Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-11 / 286. szám, szombat

ÚJ SZŐ 2004. DECEMBER 11.

Olvasóink írták 15

Vannak, akik szerint a magyar választók bölcsen döntöttek, hogy nem mentek el szavazni, vagy nemmel szavaztak, mások megalázónak tartják az eredményt

Olvasói vélemények a magyarországi népszavazásról

BÖLCSEN DÖNTÖTTEK

A magyarországi magyarok nem azért nem mentek el szavazni, vagy szavaztak nemmel, mert nem szeretik a határon túli magyarokat. Szeretni vagy nem szeretni szerintem nem is lehet sem a határon túli magyarokat, sem az amerikaiakat, sem a határon belüli magyarokat. Szeretni csak egyes embereket lehet.

Magyarországon szerintem az emberek úgy gondolkodtak, hogy nem lenne jó, ha a határon túli, magukat magyarnak vallók korlátozás nélkül léphetnének be a magyar munkaerőpiacra. Főleg a keleti országrészekben már eddig is vélt élettapasztalat, hogy az olcsóbb „romániai munkaerő elveszi a kenyeret“ a helyiek szájából. Persze ez a sztereotípia ebben a formában nem igaz, de ott, ahol nagy a munkanélküliség, az alul- iskolázottság és a létbizonytalanság, nem is gondolkodhatnak máshogyan az emberek.

A másik fontos dolog, hogy sokan nem értettek egyet azzal, hogy származási alapon adjanak állampolgárságot. Az állampolgárság nem az az intézmény, mely lehetővé tenné, hogy valakinek a származását firtassák; ezért megkülönböztessék. Mint minden demokratikus országban, Magyarországon is bárki megtelepedhet, ha bizonyos feltételeknek megfelel. Ez érvényes a határon túliakra is. Én sem telepedhetnék le Erdélyben, csak úgy. Azon határon túliak, akik csalódottak, rossz hitben éltek a népszavazás előtt: nem származási alapon osztogatott állampolgárságtól lesz valaki magyar, hanem elsősorban és kizárólag attól, hogy annak tartja magát. Az, hogy ki milyen származású, egy demokráciában szubjektív (egyéni vállalás) kell, hogy legyen. Az állam vagy annak hatóságai nem vállalkozhatnak arra, hogy valakiről azt állítsák, ő márpedig magyar a másik meg

nem. A rossz emlékű keresztlevelek, és a nevetséges „aki beszél magyarul, az a magyar“ jelenségek jogilag nem értelmezhetők egy demokráciában.

A magyar választók szerintem bölcsen döntöttek, hogy nem mentek el szavazni vagy nemmel szavaztak. Ettől egy határon túli sem lesz kevésbé magyar, és egy határon túlit sem fognak visszatartani, ha esetleg itt akarna megtelepedni. A magyar állampolgárság az itt élő, dolgozó, itt adózó embereknek jár. Származástól függetlenül. Gondolom ez Szlovákiában vagy Romániában sincs másképp. Az egész hacacáré csak a Fidesz és az MSZP harca volt. Sajnálom azokat, akik odaát komolyan vették mindezt, vagy épp Trianonért szerettek volna elégtételt venni.

A történelemkönyvet már régen be kellett volna csukni, és származási, etnikai feszültségkeltés helyett minden egyes ember boldogulásáért kellene tenni. És hogy ki, minek vallja magát, maradjon meg saját döntési joga. Egyetlen állam se merjen különbséget tenni állampolgárai között származási alapon. Nyilván senki sem akarja hogy például a „nem magyar származású“, magát nem magyarnak valló magyar állampolgárokat kiutasítsák. Pedig ez ugyanaz a mérce, amit a mostani szavazáson állítottak föl. Végezetül, higgyék el, hogy ha megadták volna az automatikus állampolgárságot, mindenkinek, aki azt álEddig minden nap megvettem az újságot, de most azt hiszem (nem vagyok egyedül), ennek vége. Remélem az Új Szó leközli a levelet, mert arról is tudok, hogy a kritikát nem szeretik.

Szőke Istvánná, Rimaszombat

SZOMORÚ VOLT A KAMPÁNY

Lehet, hogy én más világban élek, mint a többi határon túlinak titulált magyar társam, de én itt semmilyen Magyarország-ellenes hangulatot nem érzékelek.

