Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-18 / 292. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 18. Könyv Kodály Zoltán életművéről Budapest. Kodály, a népzenekutató és tudományos műhelye címmel húszéves Kodály-kutatásait összegezte Szalay Olga, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa a zenetudós születésnapjára megjelentetett új kötetében. Szalay Olga a népzene oldaláról világít rá a kutatói és a kompozíciók illetőleg pedagógiai munkásság közti összefüggésekre. A kötet előszavában Eösze László azt írja Kodály Zoltánról: „bármilyen sokágú volt is munkássága, középpontjában - s a többi ágra kisugárzó hatással - mindvégig a népzenekutatás állt.” (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Álarcosbál vasárnap 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vízkereszt vagy amit akartok szombat 19 Bolha a fülbe v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Három a testőr v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zuhanás a csendbe (ang.) sz., v. 16,20 Nyüt tengeren (am.) sz., v. 18 MLADOSÍ Caradiru (br.-arg.) sz., v. 17.15, 20 AUPARK - PALACE: Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 14.40, 16.20, 17.20, 19, 20 Zuhanás a csendbe (ang.) sz., v. 19.30, 21.40 Carandiru (br.-arg.) sz., v. 17.20, 20.20 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 16.40, 19.20, 21.50 Seb- bel-lobbal (cseh) sz., v. 18 A tűzben edzett férfi (am.) sz., v. 17.40, 20.30 Apja lánya (am.) sz., v. 15.40 Nyílt tengeren (am.) sz., v. 18.40, 20.40 Polar Expressz (am.) sz., v. 14.20, 15.30, 16.30, 17.30, 21 A hihetetlen család (am.) sz., v. 14.30, 15, 16, 17.18.30 Tapló Télapó (am.) sz., v. 19.10,21.20 Peter Sellers élete és halála (am.) sz., v. 18.20,19.40 Felejtés (am.) sz., v. 15.50, 21 PÓLUS - METROPOLIS: Ocean’s TVvelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 16,17.25,18.40,20,21.15 Zuhanás a csendbe (ang.) sz., v. 15.15,19.30,21.35 A hihetetlen család (am.) sz., v. 15.40, 16.35.18.05.19.20.30 Polar Expressz (am.) sz., v. 15.05,16.05, 17.10, 18.10, 19.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 14.40,16.55,19.10,21.30 Tapló Télapó (am.) sz., v. 17.30, 21.25 Nyílt tengeren (am.) sz., v. 21.20 KASSA DRUZBA: Polar Expressz (am.) sz., v. 18 Ocean’s Twelve - Eggyel nő a tét (am.) sz., v. 20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) sz., v. 17 Nem semmi! (cseh) sz., v. 19 TATRA: RRRrrrr! (fr.) sz., v. 17, 19 ÚSMEV: Peter Sellers élete és halála (am.) sz., v. 16 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A hihetetlen család (am.) sz., v. 18 GALÁNTA - VMK: Walking Tall (am.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: Anakonda 2 - A véres orchidea (am.) sz., v. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR- MIER: Apja lánya (am.) 17, 19:30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Argó (magy.) sz., v. 19 VÁGSELLYE - VMK: János evangéliuma (kan.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Neveletlen hercegnő 2.- Eljegyzés a palotában (am.) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Állítsátok meg Terézanyut! (magy.) sz., v. 14.45, 17.15, 19.45 Anyám a lányokat szereti (sp.) sz., v. 15.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 15.45,18,20.15 Csodálatos Júlia (am.-magy.) sz., v. 13.15,18 Felejtés (am.) sz., v. 13.15,17.30, 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.) sz., v. 15.45,20.15 A hihetetlen család (am.) sz., v. 13,15.15,17.45,20 Kelekótya karácsony (am.) sz., v. 15.30 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) sz., v. 13.45, 17, 20.15 Nyócker (magy.) sz., v. 13.30, 17.45, 19.45 Özönvíz (ff.) sz., v. 14.30,16.30,18.30 FELHÍVÁS A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya negyedik alkalommal hirdeti meg a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Versenyt (FIKTV). Kategóriák: I. kategória: Alapiskolák 4-6. évfolyam II. kategória: Alapiskolák 7-9. évfolyam III. kategória: Középiskolások A képzőművészeti verseny témái: 1. Szülőföldem szép határa (tájkép) 2. Legkedvesebb barátom (portré) 3. A XXI. század ifjúi szemmel Az irodalmi verseny témái: 1. A gömöri táj Bácskái Béla festészetében (tanulmány) 2. Kedvenc műalkotásom (műkritika) 3. A Felvidék képzőművészete (esszé) Beküldési határidő: 2005. február 15. Cím: OV Csemadoku, To- masíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota. Az eredményhirdetésre és a díjak átadására 2005. február 25-én kerül sor Rimaszombatban a Ferenczy István Alapiskolában, ahol a pályamunkákból kiállítás nyílik. A kiállítás anyaga megtekinthető lesz a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny idején is. A visszafogottságot génjeikben hordozó svájci gyerekek is ráéreztek a Magyar tánciskola lényegére Az Ifjú Szivek Svájcban Asztalomon kockás boríték, benne négy album gyerekrajzokkal. Ahányszor ránézek, összeszorul a torkom, mint akkor, amikor valahol Európában vagy akár a tengeren túl elkezdődik a „Magyar tánciskola” vagy a „Régi szokás szerint”, korábban a „Honti igricek”, a „Zenészek táncai” - azaz az ifjú Szivek műsora. GRENDEL ÁGOTA Hiába látom sokadszor Hégli Dusán koreográfiáit, egyrészt mindig találok bennük valami újat, amire korábban nem figyeltem föl, másrészt sohasem tudnám megunni. És most, a borítékkal szemezgetve azt gondolom, a vadidegen, a visszafogottságot génjeikben hordozó svájci gyerekek is ráéreztek a Magyar tánciskola lényegére, holott korábban soha nem találkoztak a magyar néptánccal, népzenével. Élményeiket olyan színesen, lélekkel teli rajzolták meg, mintha ebben élnének. Persze, ehhez kellett a carouge-i Ecole Jacques-Dalphine zenetanárnője, aki jó előre elkérte a műsor zenéjét, meghallgatta a nebulókkal együtt, s csak azt sajnálta, nem volt annyi idejük, hogy a gyerekek legalább egy magyar népdalt megtanultak volna. Meg kellett hozzá Svantner Mihály, az ENSZ Szellemi Világörökségek (WIPO) munkatársának lelkesedése és szervezőkészsége. Ebben a vonatkozásban, úgy érzem, szervezőnek titulálni Szlovákia ENSZ- nagykövetét, Petőcz Kálmánt, és támogatónak minősíteni Szlovákia berni nagykövetét, Schill Istvánt, a tiszteletlenség határát súrolja. Pedig ha valakinek köszönettel tartozunk azért, hogy a már csaknem századszor előadott Magyar tánciskolát, valamint a Régi szokás szerint című műsorunkat bemutathattuk a svájci kisdiákoknak, a WIPO épületében félszáz nagykövetnek, a Genfben élő cseheknek, szlovákoknak, magyaroknak, akkor mindenekelőtt a két nagykövetnek. Lapozgatom az albumokat, olvasgatom az ákombákomokat; angolul és franciául köszönik a szép élményeket. Már ezért érdemes volt eljönni, az ajándék csokoládé már csak ráadás. A zenetanárnő lelkesedése ismét megerősít bennünket a hitünkben, ezt kell csinálni, így kell csinálni, a közönség az igényes műsorra is vevő, nem kizárólag a giccsre, azt inkább a ma- gántelevízió-társaságok sulykolják bele, no meg a pletykalapok. A gyerekek lelkesedése nemcsak a carouge-i alapiskolában nem ismert határt, Grand Saconnex-ben is féktelenül ropták a dunántúli