Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-08 / 283. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. december 8., szerda 1. évfolyam 41. szám A hagyományok állítólagos felrúgása és egy sokak számára érthetetlen tilalom miatt egyre nagyobb az ellentét az izsai katolikus hívek és plébánosuk között Mi a fontosabb: a papír vagy az igaz hit? Vajon mikor költözik ismét nyugalom az izsai katolikus templomfalai közé? (Vas Gyula felvétele) Izsa. A hívő emberek a templomban megnyugvásra találnak, visszanyerik lelki békéjüket és felvérte- ződnek a mindennapok gondja-baja ellen. Legalábbis ennek így kellene lennie. V. KRASZN1CA MELITTA Ám - amint az alábbi eset is mutatja - elég egy, a közösség szokásait, hagyományait figyelmen kívül hagyó lelkipásztor, akit néhá- nyan rossz irányba befolyásolnak, és máris oda a lelki béke, a nyugalom. Helyét az ellenségeskedés, az értetlenség váltja fel és a régebben teli templom lassan kiürül. Az 1600 lélekszámú, Komáromhoz közeli Izsát zömében katolikusok lakják. Parókiája mégis több mint két évtizeden át üresen állt, a szomszédos településekről, Dunamocsról, Marcelházáról és Komáromból jártak ide misézni a papok. A hívők mégsem hagyták el hitüket, vasárnaponként megteltek a templom padsorai. Egy helybéli, buzgó keresztény, Vörös István vezetésével pedig rendszeresen látogatták a búcsújáró helyeket, ahol különlegesen szép, csak az izsaiak által énekelt imádságaikra felfigyeltek a többiek is. 2001-ben aztán új plébánost kapott a község, Bállá Gáspár személyében. A plébános urat teljesen felújított parókia várta, és a hívek nagy szeretettel fogadták őt, örültek, hogy ennyi év után végre saját lelkipásztoruk lett. Az első tüske akkor érte a falubelieket, amikor az atya nem akart beleegyezni abba, hogy a négyszobás parókia egyik helyiségében falumúzeumot rendezzenek be. „Keserű szájízzel, de elfogadtuk az atya döntését” - mondták beszélgetőtársaim, akik nem kívánták, hogy nevüket felfedjük. Egyébként valamennyien hívő katolikusok és templomba járók, legalább is a közelmúltig azok voltak. „Pedig a parókia felújítását teljes mértékben a község állta, sőt, az új plébános ideköltözé- se előtt a komáromi esperes úr nem látta akadályát a múzeum berendezésének” - tették hozzá. Majd elmesélték, a hívek nagy része és a plébános között akkor kezdett megromlani a viszony, amikor az atya Vörös István ellen fordult és megtiltotta neki, hogy előimádkozó legyen és a temetéseken ő virrasszön a halottak mellett. A legfőbb kifogása az volt ellene, hogy Vörös István kétszer nősült, és a második - egyébként már több mint két évtizede tartó házassága - nem egyházi szertartások szerint köttetett, tehát úgymond vadházasságban él. „Ez a tény az eddigi lelkipásztorainknak nem okozott problémát, hiszen Istenfélő, templomba járó ember vagyok én is és családom is - mondta Vörös István. - Mióta az eszemet tudom, ministráltam, voltam már harangozó, 2000-ben én alapítottam meg a faluban a Mária Légiót. Csak azt szeretném tudni, mi a fontosabb, az egyházi házasságlevél, vagy 45 évnyi egyházi munka?” A hívek többsége teljes mértékben kiáll Vörös István mellett - akit gyermekkorától hívő, becsületes embernek ismert meg -, és nem akarja tudomásul venni a plébános minden ésszerűséget nélkülöző tilalmát. Az egyik asszony megjegyezte: „Ha arra kerül a sor, inkább polgári szertartással temettetem el szeretett halottamat, de akkor is a Vörös Pista énekel és imádkozik majd koporsója mellett.” Beszélgetőtársaim tudni vélik, hogy a plébános urat négy-öt asz- szony - zömében nyugdíjas pedagógus - tereli