Nevetséges és egyben szomorú is volt ez a kampány. Pláne a finise. Duray nem, hogy a felvidéki magyarságot nem képviseli, de még a szülőföldjét, Losoncot és környékét sem. A szlovák parlamentben nem mer megszólalni, de bezzeg a magyarországi köztévében annál hangosabban. Ő már egy letűnt korszak maradványa a könyveivel együtt.

Gömöri Péter, Losonc

BOCSÁNATKÉRÉS

Ezúton kérek elnézést a határon túl - elsősorban tőlünk keletre és délre - élő honfitársaimtól, hogy Orbán Viktor és csadósai erőfelmérő akciójának kellős közepébe csöppentek, és hogy számukra ez az eredmény, ez a helyzet minden bizonnyal bántó, sértő és megalázó. Erről nem mi tehetünk, erre a kérdésre nem lehetett jó választ adni : kérjék ezt számon Patrubány és Orbán úron. Patrubány úr „győzelem “ esetén előrehozott választásokat akart..., ő volt az, aki először vitte a népszavazás kérdését a párt- politika irányába. Talán nem őt kellett volna a MVSZ elnökének megválasztani.

Elvárom országom mindenkori kormányától, hogy minden határon túli honfitársamnak, akit magyarsága miatt atrocitás ér, menedéket nyújtson. A többi kérdésben pedig fel kell gyorsítani a diplomáciai munkát.

Még egyszer sajnálom, hogy így alakult ez a népszavazás, értsék meg kérem, erről nem mi tehetünk.

Tisztelettel,

Horváth György, horvath- gyorgy@mail. datanet. hu

(TASR/AFP-felvételek)

tálhoz üljön a határon túli magyar vezetőkkel.

A népszavazás eredménytelensége döbbenetét keltett, szakadék keletkezett a külföldre szakadt magyarok és az anyaország között. Az elhidegülés, a kiábrándulás nem az áttelepülési kérelmek növelését, hanem az itteni és a környező országok magyarságának fokozott asszimilációját és a nacionalizmus erősödését indíthatja el, mert az anyaország cserbenhagyta a külhoni magyarokat.

Pénzügyileg eddig egyeden európai állam sem rokkant bele a kettős állampolgárság terheibe, csupán a magyar kormány riogatta ezzel az alaptalan feltevésekkel választópolgárait, ami az ügydöntő referendum eredményeiben is tükröződött. Bár egyes politikai köröknek ez jelentett szép sikert és jövőbe vetett bizalmat.

Krascsenics Géza, Nyárasd

ARATOTT A KÖZÖNY

Magyarország népe december

5-én állást foglalt a kettős állam- polgárság ügyében. Az eredményt ismerjük. Sokáig fogják még ragozni, magyarázgatni, keresni az okokat politikusok, politológusok és egyszerű emberek is, hogy miért történt így. Rosszkor, rosszul feltett kérdés? Megalázó kormánypárti kampány? Alacsony részvétel? A nép nem is így akarja, az ügy nem bukott meg stb. Csűrhetjük-csavarhat- juk, szépítgethetjük a dolgot a végtelenségig. A válasz az én olvasatomban: nem. Az ügy pedig jelenleg igenis megbukott. Hogy minden politikai párt győztesnek érzi magát, az viszont mélységesen elszomorító!

Engem nem ütöttek arcon, nem rekesztettek ki, magyarságomban sem ingattak meg. Velem más történt. Fura érzés, de mintha nem léteznék. Nem az fáj, hogy százból tizenhatan elutasítanak (megértem őket), hanem az szomorít el, hogy hatvanhatan nemhogy számba-, de még csak észre sem vesznek.

A referendum igazi győztese a: közöny. Beleivódott az egyénbe, a társadalomba. Megfertőzte az egész emberiséget.

Akár legyinthetnénk is és mondhatnánk: „Hisz olyanok vagyunk mi akár á többi nép. Tudjuk

miben vétkeztünk, mikor, hol és miért.” (Radnóti)

Valóban tudjuk? - kérdezem magamat, magunkat, kortárs magyarokat.

Péter József, Érsekújvár

MEGJEGYZÉSEK A NAGYMOSÁSHOZ

Megjegyzés Molnár Norbert kommentárjához a „Nagymosáshoz”.

