Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)

2004-12-08 / 283. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 8. 8 Kultúra Heltai-bemutató a Thália Színházban Mindennapi tragédiáink riskától... Manci például Boriska egész megtakarított pénzét sze­retné, halálosan szerelmes ugyan­is Petrenczeybe, aki azonban csak komoly hozománnyal hajlandó a házasságra. Olga, aki régóta hiá­ba kuncsorog hivatali kinevezé­sért, arra kéri Boriskát, legyen „kedves” helyette a hivatal ve­zetőjéhez, mert csak így nyerheti el az állást. Boriska pedig intéz, fi­zet mindenki helyett... Szíve mé­lyén azonban boldogtalan. Ám egy napon a vad és szenvedélyes Pázmán Sándor alanyi költő vá­ratlanul szerelmet vall neki, és fe­leségül kéri. Boriskának döntenie kell: saját boldogsága előbbre va­ló-e, mint a család. Miközben a válaszon őrlődik, Sári - a szebb életre tartogatott és még eladó­sorba sem került legkisebb húg - sajátos megoldást talál a kényes helyzetre. Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei A felvidéki születésű Schöpflin Aladár 500 levelét tartalmazó kö­tetet jelentet meg a pécsi Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. A19. szá­zad végének és a 20. század első felének tisztelt és rettegett kritikusa kiterjedt levelezést folytatott. Legfontosabb levelező partnerei Ady Endre, Babits Mihály, Kaffka Margit, Illyés Gyula, Márai Sándor, a történészek közül pedig Szekfű Gyula és Horváth János. A kötet tar­talmazza azt a levelet is, amelyben Csinszka számol be az Adyval át­mulatott - állítása szerint szeszmenetes - tizenkét napról. Egy má­sik, megrendítő levélben Schöpflin Aladár az 1932-ben illegális kommunista tevékenysége miatt bebörtönzött fiának kér támoga­tást. Az ilyen magánéleti vonatkozású levelekből nem a szerkesztő és a kritikus, hanem az ember, a családapa, a félj - vagy éppen a bo­hém és a romantikus udvarló képe sejlik elő. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Spartacus 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 HWHBWP' '■íi'HBWiJ II kassá THÁLIA SZÍNHÁZ: Rózsa és Ibolya 9,11 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Nyuszi ül a hóban 10,12.30 MOZI Pozsony HVIEZDA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 18, 20 MLADOST: Tapló Télapó (am.) 16, 18, 20 AUPARK - PALACE: A hihetetlen család (am.) 14.30, 16, 16.30, 17, 18.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.30, 18, 19.30, 20.30 Hanyatt-homlok (cseh) 17.30 Tapló Télapó (am.) 19.50,21.50 A tűzben edzett fér­fi (am.) 21 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 14.20, 19 Felejtés (am.) 21.20 PÓLUS - METROPOLIS: A hihe- teden család (am.) 15.40,16.35,18.05,19, 20.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 14.40, 15.35, 16.55, 17.55, 19.10, 20.15 Tapló Télapó (am.) 15.05,19.40, 21.40 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.50, 16.45, 18.40 Cápamese (am.) 15.50, 17.40 Ha­nyatt-homlok (cseh) 19.25 A tűzben edzett férfi (am.) 17, 20.35 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16.20, 21.10 Collateral-A halál záloga (am.) 14,18.50 DRUZBA: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 18, 20 CAPITOL: A hihetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.15 TATRA: Csajok a csúcson 2 (ném.) 16,18, 20 ÚSMEV: Garfield (ameri­kai) 16 Én és a hercegem (am.) 18, 2.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: János evangéliuma (kan.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: RRRrrrr! (fr.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Az orosz bárka (or.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Hanyatt-homlok (cseh) 19 LÉVA - JUNIOR: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 16.30,19 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Garfield (am.) 16.30 PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 20 Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) 15.15 Anyám a lányokat szereti (sp.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45 18,20.15 Csodálatos Júlia (am.-magy.) 17.30,19.45 Felejtés (am.) 19.45 Godsend - A Teremtés Klinikája (am.-kan.) 18.15, 20.15 A hihetetlen család (am.) 15.30, 18, 20.30 Kelekótya karácsony (am.) 13, 17.15, 19.30 Mobil (am.) 15.15 Totál szívás (fr.