Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-14 / 288. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 14. SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Párna bácsi 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Rózsa és Ibolya 9, 11 Tündérlaki lányok 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nyílt tengeren (am.) 16.30, 18, 20 MLADOSÍ: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 18, 20 AUPARK - PALACE: Polar Expressz (am.) 14,15,16,17,18,18.40,19,20.40 Nyílt tengeren (am.) 15.30, 17.40, 19.40 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.40,18.20, 20.50 A hihetetlen család (am.) 15.30, 16.20, 18.50 Apja lánya (am.) 14.30, 16.30 Peter Sellers élete és halála (am.) 16.20,19.10, 20, 21.50 Tapló Télapó (am.) 16.40,19.50,22 A tűzben edzett férfi (am.) 18.30, 21.10 Felejtés (am.) 15.20,17.20,19.30, 21.30 Alien vs. Predator-A halál a ragadozó ellen (am.) 14.20,16.30,18.40, 21 Sebbel-lobbal (cseh) 14.50, 17.30, 20.20 PÓLUS - METROPOLIS: Polar Expressz (am.) 15.05,16.05,17.10,18.10,19.15, 21.20 Peter Sellers élete és halála (am.) 13.15, 15.20, 17.25, 19.30 Nyílt tengeren (am.) 14.45, 16.30, 18.15, 20, 21.40 A hihetetlen család (am.) 14.10, 15.40, 16.35, 18.05, 19, 20.30, 21.25 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40,16.55,19.10,21.30 Tapló Télapó (am.) 13.15.19.45, 21.45 A tűzben edzett férfi (am.) 17.05, 20.15 KASSA DRUZBA: Polar Expressz (am.) 18, 20 CAPITOL: Tapló Télapó (am.) 16,18, 20 TATRA: Sebbel-lobbal (cseh) 17, 19 ÚSMEV: A tűzben edzett férfi (am.) 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: János evangéliuma (kan.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Mobil (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Az orosz bárka (or.-ném.) 19 LÉVA - JUNIOR: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anyám a lányokat szereti (sp.) 16, 18 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45, 18, 20.15 Csodálatos Júlia (am.- magy.) 18.15 Felejtés (am.) 17.30, 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.-kan.) 16, 20.15 16, 20.15 A hihetetlen család (am.) 15.15, 17.45, 20 Nagy Sándor, a hódító (am.-ang.) 17, 20.15 Nyócker (magy.) 16.30,18.30, 20.30 Polar Expressz (am.) 16,18,20 Tapló Télapó (am.) 16.15,18.15,20.15 TOLLVONÁS mokra akaratlanul is mozgásba lendül az ember keze, lába. A szinte családias hangulathoz az is hozzájárult, hogy a muzsikát nem „csak úgy magában” kapta a közönség: Eredics Gábor, a zenekar vezetője avatott és élvezetes útmutatót is adott hozzá. Ha valaki például eddig abban a hitben élt, hogy a szaxofon nem népi hangszer, most megtudhatta, hogy márpedig igen. S a Vujicsics együttes ezt ékes zenei példával is alátámasztotta. A magyarországi délszlávok nemzetiségi zenekara harminc éve játszik együtt, szinte változatlan felállásban. E három évtized eredménye nagyon apró dióhéjban: értékes népzenei gyűjtőmunka, soksok koncert Magyarországon és Európa-szerte, számos album és jó néhány díj. S ami még Vujicsicséknál lenyűgözi a közönséget, az az, hogy virtuóz muzsikálásukat (harminc év után is) hamisítatlan öröm kíséri. A közös zenélés öröme ül az arcukon. Élmény volt őket nézni. És élmény volt őket hallgatni. Élmény nézni és hallgatni MISLAY EDIT A legtöbb emberhez a saját kultúrája áll legközelebb, a mi szívünk így népzenében is a magyarhoz húz leginkább. De valljuk be: a délszláv népzene is olyan elementáris erővel tud hatni, annyira magával tud ragadni, hogy nem lehet nem szeretni. Főként akkor nem, ha nagy tudású zenészek tolmácsolásában hallhatók ezek a csodálatos ősi melódiák. Ezért amikor csütörtök este a pozsonyi Csema- dok-székház felé igyekeztem, ahol a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete meghívá- > sára a Vujicsics együttes adott koncertet, biztos voltam benne, hogy emlékezetes élményben lesz részem. És lett. Remek hangulatú koncerttel ajándékozták meg a közönséget, amelynek nagy része „együtt zenélt” a Vujicsiccsal, hiszen a szerb, horvát dallaMindent megkaptunk, amit a beharangozás ígért: látványos, hatásos, színpompás előadást Profizmus görögtűzzel (Képarchívum) A 20. század klasszikus zenetermésének egyik leggyakrabban megszólaltatott műve, Carl Orff Carmina Buranája 1995 óta nagyszabású látványshow formájában járja a világot. VOJTEK KATALIN A produkció Orff születésének századik évfordulójára készült, és eredetileg csupán egyeden müncheni