Megdöbbentéssel és felháborodással olvastam a napilapban Molnár Norbert írását. Nem tudom, mi volt ezzel a célja?

A tények:

1/ Szomorú, hogy egy magyar miniszterelnököt meg kell győzni egy - szerintem - természetes dologról.

2/ A kihívókról: Durayt nem egyszer hallottam „élőben”. Egyszer sem kellett megvetni az ágyat, sőt érdemes volt odafigyelni, njit mond, mert lényegre törő, egy olyan ember véleménye, aki tett is valamint azért, hogy a régi világ megváltozzon.

3/ Aki azt írja Tőkés Lászlóról,

hogy „demagóg, háromnegyed századnyit elkésett érvrendszere hiperlassúságú” - hát hogy is mondjam, talán nincs tisztában a leírtakkal. Tőkés Lászlót is nem egyszer hallottam élőben, mindig nagy élvezettel. Lehet, hogy én is demagóg vagyok? Vagy talán Molnár Norbert az?! Mit is csinált Tőkés Romániában? Megkésett volna?

4/ Gyurcsány a „briliáns” szónok. Hát nem is tudom. A pénteki vita után ki volt a demagóg? Régi idézetekkel^ nyugdíjasokkal, szegény családokkal példálózni - ez tényleg demagógia, méghozzá magas szintű. Az ún. „briliáns” szónokon színészi képessége sem segített. Hát, hogy is van ez a nagymosás?

Nyugdíjas vagyok, van magyar igazolványom, egyszer fel nem használtam, de büszke vagyok rá. Ezért szeretnék magyar állampolgárságot is.

Nem vagyok egyedül, aki soha el nem menne itthonról. A temetőben a szüleim, nagyszüleim nyugszanak. A gyerekeim, unokáim ide kötnek.

Veresegyház, 2004.december 5.

Budapest, 2004.december 5.

lítja magáról, hogy magyar, Magyarországon akkor alakult volna ki egy erőteljes ellenérzés a határon túliakkal kapcsolatban. Szerintem ilyen világot élünk. Sajnos.

Üdvözlettel,

Szabó Gergely, Budapest

TÁRGYALNI KELLENE!

Az anyaországi és a határon túli magyarságot a sikertelen referendum ellenére továbbra is a kettős állampolgárság kérdése foglalkoztatja. Az eredménytelenség a Gyurcsány-kabinet pártpolitikai programjával és kampányával magyarázható. Ahelyett, hogy a népszavazást nemzetpolitikai szinten kezelte volna, pontatlan állításokat zúdított választópolgáraikra, egyebek közt azt is, hogy az Európai Unió sem támogatja a kettős állam- polgárság kiszélesítését.

Valójában az EU a kettős állam- polgárságot valamennyi állam belügyének tekinti. Nem állja meg a helyét a nyolcszázezres kivándorlási szándék sem, mivel a magyarság gyökerei a szülőföldhöz kötődnek, és az egyéni kettős állampolgárság megszerzése sem jelenthette volna az anyaország gazdasági terhét, az ottani élet- színvonal romlását. A kettős állampolgárság gyógyírt jelenthetne Trianon tragédiájára, a magyarság által elszenvedett történelmi igazságtalanságra.

Ha a Gyurcsány-kormány és maga a miniszterelnök komolyan gondolná azt a kijelentését, hogy 15 millió magyarért visel felelősséget, akkor az ügydöntő népszavazást sem kellene kudarcként értékelni. A Gyurcsány-kormány a pártpolitika mellőzésével és a kölcsönös bizalom helyreállításával mihamarabb megkezdhetné a kettős állam- polgárságról szóló tárgyalásokat, egyeztetéseket a Európai Unióval és a szomszédos államokkal.

A határon túli magyarok kedvezményes honosítása ügyében eredménytelen lett ugyan a népszavazás, de az alacsony részvétel ellenére is az igenek százalékaránya meghaladja a nemmel voksolókét, ami jelzésértékű. Igaz, a mostam eredmények semmire sem kötelezik a magyar kormányt és parlamentet, de az igenek és az ígéretek megkövetelik a miniszterelnöktől, hogy mindenképpen tárgyalóasz-