Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-13 / 287. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikai kormány lehallgatta Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója és iráni diplomaták közti telefon- beszélgetéseket abban a reményben, hogy érveket találjanak a posztjáról való eltávolításra. A tekintélyes amerikai lap, három névtelenséget kérő illetékest idézve, megírta: a lehallgatott beszélgetések során nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy Mohamed el-Baradei „méltadan módon viselkedett volna”. Mindössze azt kifogásolták néhányan, hogy a NAÜ főigazgatója túlságosan rugalmas magatartást tanúsít az irániakkal szemben. A NAÜ mindeddig nem volt hajlandó engedni az Egyesült Államok követelésének, hogy utalják Irán ügyét eseüeg szankciókra az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé. George Bush amerikai elnök környezetének egyes tagjai szeretnék megakadályozni, hogy el-Baradei jövőre elnyerje harmadik mandátumát a NAÜ élén. Arra hivatkoznak, hogy a 62 éves egyiptomi diplomata nem elég határozott Iránnal szemben. Hivatalosan Washington azt kívánja, hogy egy nemzetközi szervezet élén csak két ciklust tölthessen el ugyanaz a személy. A Post úgy tudja, hogy Washingtonnak nincsen konkrét jelöltje el-Baradei helyére, de „érveket keres” álláspontjának alátámasztására, és a főigazgató elleni névtelen támadások ennek a kampánynak részei. NÉMET SAJTÓ Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök arra panaszkodik, hogy az európaiak még mindig ingadoznak a török EU- tagság kérdésében, s ez diszkriminációval ér fel. „Egyetlen más országnak sem kellett várnia 41 évet az Európai Unió ajtaja előtt. Mindent megcsináltunk, amit kívántak, s az európaiak még mindig haboznak. Ezt csak diszkriminációnak lehet nevezni” - jelentette ki Erdogan a Bild am Sonntagnak. Mint mondta, az a benyomása, hogy Ankarával szemben szigorúbbak a követelmények, mint másokkal. Törökország a 70-es évek óta tagjelölt, ám azóta is hiába várja a tárgyalások megkezdését. Utóbbinak az időpontjáról december 17-én döntenek az európai állam- és kormányfők. A német kormány a megbeszélések elindítása mellett van, s azt vallja, a tárgyalásokon a teljes jogú tagságot kell célnak tekinteni, ám nem lehet garantálni ezt a végeredményt. Ausztria, Finnország, Franciaország szorgalmazza, hogy a teljes tagság mellett alternatívát is írjanak be a célkitűzések közé. Ugyanezt az álláspontot vallja a német konzervatív ellenzék. Edmund Stoiber bajor miniszter- elnök a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung hasábjain kifejtette: „Egy általunk vezetett kormány 2006-tól partnereinkkel, például Franciaországgal együtt, mindent meg fog tenni, hogy Törökország ne legyen teljes jogú tag. A mi célunk, hogy kivételezett partneri viszony jöjjön létre Törökországgal, mert nem szabad Európát túlterhelnünk.” Nem biztos, hogy a konfliktuskereső politikus vállalja a konfrontációt a régiókkal Fico, a Smer és a baloldal December elején a Smer újabb jelentős lépést tett a baloldal egyesítése felé: a Demokratikus Baloldal Pártjának (SDE) tizedik kongresszusán ugyanis elsöprő fölénnyel szavazták meg a párt beolvasztására vonatkozó indítványt. TOKÁR GÉZA A Smer és az SDE egyesülése komoly következményekkel fog járni, és nem csak a szlovákiai politikai életre nézve. A közeljövőben még nagy változásoknak néz elébe a párt belső szerkezete, sőt a stabilitása