Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-29 / 275. szám, hétfő
14 ZeneZóna ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 29. ene A HÉT TÉMÁJA Legenda haldoklása Elton John-nak legutóbb tíz éve volt világslágere, a Can You Feel The Love Tonight. Tudom, a kijelentésem nem egészen fedi a valóságot. Máris megindokolom, hogy miért az Oroszlánkirály betétdalát tartom az utolsó slágerének. Való igaz, hogy három évvel később, 1997-ben egy másik felvétele, a Diana hercegnő emlékére átdolgozott Candle In The Wind hatalmas siker volt, sőt, a zenetörténet legnagyobb példányban elkelt maxija lett. De nem „ádagos” sláger! A siker nem a zenész érdeme. Kellett hozzá a szomorú apropó, ezért én nem tulajdonítok nagy szerepet a dalnak Elton karrierjében. Néhány fanatikus 1997-ben másképp gondolta. Azt hitték, hogy a felvétel sikerének köszönhetően az énekes csillaga a következő években ugyanúgy fog ragyogni, mint fénykorában. A dolgok azonban - ahogy sejteni lehetett - nem így alakultak. Azóta csak vergődik. Albumainak sikere egyre mérsékeltebb. Lemezcége eddig azért nem bontotta fel vele a szerződését, mert a szakemberek az élő legendákkal szemben „ki--, csit” elnézőbbek. Az elmúlt évtizedekben sokat hozott a konyhára, és ebbe egy-két gyenge teljesítményt nyújtó korong belefér. Elton tudatában van annak, hogy szekere csak döcög. 2001-ben bejelentette visszavonulását, most azonban tett egy újabb (végső?) kísérletet. „Abban az időszakban rettenetesen frusztrált voltam. Aztán rájöttem, hogy visszavonulásommal csak magamnak ártanék, hiszen a zene az életem” - mondta. November nyolcadikén jelent meg új nagylemeze, a Peachtree Road. Már szeptemberben minden követ megmozgatott, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, a zenei hírek állandó szereplője legyen. Először a paparazzikat szidalmazta, majd a Q Awardsvután Madonna ellen indított támadást. Állítása szerint meglepte, hogy a díjkiosztón a pop királynője jelölést kapott „A legjobb koncertet adó művész” kategóriában. „A tátogás mióta élő előadás? Le kéne lőni azokat, akik hetvenöt fontot is elkérnek a közönségtől, és közben csak eljátsszák azt, hogy énekelnek” - állt a nyilatkozatában. Egyértelmű, kirohanásainak az volt a célja, hogy albuma megfelelő nyilvánosságot kapjon. Megkapta, ennek ellenére a Peachtree Road fogadtatása még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta. Az angol nagylemez-eladási listán a huszonegyedik helyen debütált, azóta csúszik lefelé, és Európa-szerte az összesítések alsó mezőnyében szerepel. A korong Amerikában egy héttel később került a boltokba. A tizenhetedik helyen kezdett, és a második héten már az első ötvenből is kiszorult. Meghallgattam a lemezt. Nem azzal van baj. Arról van szó, hogy az általa képviselt zenének manapság nincs piaca. Elton John valamiért nem hajlandó tudomást venni arról, hogy nem eladható a hetvenes években hódított zene. Az első eredmények tudatában szerintem a kiadója bizalmát is végleg elveszítette. Fogadni mernék, hogy 2005 elején lapátra teszik! (péjé) Siralmas Elton John új albumának fogadtatása A népszerű tehetségkutató versenyek révén világsztár még nem született, és minden bizonnyal nem is fog Mega- és szupersztár-keresőben Gareth Gates kiégett, kiadója máris menesztette Hozzánk is betört a sztár- csinálás legújabb formája. Ülünk a képernyő előtt, jókat nevetünk a tehetségtelen, önjelölt zenebohócokon, pár perccel később pedig leesik az állunk egy- egy világszínvonalú