előadásra szánták, de a belefektetett energia nagysága és még inkább a hatalmas siker arra ösztönözte Walter Hauptot, az ötletgazdát, rendezőt és karmestert, valamint Franz Abraham producert, hogy újra és újra bemutassák. Így indult el világjáró kőrútjára, így került el hozzánk is. Csak sajnálni tudjuk, hogy nem láthattuk abban a formájában, ahogy eddig több mint félmilliós közönségének zöme láthatta - szabadtéri előadásban. A pozsonyi Ist- ropolis előadóterme ugyan méreteit tekintve megfelelt a célnak, de egy szabadtéri előadásnak mindig különös varázsa van. A terem akusztikája sem a legideálisabb, ami időnként zavaróan hatott. Különösen az első részben, amely Verdi operanyitányaiból és -kórusaiból állt össze. Walter Haupt pontosan tudja, meddig terjed a tűrőképessége azoknak, akik kedvelik a Carmina Buranát, de amúgy nem rajongói a klasszikus zenének. Töltelékként (Orff műve ugyanis elég rövid, nem töltené be az egész estét) a legnépszerűbb, legfülbemászóbb Verdi-melódiákat választotta ki: a Nabucco nyitányát és Zsidókórusát, a Trubadúr Cigánykórusát, a Végzet hatalma előjátékát és az Aida bevonulási jelenetét. Néhány bizonytalan fúvóshangot leszámítva a zenekar megbízható, felforrósult pillanatokat sem nélkülöző teljesítményt nyújtott. Ugyanez mondható el a Carmina Buranáról is. Minden a helyén volt, mindent megkaptunk, amit a beharangozás ígért: látványos, hatásos, színpompás előadást, nagyszerű fényeffektusokkal és pirotechnikával, érthető szimbolikával és koreográfiával. S nem utolsósorban élő zenével, nem akármilyen szólistákkal, nem akármilyen dirigens vezette zenekarral és kórussal. A mű értelmezését és a koreográfiát illetően nem voltak lélegzetelállítóan eredeti ödetek, megoldások, de már maga a grandiózus kivitelezés is egyedülálló vállalkozásnak számít. A közreműködők teljesítménye is ennek megfelelő. Az abszolút főszereplő itt a népes műszaki gárda: a hatalmas torony felállításáért, biztonságos üzemeltetéséért felelős szakemberek, a pirotechnikusok és a fényhatások kivitelezői. A mozdulatok és effektusok másodperctöredékekre ki vannak számítva, nincs helye improvizációnak, minden egy svájci óra precizitásával működik: mint az előadást megelőző sajtótájékoztatón magától Haupttól hallhattuk, több száz oldalas forgatókönyv rögzít minden egyes lépést, minden fényvüla- nást. Ragyogóak a kosztümök, összehangoltan, a finom részletekre is ügyelve mozognak a táncosok. Az Ústí nad Labem-i zenekar valóban Orffot játszik, azzal a vérpezsdítő dinamizmussal, amely olyan ellenállhatatlanná teszi ezt a muzsikát. A három szólista, a román szoprán, valamint a cseh bariton és tenor jól bírja exponált hangokkal teletűzdelt, nehéz szólamát (a műsorfüzet nem közli a nevüket, pedig megérdemelnék), az énekkar erőteljes, egyenletes hangzással, jól énekel. És itt hadd térjek ki valamire, amihez a nézőnek és a- cikkírónak lényegében semmi köze, hisz az előadó-művészetben a plautusi „Hic Rhodus, hic salta!” érvényesül, az „itt és most” parancsa, ám az, hogy a produkciót milyen felkészülés előzi meg, milyen körülmények között, nem lényeges, a mindenkori teljesítmény a fontos. Ha azonban belegondolunk abba, hogy ez a produkció naponta más városban kel életre, és hogy ez a közreműködőkre nézve mi mindennel jár, kalapot kell előttük emelnünk. A turné, amelynek Pozsony csak az egyik állomása volt, november 19-én kezdődött Németországban, és - mint a sajtótájékoztatón kiosztott harmonogram tanúsítja - a franciaországi Grenoble-ban december 22-én ér véget. Németország, Franciaország, Dánia, Csehország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Szerbia-Montenegro, Spanyolország és Portugália - ezeken az országokon keresztül zöty- kölődik a díszleteket, kosztümöket, műszaki felszerelést és a közreműködőket szállító kamion- és autóbuszkaraván. Mindennap más szállodai ágy, más konyha, más öltöző, a hosszú utazástól elgémberedett tagok, rossz alvás, kevés kényelem, még kevesebb magánszféra és minden este előadás. Betegség, indiszpozíció kizárt, ki kell érdemelni a tapsot. A 34 napos turné során 29 előadás, az 5 „pihenőnap” utazással telik el. A profizmus csúcsa vagy gyilkos hajsza? Ki-ki döntse el maga. A sors iróniája, hogy Haupt eredetileg végletekig provokáló, a konzumtársadalmat ostorozó darabként akarta színpadra állítani Orff művét, de aztán, mint mondta, az életöröm diadala lett belőle. A profitot hozó látvány- showra vevő a konzumtársadalom. Az életöröm diadala pedig olyan illúzió, mint a színpadon fellobban- tott görögtűz. OLVASÓSAROK Az asszimiláció gyorsuló folyamatáról KOCSIS ARANKA Kísérletnek is tekinthető Gyur- gyík László munkája az asszimilációs folyamatokról, a szlovákiai magyarság körében ilyen jellegű szociológiai kutatás eddig még nem folyt. A kísérleti jelleg elsősorban abból adódik, hogy Gyurgyík Észak-Amerikában kidolgozott és alkalmazott szociológiai módszereket ültetett át közép-európai, azon belül is magyar viszonyokra, ahol pedig a legutóbbi időkig elsősorban nem a szociológiai módszerek uralkodtak. Amint Gyurgyík maga is írja, nálunk - a szociológiának a rendszerváltással megnyílt térnyerése előtt - a kérdéskört elsősorban történeti és demográfiai megközelítésben vizsgálták. A történelmi és kulturális adottságokból következik azonban, hogy a nemzetiségváltás folyamatai más módszerekkel kutathatók Közép-Európában s megint másokkal Észak-Amerikában, ahol a nemzeti kultúra elsajátításával szemben támasztott elvárások is mások. Észak-Amerikában, ahol egy bevándorlókból kialakult nemzet fogadja be az újabb bevándorlókat, a befogadás feltétele az angol nyelv elsajátítása és bizonyos amerikai értékek elfogadása. Közép-Európában ezzel szemben őshonos népek élnek egymás mellett, s nagy szerepe volt és van a nemzeti kultúrának, a nyelvnek, a történelemnek és a hagyományoknak. Gyurgyík szerint e lényegi eltérések ellenére térségünkben is alkalmazhatók az észak-amerikai viszonyokra kidolgozott módszerek, bizonyos módosításokkal. A különbözőségekre való tekintettel alakította ki Gyurgyík saját, kérdőíves felmérésen alapuló kutatási módszerét, hogy végül olyan eredményekre jusson, amelyek a demográfiai, népszámlálási és népmozgalmi adatokon alapuló megközelítések mellett a szociológiai vizsgálat révén jóval árnyaltabb kép megrajzolására nyújtanak számára lehetőséget. Mit vizsgált kutatása során Gyurgyík? Egyrészt a nemzeti hovatartozás vállalásának kérdését, az egyén nemzetiségét származásához, szülei nemzetiségéhez viszonyítva, vagyis a származás hatását a nemzeti hovatartozás alakulására, továbbá a kulturális asszimiláció kérdéseként elsősorban annak nyelvi vonatkozásait (a magyar- és szlovák-nyelvtudás mértékét, az iskoláztatás nyelvét), mindezt öt nemzedékre vonatkozóan, kor, nemek és településtípusok szerint. A mintavételt három településtípusra terjesztette ki egy szlovák jellegű nagyváros vonzáskörzetében, abból a megfontolásból, hogy az adatgyűjtés a lakosság gazdasági kötődései révén erősen in- teretnikus térségben történjen. Ez a nagyváros Pozsony volt, a kiválasztott, magyarok és szlovákok által lakott települések Pozsonytól 30 km-es körzetben helyezkednek el. A vizsgálatba ilyen módon 3 város és 9 falu került, s összesen 728 kérdőívet kérdeztek le bennük a biztosok 1999-2000-ben. Az úgynevezett kemény adatokra épülő, főleg tényekre rákérdező (és nem véleményeket tudakoló) felmérés kiértékelése után a mérleget megvonva többek között arra a megállapításra jut Gyurgyík, hogy a nemzetiségváltási folyamatok irányát a vizsgált térségben elsősorban a nemzetállami keretek határozzák meg, a váltás intenzitása és mértéke pedig nagyban függ a településen élő népesség nemzetiségi összetételétől. Vagyis a magyarok nemzetiségváltása annál kisebb mértékű, minél nagyobb arányban élnek az adott településen. Az egyén származása szempontjából a homogén magyar házasságok, vagyis a szülők azonos, magyar nemzetisége a leginkább meghatározó arra nézve, hogy gyermekük is megmarad-e magyarnak. Amint a szerző írja, a „homogén magyar házasságokból származóknak csak egy töredékénél következik be nemzetiségváltás”. Ezzel szemben a nemzetiségileg vegyes házasságokban születettek többsége a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. A nemzeti hovatartozást kevésbé befolyásoló tényező a házastárs nemzeti hovatartozása, nagyobb szerepe van a nyelvtudás jellegének, mint az iskoláztatás nyelvének, s kisebb a nőknek, mint a férfiaknak. De bármelyik dimenziót vizsgálja is Gyurgyík, mindegyiknél általánosan érvényes megfigyelése, hogy az asszimiláció folyamata - s kutatásának talán legfigyelemreméltóbb eredménye és egyben legfőbb figyelmeztetése is éppen ez - generációról generációra gyorsul. (Gyurgyík László: Asszimüáci- ós folyamatok a szlovákiai magyarság körében. Kalligram Kiadó, Mercurius Könyvek, 2004.)