is. Semmi kétség afelől, hogy a Smer napjainkban a legnépszerűbb szlovákiai párt, támogatottsága stabilan huszonöt százalék körül mozog. Megjegyzendő azonban, a párt népszerűsége ellenére helyi szinten rendkívül gyenge a képviselete. A párton belüli tényleges hatalom erősen összpontosul egy kisszámú réteg kezében, hiányzik a tömeges párttagság, ráadásul rendkívül kevés helyi szervezet van az országban - mintegy nyolcvan működik ténylegesen. Ezt a jelenséget lehet ugyan magyarázni egy eltérő kommunikációs stratégiával, mindenképpen jelzi azonban a „fanatikus” szavazók hiányát. A személyes kapcsolattartás jelentősége márpedig felbecsülhetetlen egy párt számára, ha hosszútávon gondolkozik. A vezetőség céltudatos stratégiája miatt nem kell félni attól, hogy mélyrepülésbe kezdene a párt támogatottsága - legalábbis a Smer kormányra kerüléséig -, de a jövőre nézve ez a jelenség nem kecsegtet semmi jóval. A Demokratikus Baloldal Pártjának helyzete merőben eltérő. A helyi szervezeteket figyelembe véve tradicionálisan erősek a baloldaliak, ezt mutatják remek eredményeik a helyhatósági választásokon. A függetleneket nem számítva az SDE a negyedik helyen található - polgármesterei és képviselői számát tekintve - a helyi önkormányzatokban. Országos szinten ugyanakkor legfeljebb az egy százalékot éri el támogatottságuk; köszönhetően siralmas szereplésüknek az első Dzurindakormányban, amikor a vezetőség teljesen hitelét vesztette. Tekintve az eltérő jellemzőket, az egyesülés komoly előnyöket hordozhat mind a két fél számára. A baloldalnak szüksége van a parlamenti képviseletre, még ha minimális számú jelöltje kerülhet is be ilyen úton a törvényhozásba. Országos szinten a párt számára semmi jót nem jelentenének az állandóan ismétlődő választási kudarcok, mivel könnyen kikezdhetnék a még ép és érintetlen belső struktúrát. A Smer számára nem kevésbé előnyös az összeolvadás, hiszen ezzel a lépéssel megszerzi az SDE anyagi és személyes forrásait, s így stabilizálja helyét a politikai palettán. Világosabbá válik a párt politikai orientációja, ami segíthet a bizonytalan baloldali szavazók meggyőzésében. Nem elhanyagolható tény, hogy a két párt egyesülésével a Smer a leggazdagabb szlovák politikai erővé válik, hiszen az SDE kommunista öröksége miatt rengeteg ingatlannal rendelkezik az országban. Lehetőség nyílik arra, hogy a párt nagyobb kampányt folytasson a következő választások előtt. Kérdés, hogy két ennyire eltérő profillal rendelkező formáció mennyire tud együttműködni. Arra számítani lehet, hogy a legfelsőbb körökben nem lesz igazán sok beleszólása a dolgok menetébe a - volt - baloldali vezetésnek, amint azonban a regionális szinten folyó hatalmi harc kerül majd előtérbe, meglehetősen sok konfliktusra számíthatunk a két elit között. Kérdéses, a Smernek szándékában áll-e majd ténylegesen is beleszólni a helyi szervek személyi összetételébe. Párton belül ez a fajta dirigizmus nagyon is közel áll Ficóhoz, nem biztos azonban, hogy az amúgy konfliktuskereső politikus vállalni meri a konfrontációt a régiókkal. Ez az a terület, ahol a baloldaliak igazán nyeregben vannak, és komoly súrlódások várhatók. A szerző politológia szakos egyetemi hallgató A Demokratikus Baloldal Pártjának helyzete merőben eltérő. FIGYELŐ MTI Az Európai Parlamentben komoly előrelépés, hogy megalakult a kisebbségi normarendszer kidolgozásáért felelős testület, a nemzeti kisebbségek frakcióközi csoportja - mondta