Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-27 / 274. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 27. MINDENNAPI KENYERÜNK Csomagokra várunk...! HAĽKO JÓZSEF Anya és fia egy bizonyos idő után arra lettek figyelmesek, hogy nyugtalanítóan szaporodnak köztük a konfliktusok. Elgondolkodtak afelett, hogyan vehetnék ennek elejét, és nagyon érdekes gondolatra jutottak: ha szólni akarnak egymáshoz, a biztonság kedvéért csakis bibliai idézettel fejezik ki mondandójukat. És eljött a reggel a maga megszokott, rettentően igényes ébresztési rituáléjával, ám az anya, megállapodásuk szerint, felébreszthetetlen fiacs- káját imigyen keltegette: „mondom néked, ifjú, kelj fel!” A fiatalember a másik oldalára fordult, s figyelemreméltó naprakészséggel ugyancsak a Bibliából idézett: „Asszony, még nem jöttél az én órám...” Az első adventi vasárnap evangéliuma szintén igyekszik felébreszteni bennünket, figyelmeztetve, hogy a tétovázás, az egyik oldalról a másikra való forgolódás, a magyarázkodás, hogy még nem jött el a megfelelő pillanat, nagyon veszélyes, mert épp ellenkezőleg, az óránk, bizony, bármikor eljöhet. Ezért használja Jézus második eljövetelét magyarázva a tolvajjal szembeni éberség hasonlatát, mivelhogy arról sem tudjuk, mikor, melyik órában lep meg bennünket. A tolvajhoz való hasonlítás azt a képzetet kelti, hogy a döntő órában nagy-nagy veszteségek veszélye fenyegethet. Csakhogy a tolvaj nem az érkező Jézus, hanem a mi hanyagságunk, lustaságunk, aminek kellős közepében váratlanul lep meg minket. A teljes fényében pompázó karácsonyi hangulat már a novemberi nagyáruházakban is, akárha nem volna egyéb, mint efféle tolvajrövidítő a karácsonyhoz. Miért is bonyolítani, húzni az időt mindenféle - ráadásul négyhetes! - adventtal. Ilyen hozzáállással viszont nincs mit csodálkoznunk, hogy az elhanyagolt várakozási idő idegességbe, családi konfliktusokba, veszekedésekbe fullad. A rosszul használt idézetet arról, hogy még nem jött el az a megfelelő óra, mással kell helyettesíteni, valami olyannal, mely méltóbb ehhez az első adventi vasárnaphoz, mely arra szólít fel, hogy készek legyünk azonnal: „Legyetek éberek!” Máskülönben úgy végződhet, mint azzal a szórakozott tolvajjal, akiről már tettünk itt említést, aki úgy lopott ruhát, hogy sikerült róla eltávolítania a jelzőberendezést, ám a kijáratnál mégis sípolni kezdett körülötte minden. Az eltávolított lopásgátlót ugyanis véletlenül zsebre vágta. Minden egyes tárgyon, melyet szeretteinknek megvásárolunk karácsonyra, tulajdonképpen rajta van egy ilyen láthatatlan isteni detektor, mégpedig a mindig aktuális isteni kérdés: milyen indíttatásból veszed? Milyen valójában a viszonyulásod ahhoz az emberhez, akit megajándékozol? Gyorsan- gyorsan letudod az ajándékozást mint alapillemszabályt, vagy valóban fontos neked, hogy örömet szerezz, úgymond méretre szabva? Legyetek éberek, mert az Úr látja szándékaitok őszinteségét. Az őszinte ajándékozó jó példája az a szent, akinek ünnepe éppen advent első napjaira esik, Szent Miklós. A hagyomány szerint pénzt dobott be az ablakon - hogy ismeretlen maradjon - egy olyan családhoz, amelynek anyagi nyomorúsága gyermekei erkölcsi tisztaságát is veszélyeztette. Szent Miklós észrevétle- nül, konkrétan és odafigyeléssel cselekszik. Nem csupán dolgot ajándékoz, hanem szívének egy darabját is. A történelembe nem is azzal írta be magát, hogy MIT adott, hanem azzal, hogy HOGYAN. Akárcsak Jézus: egész életében a legkülönfélébb módokon ajándékozta meg az embereket, mindenben odaadta viszont magát is. Sajnos megtörtént, egyszer amikor a