Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-18 / 266. szám, csütörtök

Ú3 SZÓ 2004. NOVEMBER 18._________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ISKOLA UTCA - HIRDETÉS 15 Tom Cruise, Bruce Willis, Marylin Monroe. Világhírű sztárok, akik gyermekkorukban maguk is beszédhibákkal küszködtek. A beszédprobléma orvosolható Egyfelmérés szerint a dadogok átlagos IQ-ja magasabb, minta nem dadogóké, csak környezetük ritkán várja meg, hogy mit is akarnak mondani (Képarchívum) Betegeknek tartják őket, pedig csak nehezebben tudják elmondani, amit akarnak, a társadalom emiatt gyakran türelmet­len a dadogókkal. A kívül­állók hozzáállása súlyos önértékelési zavarokhoz vezethet, pedig az időben észlelt probléma gyerek­korban nagy százalékban, de még felnőtt korban is hatásosan javítható. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Tom Cruise, Bruce Willis, Marylin Monroe. Világhírű sztárok, akiket szinte mindenki ismer, azt azonban már jóval kevesebben tud­ják róluk, hogy valaha mindannyi­an dadogtak. Ékes bizonyítékai an­nak, hogy az időben észrevett és megfelelően kezelt beszédproblé­ma orvosolható, s nemhogy egy éle­tet, de egy fényes karriert sem kell derékba törjön, ha a beszéd eleinte nem megy zökkenőmentesen. A dadogó gyerekek Pedig az akadozva megszólalók legtöbbször súlyos önértékelési za­varokkal küzdenek, fogyatékossá­guk miatt számos kudarc éri őket, aminek szinte természetes velejáró­ja a rendkívül alacsony önbizalom. A dadogó gyerekek többsége alig mer megszólalni, s bár a tinédzser­kor eléréséig sokan megszabadul­nak e hibától, akik nem, (márpedig a dadogok egynegyede közéjük tar­tozik) azok komoly hátránnyal lép­nek a felnőtt életbe. Szélsőséges esetben egyesek annyira tragikus­nak érzik helyzetüket, hogy kerülik a társasági életet, s szinte ki sem mernek lépni lakásukból. Vannak, akik csak írásban érintkeznek kör­nyezetükkel, sokan depressziósok lesznek közülük - noha állapotuk javítható, nemcsak gyermek-, ha­nem felnőttkorban is. Az önértékelési zavarok kialaku­lásának egyik bűnöse a társadalom, amely a tapasztalat szerint rendkí­vül intoleráns a dadogókkal szem­ben: felmérések tanúsága szerint az emberek kilencven százaléka nem választana magának akadozva be­szélő házastársat, de jó részük még kollégái, barátai között sem szeret­ne tudni dadogót. Sokszor a taná­rok sem tudnak bánni a problémá­val, nincs türelmük kivárni a dado- gós tanítvány feleltét, de ha van is, a társak gonoszkodását nem tudják meggátolni. Az ok: a kommuniká­ció szaggatottsága miatt a nem fo­lyamatosan beszélőket butának és zárkózottnak tartja a társadalom - legalábbis az a része, amely nem lép velük kapcsolatba. Türelmetlenek vagyunk ben olyan, aki ezzel a problémával küzd, az tudja, hogy ezek a sztereo­típiák nem igazak, a folyamatos be­széd képességét leszámítva ők sem kevesebbek másoknál, sőt, van kö­zöttük számos kiemelkedően okos, tehetséges ember is. Egy felmérés szerint a dadogok átlagos IQ-ja ma­gasabb, mint a nem dadogóké, csak környezetük ritkán váija meg, hogy mit is akarnak mondani. A népes­ség egy százalékát érintő kommuni­kációs zavarnak több oka van, bár kialakulásának pontos indokát egy­előre nem ismeri teljes biztossággal az orvostudomány. Az mindeneset­re