rossz irányba. Véleményük szerint ők uszították az atyát Vörös István ellen is, mégpedig azért, hogy nekik nagyobb legyen rá a befolyásuk. „Ezek között a volt pedagógusok között van olyan, aki a múlt rendszerben többször megfenyegette a hittanra járó gyerekek szüleit, most pedig ő akar a legnagyobb keresztény lenni a faluban” - mondták felháborodottan. Elmesélték azt is, hogy egy temetés alkalmával az atya azért nem búcsúztatta el a halottat a hozzátartozók által kért személyektől, mert a szertartás előtt megtudta, tilalma ellenére Vörös István volt a virrasztó. „Egy halotton állt bosszút a plébános úr, ami megengedhetetlen - mondták. - Az atya megváltoztatta a helyi szokásokat is, Izsán ugyanis mindig a temetést követte a szentmise, most ez fordítva van. De nem csak ezt az egy tradíciót nem követi: a házasulandók hiába kérik őt, hogy a hagyományoknak megfelelően az esküvői szertartást követően vezesse ki az ifjú párt a templomajtóhoz, erre sem hajlandó. Megszűntek a körmenetek is a faluban. Sőt, már azt is fejünkhöz vágta, hogy miért ragaszkodnak az izsaiak a hagyományokhoz, itt az lesz, amit ő akar.” Az izsai hívők azt is nehezményezik, hogy Bállá Gáspár a beszélgetőtársaim által „sárga könyvnek” nevezett énekeskönyvet használja egyes hétköznapi szentmisék alkalmával, amelyet a helybéliek nem ismernek. Mi több, állva, tapsolva énekelteti a híveket. „Az embernek teljesen olyan érzése van, mintha baptista szertartáson lenne” - állították. Ugyanakkor a helybéliek által évtizedek óta használt, az egykori izsai kántortanító, Dudics László által összeállított Kanozsai énekeskönyvet nem akarja használni a plébános. „Számunkra nagyon fontosak a hagyományok, amelyeket gyermekeinknek, unokáinknak is át szeretnénk adni - szóltak az asszonyok. - A plébános úr azzal magyarázza az újításokat, hogy ezzel akarja megfogni a fiatalságot, a gyerekeket. Ugyanakkor nincs türelme a diákokhoz, hiszen még a hittanoktatást sem vállalta el.” Az elégedetlenkedők azt is el szeretnék érni, hogy újból alakuljon meg a már évek óta nem működő egyházi tanács. Ez szerintük egyrészt kapocs lehetne a hívők és a pap között, másrészt ellenőrizné az egyházközség anyagi gazdálkodását. „Most még azt sem tudni, mennyi csengettyűpénz folyik be, azt viszont tudjuk, hogy a pénzszedő ministránsok- nak meg kell számolniuk a szentmisén lévőket” - mondták. Végezetül szóltak arról is, hogy nemcsak ők, de a falu polgármestere is többször próbált már beszélni az atyával, de eredménytelenül. „Mi a kezdetekkor segítő szándékkal fordultunk felé, hiszen nehéz beilleszkedni egy közösségbe, amelyet nem ismer. Sajnos, nem sok sikerrel. Bár az atya elvégzett egy közvélemény-kutatást, az abban leírt kérések, észrevételek közül semmit nem vett figyelembe.” A helyzet egyre inkább elmérgesedni látszik, hiszen nemrégiben az egyik szentmisét - a jelenlévők nagy megrökönyödésére - a következő szavakkal zárta a plébános úr: „Vannak köztünk olyan keresztények, akik alattomosan fordulnak Istenhez.” Az egyik fiatal- asszony mindehhez hozzátette: „A plébános úr alázatot vár a híveitől, de ő maga nem gyakorol alázatot. Sajnos, viselkedésével csak azt éri el, hogy egyre többen maradnak távol a templomból, és nemcsak a fiatalok, hanem az idősek köréből is.” Természetesen meg szerettük volna szólítani Bállá Gáspárt is, ám ő kategorikusan elzárkózott attól, hogy a sajtóban nyilatkozzon a kialakult helyzetről. Először is megkérdezte, hogy az újságíró kompetensnek érzi-e magát az üggyel foglalkozni, majd pedig kijelentette, hogy ha a hívők valamelyikének problémája