Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-25 / 272. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 25. Sport - tippvesreny- 17 Száraz István (középen), tippversenyünk őszi idényének ezüstérmese szülei társaságában (Somogyi Tibor felvételei) Tippversenyünk őszi félideje után a nagykéri Száraz István áll a második helyen A krónikás sokoldalúsága Legfiatalabb díjazottunk, a királyhelmeci Kádár Tamás a harmadik helyen végzett Fényképezhet a tengerparton is? A Tippelők Új Szó Fociligá­jának őszi idénye után Szá­raz István a második helyről várja a tavaszi foly­tatást. Nem sok hiányzott, hogy nagykéri versenyzőnk az élen végezzen. A díjáta­dáskor meglátogattuk. SZABÓ KRISZTIÁN Kuriózummal kezdünk utazá­sunk célfalujában. Két idős né­nitől magyarul az útirány felől ér­deklődünk. Illedelmesen végig­hallgatták mondókámat, majd egyikük közölte, nem ért magya­rul, s ha lehet, ismételjem meg szlovákul... A Nyitra melletti faluban Szá­raz István és szülei részéről több mint szívélyes fogadtatásban volt részünk. Ezüstérmes tippelőnk ugyan kezdettől bekapcsolódott a versenybe, de csak az utolsó né­hány fordulóban talált rá a helyes taktikára, és sikerült átvennie a vezetést. Az utolsó forduló előtt három pont előnnyel várta a foly­tatást, de a véghajrában egy haj­szállal lecsúszott a dobogó leg­felsőbb fokáról. „Néha apróságokon múlnak a nagy dolgok. Az élsportban is na­ponta láthatjuk, századmásodper­cek döntenek a sikerről. Tavasszal majd megpróbálok még egy hellyel feljebb lépni. A szerencse forgandó, bízom a jobb folytatás­ban” - reménykedik Száraz István. Tippelési módszerével kapcso­latban elmondta, az elején meg­próbált egy bizonyos képlet sze­rint voksolni, de mivel felemásra sikeredtek az eredmények, ezért változtatnia kellett. Az új taktiká­nak köszönhetően fokozatosan felzárkózott az élmezőnyhöz, sőt több fordulón keresztül is vezette az összetett versenyt. Az utolsó előtti fordulóban az ünnepek mi­att később érkezett meg a szelvé­nye, ezért nem jelent meg az érté­kelésben. Száraz úr nagyon el voit emiatt keseredve, de szerencsére csak a posta késett. Versenyzőnk egészségi állapota nem engedi meg, hogy fizikailag megerőltető munkát végezzen, annál inkább veti be magát a szellemi sport­ágak terén. Versenyszerűen sak­kozik a helyi klubban, alkalomad­tán bíróként is jelen van a küzdel­meken. „Még a diákévekben raga­dott meg a 64 mezős tábla vará­zsa. Párkányba jártam középisko­lába, ott jártam sakk-körre. Később tizenkét évig a faluban a fiatalokkal is foglalkoztam. Töb­ben, akik most klubunk színeiben versenyeznek, az én védőszárnya­im alatt kezdtek eljátszani. Letet­tem a bírói vizsgát is, de beval­lom, szívesebben tologatom ma­gam a bábukat. Jártunk már Nagykaposon is a Tábortűz-kupa keretében” - árulta el a sikeres tippelő, aki a tollat is szívesen for­gatja. Két évig Pilzenben katonásko­dott (akkor romlott meg az egész­sége), élményeit csokorba gyűjtöt­te, a csehszlovák néphadseregben átélt kalandjait megírta, kinyom­tatta és beköttette. Úgy is mond­hatjuk, ő a család krónikása. E- mellett a helyi énekkarnak is aktív tagja. Ebből kifolyólag sokat uta­zik, járt már a környező országok mindegyikében, de versenyünk fődíjára, a 40 ezer koronás utazási utalványra még nem gondol. Per­sze, a győzelem esetén egy komo­lyabb kirándulásra is vállalkozna. A sok elfoglaltság mellett ter­mészetesen szakít időt a labdarú­gásra is. Látogatja a nagykéri fut­ballcsapat meccseit, idegenbe is elkíséri a fiúkat. Bár mostanában inkább a diákok szereznek több örömet a szurkolóknak, a felnőttek a kiesés ellen küzdenek. „A tippversenybe is bekerült az együttesünk, akkor éppen kikap­tunk Párkányban. Megfigyeltem, hogy Szlovákia minden magyar­lakta részéről bekapcsolódtak a játékba. Maga a verseny remek öt­let, a sportrovat színvonalával is elégedett vagyok” - ismertette észrevételeit. Édesapja egyből hozzátette, hogy az Új Szó megalakulásától (1948) rendszeres előfizetője a lapnak. Talán külön díjjal is ki le­hetne tüntetni az ilyen hűséges előfizetőket. Két évig bányában dolgozott, de mint mondta, nagy tapasztalat volt ez számára, és sok érdekes emberrel találkozott. Pis­ta bácsi kosárfonással is foglalko­zik. Kézügyességét magam is megcsodálhattam, a különböző kosarak, virágállványok, madáre­tetők garmadát láttán. Meleg kéz­fogások között búcsúztunk a má­sodik helyezettől, és úgy gondo­lom, talán nem volna rossz még egyszer egy riportra visszatérni a Nyitra melletti községbe. ÚJ SZÓ-RIPORT Amikor kialakult a tippverseny őszi idényének a végeredménye és a nyertesek névsora, be kell vallanom, örültem hogy a keleti régióból is akadt egy díjazottunk. Mikor