biztosnak tűnik, hogy a stressz inkább következménye, mint elő­idézője ennek az élethelyzetnek. Az akadozó beszéd oka lehet ön- értékelési zavar, de a nem megfele­lően kezelt agresszió is gátat szab a folyamatos beszédnek. Kialakulásá­ban nagy valószínűséggel szerepet játszik az öröklődés is, közeli csa­ládtagoknál megfigyelések szerint gyakoribb az előfordulása. Ha van, volt a családban dadogó, vagy eset­leg más görcsös megbetegedésben (epilepszia, migrén, stb.) szenvedő, akkor nagyobb az esély a dadogás­ra, de állhat a háttérben szervi ok, vagy valamilyen apró agyi elválto­zás is. Ehhez járulnak hozzá a lelki tényezők: sok gyermeknél például a szeparációs trauma (rosszul, ne­hezen megélt elszakadás), esetleg családi okok hozzák elő a dadogást, amely fiúknál egyébként három­szor olyan gyakran fordul elő, mint kislányoknál. A beszédhiba leg­többször korán, már a beszéd meg­indulásakor jelentkezik, néha egyik napról a másikra. Gyakori téveszmék Sajnos elég gyakori, hogy ha dadogást észlelnek a szülők, csak legyintenek, mondván, nem kell vele törődni, majd kinövi, holott ez tévedés. A dadogás gyakran évekre is eltűnhet, de a tapaszta­lat szerint - stressz-helyzetben, fáradtság, ijedtség, nagy öröm vagy bánat esetén - szinte mindig visszatér. A gyermekkorban meg­kezdett terápia az esetek több mint a felében eredményes, ezért fontos már a hiba felfedezésekor elkezdeni a kezelést. A beszédza­var észlelésekor a szülőknek érde­mes felkeresnie egy logopédust, aki a beszédtechnika javításán túl lelki terápiát is végez, felkészíti a gyermeket és szüleit is a problé­ma kezelésére. A legrosszabb, amit a szülő, illet­ve környezete tehet a dadogóval, hogy leinti, vagy befejezi helyette a megkezdett szót, mondatot. Ha a beszélő azt tapasztalja, hogy a kö­rülötte élőknek nincs türelme kivár­ni, mire kimond valamit, egy idő után meg sem fog próbálni kommu­nikálni, hiszen minden megnyilvá­nuláshoz, köszönéshez, egy bolti kéréshez kudarc, rossz érzés kap­csolódik. A későbbiekben inkább kerüli ezeket a helyzeteket és csöndben marad, hosszú távon zár­kózottá, befelé fordulóvá válik. A dadogok társadalmi elfogadá­sa hozzásegíti őket saját maguk el­fogadásához, ezért akár a család­ban, akár környezetünkben van akadozó beszédű ismerős, érde­mes megszívlelnünk az alábbi ta­nácsokat. ♦ Kerüljük az olyan megjegyzé­seket, mint: „Beszélj lassabban”, „Ne idegeskedj” stb., ezek a beszéd- szituációt sokkal feszültebbé és kel- lemedenné teszik. ♦ Ne segítsünk neki azzal, hogy kiegészítjük a mondataikat. ♦ Beszéd közben tartsuk fent a szemkontaktust, ne érezzük ma­gunkat kellemetlenül, ne tréfál­junk, vagy nevessünk a helyzeten. ♦ Próbáljuk meg éreztetni az ille­tővel, hogy az az érdekes, amit mond és nem az, ahogy mondja. ♦ Ha a dadogó személy abba­hagyja az akadozást vagy folyéko­nyan beszél, ne rohanjuk le olyan frázisokat, mint: „Most jól beszél­tél”, „Gratulálok, most sokkal job­ban beszéltél”. Ettől ugyanúgy kel­lemetlenül érezheti magát. ♦ Próbáljunk meg minden pilla­natban ugyanúgy viselkedni vele, mint bármely más emberrel. Ezt a legnagyobb segítség, amit nyújtha­tunk neki. (he, i) Akinek van az ismeretségi köré­ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com r

Next

/
Thumbnails
Contents