Tabajdi Csaba EP-kép- viselő. A Tabajdi Csaba (MSZP) társelnökletével és Gál Kinga (Fidesz—MPSZ) alelnökletével a múlt héten létrejött csoport kapcsán a képviselő megjegyezte: az Európai Uniónak nincs.működő kisebbség- védelmi rendszere, ami „nagy ellentmondás”, mivel az új tagországoktól kérik a koppenhágai kritériumok teljesítését, a régi tagországoktól viszont nem. „Meg kellene szüntetni a kettős mércét” - mondta Tabajdi, hozzátéve: miután tíz országgal bővült az EU, további két állam, Románia és Bulgária felvétele pedig lényegében eldöntött, a kérdéssel komolyan kell foglalkozni. Az EP-képviselő szerint ellentmondás, hogy az EU közösségi joganyagának semmilyen formában nem része a kisebbségvédelem, nincs olyan jogi érvényű dokumentum, amely tartalmazná a nemzeti kisebbségekre vonatkozó védelem szükségességét. Kijelentette: ezért volt áttörés, hogy az alkotmányos szerződés tervezetébe a magyar kormánynak ezt sikerült bevétetnie. Tabajdi elmondta: a 42 tagú, 17 országot képviselő frakcióközi csoportban valamennyi politikai párt jelen van, tagja Bauer Edit szlovákiai magyar képviselő is. A csoport jövőre áttekinti azokat az időszerű kérdéseket, amelyek Európában, akár az EU-n belül, akár azon kívül aggodalmat okozhatnak. Egyebek között foglalkoznak a vajdasági helyzettel, a lettországi orosz kisebbségi törvénnyel, továbbá olyan általános kérdésekkel, mint az európai autonómia formák, az EU antidiszkri- minációs irányelvei - tájékoztatott a politikus. „Ázt lehetne mondani, hogy az Európai Unióban most kezdjük el kiépíteni egy kisebbségvédelmi rendszer alapjait” - fogalmazott Tabajdi. A teljes név: Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért. Megalakulását Tabajdi Csaba szerdán jelentette be Brüsszelben. KOMMENTÁR Kinek jár sztárügyvéd? TÓTH MIHÁLY Megesik, hogy egészen távoli országokban zajló eseményekről is ezek hazai párhuzama jut az eszünkbe. Itt van például az olasz miniszterelnök végül is happy enddel végződő bűnügye. Happy end - Berlusconi számára... Nagyjából ugyanazokban a napokban vált ez világra szóló szenzációvá, amikor nálunk a vagyontalanok ügyvédi képviseletének kérdése bizonyult ugyan sokakat érintő, de a Berlusconi-perhez képest mégiscsak vicinális kérdésnek. Berlusconi próbálta volna azt a pert megnyerni egy olyan ügyvéd által képviselve, akit szegénységi bizonyítvány alapján rendelt ki a hatóság! Másrészt: elképzelhető-e olyan munkajogi per, amelyet egy munkanélküli elveszít, ha ügyét valami csoda folytán olyan jogász képviseli, aki az olasz kormányfő ügyvédjének lehetőségeivel rendelkezik? A fenti feltételezések, persze, nem életszerűek. Arra viszont alkalmasak, hogy - múltbéli példákra is hivatkozva - megalapozottan feltételezzük: a vagyontalansági alapon ingyenessé teendő jogsegély-szolgálati rendszer könnyen hozzájárulhat az igazságszolgáltatás vagyontalanokat érintő részének parodisztikussá tételéhez. Nem olyan korban élünk, hogy az ügyvédi karnak ne ez lenne az első számú gondolattársítása: olcsó húsnak híg a leve. Más szóval: egyetlen pereskedő nincstelen se számítson arra, hogy kirendelt ügyvédje majd kezét-lábát törve igyekszik ellátni teendőit. Feltéve, persze, hogy összehasonlíthatatlan lesz a módosak és a nincstelenek képviselete után járó tiszteletdíj. Ha viszont a kettő közötti különbség még egy szőrös szívű ügyvéd számára is elviselhető lesz, a szegények jogsegélyezése talán nem lesz egészen méltadan