-ném.) 16,18.15,20.15 JUHÁSZ KATALIN A kassai Thália Színház egy klasszikus polgári remekművet, Heltai Jenő A tündérlaki lányok című három felvonásos színművét mutatja be holnap este Szegvári Menyhért rendezésében. Négy nővér, Boriska, Manci, Sári és Olga együtt élnek anyjukkal - közülük Boriska a „rossz lány”, egy gazdag báró kitartottja. Manci és Olga a ,jó lányok”, Sári pedig még kis­lány, legalábbis első ránézésre. Ha­marosan kiderül, hogy Boriska sokkal jobb, mint gondolnánk, Manci és Olga viszont nem is olyan egyértelműen jók, Sárika pedig tá­lán már nem is olyan kicsi lány. A család életét látszólag áthatja a szeretet, ami azonban nem gá­tolja sem az anyát, sem a két na­gyobb testvért abban, hogy min­denféle szívességet kérjenek Bo­Amíg szállást, ellátást tudtak biztosítani, az ország egész területéről érkeztek értelmiségiek Quo vadis Fábry Napok? A 2004-es esztendő Fábry-díját megosztva kapta Béres József és Kiss József (Csonka Sz. György felvétele) Van valami törvényszerű abban, hogy a Csemadok a XXXIV. Fábry Napok műso­rának összeállításakor úgy döntött, hogy ezúttal nem a kortárs szlovákiai ma­gyar irodalom és még csak nem is művelődésünk és közéletünk legégetőbb kérdéseit tűzi napirendre, hanem a múltidézést ajánlja fel, irodalmi és színháztörténeti hagyomá­nyaink megalapozóira te­relve a figyelmet. SZASZÁK GYÖRGY Ez a döntés alighanem arról ta­núskodik, hogy ennek a rendez­vénynek a jövőben nagyobb térre és odafigyelésre van szüksége. Mondom ezt azért is, mert az utób­bi években már érződött, hogy a Fábry Napoknak sincs olyan súlya és kisugárzása, mint korábban volt. Ennek okai szerintem elsősorban a rendszerváltozást követő változá­sokban keresendők, amikor az egy­szeriben megnyílt számos le­hetőség révén atomizálódott, ugyanakkor sokszínűvé vált a szlo­vákiai magyar szellemi élet és a kulturális kínálat. Természetesen annak, hogy ez bekövetkezett, csak örülni lehet, jóllehet nem elég az értékteremtő igyekezet, kellenek olyan országos fórumok is, ahol le­hetőség nyílik a vitára, a megalapo­zott vélemények és nézetek ütköz­A Fábry Napok résztvevői meg­koszorúzták Gyöngyösi István idén megtalált és felújított sír­ját Csetneken (Havasi Péter felvétele) tetésére, sőt akár szintézisterem- tésre is. Ez az igény, remélem, nem veszett ki belőlünk, de mivel szinte minden kiadónk és országos szer­vezetünk vezető testületé Pozsony­ban, illetve a Csallóközben van, oda jutottunk, hogy a potenciális érdeklődők nem szívesen jönnek Kassára. Kétségtelen, hogy a nem kívánt helyzet kialakulásában a szűkös anyagi háttérnek is szerepe van, hiszen amíg a Csemadok szál­lást és ellátást tudott biztosítani és útiköltséget térített, addig a Fábry Napokra az ország egész terüle­téről érkeztek a pedagógusok, közművelődési dolgozók, könyvtá­rosok és más értelmiségiek, most viszont már a megyéből, sőt még Kassáról sem jönnek el. Vajon lehetséges-e változtatni ezen a helyzeten? Meggyőződé­sem, hogy igenis lehetséges, és a Csemadok Kassai Városi Választ­mányában van is annyi akarat és el­szántság, hogy ezt főszervezőként megtegye. A hétvégén megtartott rendezvénysorozat már ad is okot némi reményre. Azt kell monda­nom, jól tették, hogy ezúttal a fi­gyelmet 450 évvel ezelőtt született reneszánsz költőnk, Balassi Bálint életművének szentelték, Katona Tamás történész, valamint Kovács István költő személyében pedig olyan előadókra találtak, akik egy­mást kiegészítve - roppantul kelle­mes társalgási stílusban - úgy be­szélgettek Balassiról, mint a leg­jobb barátjukról. Külön öröm volt hallani arról, hogy a két előadónak köszönhetően - akik diplomáciai szolgálatot is teljesítettek Varsó­ban, illetve Krakkóban - Balassi Lengyelországban is reneszánszát éli, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az utóbbi évtizedben a lengyelek immár harmadszor ad­ták ki Balassi válogatott versgyűjte­ményét. Az est hangulatát csak emelte, hogy a Thália Színház művészei - megérdemlik, hogy a nevük is itt álljon: Flórián Róbert Szabolcs, Il­lés Oszkár, Jakubecz László, Mana­ses István, Pék Veronika, valamint Pólós Árpád - egy kiválóan szer­kesztett verses-zenés