Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-24 / 271. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Lukács Zsolt rajza) December ötödiké után újrakezdődik a vita és egymásra mutogatás Magyarságunk ára TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A délvidéki magyarok kilenc százaléka költözne át Magyar- országra, ha megkapná a kettős állampolgárságot - derül ki az újvidéki napilap internetes körkérdésére adott válaszokból. A felmérés szerint - 582- en válaszoltak a kérdésre - a vajdasági magyarok 82 százaléka a kettős állampolgárság birtokában sem költözne Magyarországra, kilenc százalékuk ezt megtenné, s ugyan- ennyien nem tudják, élnének-e a lehetőséggel. Az adatgyűjtéshez fűzött kommentár szerint ha a vajdasági magyaroknak megadnák a magyar állampolgárságot - azaz ha „felvennék őket az EU-ba” elenyésző volna azok száma, akik e kínálkozó lehetőséggel élve hagynák el szülőföldjüket. A cikkíró szerint ha lehetőség nyílna rá, sokkal kevesebben kérnék a magyar állampolgárságot, mint most gondolják, mert már az is biztonságérzetet kölcsönöz, hogy jár nekik, létrejött az intézmény, s a lehetőséggel bármikor élhetnek. Az elvándorlást döntően nem a kettős állampolgárság határozza meg, mert „aki menni akar, az mindenképpen megy”. Minél előbb jutnak hozzá a vajdasági magyarok a kettős állampolgársághoz, annál kevesebben mennének el. „Ha ezt hamarabb adja meg Budapest - nem kellett volna hozzá népszavazás -, vagy ha nem értéktelení- tik el a magyarigazolványt, most több magyar lenne a Vajdaságban” - írja a Magyar Szó. MLADÁ FRONTADNES A Koszovóban állomásozó NATO-erőkben (KFOR) részt vevő cseh alakulatra vonatkozó logisztikai információkat talált egy cseh férfi másodkézből vásárolt hordozható számítógépén - írta a cseh napilap. A számítógép előzőleg egy közép-csehországi vállalat, az In- tergranz tulajdonában volt, ahonnan azonban májusban ellopták. A cég - amely időközben felvette a Klimastar nevet - üzleti kapcsolatban állt a hadsereggel. Mint képviselője elmondta: soha nem estek át biztonsági átvilágításon. Már hetek óta kellemetlenül érzem magam. Valahogy úgy, mint a válófélben lévő szülők gyermeke, aki kénytelen végighallgatni, mennyibe kerül az etetése, ruházása, iskoláztatása és egyáltalán: kijár jól - az, akinél marad vagy az, aki tartásdíjat fizet. VRABEC MÁRIA Rajtam most Magyarországon köszörüli a nyelvét kormány és ellenzék, jobbról és balról is röpködnek a számok, mennyit hozhat és mennyit vihet az államkasszából, ha engem és még több millió határon túli magyart állampolgárrá nyilvánítanak. Többféle forgató- könyv és számítási módszer létezik, attól kezdve, hogy a kihalófélben lévő magyarhont a külföldről beáramló friss magyar vér fogja gazdaságilag és erkölcsileg felemelni, egészen addig, hogy a beözönlő éhenkórászok tönkreteszik, szánt szándékkal kiszipolyozzák, több- milliárdos adósságba verik az ország társadalombiztosítási rendszerét. Én nem tudom, melyik verzió áll közelebb a valósághoz, és mennyit tesz forintban a „semmibe se kerül” meg a „nagy ára lesz” közti különbség, de azt minden porcikámban érzem, hogy ebből az egészből nem kérek. Elég volt nekem a magyarigazolványok körülötti államközi cirkusz, ilyen áron és főleg ilyen módon nem akarok sem külhoni állampolgár, sem csökkentett jogosultságú állampolgár, sem nemzetpolgár lenni. Az én magyarságom ugyanis nem ezen múlik, azt sem Patru- bány Miklós, sem