felhívtuk, hogy megbeszél­jük a díjátadás részleteit, mindjárt feltűnt, fiatal versenyzővel van dolgunk. Királyhelmecen már a családi ház bejáratánál fogadott Kádár Tamás, a helyi alapiskola tizen­négy éves tanulója, a digitális fényképezőgép újdonsült gazdá­ja. Kicsit meglepett, hogy nem lát­tam kutyát a háznál. Aztán kide­rült, biztonsági okokból inkább elzárták a közel hatvankilós házőrzőt, mivel nem szereti az idegeneket. Még akkor sem, ha éppenséggel ajándékot hoznak. Eleinte azt gondoltuk, nyerte­sünk nevében édesapja tippel, de mint kiderült, a családfő sokáig nem is tudott fia tanulás melletti szórakozásáról. „Teljesen egyedül játszik. Csak akkor tudatosult bennem, amikor már a sokadik levelezőlapot kérte. A győze­lemről is az újságban olvastam, a kollégák is kérdezték, hogy tény­leg az én fiam-e. Természetesen örülök, hogy eredményes. Tavaly is próbálkozott hasonló játékban egy helyi lapban, és ott sem sze­repelt rosszul” - mondta nyolca­dikos fiáról. „Kezdetben nem szereztem va­lami sok pontot, ezért úgy gon­doltam, otthon csak akkor szólok, ha eredményesebb leszek. A vége felé sikerült feljebb lépnem a ta­bellán, de például a harmadik for­dulóban is sikerült a díjazottak között végeztem. Nem gondoltam volna, hogy az idény végén össze­jön a harmadik hely” - jelezte nyertesünk, aki minden apróság­ra odafigyel a helyes tippek össze­állításánál. A nyugati régió nagyon messze fekszik Királyhelmectől, nem le­het könnyű eltalálni a területi baj­nokságokban zajló mérkőzések végeredményeinek alakulását. „Némely csapatról most hallottam először, de gondolom, a nyugatiak is így voltak az itteni egyesületek­kel. Mindegyikről pontos statiszti­kát vezetek. A keleti csapatoknál már könnyebb a helyzet. Többsé­güket ismerem, tudom, hogy nem lehet mindig a papírformára ha­gyatkozni. Egyébként ritkán ját­szom meglepetésre, de például az utolsó körben én is a szenciek győzelmét vártam, igaz 2:1 arány­ban. Elsősorban a táblázaton el­foglalt hely számomra a mérvadó, de odafigyelek a paneltippekre is. Néha napokig is elgondolkozom egy-egy vokson. Vannak kedvenc pozsonyi csapataim is, az első ligá­ban a zsolnai együttesnek szurko­lok” - árulta el. ízig-vérig futballrajongó. Ak­tívan is futballozott, de egészsége jelenleg nem engedi meg a ver­senyszerű sportolást. A fiúkkal azért hobbiszinten rendszeresen kergeti a labdát, és a királyhelme­ci focicsapatnak is a lelkes szurko­lója. Ha teheti, idegenbe is elkísé­ri az együttest. De az apja is közel áll a futballhoz. „Egészen jó gárda jött most itt össze. Tavaly újonc­ként a negyedik helyen végeztünk az 5. ligában. A környező falvak­ból is sokan járnak fel. Valamikor én is aktívan fociztam. Annak ide­jén hívtak a kassai csapathoz, de akkor a családot részesítettem előnyben. Később többszörös bo­kacsonttörés miatt voltam kényte­len felhagyni a focival. Az alma azonban nem esett messze a fájá­tól. A kisebbik fiam talán kis sze­rencsével többre is viheti. A lá­nyom viszont egyáltalán nem ka­csingat a sportolás felé - kapcso­lódott be a családfő a beszélgetés­be, aki nehezen viseli az igazság­talanságot a pályán. - Szomorú, hogy már az ifjúsági korosztá­lyokban is elcsalják a mérkőzése­ket. Ezzel elveszik a gyerekek örö­mét, lelkesedését a futballért. Csak sírni lehet rajta”. Nyertesünk tehát imádja a fo­cit, azt sem bánná, ha az egész új­ságban csak a labdarúgás kapna teret, de lassan a pályaválasztás­ról is el kell gondolkodnia. Vala­mikor mozdonyvezető akart len­ni, édesapja örülne, ha a villany- szerelői pályát választaná. Egyelőre azonban még van ideje gondolkodnia, de ha megnyerné a fődíjat, van már tippje, hova utaz­na. Szívesen látogatna Görögor­szágba vagy a horvát tengerpart­ra. Nem lehetetlen a cél elérése^ pontossága a végső sikerhez ve­zetheti. (sk) TIPPVERSENYÜNK A SZAMOK TÜKRÉBEN Augusztustól novemberig ti­zenöt héten át kínáltunk olva­sóinknak versenyzési lehetősé­get a Tippelők Új Szó Fociligája őszi sorozatában. Az alábbiak­ban néhány érdekes adatot adunk közre. Versenyzőink száma: 862 Ősszel elérhető maximális pontszám: 150 Pontszám a paneltipp alap­ján: 97 Legjobb őszi versenyző: a sá­rói Bagócsi István (110 pont) Legtöbb telitalálatos szelvény: 12. és 14. forduló (7 darab) Legmagasabb átlagpontszám: 7,8 pont (14. forduló) Legalacsonyabb átlagpont­szám: 4,5 pont (13. forduló) A szelvényeken szerepelt fo­cicsapatok száma: 127 Legtöbbször szerepelt csa­pat: Lučenec (5 alkalommal) Hazai győzelem: 91 (67 száza­lék) Döntetlen: 18 (14 százalék) Vendéggyőzelem: 26 (százalék) Kádár Tamás, a digitális fényképezőgép újdonsült gazdája a család első számú fényképészévé lé­pett elő

Next

/
Thumbnails
Contents