Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-01 / 277. szám, szerda
2004. december 1., szerda 1. évfolyam 37. szám MOZIMUSTRA Max Riemelt: „Tinikomédiában szerepelni a legtöbb esetben tuti siker a színésznek...” Szerelem után a náci elitképző Péntektől VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál Csemegék több szekcióban Nincsenek elfecsérelt évei Max Riemeltnek. Nincsenek, mert nem is lehetnek. A kamaszkornak ugyan már rég búcsút intett, a krisztusi kortól azonban még mindig messze van. De mert tizennégy évesen már kamera előtt állt, s azóta folyamatosan játszik, húszévesen elmondhatja: most van a csúcson. SZABÓ G. LÁSZLÓ Először 2000-ben volt ott, Dennis Gansel nagy sikerű tinikomédiájával. A Csajok a csúcsont Németországban is óriási kasszasikerként könyvelték el. Boldog lehetett az a néhány tizenéves, aki ezzel startolt a pályán. Milliós tömegeket hódítottak Eu- rópa-szerte. Max Riemeltnek ez volt akkor a harmadik filmje. A harmadik jó filmje. És volt már egy fontos tévéfilm is mögötte, a Karácsonyi mese. Érzékeny, szeretetre éhes kamaszként állt a nézők elé, és ezen a vonalon vitte őt tovább Dennis Gansel is, amikor beválasztotta őt az ártatlanságuk nyűgétől szenvedő gimis srácok maréknyi csapatába. Barátnője már neki is van a filmben, a flúgos szőke, aki bizsergető vágyai gyors kielégítése helyett inkább „biztos tartalékként” használja, amíg - a Csajok a csúcson 2-ben - meglepetés nem éri. A csendes víz partot mos élő bizonyítéka ugyanis Flin, „a mi fiúnk”, aki megunva a hóbortos szőke csajszi végeláthatatlan cicá- zását, életében először eljut végre a „csúcsra”. Flin itt már szexéhes egyetemista, aki kollégiumi szobájának szűkös terében a csillagos eget is magára rántaná egy kiadós szeretkezés során. Ami végül meg is valósul, mármint „a nagy ütközet”, mert a csillagok, Flin nagy bánatára, továbbra is elérhetetlenek. A kedves, rokonszenves, érzelmi síkon is megbízható ifjú ember a történet vége felé visszatalál időközben tapasztaltabbá és okosabbá vált szőke szerelméhez, és addig ölelik egymást, amíg egy erősebb érzés el nem választja őket. Rendezőként ezt a történetet Peter Gersina jegyzi, Dennis Gansel azonban ismét jelen van Max Riemelt életében. Karlovy Vary idei fesztiválján a Napolával juttatta a legjobb férfialakítás díjához a huszonéves színészt, aki sodró erejű játékával most szerez magának újabb híveket a világban. Húszéves kora ellenére Max Riemelt komoly, megfontolt fiatalember. Azon az estén, amikor Karlovy Varyban átvehette élete első külföldi elismerését, hajnalig szórakozhatott volna, elvégre nyert, s azt meg kell ünnepelni. Rendezője és színészkollégája társaságában finoman, visszafogottan élvezte a sikert a Pupp Szálló dísztermében tartott zárófogadáson. Beszélgetésünk ezt megelőzően született, közvetlenül a Napola vetítése után. A Csajok a csúcson előtt is játszott már komolyabb darabokban, drámából azonban most vizsgázott jelesre. A Csajok a csúcson a színészi kamaszkorom. Anélkül, hogy lekezelném a filmet, azt kell, hogy mondjam: nem állított nehezen megoldható feladat elé. Az első részben ugye, a sóvárgó gimnazistát kellett megformálnom, a másodikban pedig egy szerelmi ügyekben nem éppen szerencsés egyetemistát. Tinikomédiában szerepelni a legtöbb esetben tuti siker a színésznek. Ha érdekes figura lehet a történetben, széles körben megalapozhatja a népszerűségét. A Csajok a csúcson engem is magasra repített, de tudtam, hogy ettől nem fogok elszédül- ni. Amúgy sem vagyok az a típus, akit óvni-félteni kell, mert könnyen megárthat neki a siker. Annál én sokkal józanabbul gondolkodom. Honnan e higgadtság, rokonszenves tisztán látás? Bizonyára így neveltek a szüleim. Időben figyelmeztettek: attól, hogy a moziban és a televízióban látom viszont magam, még