színvonalú. Családunk évtizedekig ereklyeként őrizte Vladimír dementis, a később kivégzett politikus cetlire írt kurta tanácsát, amely szerint valami aratósztrájkügyben perbe fogott családtagjaink ne szegénységi bizonyítvány alapján igényeljenek ügyvédet. „A védelmet magam vállalom” - írta a tragikus sorsú baloldali értelmiségi. Sztárügyvéd létére valóban vállalta, és a perbe fogottakat a bíróság felmentette. Rokonaim halálukig emlegették, hogyan vélekedett dementis a kirendelt ügyvédekről: „Olyan tyúkper még nem volt, amelyet kirendelt ügyvéd megnyert volna.” Nem kell Olaszországba utazni, hogy az ember meggyőződjék róla, az igazságszolgáltatásban a vagyoni helyzet mennyire illuzórikussá teheti a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvének érvényesülését. Itáliában a kereszténydemokrácia uralma a II. világháborút követő negyven évben teljesen elrothasztotta a közállapotokat. A szó szoros értelmében „megágyaztak” Berlusconinak és a hozzá hasonlóknak. Szlovákiában a politikusok 15 év alatt sok mindent elkövettek, hogy a törvény előtti egyenlőség nálunk is illuzórikussá váljék. A „szegények ügyvédje” intézmény újbóli meghonosításának módja majd sok mindent elárul arról, hogy az olasz példát követjük-e, vagy a svédekét. JEGYZET A kisember védelme PÉTERFI SZONYA Cukor- és szívbeteg vagyok, ingadozik a vérnyomásom, heti rendszerességgel kell járnom az orvoshoz, de annak ellenére, hogy nyilvántartott beteg vagyok, a nővér elkéri tőlem a húsz koronát. Nézzenek utána, kérem - írja levelében egy olvasónk. A másik arról értesít, hogy egészségkárosodott gyermekétől megvonták a járadékot, és mert a hivatalokban nem veszik emberszámba, segítséget kér. A következő amiatt fordul a sajtóhoz, mert lakóhelyén némán elsiklanak afelett, hogy részeges férje kárt tesz családjában. Vagy amiatt, hogy a polgármester visszaél a hatalommal. Az utóbbi időben megsokasodott azon panaszkodók száma, akik munkáltatójuk fölényes, arrogáns bánásmódja miatt ragadtak tollat. „Rabszolgaként robotolunk a magánvállalkozónál, aki levonja bérünkből a társadalombiztosítási járulékot, ám nem továbbítja. Ha szólni merünk, a szemünkbe nevet. Ha eljönnek, ne adják ki a nevemet.” Többen azt tudatják, ha nem bólogatnak a főnökeiknek, indoklás nélkül felmondanak nekik. Dől a panasz a hatalommal visszaélő tisztségviselőkre, hivatalnokokra, polgármesterekre, üzemvezetőkre, korrupt orvosokra és bírókra, az utóbbiakra azért, mert annak javára döntenek, aki megfelelően „intézkedik”. A „kisember” tőlünk reméli panaszos ügyének igazságos rendezését. Bízik abban, helyette vitatkozunk, érvelünk, intézkedünk, hadakozunk a hatalommal. Meg is tesszük, de sajnos, ritkán fordul elő, hogy a magukat atyaúristennek gondolok elfogadnák a bírálatot, s kissé elgondolkodnának cselekedeteik felett. Egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy ellentámadásba lendülnek, a valóság mellőzésével, a lényeg, a tények elferdítésével, ködösítéssel, féligazságokkal, a munkáját végző újságírók, a szavukat felemelő kisemberek gyalázá- sával, ellehetetlenítésével próbálják bizonyítani cselekedeteiket, magyarázni tetteiket. Csak hát az, hogy kezükben a hatalom, hogy vastag a pénztárcájuk, jók az összeköttetéseik, hogy jogászok védik érdekeiket, nem szegheti kedvünket, nem tántoríthat vissza attól, hogy a nyilvánosság elé tárjuk a visszásságokat, visszaéléseket. Okulásul. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