produkció láttán. Szórakozunk, s közben nem is tudatosítjuk, hogy a tét óriási. Gyermekeink leendő példaképeit választjuk ki. Igaz, az esetek többségében nem hosszú távra. TEHETSÉGKUTATÁS Eleinte nem szimpatizáltam az ilyen jellegű vetélkedőkkel. Figyelemmel kísértem egy-két műsort a külföldi csatornákon, és rossz volt látni, ahogy a játékosnak nevezett tehetségekkel bántak. A könnyűzene nagyurai már a műsorban formálták őket, hogy minél nagyobb nézettséget hozzanak, és később sokan megvegyék a lemezeiket. Akiknek volt saját stílusuk, a műsor végére elveszítették. Megmondták nekik, milyenek legyenek, mik a piac követelményei, és előbb-utóbb kénytelenek voltak belátni, hogy ők csak bábuk, akiket kötélen rángatnak. A legtöbbjük aztán el sem jutott a lemezszerződésig, ami egyrészt érthető, mivel nem minden jó hangú ember alkalmas a sztárszerepre, de a legtehetségesebbek karrierje is befuccsolt egy-két lemez után. Kiégtek, ezért a producerek dobták őket, vagy maguktól intettek búcsút a zeneiparnak. Innentől kezdve a sorsuk senkit sem érdekelt, a nagyérdemű is az új sztárjelöltekre figyelt. Mindenki meggazdagodott a produkciókból, csak a legérintettebbek nem, akik vásárra vitték a bőrüket. Napjaink tehetségkutatói már nem ilyen kegyetlenek. A világ legnagyobb zenepiacain az ilyen műsorok nyertesei azonban még mindig szezonális terméknek bizonyulnak. Csillaguk csak pár hónapig, maximum egy évig ragyog. Gondoljunk csak a Pop Idol angol fordulóira. Az eddigi legsikeresebb énekes, az első sorozat második helyezettje, Gareth Gates ugyan egész Európában nagy népszerűségnek örvendett, de a második albuma már korántsem volt olyan kelendő, mint az első, így kiadója gyorsan szerződést bontott vele. A második forduló felfedezettjeit pedig maguk az angolok is pillanatok alatt elfelejtették. Az a baj, hogy a nyugati országokban egymást érik a zenei vetélkedők, és már nem tudják lekötni az emberek figyelmét. A kisebb országokban viszont, ahol még nem annyira telített a piac, és ahol a vetélkedőkből is csak egy- egy fut, nagyobb jövőjük van a felfedezetteknek. Hazájukból kilépni sajnos nem tudnak, de ez nem is cél. A magyarországi Megasztár a jelentkezőket toborozó reklámban azzal kecsegtetett, hogy bárkiből sztár lehet, ha tényleg tud énekelni. A döntőbe jutott fiatalokról viszont csakhamar kiderült, hogy mindegyikük énekelt már valahol, van színpadi gyakorlatuk. Ez némiképp csalódás, hiszen azt ígérték, hogy a zuhanyzó alól fogják nekünk kirángatni a tehetségeket. De így is olyanokat láthattunk, akiket legtöbbünk még soha, sehol nem láthatott, és néhányuk valóban a szobájuk magányából került a széles nyilvánosságot jelentő képernyőre. A műsor külföldi változatának döntőjében a zsűri és a közönség együttesen szavaz, ám a magyar változatban a közönségre hárult a feladat. A készítők szerint azért, hogy maguk a leendő vásárlók jelezzék, mire, kire vevők a jövőben. A döntősök közül a műsor után nyolcán kaptak további lehetőséget különböző kiadóktól. Tóth Veronikának, Oláh Ibolyának, Gáspár Lacinak és Szabó Leslie-nek már megjelent a lemeze, és a tervek szerint a közeljövőben Galambos Dolina, Kandech Evelyne, Schmidt Vera és Nagy Edmond is jelentkezik albummal. Szinte biztos azonban, hogy a verseny első három helyezettjén kívül a többiek nem lesznek képesek labdába rúgni, így azokkal együtt, akik már a lehetőséget sem kapták meg, a valóságshow-k szereplőinek sorsára jutnak, a feledés homályába merülnek. Ez szomorú, mivel tehetséges