van, az a plébánián keresse fel őt. Köbölkúton vasárnap Stampay János kántortanítóra, a község egykori jeles személyiségére, a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola névadójára emlékeztek Színvonalas szakmai napok SZÁZ ILDIKÓ Köbölkút. Stampay Jánosra, az egykori kántor és iskolaigazgató születésének 140. évfordulójára emlékeztek a múlt hét vasárnapján a helyi római katolikus templomban azon az ünnepi szentmisén, amelyet a magyarországi Jáki Sándor Teodóz atya, bencés tanár celebrált. A jeles kántortanító sírját megkoszorúzta Szigeti László oktatási államitkár, a Stampay család tagjai, valamint Mihálik Gábor, Köbölkút, Kis Róbert, Kisújfalu és Marko Rozália, Sárkányfalva polgármestere. Tisztelettel adózott Stampay János emlékének Podhradszky Marianna vezetésével a helyi asszonykórus, és a kegyelet virágait a Csemadok, valamint az MKP helyi alapszervezetének képviselői is elhelyezték a jeles kántortanító sírján. A Stampay János Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói kultúrműsorral kedveskedtek a magyarországi és hazai vendégeknek. A legkisebbek népdalokkal, népmesékkel, a nagyobbak tánccal, énekkel mutatkoztak be. Az iskola tágas csarnokában zajló rendezvényen a szülők, nagyszülők mellett Stampay János unokái - Szoleczky Ferenc, Lovas Róbertné és Somlyai István, dédunokája Szoleczky Emese és ükunokája Burán Dávid is részt vett. „Köbölkúton hatodik alkalommal emlékezünk településünk jeles személyiségére, iskolánk névadójára. Minden községnek, közösségnek szüksége van saját ünnepre, iskolánknak is. Múltunk és értékes hagyományaink tiszteletére szeretnénk nevelni gyermekeinket is, ezért Stampay János emlékére évről évre megszervezzük az egész hetes szakmai napokat” - jegyezte meg ünnepi köszöntőjében Geri Valéria, a helyi alapiskola igazgatója. Az előadásokat, foglalkozásokat úgy állították össze, hogy azokkal a tanulókat, tanítókat, szülőket és a falu lakosait egyaránt megszólítsák. Kézműves foglalkozások mellett érdekes előadásokat, vetélkedőket szerveztek és szerveznek a hét folyamán. Az alsó tagozatos tanulók munkáit már a múlt vasárnap megtekinthették a műsorra látogatók. A hét zárórendezvénye december 10-én és 11-én Kerékgyártó Éva győri szakelőadó vezette továbbképzés lesz, amelyet az iskola pedagógusai számára rendeznek, a még színvonalasabb oktatás érdekében. Stampay János sírjának megkoszorúzása A köbölkúti szakmai héten kiállítás nyílik a tanulók alkotásaiból (Csuport István felvételei) Jutalom a magyar iskola pedagógusainak és tanulóinak Köbölkút. A Stampay János Alapiskola tanulóit idén még egy meglepetés várja. Kovács Ferenc, a település korábbi polgár- mestere az Új Szónak elmondta, december 22-én az Ausztráliában élő unokatestvére, Midik Ferenc kérésére díjkiosztó ünnepséget szerveznek. Az ünnepi műsorról és díjátadásról készült videofelvételt továbbítják a falu nagyvonalú ausztráliai támogatójának. Talán nem véleüen, hogy Midik Ferenc nem más, mint Stampay János egykori diákja. „Már csaknem hatvan éve annak, hogy az unokatestvérem, Midik Ferenc kivándorolt Ausztráliába. Néhány évvel ezelőtt, egy kedves levél kíséretében 30 ezer ausztrál dollárt küldött, és arra kért, helyezzük a pénzt letétbe. Az évi kamatokból kívánja támogatni Köbölkút magyar kulturális életének fejlesztését, illetve megjutalmazni a helyi Stampay János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulóit és pedagógusait”’ - jegyezte meg Kovács Ferenc. A település kulturális szervezetei mellett megjutalmazzák az iskola legjobb diákjait és az intézmény kis elsőseit is. (száz)