nem vagyok több, mint mások. És igazuk volt. Nem tartoztam soha azok közé a srácok közé, akik fejvesztve tomboltak egy-egy bemutató után. Én nem iszom, nem cigizem, és az éjszakában sem szeretek elveszni. Higgyem azt, hogy koravén? Nem, nem vagyok az. Csak másra figyelek az életben, mint a korombeli fiúk zöme. Ha már kaptam ezt a lehetőséget, hogy különböző Húszévesen már a csúcson van sorsokat, életutakat mutathatok meg, akkor úgy érzem, minden erőmet, tehetségemet ennek kell alávernem. A tehetséget egyébként is fejleszteni kell, nem elégedhetek meg azzal, amit tegnap nyújtottam. Az holnap már kevés lehet, én pedig már a holnaputánra gondolok. Hogy ne álljak tehetedenül egy nehezebb feladat előtt. A Napola tizenhat éves Friedriche, akit benyel a náci birodalom gépezete, kemény falat lehetett. Mindenekelőtt hatalmas szerep. Végig ott vagyok a vásznon, és sokszor bizony olyan jelenetekben, amelyek lelkileg engem is megviseltek. Friedrich, ez a jókötésű, kemény öklű, romlatlan munkásgyerek a szebb jövő reményében kerül be a náci birodalom elitneveldéjébe. Boksztudásának köszönhetően szélesre nyílik előtte a Napola (Nationalpolitischen Erziehungsanstalt) kapuja. Lenyűgözi a rend, a fegyelem, a pompa, a tiszti egyenruha varázsa. Szülei aggodal(Zuzana Minácová felvétele) mával mit sem törődve valósággal megszökik otthonról, hogy „többre vihesse”, mint az édesapja. Hogy a hitleri elitképzőben embertelen drill is várja, arról mit sem sejt. Ez már csak az intézet falai között válik világossá számára. Szeretem ezt a filmet. Nagyon fontos számomra. Nemcsak azért, mert a német történelem egyik leggyalázatosabb fejezetének eddig „összeragadt” oldalait üti fel, hanem mert színészileg is új helyzetek elé állított. Friedrich a náci tisztek paradicsomában a legkegyetlenebb poklot éli meg. Látja, mire kényszeríti társait, a nála jóval gyengébb fizikumú fiúkat a gépezet. A megalázás és megszo- morítás végeláthatatlan stációit kell végignéznie, a lelki kizsákmányolás és a fizikai megsemmisítés teljes skáláját. Ő maga akkor kérdőjelezi meg az intézet tanárainak „tisztaságát”, amikor fegyvertelenül menekülő szovjet katonagyerekek levadászására vezénylik ki őket a közeli erdőbe. Barátja öngyilkossága pedig végérvényesen ráébreszti arra, hogy másutt a helye, nem ebben a gyilkos táborban, ahol csak az erejére és az elszántságára volt szükség, nem pedig a lelkére. A film megrázó képsorai között is az egyik legborzongatóbb, amikor Friedrich visszaadja elegáns tiszti egyenruháját, s kopott, kinőtt ruhájában gyalog baktat hazafelé. Ezeket a jeleneteket is többször felvettük. Amikor Friedrich a tiszt elé rakja mindenét, amit a Napolában kapott. Amikor a tiszt még az alsónadrágját is leparancsolja róla, mert leltári száma van. Amikor Friedrich mezítelenre vetkőzve teszi meg az utat a folyosón egészen a szobájáig. S a végét, amikor magába roskadva elhagyja a kastélyt. Nem vagyok babonás. Ez volt a tizenharmadik filmem. Remélem, a továbbiak is hasonlóak lesznek. Hasonlóan izgalmasak és hasonlóan nehezek. TALLÓSI BÉLA A VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál vetítéseire elővételben már kaphatók a belépőjegyek. A szemle december 3-án kezdődik, és kilenc napon át tart. Ezalatt a fesztiválnak otthont adó Auparkban lévő Palace Cinemas hét vetítőtermében 260 vetítésen 160 filmet mutatnak be. Ahogy a tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, az idén - az előző évektől eltérően - nem lesz illusztris sztárvendég, csupán a versenyprogramba besorolt egyes filmeket kísérik el az alkotók. A minőséget viszont jelzi egyebek között az is, hogy nyolc olyan produkciót sikerült megszereznie a fesztiválbizottságnak, amelyeket az idegen nyelvű filmek kategóriában Os- car-díjra jelöltek. A fő programon, vagyis az