Gyurcsány Ferenc nem erősítheti meg, de nem is vonhatja kétségbe. Ahhoz, hogy Radnótit, Adyt, József Attilát értsem, nem kell pecsétes okmány, politikai megegyezés, és én miattuk, nem az egymást hol túl-, hol alullicitáló politikusokért, bármikor visszavonható javakért tartom fontosnak, hogy magyar vagyok. Az én magyarságomat nem a népszavazás eredménye fogja igazolni vagy megingatni - ha így lenne, sokszor meginoghatott volna már, amikor cseszkónak vagy szlováknak tituláltak a nemsokára urnákhoz járulók ott, és küldtek a Duna túlsó partjára itt. Illúzióim se voltak soha, hogy majd egyszer szerető keblére ölel az anyaország, mert nem is hittem, hogy létezik ilyen. Csak emberek vannak ott is: Fidesz- vagy MSZP-szavazók, nemzetiek vagy liberálisok, egy- némelyikük figyelemmel kíséri, hogyan élünk, mások pedig semmit sem tudnak rólunk, és nem is érdekeljük őket. Sőt mi több, ha úgy tálalják neki a dolgot, hogy az ő adója rovására jótékonykodnának velünk, hallani sem akar rólunk. Legfeljebb, ha elég tapintatos, akkor ezt nem hangoztatja, csak a szavazófülke magányában nyilvánítja ki. Persze lehet, az utóbbi épp ezért otthon marad december 5- én, és majd azok mennek el szavazni, akik fontosnak tartják a nemzetegyesítést. így is, úgy is december 5-e után újrakezdődik a vita és egymásra mutogatás. Vagy arról, hogyan lehetne ezt a gesztust minél olcsóbban megúszni, vagy arról, hogyan lehetne a szégyent minél hamarabb elfelejteni. Közben meg a világ és - főleg - a szlovákok, szerbek, románok azon röhögnek, hogy lám, már a sajátjainknak se kellünk, úgy alkudoznak a fejünk felett, mint a lókupecek. E nélkül itt is, ott is meglehettünk volna. Minden porcikámban érzem, hogy ebből az egészből nem kérek. DOKUMENTUM A Szülőföldön Magyarul Társulás állásfoglalása a kettős állampolgárság kérdésében kiírt, december 5-én sorra kerülő magyarországi népszavazással kapcsolatban A Szülőföldön Magyarul Társulásba tömörült 25 felvidéki magyar civil szervezet aggódva állapítja meg, hogy a határon túli magyarság szempontjából rendkívül fontossággal bíró esemény magyarországi pártcsatározás kampányszerű eszközévé vált, és távolról sem rólunk, határon túli magyarokról, hanem a magyar kormánypártok és az ellenzék újabb erőfelméréséről szól. Azt hittük, ebben a fontos kérdésben egységes álláspontot tudnak kialakítani a parlamenti pártok, és ezzel a határon túli magyarság szempontjából kedvezően tudják befolyásolni a magyarországi közvéleményt. Sajnálattal vesz- szük tudomásul, a kormánypártok valótlanul azzal riogatják a magyarországi szavazókat, hogy a kettős állampolgárság költségvetési katasztrófával jár Magyarországon, a másik oldalon pedig az ellenzéknek sincs egységes álláspontja, kialakult véleménye a kettős állampolgársággal, annak tartalmával kapcsolatban. A sikertelen népszavazás végzetes következménnyel járhat a határon túli magyarságra nézve, hiszen amíg Trianonban a nagyhatalmak fosztottak meg minket a magyar állampolgárságunktól, addig 2004. december 5-én az anyaország önként mondhat nemet a határon kívül rekedt magyarságra. Ezért a Szülőföldön Magyarul Társulás átfogó nemzetstratégiai program kidolgozását és elfogadását javasolja a határon túli magyarság asszimilációjának megállítása, magyarságának megőrzése és szülőföldön való megmaradása érdekében. Ezzel kapcsolatban tudatosítani kell, hogy a kettős állampolgárság lehetősége sem oldja meg egy csapásra a jelenlegi