ítél­te, miközben... A Sme gárdája - úgy tűnik - folytatja azt, ami akkor kezdett kibontakozni, amikor a rendszerváltás után a HZDS kísérletet tett az ifjúsági lap, a Smena megkaparintására. Kiváló fegyver­ténye volt a szlovákiai demokráciának, hogy a szerkesztőség tagjai megakadályozták az újság pártlappá silányítását. A Smenából Sme lett, és ez jókora fricska volt a magát akkor min­denhatónak képzelő Meciar-garnitúra számára. A pártlappá válás megakadályozása kitörölhetetlenül beíró­dott a szlovákiai demokratikus sajtó történetébe. A lapszerkesz­téshez kapcsolódó könyvterjesztés most szerves folytatása az el­ső lépésnek. A szervezők nyilván abból indulnak ki, hogy - a klasszikussal szólva - kiművelt emberfők nélkül nehezen való­sítható meg széles alapokon nyugvó demokrácia. Az egyetemek néhány éven belül képesek szükséges számú miniszter, politoló­gus, gazdasági csúcskáder stb. kiképzésére. Ha azonban eköz­ben a lakosság szellemi gyámolításának feladata átcsúszik a bul­vársajtóra, az osztályon aluli színvonalú tévéműsorokra, más szóval: ha az emberek leszoknak az olvasásról, a jelenségek el­mélyült tanulmányozásáról, a hatalomgyakorlók a tájékozódóképesség hiányát látva könnyen kísértésbe eshetnek, hiszen egyre kevésbé kell tartaniuk attól, hogy valaki hozzáértő­en szóvá teszi viselt dolgaikat. Nemes célú árukapcsolásról van itt szó. Aki „rákap” a szépiro­dalmi remekművek olvasására, az nagy valószínűséggel a társa­dalomtudományok iránt sem lesz teljesen közömbös. Az ilyen ember hajlamossá válik körmére nézni a politikusoknak. így profitál a Sme által előteremtett „hetedik krajcár”. JEGYZET Semmi cicó! RÁCZ VINCE A felsőfokú végzettséget igazoló, tudáson alapuló okle­vélért az esetek többségében bizony meg kell szenvedni. Nincs azonban ez így a világ minden táján. Legutóbb ép­pen egy macska szerzett dip­lomát az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül is Te­xasban, Júing-földön. Nem, a hír nem kacsa, valóban egy cirmosról van szó. Persze, ne úgy képzeljék, hogy mondjuk egy zsebtigrisképző akadémi­án érte el a fajának szellemi képességeihez mérten kima­gasló sikert az ember legjobb barátjának ellenfele. Nem csal a megérzésük, ha valami turpisságot sejtenek az ügy hátterében. A dolog úgy történt, hogy amint a nemes négylábú birtokába került az oklevél, azon nyomban eljárás indult három férfi ellen, akik az interneten árultak hamis diplomákat, sőt szükség ese­tén akár felmentésről szóló és egyéb, valótlanságokról kiállí­tott igazolásokat, valamint gyógyszertárban kiváltható recepteket is. Szégyen, nem szégyen Frakk ellenségeire nézve, a csacska macska bizony csak csalétekként szolgált a texasi ügyészség kezében, amelynek csekély 300 zöldszemű, aka­rom mondani zöldhasú fejé­ben sikerült okleveles pesz- tonkává, hovatovább kereske­delmi menedzserré nyilvánít­tatni Szerénkét. Az ügyészség és az elkövetők macska-egér harcát felgöngyölítő nyomo­zás kiderítette, legalább hat- vanan vették igénybe a há­rom gálád diplomakufár szol­gáltatását. Azt azonban egyelőre nem tudni, a vevők körében hogyan oszlik meg a két- és négylábúak aránya. A hírek arról sem szólnak, meddig tartott a kacor király­ság, vagyis megfosztották-e •könnyen jött címétől Garfieldot. Végezetül óvatosságra inte­ném az oklevéllel kalmárkodó személyeket, hiszen egy fon­dorlatos macska is túljárhat eszükön. Nekem az egészről csak annyi jutott eszembe, hogy ama bizonyos macska- eledel unalomig ismert rek­lámszlogenjét idézzem, a macskák diplomát vennének. És hogy mit szólna mind­ezekhez családom ugyan nem diplomás, de okos fekete kan­dúrja, Vilmos, sajnos, nem tudhatjuk, a választ titokzatos tekintete mélyén őrzi.

Next

/
Thumbnails
Contents