Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-24 / 271. szám, szerda
2004. november 24., szerda 1. évfolyam 36. szám MOZIMUSTRA Ezúttal nem a múltból, hanem a jelenből merített a Hŕebejk-Jarchovský alkotópáros Korunk rákfenéi a mozivásznon Emília Vášáryová telitalálat a magára maradt, alkoholmámorba menekülő asszony szerepére, Petr Forman pedig hitelesen hozza a gondokat hideg fejjel kezelő kívülállót (Fotók: Itafilm) Jan Hrebejk új filmje két hónappal a csehországi premier után érkezett el hozzánk, ezért jóval megelőzte a híre. Persze a minden hájjal megkent producer, Ondrej Trojan sem hagyta a dolgot a véletlenre, módszeres és erőteljes kampány előzte meg a Horem pádem című filmet, amelyet lapunk egyik munkatársa „Hanyatt- homlok”-ra magyarított, ami valamivel jobb, mint az angol „Ups and Downs”. JUHÁSZ KATALIN Az alkotók nem titkolják, hogy ez utóbbinak rendelték alá a cseh címet, egyszerűen muszáj volt, hogy jól hangozzon odakint, hiszen díjakra pályáznak vele. A főszereplők bejárták a szlovák tévék beszélgetős műsorait, a rendező nemcsak a pozsonyi, hanem a kassai bemutatón is megjelent, a propagációs sajtóanyaggal pedig Dunát, sőt Hernádot lehet re- keszteni. Ezek után akár egy Fontána pre Zuzanu 5 típusú szemfényvesztésre is gyanakodhatnánk, ha Hrebejk neve nem lenne a minőség garanciája. És ha azt is kiolvassuk a moziműsorból, hogy a forgatókönyvet ismét Petr Jarchovský írta, akkor megnyugodhatunk. Aki látta tavaly a Pupendo című filmet, vagy pár évvel ezelőtt a Kuckókat (hogy csak a két kedvencemet említsem), jóleső várakozással helyezkedik el a nézőtéren. Az irigylésre méltó lelkesedéssel, tempóban és anyagi háttérrel dolgozó alkotópáros ezúttal is tragikomédiát vitt vászonra. Megszokhattuk már, hogy hol sírhat- nékunk van, hol pedig nevetünk saját magunkon. Ám míg a Kuckók főhősei a körülményekkel, a fennálló renddel vívnak reménytelen harcot, a Pupendo iskola- igazgatója pedig a szocializmus szánalmas „produktuma”, a Hanyatt-homlokban már ki-ki saját maga tehet személyes tragédiájáról. Na, ne hatalmas bukásokra gondoljanak, a teszetoszaságból, titkolózásból adódó apró koccanások sokszor szívszorítóbbak, mint a látványos törés-zúzás. Nagy vizuális izgalmakban sincs részünk. Legtöbbször emberek beszélgetnek egymással, igyekeznek tisztázni viszonyaikat. Egyszerre három különálló történetet látunk, amelyek egy ponton aztán egymásba kapcsolódnak, hogy a végén ismét ki-ki haladjon a maga útján a csendes tespedés felé. Nem „retró-közegben” vagyunk, ez itt napjaink Prágája, ahol tombol a vadkapitalizmus, és szép sorban felvonul korunk ösz- szes rákfenéje, mintha csak az újságok szalagcímei elevenednének meg: a xenofóbia, a futballhu- liganizmus, az embercsempészet, a zsebtolvajok és a tehetetlen rendőrök, az alkoholizmus és a fokozatos talajvesztés. Azzal kezdődik a történet, hogy két kamionsofőr indiai menekülteket csempész át a határon, ám a rakodótérben ott felejtenek egy pólyás babát. A csöppséget eladják egy gyermektelen házaspárnak, melynek férfi tagja mélyen rasszista focihuligán, aki persze azonnal megszereti a barna bőrű szerzeményt. Ezzel egy időben egy idős egyetemi professzorról kiderül, hogy egykor otthagyta családját, és anélkül kezdett új életet, hogy feleségétől elvált volna. Tinédzser lánya megtudja, hogy él egy bátyja Ausztráliában, és hogy szülei nem is házasok. Képzelhetik. Még szerencse, hogy az emigráns báty remek érzékkel megakadályozza, hogy a két asszony egymásnak essen. A filmnek ez a része a Titkok és hazugságokra ha- jaz, a felütés az Egy tenyér nem tapsolra, néhol pedig a Magnólia emléke dereng fel, ám ezzel persze nem azt állítom, hogy a forgatókönyvíró másoktól lopná az ötleteket. Ez egy ízig-vérig cseh történet, és olyannyira mai, hogy a ,jöttment vietnamiak és arabok” mellett a „jöttment szlovák bevándorlókról” is szó esik, akik szégyentelenül ellepik Prágát. Bár a film néhol stilizáltnak és didaktikusnak tűnik, dramaturgiai szempontból minden a