első- és másodfilmes rendezők mozgóképeinek versenyén kívül az előző évekből már ismerős szekciókba csoportosították a filmeket. Gazdag válogatást kínál az Európai film kategória, amely a legújabb európai filmtermésből olyan opusokat mutat be, amelyeket rangos fesztiválokon díjaztak már. E szekció kínálatából a legnagyobb várakozás Pedro Almodovar legújabb filmjét, A rossz nevelést előzi meg. A történet hősei, Ignacio és Enrique egy katolikus bentlakásos fiúgimnáziumban találkoznak először még a hatvanas években. Felnőttként ismét összehozza őket a sors, s kapcsolatukat olyan szenvedélyek alakítják, amilyenektől sokan szívják a fogukat. A családon belüli erőszakról szól a másik spanyol film, a Icíar Bollaín munkája, a Vedd el a szemem, amely három díjat kapott a San Sebastian-i fesztiválon. Az Árral szemben szekcióban független filmeket mutatnak be, köztük a koreai Kim Ki-duk Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz című filmjét, amelyből egy hegyekkel körülvett tavacska mellett épült remetelak idős szerzetesének életét, az emberi lét évszakait ismerhetjük meg, a gyermekkortól az élet őszbe fordulásáig. Ká- vézgató, cigarettázó emberek beszélgetését kihallgató-kileső rövidfilmek sorozata a Kávé és cigaretta című zenés film, amelynek szerepeire olyan nagyágyúkat sikerült megszerezni, mint Roberto Benigni, Cate Blanchett, Steve Buscemi - persze a rendező sem akárki, a függetlenek egyik legjelesebbje, Jim Jarmusch. A Szabad zóna szekcióba is ígéretes és izgalmas filmek kerültek- ezek tematikailag a mai fiatalok gondjaival foglalkoznak. A Premierek szekcióban olyan alkotóktól vetítenek filmeket, akiket Szlovákiában ritkán láthatunk, illetve még nem láttunk, és izgalmas témákat dolgoznak fel, érdekes embereket mutatnak be. Étvágygerjesztőnek csak két opus: a Carandiru című brazil-argentin dráma, amely Carandiru falai között játszódik, vagyis a világ egyik legnagyobb gyűjtőfogházában, amely 2002-ig működött Sao Paolóban. A másik pedig egy indiai-francia film, a Férfiak faluja - ez Matrubhoomiba vezeti el a nézőt, egy képzeletbeli faluba, amelyet csak férfiak laknak. A legújabb magyar filmtermésből a pozsonyi fesztiválra valóban a legjobbakat, a legsikeresebbeket válogatták be. Itt lesz a „világot járt” Kontroll, Antal Nimród can- nes-i ifjúsági díjas filmje, amely mágikus erővel zúdítja a nézőre a metró félelemforrásait. Janisch Attila idén készült, Másnap című játékfilmjével lesz jelen a pozsonyi szemlén. Ez az opus a gyűlöletről, a kitaszítottságról, egy tizenöt éves lányról szól, akit kegyetlen brutalitással gyilkolnak meg, csak mert nem „illik” bele a közösségbe, ugyanis nem fogadja el annak íratlan szabályait. Török Ferenc új filmjét, a Szezont is láthatjuk majd Pozsonyban. Fiatal vendéglátó-ipa- risokról szól a történet, akiket nyomaszt a lét eseménytelensége, valami mást szeretnének, mint amit pultosként kapnak a mindennapoktól. Elindulnak hát, mint a legtöbb magyar fiatal a Balatonhoz - az idegenforgalmi paradicsomtól remélve valamiféle megváltást. A három főhőst napjaink sztárjai Nagy Zsolt, Nagy Ervin és Kocsis Péter alakítja. A versenyprogramban szerepel Fliegauf Benedek több díjat kapott filmje, a Dealer, amely a csak Dealer néven ismert kábítószer-kereskedő egy napját követi nyomon, arra keresve a választ, miként tudjuk befolyásolni saját sorsunkat. A magyar filmek sorát Sas Tamás vígjátéka, az Apám beájulna zárja. Két tinédzser lány úti kalandja Európán keresztül; sok napfénynyel, vízzel, pasival és reménnyel. Holnapi számunkban közöljük a VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál részletes programját. Flin szerepében már régóta erre az izgalmas helyzetre vágyott (Képarchívum) Janisch Attila Másnap című játékfilmjének főszereplője, Derzsi Borbála (Képarchívum)