problémákat, de megadása a felvidéki magyarság esetében lelki gyógyírként szolgálhat, míg a többi nemzetrész esetében határátlépési kedvezményt is jelenthet. Viszont elutasításának visszafordíthatatlan traumával járó következményeiért a jelenlegi magyar politikai elitet terheli a felelősség. A határokon túlívelő nemzetstratégiai program keretében javasoljuk a magyarországi parlamenti pártoknak, a magyar törvényhozásnak, a magyar kormánynak: 1. Fogadjanak el egyértelmű és egységes pozitív álláspontot a kettős állampolgársággal kapcsolatban. 2. A sikeres népszavazást követően a határon túli magyarságra vonatkozó kettős állampolgárság jogi kategóriáját hozzák összhangba a magyar alkotmánnyal. 3. Támogassák a határon túli magyarság jogos autonómiatörekvéseit. 4. Következetesen és rendszeresen teljesítsék a kedvezménytörvény minden cikkelyét. Az oktatásinevelési támogatások motiváló tényezőként jussanak el minden nemzetrészben közvetlenül a magyar családokhoz. 5. A mindenkori magyarországi költségvetés a határon túli magyarság érdekeinek megfelelően támogassa a magyarországi közalapítványokat, továbbá a nemzeti civil alapprogram keretében a határon túli magyarság szolgálatában tevékenykedő magyarországi civil szervezeteket, és ezáltal a határon túli magyarság civil szféráját, oktatásügyét, kultúráját. 6. A kormányzat az eddiginél intenzívebben és hatékonyabban segítse a határon túli magyar vállalkozókat, és fokozatosan ösztönözze a magyar gazdasági élet szereplőit a határon túli magyarlakta területeken történő munkahelyteremtő beruházásokban KOMMENTÁR Ukrán november MALINÁK ISTVÁN Vitathatatlan, amit az ukrán ellenzék állít: ezekben a napok- ban-hetekben történelmet írnak legnagyobb szomszédunknál. Az is teljes mértékben érthető, amit az ukrán értelmiség tiszteletre méltó, bár olykor fellegekben járó képviselői megfogalmaztak: októberben-novemberben egy öntudatra ébredt, új európai nemzet született. Talán jobban megértjük őket, ha párhuzamként elfogadjuk, hogy az ukránok ezekben az órákban élik át a maguk nyolcvankilenc november tizenhetedikéjét, függetlenül attól, milyen lesz a végeredmény. A helyzet áttekinthetetlen, szinte minden benne van a pakliban, ezt az a példátlan diplomáciai lépés is érzékelteti, hogy minden uniós tagország meghallgatásra hazarendelte kijevi nagykövetét. Juscsenko népi hőssé magasztosult, arcán a második ellene elkövetett merénylet jól látható nyomai is ezt az imázst erősítik. Korrupcióellenes harcot ígér, átláthatóságot a gazdaságban. Volt jegybankelnökként és kormányfőként - amíg a Kucsma-klán nem menesztette - tudja jól, miről beszél: a szkeptikusok szerint szinte lehetetlen vállalkozásról. Történelmi a szituáció, de sokkalta bonyolultabb a fekete és fehér közötti választásnál. Egyes becslések szerint az ukrán gazdaság 55 százaléka tartozik a klánok, a gazdasági maffia által működtetett szürke gazdaság kategóriájába, vagyis ellenőrizhetetlen, megadózhatatlan, kiismerhetetlen. Ez több pénz, mint amennyit elképzelni lehet. Több annál, mint amennyit egyszerű kormányintézkedésekkel európaihoz hasonlatos ösvények felé lehetne terelni. És azt is csak találgatják, mindebből mennyit tesznek ki a tisztán orosz vagy ukrán-orosz érdekeltségek. A másik oldal, amelyet a hirtelen előtérbe tolt, ukrán Lukasenkónak is nevezett Janukovics kormányfő neve fémjelez, az autoritativ, putyini rendszerben látja a megoldást. Nem mellékes: a