Új Szó, 2004. december (57. évfolyam, 277-303. szám)
2004-12-04 / 280. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. DECEMBER 4. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Péter levele CSÁTH GÉZA Igen tisztelt nagyságos asszonyom! Köszönöm vigasztaló sorait. Mellőztetésem az előléptetésnél nem lepett meg. Különben is, valahányszor az élet komiszul - bocsánat a nyers kifejezésért komiszul elveri rajtam a port, mindannyiszor egy történettel vigasztalom és sajnálom magam. Ennek a történetnek mint kisfiú, főszereplője én vagyok. Hallgasson meg. Sajnáljon, és sajnálása, amelyet előre is nyugtázok, ismét vigasztalást fog számomra jelenteni. Első gimnazista koromban karácsonykor kaptam egy bicskát. Nem mondom, hogy zsebkés, s ön meg fog ezért nekem bocsátani, mert a nevén óhajtom nevezni a remek szerszámot. A bicskát, amelyet zsebünkben hordhatunk, onnan tetszés szerint bármikor kivehetjük. Használhatjuk az éles, gyönyörűen csillogó pengéit, faraghatunk véle kisebb fakérget, krétát, ceruzát, végre pedig étkezéseinknél is alkalmazhatjuk. Őszintén megvallom, hogy fantáziámban a bicska kezdettől fogva nagy helyet foglalt el. Gyakran álmodtam bicskákkal. Álmomban beszéltem is róluk, de mindig csak bicskákról szólottám, holott francia gyakorlatokon a le canifot mindannyiszor illedelmesen tollkésnek szoktam fordítani, és egy bicska-affairben, amely a tanári kar elé került, a kihallgatásnál következetesen a zsebkés szót használtam. De nem is tudtam volna másképp cselekedni. Ha ezt a szót olvastam: le canif, mindig a tolikés szót láttam; nyomtatásban, amint ott állt a szótárban: le canif = a tolikés. Ellenben a bicska szóra elém tárult az öreg Steszadlek bácsi kirakata, amely tele volt bicskákkal. Csak bicskákkal. Keresve sem lehetett volna ott találni egyetlen tolikést se. Volt ott kicsi és nagy bicska, hosszú és rövid, csontnye- lű, ezüstcirádás, de gyenge toliammal nem is vállalkozhatom e csodabirodalom ecsetelésére. Szóval, hogy történetem kerekét megindítsam: megkaptam az óhajtva óhajtott bicskát. Édesapám elvitt Steszadlek bácsihoz, és kiválasztottam azt, amelyik nekem legjobban tetszett. Nem részletezem, hogy milyen szent ígéretet tettem, hogy a bicskával nem fogok házi bútorokat, pl.: a székeket, a szekrényeket, a padlót stb. összefaragni, hogy vigyázok az ujjamra és a ruhámra, hanem röviden megemlítem, hogy az én gyöngyház nyelű, háromélű, remek bicskámat hamarosan meguntam. Ugye, szomorú dolog, asszonyom? Merthogy nem tudunk élni holmi kiábrándulások nélkül. Az osztálytársaim között egyik legjobb barátom volt Gyuri. Olyan Gyuri, amilyenek a Gyurik szoktak lenni; élénk, kövér és piros arcú fiú, akiket valamennyien irigyeltünk egy kicsit, mert olyan pompásan ügyes fiúk. Nem okosak, ez távol áll tőlük, hanem élelmesek és ravaszok, anélkül hogy magok is tudnának erről. Nyílt arccal képesek hazudni, és sose csípi rajta őket senki. Ilyen Gyuri volt az én Gyurim is, amint mindjárt ki fog derülni. Először Gyurinak mutattam meg a bicskámat. Nem vette a kezébe. Megnézte, megkérdezte, hogy mennyibe került, és azt mondta, hogy ezért az árért szebbet is lehetett volna kapni! Egy hétre rá történt, hogy Gyuri ceruzájának hegye óra közben eltört.- Add ide csak, kérlek, a bicskádat - mondta nekem -, mindjárt visszaadom. Odaadtam. Amikor az óra végén visszakaptam tőle, így szólt: jó bicska, de kár, hogy egészen életlen. Becsületemre mondom, asszonyom, hogy a bicska éles volt, de én abban a pillanatban már meg voltam győződve, hogy a bicskám az élesség tekintetében az osztályban az utolsó bicskák között foglal helyet, és éppen ezért haladéktalanul meg kell élesíteni.- Élesíttesd meg Tóni bácsinál - ajánlotta nekem Gyuri.- De nincs ám pénzem!- Nem baj, adok neked kölcsön. Gondolkodás nélkül elfogadtam a nagylelkű ajánlatot, és elhatároztam, hogy a heti pénzemből, ama húsz krajcárokból, amelyet vasárnap reggel szoktam kapni az édesapámtól, már hétfőn meg fogom fizetni az adósságomat Gyurinak. Az adósságomat - képzelheti - nem fizethettem meg. Gyurival ti. szombaton duplexpartit rendeztünk a gimnáziumudvarban, s én a pedellus ablakát szerencsésen bevertem. Negyven krajcárba került a csináltatása, és Gyuritól kellett az összeget felvennem, hogy a pedellus kárát megtéríthessem, nehogy hozzá még feljelentsen, és a nyakamba sózzanak egy „osztályfőnökit”, tekintve azon körülményt, hogy az intézeti udvarban egy igazgatói rendelet szerint „tornaórákon és óraközi szüneteken kívül tanulóknak tartózkodni ’szigorúan’ tilos”.- Az „engedetlen” tanulóifjak feljelentés esetén az osztályfőnöki megrovást nem egykönnyen kerülhették ki. És az osztályfőnöki megrovásról a szülőket bulletinben szokás értesíteni!... Világos, hogy nem riadtam vissza a legmesszebb menő áldozatoktól sem, és Gyurinak, mikor zálogba a bicskámat kérte, haladéktalanul átnyújtottam. Mit is tehettem volna; azzal a mozdulattal - ó, asszonyom, mennyire látom magam! -, amely a köny- nyelmű, az ostoba szegény embert jellemzi, odaadtam gyönyörű bicskámat. A bicska dolgáról senkinek sem szóltam, és a lelkiismeret csak este kínzott, amikor lefekvéskor kiszedtem a zsebemből a sok limlomot. Színes ceruzákat, órakerekeket, ceruzatokokat, noteszeket, amelyek egy kisfiúnak annyi szép és felejthetetlen mulatságot okoznak, mint semmi más az életben. Nos, ilyenkor fájt a szívem: hiányzott a bicska. Egyszer sírtam is, annyira bántott a dolog. De reggelre megint nem sokat törődtem vele. Többször komolyan gondoltam rá, hogy a heti pénzemből összespórolom a horribilis summát, és Gyuritól kiváltom a bicskát. Szó sem volt róla. Amikor a kezemben volt a pénz, cukrot vettem, megosztottam Gyurival, de a bicskát nem mertem előhozni. Most már tudom, hogy attól féltem, hogy Gyuri ki fogja jelenteni, miszerint semmi közöm a bicskámhoz. Néhány hét múlva Gyuri hozta elő.- Te, Péter, a bicskaügyet rendbe kell hozni. Én adtam neked negyven krajcárt. Te már két hónapja tartozol vele. Ha vesszük, a bicska árának a felét neked már odaadtam, mert ez a bicska, ahogy itt van, semmi esetre sem ér többet nyolcvan krajcárnál. A köszörűsünktől kérdeztem meg. Azt mondta, hogy hat hatosért bármikor hoz nekem egy ilyen bicskát. Most hallgass ide: itt van, még adok neked tizennégy krajcárt, meg odaadom az én bicskámat, és kvitt. Ellentmondást nem tűrő, de természetes hangon mondta ezt Gyuri. Úgy mondta, hogy meg voltam győződve, hogy kitűnő üzletet csinálok. A bicskája szép volt. Ámbár talán kissé nagyon használt. Azután csütörtök volt, és ilyenkor tizennégy krajcár igen nagy pénz.