Mikulás egy pozsonyi családhoz ellátogatva arról kezdett a gyerekeknek beszélni, hogy legyenek jók, szófogadób- bak, kedvesebbek, szeretettelje- sebbek, egy unott kamasz a legcsekélyebb szégyenérzet nélkül megjegyezte: „Rövidebben, ha lehet, a csomagokra várunk!” Nagy kár, ha a család egy agyonidegeskedett áladvent, ordítozás és veszekedés után a fenyő alatt, a vágyott ajándék- csomagok fölött kénytelen békét kötni mondván, legalább a karácsony romantikáját ne rontsuk el. Nagy kár forgolódni egész adventidő alatt - mint a fent említett fiatal suhanc -, és állítani, „még nem jött el” az igazi óra. Nagy kár, mert ha a karácsonyi romantikát sikerül is megmenteni, otthonunkban mindössze egy műanyag figura jelzi csak az ünnepet, és nem a legértékesebb, az élő Jézus Krisztus. A szerző római katolikus pap HANGULATKÉP Az első hó Hull a hó. Az első hó. Nagy pelyhekben, majd aprózva. A hópihék kacérkodva a széllel táncra perdülnek, keringőznek, S oda szállnak, ahova éppen sikerül. Fűre, fára, ablakpárkányra. Aztán egy pillanat alatt vízcseppé változnak. Eláll, s újra kezdi. Csak a gyerekek örülnek. Végre, havazik! Jaj de jó, hull a hó! Pedig ez majdnem olyan, mintha csak esne. A havazásban mégis van valami előkelő, akár szeretjük a telet, akár nem. Most még a végeredmény is egészen közömbös, lényeg az, hogy havazik és nem esik! Mert hát ritkán örül az embergyerek az esőnek akképpen, mint a hónak. Esetleg csak hőségben a nyári zápornak. Tudják ők jól, jelzés ez, hamarosan hullik olyan, ami megmarad, mert a hóval együtt megérkezett a tél. (Kép és szöveg: Méry Zsóka) „Szépen kérem önöket, közöljék a levelem, segítsenek egy szegény kilencgyermekes anyán” Tisztelt szerkesztőség! Egy szomorú nagymama fordul önökhöz végső elkeseredésében, mivel senki se hallgatja meg. Én már minden nagy hivatalba írtam, beleértve a minisztériumot is, de csak elutasítást kaptam. OLVASÓI LEVÉL Két éve, hogy nincs villany a lakásban, mivel el vagyok maradva a fizetéssel. Csak 6000 korona kellene, kértem is kölcsön, ahol csak tudtam, de senkitől nem kaptam, pedig becsületesen visz- szafizetném. Azt mondják, csak 65 éves korig folyósítanak kölcsönt, én meg már elmúltam 69. Most 4631 koronát kapok havonta, abból a végrehajtó lefog 1000-et, és itt a kérdés, mi marad nekünk. Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, de az enyém, úgy látom, olyan lesz, mint a tavalyi, szomorú. El tudják képzelni az életemet? Az unokáimnak nem tudok ajándékot adni. Attól szomorúbb pedig nem kell. A férjem meghalt és csak adósságot hagyott ránk, felnőtt gyerekeimtől nem kérhetek, nekik is családjuk van, elég a bajuk. Tudják, én soha senkitől nem kaptam semmit, amióta csak élek. A lányomnál nézem a tévét, s ott látom, hogy olyan embereknek adnak, akiknek teli van a zsebük pénzzel. Nincs ez jól, de nem nyúlhatok senki zsebébe, én becsületes asszony vagyok, se nem iszom, se bárokba nem járok, szerény háztartást vezetek. Szegénynek születtem, úgy is halok meg, de becsületesen. Valamit viszont nem értek, és gyakran elgondolkodom rajta: Egy szobor restaurálására 26 milliót adtak ösz- sze. Egy kőre. Én élő ember vagyok, és képtelen 6000 koronát összeszedni. De jó az Isten, érdem szerint osztja, s én bízom benne, hogy igazságos, a szegényt nem hagyja el. Tisztelt szerkesztőség, szépen kérem önöket, közöljék a levelem, segítsenek egy szegény kilencgyermekes anyán. Soha nem kértem semmit, mert ha nem volt, éhen feküdtünk le. Sohasem voltam Kassától tovább, nyaralás szóba sem került, mert a kilenc gyereket fel kellett nevelni. Mikor a gyerekek iskolások voltak, azért nem