szemérmetlenül meggazdagodott oligarchia pedig a büntetlenséget. A büntetett előéletű Janukovics csak olyasmit ígért a választóknak, ami egyúttal közelebb viszi Kijevet Moszkvához. A cél valamiféle ukrán-orosz politikai és katonai uniószerűség, amely az olyan autoritativ rezsimekkel kiegészülve, mint a fehérorosz, a kazah, egyfajta posztszovjet tömb lehetne a terjeszkedő nyugati befolyással szemben. Nagyszabású orosz geopolitikai játszma is ez, Putyin jól látja, az USA-nak mint egyedüli szuperhatalomnak a nemzetközi tekintély- és térvesztésével keletkezett hatalmi űrt be lehet tölteni, s erre az EU egyelőre alkalmatlan. Bár a köztudatban nem úgy él, Ukrajnára úgy kell tekinteni, mint európai nagyhatalomra. Geopolitikai jelentősége minimum a balti államokéhoz hasonlítható, ez utóbbiakkal szemben azonban természeti erőforrásai óriásiak. Ukrajna így igen erős játékos lehet az európai nagypolitikában, ezért annyira fontos az unió számára is, ami ott történik. Ideológiailag, értékrendjében már kettészakadt az ország, némi egyszerűsítéssel: egy nyugatbarát nyugati és egy oroszbarát keleti részre. De hogyan tovább? JEGYZET Nem kell mindig győzni MISLAY EDIT Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, amikor döbbenettel néztem a televízióban a különböző természeti katasztrófákról szóló tudósítások képeit, szembesülve a pusztítás lehangoló látványával, a lelkem mélyén mindig megkönnyebbülve állapítottam meg: Közép-Európá- nál vannak szebb és gazdagabb vidékei a földnek, de az ilyen csapások legalább elkerülnek bennünket. Természeticsa-pási- lag jó kis nyugodt hely ez. Ha nagyon sok egyéb dolognak nem is, ennek legalább örülhetünk. A körülmények azonban újabban arra kényszerítenek, hogy megváltoztassam a véleményemet. Az utóbbi időben szinte alig van olyan esztendő, hogy az árvíz ne okozzon tetemes pusztításokat - vagy az ország területén, vagy valahol a nagyon közelben. A közelmúltban egy szakértő nyilatkozatát olvastam arról, hogy Szlovákiában régen nem volt nagy földrengés, de a jelek arra mutatnak, hogy a földfelszín alatt hatalmas erők szunnyadnak, amelyek bármikor felébredhetnek... Hogy mire képes a természet, azt pár napja is sokkolva tapasztalhattuk a közvetlen közelünkben: az orkán szinte pillanatok alatt akkora pusztítást végzett a Magas-Tátrában, hogy többen az ottani nemzeti park végét jósolják. Megváltozhat a Szlovákia büszkeségének számító hegyvidék klímája. Az elpusztult fák pótlására legalább 100 év kell... Egyik - nem túl optimista beállítottságú - ismerősöm mindig felháborodik, amikor azt a kijelentést hallja valakinek a szájából, hogy „az ember legyőzte a természetet”. Egyre inkább hajlok afelé, hogy igazat adjak neki. Mert a természet időről időre bizonyítékát adja annak, hogy sebeket ugyan lehet rajta ejteni, legyűrni azonban nem lehet. Rá kellene már végre jönni arra, hogy a természettel szemben nem is a győzelem a fontos. Inkább az olyan együttélés, amely egyik félnek sem okoz helyrehozhatatlan károkat. Nem kellene kézlegyintéssel elintézni a természettudósok vészjósló szavait, melyek szerint ha továbbra is ilyen tempóban folyik a föld szennyezése, mint mostanság, a természeti katasztrófák sokkal nagyobbak lesznek, mint amilyet bármilyen terrorista- csoport okozhat. Mert amiről ezek a tudósok beszélnek, az nem egy nagy költségvetésű hollywoodi katasztrófafilm forgatókönyve, hanem a puszta valóság. A puszta jövő. Szó szerint.