fiatalokról van szó, de a magyar piac túl kicsi, egyszerűen nem képes eltartani ennyi tehetséget, és ők nem is alkalmasak erre a szerepre. Nyilvánvaló volt, hogy a verseny döntőjének is lesznek vesztesei, sőt belőlük lesz a több. Időközben elkezdődött a második forduló, a figyelem középpontjában már az új szereplők állnak. A verseny Szlovákiában is elindult, és hétről hétre egyre több embert ültet le a képernyő elé. Mindent összevetve, ne annak örüljünk, hogy nekünk is lesz szupersztárunk, hanem annak, hogy a sok tehetséges, kiváló fiatal lehetőséghez jut. Néhányan közülük bizonyára egy-két évig képesek lesznek bennünket elvarázsolni, és bízzunk abban, hogy talán hosszabb ideig is. Nem szupersztárrá, hanem ismertté válhatnak. Nálunk nincsenek szupersztárok! A sztárság csak illúzió! (pj) Oláh Ibolya, a Megasztár legnagyobb felfedezettje A Szeress most! című szappanopera főcímdala emelte a legnépszerűbb előadók közé az egyéni stílusú énekesnőt Zsédenyi Adrienn: Zséda-Vue FÜLBEMÁSZÓ Megkérdeztem egy hölgyismerősömtől, hogy az elmúlt hónapokban melyik cédét hallgatta meg legtöbbször. Kapásból tudta a választ: Zsédenyi Adrienn első szólóalbumát, a Zséda címűt. Azt mondta, ha igazi zenére vágyik, mindig ezt emeli le a polcról, legyen bármilyen a hangulata. Zséda egy valódi jelenség. Hangja egyéni, zenéje izgalmasan változatos, megjelenése átgondolt és jól megtervezett, ráadásul még természetes szépséggel is fel van ruházva. Színpadra termett. Erről már a Cotton Club Singers- ben is tanúbizonyságot adott, mostanra pedig végleg bebizonyosodott, hogy maradéktalanul sikerült a stílusváltása is. Egy előadó életében minden új lemez megjelenését komoly várakozás övezi, mivel a sikere kizárólag a közönségtől függ. A felkészültség, a szerencse és az alkalom találkozása. Az alkalom lehet véletlen, múlhat a szerencsén, de a felkészültség nem. Zséda tehetsége, elszántsága, munkabírása bámulatra méltó. A Zséda-Vue november elején került a boltokba. Már a borítója is elvarázsol egyéni, vizuális megoldásokkal, finoman kidolgozott képi világgal. Izgalmas képek, amelyekbe izgalmas dalokat csomagolt be. Olyanokat, amelyek mindnyájunkkal megtörténtek vagy megtörténhetnek.- Elsőként a Motel című jelent meg maxi cédén. A motel egy jelkép, a titkos szerelmek jelképe. A sziget, ahol lebegünk, szeretünk. De a sarkon túl egy másik élet vár. Ezt a legtöbb ember legalább egyszer átélte. A ritmusosabb szerzemények, mint például a Forró nyár vagy a Messze tőled funkys hangulatot árasztanak, a szerelmes, lírai felvételek pedig érzelmesen nőiesek. A dalok mindegyikében felfedezhető valami egészen egyedi, egyéni zenei megoldás. A köny- nyűzenei dömpingben öröm olyan szerzeményeket hallani, amelyek csupán saját magukra hasonlítanak. A cédét záró dal, az All By Myself átdolgozása egyszerűen zseniális. Az énekesnő a szerzőgárdán nem változtatott, Ra- konczai Viktor, Létray Ákos, Kiss Gábor, Major Eszter, Szabó Ágnes szerzőkhöz csupán egy új személy, Valla Attila csatlakozott. Ragaszkodott ahhoz, hogy a dalok teljes egészében róla szóljanak, és ők azok, akik képesek megfogalmazni a gondolatait. Az első albumhoz hasonlóan Ra- konczai Viktor végezte a munka oroszlánrészét, de Zséda most is jelen volt szinte minden apró részlet kidolgozásánál. Viktorral közösen a lemez zenei producere. Rengeteg szeretet és sok-sok érzés burkolja be a korongot. Valószínűleg ismerősöm a Zséda-Vue-t is „rongyosra” hallgatja majd. Aki belehallgat, rabul ejti. (p)