ugrást. Bevallom, a műsor kezdete előtt azt gondoltam, nem is lesz néző, hiszen ki tudja, mire vevő egy szabadidőközpont közönsége, de miután a büfében teletömték a hasukat édességgel, narancslével, szájtátva nézték, mit művel ez a tizenegy táncos. És mintha legalább egy stadionnyi nézősereg gyűlt volna össze, zengett a bravó meg a taps. Egyebek közt azért is tartottam ettől a bemutatkozástól, mert a csapat egy része már második napja úton volt, másik része kora reggeltől buszozott, repült. A fáradtságnak azonban szerencsére mégsem volt semmi nyoma; profik, nyugtázom. Másnap reggel rakodás, buszozás Carouge-ba. December elején járunk, de az iskolában már áll a feldíszített fenyőfa, karácsonyi dallamok szólnak halkan a folyosókon. Az elsősök tanító nénije beinvitál az osztályába. A gyerekek nyugodtan ülnek a padokban, télapót, karácsonyfát nyirbálnak, festegetnek szótlanul, pedig már percek óta felügyelet nélkül vannak. A szünetben aztán kitombolják magukat, ugyanúgy rohangálnak, fejjel lefelé lógnak a körhintán, mint a világ bármelyik pontján a gyerekek. A tanító bácsi nyugodtan sétálgat közöttük, nincs fegyelmezés, sem hangos szó, sem nádpálca. Az előadásunkon viszont csöndben ülnek, csak a kezük, fejük, lábuk követi a ritmust. Míg bepakolunk a mikrobuszok- ba, megáll a városi rendőrség autója, a megállni tilos táblára mutogat, meg a sarkon túlra, de nem kapunk büntetést, noha a kocsink vagy két órája az abszolút tilosban parkol. Irány a szállás, az ENSZ szlovákiai missziójának épülete, zuhany, egykét harapás ennivaló, viseletbe öl- tözés, indulás a WIPO székházába. A diplomaták lassacskán gyülekeznek, Petőcz Kálmán bizakodik, én pesszimistább vagyok, végül a sok diplomata körülveszi a hallban rögtönzött színpadot. A magyar és szlovák ENSZ-nagykövetek, Tóth Tibor és Petőcz Kálmán rendezvénye, azaz a Szivek tizenöt-húsz perces előadása itt is siker. Este a nagy előadás, ide várjuk a legtöbb nézőt, meg is telik a művelődési ház Grand Saconnex- ben. Magyar, cseh és szlovák szavak keverednek. Egy hölgy - a kelleténél hangosabban - azt súgja férje fülébe, üljünk az utolsó sorba, onnan feltűnés nélkül el tudunk lógni. Aztán kiderül, hogy végignézték a Magyar tánciskolát, a szünetben sem mentek el, a szlovák táncok után pedig felállva tapsolnak. Egy huszonéves szlovák lány a szünetben megkérdi, lesz-e második rész vagy a koktél után vége mindennek; maradjon csak, még szlovák táncok is lesznek. Nem lényeges, hogy szlovák vagy más, mondja, én a szép táncot szeretem, és természetesen marad, a műsor végén gratulál, mint oly sokan mások, ismeredenek meg ismerősök is, köztük egykori pénzügyminiszterünk, Brigita Schmögnerová. A kristálygömbben is szépen gyűlik a pénz a Magas-Tátrára, pontosabban a Srobár Gyermekszanatórium megsegítésére. Belépődíj ugyanis nem volt, Petőcz Kálmánnal viszont megegyeztünk, hogy aki akar, adakozhat a Tátra javára. (Eszembe jut az Alweg, amelyre a hatvanas évek végén gyűjtöttek, gyerekek a zsebpénzüket ajánlották fel annak idején, a pénz összegyűlt, de ki tudja, hová lett, mert a gyorsvasút nem épült föl. Ezért is döntöttünk úgy, olyan helyre küldjük, ahol tudjuk, nem kel lába.) Éjféltájt érünk a szállásra, a két félidő fölért egy alapos, több hónapos fogyókúrával. Begyújtunk a kandallóba, beszélgetünk, mulatni, zenélni senki sem bír. ' Másnap városnézés. A gejzír még működik, s a vita tovább folyik arról, cseh vagy szlovák gyártmányú turbina működteti-e. Megnézzük, hol szúrták le Sissi királynét, az emlékszobránál