legnagyobb rendben, a színészekre pedig duplán nem lehet panasz. Hrebejknek láthatóan vannak kedvencei, akik csaknem valamennyi filmjében szerepelnek. A Pupendo óta a legnagyobb változáson Jaroslav Dušek ment keresztül: elvakult Sparta-szurko- lóként a legemlékezetesebb alakítást nyújtja. Emília Vášáryová szintén telitalálat a magára maradt, alkoholmámorba menekülő asszony szerepére, Petr Formánról pedig tudjuk, hogy többet tartózkodik külföldön, mint odahaza, ezért hitelesen hozza a gondokat hideg fejjel kezelő kívülállót. Felsorolhatnám a többieket is, mert alig vannak mellékszereplők, a film igazi jutalomjáték, szinte színházi mélységű emberábrázolásra ad lehetőséget. A helyzetek gyakran provokatívak, az író és a rendező ezúttal kevésbé elnéző a figurákkal szemben, rálegyintős felülemelkedés helyett kétségbeesett „süppedés” van, felfelé bukás helyett pedig egy helyben járás a lefelé haladó mozgólépcsőn. Ha a 21. század embere nem változtat a dolgokon, pár év múlva megnézheti magát - üzeni a Hanyatt-homlok című film, amelyet Csehországban már csaknem félmillióan láttak. Kötelező darab. A mélyen rasszista focihuligán azonnal megszereti a barna bőrű csöppséget DVD-SAROK 15 perc hírnév KOSSÁR LAJOS Kérdéses, hogy esetenként meddig etikus a médiák tevékenysége. Mennyire fontos és szükséges a bizonyos események és tények realista ábrázolása, bemutatása a legnézettebb médiacsatornán, a tévében. A nézettségi index parancsol - állítják a médiamogulok. Mindent be kell mutatni, még akkor is, ha az már túllő a jó ízlés és etika határain. Talán ezért is érdekes megnézni az amerikai John Herzfeld 2001-ben készült és a mozikban csak itt-ott, Szlovákiában pedig be sem mutatott filmjét, a 15 perc hírnevet. Most DVD-n látható ez a maga nemében nem mindennapi thriller, amely bizonyos szemszögből nagyon is kritikus hangnemben szapulja a médiák által uralt világot és társadalmakat. Miként a cím is jelzi, Andy Warhol állítása, hogy mindenki lehet 15 percig híres, való igaz. Nagyon sok ember álma bekerülni a sajtóba, valamelyik tévéadó műsorába, és híresnek lenni 15 percig. A filmben a két negatív hős, a kegyetlen sorozatgyilkosok, Emil és Oleg erre építve lépnek a nagy Amerika demokratikusnak mondott színterére, ahol a közvéleményt a médiák és a talmi hírnév iránti vágy uralja. New Yorkban nem elégednek meg egy brutális kettős gyilkossággal, Emil meg akarja mutatni a törvényeken alapuló igazságos nagy amerikai demokráciának, hogy büntetlenül garázdálkodhat, és még ő lesz a Top-story, a legnézettebb műsor hőse. Társa, a Frank Capra- imádó orosz Oleg kézi kamerával mindent felvesz, amivel nemcsak dokumentálja az eseményeket, hanem be is teljesíti vágyát, hogy ő is híres lehessen. A két megállíthatatlan gyilkost Eddie Flemming nyomozó (Robert de Niro) és az idealista tűzoltó nyomozó (Edward Burns) próbálja elfogni, de sikertelenül. Izgalmas, sőt, sok esetben drámai hajsza és párbaj kezdődik a jók és a rosszak közt. A rendező telitalálata volt, hogy Robert de Niro mellé a cseh Karel Rodent választotta, aki sok esetben a rosszfiú Gary Oldmant idézi alakításával. Roden kegyetlen, cinikus, érzéketlen gyilkos, akinek nem gond az őrültet megjátszani, ezzel is megtéveszteni a híres amerikai törvényrendszert. Bizonyítja, hogy a hírnév pénzt is jelent, pénzért pedig bárki megvásárolhatja a szabadságát. Még akkor is, ha többszörös gyilkossággal vádolják majd. Herzfeld filmje valóban érdekfeszítő thriller, viszont nagyon tanulságos társadalomkritika is. Maró gúnnyal, cinikus véleménynyilvánítással teli alkotás, amely bizonyítja Murphy alaptörvényét, hogy a törvény orvén mindent lehet. A filmben mindenki - az igazságszolgáltatás, a rendőrök és a bűnözők - a médiák előtt kelleti magát a 15 percnyi hírnévért. Felmerül a kérdés, vajon meddig képesek a szenzációkra éhes médiák elmenni, hogy nézettségi indexük a legnagyobb legyen, mi mindenre képesek az emberek, hogy a médiába kerüljenek, és meddig bírja a közönség gyomra az egyre növekvő médianyomást és kegyetlen realitást? ■> Tizenkilenc mozgókép „száll ringbe” az első- és másodfilmes rendezők alkotásainak versenyében - köztük Fliegauf Benedek több szemlén is díjazott Dealerje Decemberben: VI. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál 1 Pedro Almodovar kis hősei a Rossz nevelés című filmben (Képarchívum ) TALLÓSI BÉLA Pozsony. December 3-ától 11- éig ismét az Auparkban lévő Palace Cinemas ad otthont Szlovákia legnagyobb filmes rendezvényének, a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválnak. E szemle külföldi presztízsének növekedését az is mutatja, hogy az idén négyszáz mozgóképet küldtek a fesztivál válogatóbizottságának. Ebből 164 került be a programba. Száztíz a játékfilm- ez kevesebb, mint amennyiből a tavalyi közönség válogathatott. A csökkentésnek nem anyagi vonzatai vannak. A rendezők azért választották ezt a megoldást, hogy növelni tudják egyes - mindenekelőtt a nagy közönségsikerre számító - filmek vetítési számát, s ezeket a mozgóképeket ily módon többen megnézhessék. Úgy tervezik, hogy a szemlének otthont adó hét teremben naponta négy vetítést tartanak, ami napi két vetítéssel több, mint tavaly - a kilenc nap alatt ez összesen 260 vetítést jelent. A 164 film ötvenegy országból származik, amelyek között olyanok is vannak, mint Peru, Thaiföld, Malajzia, Örményország, Luxemburg, Indonézia s nem utolsósorban Óceánia és a fekete földrész is képviselteti filmművészetét. Az idei szemlét a szlovák film ünnepének is nevezhetjük, hiszen a fesztivál történetében első alkalommal nyitják meg Az új szlovák filmek szekciót, amelyben tizenkét új szlovák filmet mutatnak be. Mi több, ez évben - a tavalyitól eltérően - a versenyben is van hazai film, mégpedig Katarína Šulajová Két szótaggal elmaradva című 2004-es munkája. A fesztivál fő szekciójában, az Első- és másodfilmes rendezők alkotásainak versenyében tizenkilenc produkció szerepel: a már említett szlovákon kívül iráni, perui, izraeli, kínai, hongkongi, tajvani is versenybe száll. Ezúttal magyar filmnek is drukkolhatunk majd a pozsonyi szemlén - Fliegauf Benedek más fesztiválokon már díjazott Dealerének (egyebek között elnyerte a 10. Athéni Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Athéné-díjat). Az öttagú nemzetközi zsűrinek is lesz magyar tagja, Fekete Ibolya személyében. A hagyományt folytatva az Európai film szekció az idén is igazi európai filmslágereket kínál. Ennek minden bizonnyal legvonzóbb darabja a spanyol film lesz, Pedro Almodovar nagy port felvert új opusa, a Rossz nevelés, melynek a fesztiválon tartják a szlovákiai premierjét. A német filmet Volker Schlöndorff képviseli A kilencedik nap című filmjével. Schlöndorff rendezte 1979-ben Günter Grass azonos című regénye alapján A bádogdob című opust, amely az egyetlen Oscar-díjjjal jutalmazott német film. A moszkvai fesztiválon hangzatos sikert aratott Dimitrij Meskijev új filmje, mindenekelőtt azzal, hogy a megszokottól eltérő képet mutat a II. világháborúról, elsősorban az orosz frontról - ezért bizonyára Pozsonyban is nagy számban vonzza majd a nézőket. Láthatjuk majd a világ legidősebb - máig alkotó - rendezőjének, Manóéi de (Riviérának Un film parié című portugál, olasz és francia koprodukcióban készült filmdrámáját, amely a tavalyi velencei fesztiválon szerzett díjat. Az Árral szemben elnevezésű szekcióban független filmesek alkotásai szerepelnek. A koreai Kim Ki-duk Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz című filmje az előrejelzések szerint biztos meglepetést szerez majd, mert ez az opus teljesen más, mint amüyet várna tőle a néző - meglátjuk. A Zoom szekció ezúttal az izlandi filmtermésből válogat, a Szabad zóna kategória témája - az ifjúság határok nélkül - is érdekesnek ígérkezik. Jó hír, hogy a múlt év kellemetlen tapasztalatait elkerülendő, az idén elővételben is árusítják a belépőjegyeket, s a hosszú sorban állást megelőzendő, a fesztivál ideje alatt is több jegypénztárt üzemeltetnek majd.