- Add ide - mondtam neki. Este, amikor már csak három krajcárom maradt, csak este néztem meg a bicskát. És akkor láttam, hogy az egyik éle törött, továbbá a másik penge lötyög, és faragásra egyáltalán nem használható. Ekkor mód nélkül elkezdtem szomorkodni. Először éreztem, hogy csúnyául becsaptak. így jártam én már azóta néhány, sqk bicskával, amelyeket az élettől ajándékba kaptam, s amelyeket köny- nyelműen elherdáltam. így történt, asszonyom, hogy igen korán bele tudtam nyugodni, hogy vannak a világon Gyurkák és Péterek. És természetesnek találtam, hogy az élet - küzdelem az efféle bicskák körül, amelyeket a Péterek elvesztegetnek, s a Gyurkák lassan, ügyesen megszereznek. ... De ugye, megbocsát ezért a közönséges történetért. Az ön kegyeit nem akarom elvesztegetni, mint a többi sok bicskát. Kezeit csókolja hű barátja: ’Péter’ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: december 8. 1. Hány négyzetméter Brook- lynban egy kétszobás lakás? a) 60 CSALÁDI KVÍZ b) 80 c) 100 2. Milyen sorozat indul a jövő héttől? a) Királyi családi körök b) Főúri családi körök c) Felvidéki családi körök 3. Milyen eredetű a karácsonyi szokások nagy része? a) szláv Köztes hazában b) görög c) római-germán 4. Milyen hőmérséklet ideális a szobafenyő részére? a) 20-30 °C b) 10-16 °C c) 16-20 °C 5. Mennyibe került a pedellus abla- K kának csináltatása? a) negyven krajcárba b) nyolcvan krajcárba c) tizennégy krajcárba November 27-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3a, 4c, 5b. A Lilium Aurum ajándékát Horkay Irén, nagykaposi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kesztyűk tisztítása 3. A szarvasbőrkesztyűket langyos vízbe áztatjuk, melyben velencei szappant oldottunk fel, kevéske szalmiákszeszt és stearin- olajat öntöttünk. Ha jól kiázott, kimossuk, azután még egy ilyen lében mossuk. Kinyomjuk, kihúzogatjuk és szárítás közben meg- dörzsölgetjük. 4. Kezünkön is moshatjuk, langyos vízben, melybe bóraxot tettünk. Szappanforgácsot oldunk fel és ebben mossuk. Jól öblítjük, kinyomkodjuk, kifordítva lehúzzuk kezünkről, belefújva felakasztjuk és szárítás közben dörzsöljük. 5. Nagyon piszkos férfikesztyűk tisztítása: 1 liter meleg esővízben feloldunk negyed kg finom háziszappant vagy szappanforgácsot, beleteszünk 3 kanál stearinolajat, 1 kanál szalmiákszeszt, diónyi szódát és habosra verjük. Ha langyos, beletesszük a kesztyűket, egy napig áztatjuk, másnap a kesztyűket kinyomkodjuk, tiszta vízbe tesszük és tiszta rongyba csavarjuk. így ronggyal kicsavarjuk, visszáján beszappanozzuk, felfújuk és száradni akasztjuk őket. így mosva nem kell dörzsöl- getni sem, lágyak maradnak. A szarvasbőrkesztyűt sohasem szabad napra vagy kályha mellé akasztani száradni. Kékfestő-anyag mosása Kékfestő-anyagot és más kényes színű anyagot úgy mosunk, hogy előbb egy éjjelre vízbe áztatjuk, melybe 3-4 kanál terpentint öntöttünk. Utána kimoshatjuk rendesen. Jó, ha az új anyagot, melynek színtartósságában nem bízunk, még kiszabás előtt így kezeljük. Képrámák Fényezett rámákat langyos vízzel, melybe kevés szalmiákszeszt tettünk, moshatunk le, puha ronggyal. Utána nem bolyhosodó ronggyal töröljük szárazra. Ez a légypiszkot is eltünteti. Pácolt rámákat ugyanígy mosunk le, csakhogy a rongyot alaposan ki kell csavarni, nehogy csöpögjön belőle a nedvesség. Még jobb, ha szarvasbőrt használunk. Azután finom viasszal bekenjük a rámát, de nagyon vékonyan, és gyapjúronggyal addig dörzsöljük, míg fényes lesz. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