mehettem, utána szegény lettem, a lakással is el vagyok maradva, mert 3631 koronából 5228-at nem fizethetek. De nagyon szeretném a szép ünnepre beköttetni a villanyt, mert a lakásban most gyertyával világítunk. Van egy kis unokám, aki velem lakik, az ötéves Klaudia, okos gyerek, s van még öt unoka, de Mikulásra se tudok nekik venni semmit, mert akkor nem eszünk. Mindenki örül és boldog karácsonykor, csak az én szemem lesz könnyes, és szomorú a szívem. Most sincs egy fillérem sem, de nem sírok, átmegyek a lányomhoz, és ad enni, de nem jól van ez így. Mondom magamnak, tarts ki, jó az Isten, ő nem hagy el. Mert engem a miniszter is elutasított már, pedig ha neki nincs, akkor senkinek sincs. Küldött egy levelet, hogyha mindenkinek adna, aki szegény, akkor őneki is kéregetnie kellene. Hölgyeim és uraim, az Istenre kérem magukat, segítsenek egy boldogtalan anyának! Nem vagyok telhetetlen, nem kérek milliókat, se százezreket, csak egy pár ezer koronát a villanyra. A Jóisten adjon jó egészséget önöknek, és sok sikert a munkában, legyen magukkal és velünk is, hogy levelemet olvasva akadjon valaki, gazdag ember, akinek a szíve megenyhül sorsunk felett. Tisztelettel: Jolánka Jolana Kiššová POHB1. 47/71 07901 Veľké Kapušany ADVENTBAN Ajándékozási ötletnek: gyertyák AJÁNLÓ Ilyentájt már sokat gondolunk arra, mit is ajándékozzunk szeretteinknek, mivel tisztelhetnénk meg őket az év legszebb ünnepén. A legértékesebb ajándék a szeretet, az odafigyelés, és ennek jeléül elég egy csekélység barátainknak, munkatársainknak, mindazoknak, akik közel állnak hozzánk. Mert ahol szeretet nincsen, ott értéktelen bármi drága ajándék. Igyekezzünk valami olyasmit választani, hogy az ne is legyen tolakodó, ne is legyen közhelyes, pénztárcánkhoz is mérhető legyen, és nem utolsó sorban a megajándékozott pénztárcájához, hiszen máskülönben előfordulhat, hogy nagy igyekezetünkkel zavarba hozzuk, kellemetlenséget okozunk a meglepetés helyett. Ideális ajándék a gyertya! Hölgyeknek, uraknak egyaránt adható (ez utóbbi különösen nagy segítség lehet, hiszen mindany- nyian tudjuk, hogy férfiaknak vásárolni sokkal nehezebb), lehet elegáns, lehet baráti, lehet vidám, lehet komoly, attól függően, ki az ajándékozott. Ráadásul, az sem baj, ha más is ezzel lepi meg, hiszen nincs két egyforma gyertya, tehát pont olyat, mint mi, biztosan nem adhat senki. Mindehhez még a gyertya olyan ajándék, mely sokáig tart, kellemes pillanatokat szerez, és valóban nem árt, ha több is van belőle. A gyertyák csoportokban is nagyon szépen mutatnak, és a lakás minden helyiségébe lehet megfelelőt találni! Mire figyeljünk ♦ Uraknak általában a semlegesebb színeket ajánljuk: kék, zöld, esetleg bordó. ♦ Hölgyeknek a melegebb színek tetszenek, a piros és a sárga, de nagyon gyakran a kék és a bordó is. Egyedül talán a zölddel legyünk óvatosak. ♦ Ha több gyertyát is szeretnénk ajándékozni, célszerűbb azonos színből több típust, vagy azonos szín és típus esetén különböző méretűeket összeválogatni. ♦ Olyat válasszunk, ami illik az alkalomhoz és az ajándékozott egyéniségéhez! ♦ A karcsúbb, magasabb gyertyák ünnepélyesebbek, ele- gánsabbak. ♦ A tömzsibb, vastagabb gyertyák közvetlenebbek, barátibbak. ♦ Ha több gyerek is van a családban, és a gyertyákat nekik szánjuk, akkor lehetnek azonos méretűek és alakúak, különböző színekben. ♦ Gyertyát a virággal ellentétben illik páros számban is adni. Nagyon gyakran vásárolnak például két gyertyát. Párokat szokás meglepni így, igen romantikus ajándék. Két azonos színű, alakú, és méretű gyertya, mégis mindkettő egyedi... Zilahy Olivér: Hajléktalan