fényképezke- dünk, majd fölkaptatunk a Szent Péter-templomhoz, közben a fiúk egy utcai árusnál sapkákat, kalapokat próbálgatnak, nézegetik magukat a tükörben, ketten südeset választanak, egy pedig kötött fülest, jó meleget, nem lehet lebeszélni. Addig bóklászunk, míg kiderül, kettőre nem érünk az ENSZ-palotá- ba, egy telefon, később is-mehetünk. Ha nem lenne kísérőnk, akár el is tévedhetnénk az ENSZ-város- ban. Beléphetünk a cseh-szlovák és a magyar szobába, körbejárjuk a tárgyalótermeket. Végül egy finom fekete a büfében, vissza a misszióra, ahol este hatalmas táncház kerekedik, elsősorban táncosaink jóvoltából, de a hangulathoz a helyi magyar táncegyüttes is hozzájárul, meg azok is, akik akkor tanulgatják a gömöri, a palatkai első lépéseit. Szombaton megpróbáljuk a le- hetedent, valamit szeretnénk hazavinni, de az árakat nem a mi pénztárcánkhoz igazították, marad a csoki műiden mennyiségben. Délután játszóház a misszió épületében, a lányok nagy mulatságot rendeznek a gyerekekkel. Az ismert játékokkal kezdik, két szlovák kislány is beáll, egy szót sem tudnak magyarul, a végén mégis együtt fújják a többiekkel a Bújj, bújj, zöldágat. Este Svantner Mihály áll meg értünk, igazi svájci étellel, fon- düvel kedveskednek, előtte hatalmas tál salátát falunk be, a tortát már nem bírjuk megkóstolni. Az igazi meglepetés azonban a Fekete macskához címzett kocsma. Ez csak Carouge-ban lehetséges, az olaszok alapította városkában, ahol nem igazi svájci hangulat uralkodik. Argentin együttes argentin tangókat játszik, a kocsma zsúfolásig tele, egy-két pár megpróbál legalább talpalatnyi helyet kicsikarni magának, nem zavartatják magukat, teljes átéléssel tangóznak. A másnapi búcsúelőadáson újabb meglepetés. Kiderül, hogy olyanok is eljöttek, akik az esti előadásunkat nem látták, a Plain- palais tehát nem kizárólag azért van tele, mert a helybeli magyarok karácsonyi ünnepséget tartanak. A fellépés után az autósok pakolnak, búcsúznak, Petőcz Kálmán mindenkinek külön megköszöni, hogy eljött, táncolt, muzsikált, felejthetetlen élményt szerezve mindenkinek, aki csak látta a Sziveket. Mi, akik repülünk, megnézzük a genfi magyar gyerekek műsorát, megállunk a reformáció emlékművénél, és már csak a csomagolás vár ránk. A repülőtéren még egy búcsúkávé, egy doboz bonbon az útra, az utolsó kézfogások, némi segítség az ellenőröknél, hogy a szúróeszköz nem gyilkos szerszám, csak inzulint tartalmaz, az őr különböző papírok különféle rubrikáiba jegyzi, mit talált nálam, a kijáratig kísér, ott még elmagyarázza a hölgynek, mit tartalmaz a csomagom, ő azonban csak legyint. A fájdalomdíj, hogy ablaknál ülhetek, de úgysem látni semmit, egyébként is olyankor már legszívesebben otthon lenne az ember, hogy kibonthassa élményekkel teli zsákját. Másnap Mikulás. Otthon Murphyt, valamint az ő törvénykönyvét emlegetem, nem kifejezetten díszítő jelzőkkel flletve a technika csodáját, az e-mailt. Merthogy ami elromolhat, az el is romlik. No de éppen most? Amikor egy háromsoros köszönőlevelet szeretnék gyorspostázni Svájcba? Az ablakocska konokul visszatér, benne felkiáltójel: hiba van a gép körül. Be sem fejezem a dohogást, csöng a telefon,’a vonal túlsó végén Szlovákia genfi ENSZ-nagyköveté- nek titkársága, én vagyok-e, nem zavarnak-e, mert a nagykövet úr szeretne velem beszélni. Ég az arcom. Csak érdeklődöm, mondja Petőcz Kálmán, mindenki rendben megérkezett-e. Magyar tánciskola a carouge-i Ecole Jacques-Dalphine-ben Sissi szobránál -jobbra hátul Petőcz Kálmán (Farkas József felvételei)