összeállítást mutattak be Balassi Bálint és Gyön­gyösi István műveiből, melyet Beke Sándor rendezett. Jó volt látni, hogy ezek a fiatalok tudnak verset mondani, énekelni és zenélni is. Mélyen átérzett, megélt igazság­ként szakadtak fel belőlük Balassi verssorai - s ez egyben a Beke által elvégzett versértelmezési háttér­munkát is minősíti. Véleményem szerint igencsak üdvözlendő lenne, ha a Thália Színház holdudvará­ban egyfajta szellemi bázist tudná­nak teremteni a Kassán élő fiatal képzőművészek, zenészek, tánco­sok számára. Ebből nem csupán a színház profitálhatna, egy ilyen szellemi közösség alapját adhatná akár a Fábry Napoknak is. Kassá­nak vonzania kellene Nagykapos, Királyhelmec, Szepsi és Rozsnyó legjobbjait is. Hogy lenne kit szelle­mi diskurzusra Kassára invitálni, erről az idei Fábry Napok hely- és irodalomtörténeti kirándulásán például Rozsnyón is mindenki meggyőződhetett, ahol Tököly Gá­bor történész kápráztatta el tárgy- ismeretével és remek előadói stílu­sával a közönséget. És nincs egye­dül! A Szepsiben élő Mihályi Mol­nár László - szintén ezen a Fábry Napokon - a magyar színházművé­szet kassai kötődésű megalapozói­ról, az Egressy fivérekről tartott fi­gyelemreméltó előadást. Felvetődött a Fábry Napokon, hogy vissza kellene vásárolni a stó- szi Fábry-ház egy részét, ahol író­ink és képzőművészeink számára egy igazi alkotóházat, illetve művésztelepet lehetne létrehozni. Ha a terv megvalósulna, Stósz a jö­vőben a Fábry Napok egyik fontos színhelye lehetne. A rendezvény névadója előtt is azzal tiszteleghet­nénk a legméltóbban, ha a Fábry- díjat is minden éven itt adnánk át. A múltba tekintés fontos, ez jelent­heti az építkezés egyik alappillérét, de feltétlenül szükséges az is, hogy Kassán legyen a színház vonzáskö­rében egy magyar szellemi bázis. A Fábry Napok jövője - és nem kis mértékben holnapjaink minősége is-ezen múlik majd. Mintha minden kiállítóterem mítoszaink barlangjait idézné és gondolná újra - a mitikus jövő ikonjai Dolán György Fekete foltjai FORGÁCS MIKLÓS Az Ipolysági Menora Saag Cent­rum Artis ismét arra vállalkozott, hogy honi képzőművészeti életünk egy jeles képviselőjét mutatja be a város műértőinek. A november vé­ge óta megtekinthető Fekete foltok című Dolán György kiállítás a ko­máromi Limes Galéria augusztusi tárlatának anyagából született újjá, a zsinagóga teréhez igazítva. Far­kas Veronika művészettörténész nyitotta meg az egyszerű kép- gyűjteményen messze túlmutató kiállítást. A földszinten nagy alakú képek és objektek kaptak helyet, látszóla­gosan absztrakt, jelekbe vagy fes­tékfoltokba sűrűit rétegek alól vil­lantva fel egy ismerősen borzalmas világ figurális ábráit. A felső réteg - a képre tapasztott homok vagy a fe­kete műanyag fólia - kegyesen vagy éppen gonoszul rejt el a néző elől részleteket. Ahogyan a térké­pek fehér foltjai felfedező utakra vonzották az utazókat, úgy Dolán fekete foltokkal provokál a megtor­panásra. A barlangrajz végig inspi- rációs forrása a festőnek, s a szikla­falat imitáló képfelületen megje­lenő „primitív” fegyverek konfron- tálva vannak 20. századi háború­ink lövedékeivel. A barlangrajz vo­nalsematizmusa mellett szögből ki­növő keresztre feszített kezek képé­ben a krisztusi történet is felsejlik. Didaktikusabb és lebegtetettebb üzenetek váltakoznak az európai kultúra ősi és művelődéstörténeti jelei alól kikandikáló emberi szen­vedésből. A padlózaton található négy homokkép az alkímiát, tech­nikai rajzot, írásjelek képeit idézi, variálja. A karzaton folytatódik a törzsi társadalom fölélesztése. Egy 1985-ös festmény még „neopri- mitív realizmussal” pillant be egy törzsi közösség életébe, a ké­sőbbi képek már a „szent” ősem­ber életét ikonszerűen ábrázol­ják. A fejek körül sugárzó glóri­ák, a sárga és arany közötti ár­nyalatok dekorativitása régi tér­képek fantasztikumát is idézik. A mitikus jövő ikonjai múzeumi tárlóként is értelmezhetőek, hi­szen valóságosnak tűnő pattin­tott kő dárdacsúcsok és munka­eszközök díszítik és legitimálják a „szent” törzsi család valóságos­ságát. Az időtlenség üres helyei­nek térképeit december 15-éig lehet böngészni. (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents