Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-03 / 254. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ DIARIO DE NOTICIAS Az erőszak alkalmazásának feladására szólította fel a baszk ETA szervezetet a csoport hat bebörtönzött, egykori vezetője. A hat volt vezető - köztük az 1980-as évek neves vezére, a Pakito néven tevékenykedő Francisco Mugica Garmendia - levelet írt az ETA jelenlegi vezetésének, amelyben azt fejtegették, hogy a csoport vereséget szenvedett a spanyol biztonsági erőktől. Az ETA így céljának megvalósítását, vagyis az önálló baszk állam megteremtését csak a baszk függetlenségpárti politikusok spanyol intézményekben való hatékony tevékenységétől várhatja. „Az általunk viselt fegyveres harc mára működésképtelenné vált”-áll a levélben. Egykor Sinkó Ervinre és Bori Imrére figyeltünk, ma sikertelen önjelölt vezérkékre Kell-e ismerni Sütő Andrást? Sajnos, közhely, hogy a nemzeti kisebbségekről szóló közbeszédet túlságosan sokszor züllesztették a politikai demagógia eszközévé. A kisebbségeket pedig valójában nem ismerik és talán nem is nagyon kíváncsiak sorsukra, ha az netán másképp formálódik, mint az előítéletek szerint illene. E. FEHÉR PÁL Nemrég a budapesti közszolgálati tévé valamelyik vetélkedőjében a versenyzőnek arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, hogy Sütő András immár klasszikus drámájában, a Csülag a máglyán-ban kit égetnek meg. Három történelmi hős neve jelent meg a képernyőn: Giordano Bruno, Jeanne d’Arc és Jan Hus között lehetett választani, a versenyző Giordano Brúnót jelölte meg, a műsorvezető gratulált a helyes válaszhoz, a versenyző pedig megkapta a negyed- millió forintot. Egyikük sem tudta, és velük együtt nem tudta a kérdések összeállítója, a szerkesztő, valamint a rendező és a hallgatóság, hogy Giordano Bruno egyáltalán nem szerepel a drámában, a Csillag a máglyán Kálvin János és Szervét Mihály tragikus konfliktusáról szól, amely Szervét mártírhalálával zárul. Legyinthetnénk erre - istenem, hát esendőek vagyunk, tévedhetünk. Ez kétségtelenül igaz, de ez a baki lakmuszpapírként mutatta meg, hogy akár a legnagyobb romániai magyar írónak is egy műveltségi vetélkedő gazdái legfeljebb a nevét ismerik és a határon túliak támogatásaként illesztik gondatlanul, felületesen a műsorokba, s talán még büszkék is voltak arra, hogy lám, ők sem feledkeztek meg Erdélyről... A divat oltárán bemutatott áldozat azonban, természetesen, nem pótolhatja a tények ismeretét, következésképpen a nemzeti kisebbségek szerepének reális felmérését. És a nemzeti kisebbségeket az utóbbi 15 évben, a magyarországi köztudatban leginkább a politikai színpad szereplői képviselik. Sőt: azok sem annyira ä hazai (szlovákiai, romániai, ukrajnai, szerbiai) teljesítmény, álláspontok alapján, hanem annak függvényeként, hogy miként kapcsolódnak a budapesti politikai küzdelmekhez. Az író? A történész? Igazán nem kívánom vissza azokat az időket, amelyeket - egy emigrációba menekült nagy orosz író, Alekszander Herzen még a XIX. században ekként jellemzett: Az irodalom az egyetlen fórum, ahol a társadalmi szabadságukat vesztett népek vágyaikat többé-kevésbé szabadon kifejezhetik. Ezek az idők elmúltak. Ám ezzel együtt az is elmúlt, hogy az irodalomra és egyáltalán a szellem Magyarországon kívüli ügyeire egyáltalán odafigyeljünk. A hazaira sem nagyon, hát még arra a termésre, amely nem magyar- országi. Gondoljunk némi nosztalgiával azokra az évtizedekre, amikor mégiscsak Mikó Imre és Gáli Ernő tudós szociológiai munkái kutatták a nemzetiségek érvényesülési esélyeit, a „sajátosság méltóságát”, és nem Patrubány Miklós hirdette a budapesti tévében eszement nézeteit arról, hogy az Európai Unió azért nem érdekes a magyarság jövője szempontjából, mert azok a hatalmak hozták létre, amelyek a trianoni békediktátumot. Ha valaki képes arról elfeledkezni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a Francia Köztársasággal együtt közösen volt az alapítók között és éppen azért, hogy a németek számára megalázó ver- sailles-i békediktátum, meg a területi és revans-ügyek sose kerüljenek elő - komolyan vehető? Vagy csak annyira, mint egy kolozsvári Meéiar-utánzat? Valóban elfeledkezhetnénk arról, hogy egykor Sinkó Ervin és Bori Imre irodalom- történeti iskolája segített megújítani a budapesti konzervatívabb szellemiséget, és hogy mit jelentett az Új Symposion az egyetemes magyar irodalom, sőt a dogmákkal szembeszálló közgondolkozás számára? Most pedig sikertelen önjelölt vezérkék úgy versengenek budapesti pártkegyekért, hogy közben a szerb nacionalizmus malmára hajtják a vizet... Ennek a fura szituációnak több hátránya van és lesz. 1. A határokon túli magyar irodalmak, tágab- ban szellemi műhelyek szükségszerűen önállósulnak, egyre inkább elveszítik a kapcsolatot a magyarországi szellemi élettel, s még inkább az olvasóval. (Példaként: a kolozsvári magyar történészek legutóbb nyilatkozatban tiltakoztak, hogy a budapesti intézetek segédmunkára alkalmazzák őket és az önálló álláspont kialakítását gyakorlatilag lehetetlenné teszik.) 2. A magyarországi szellemi élet közömbössége, vagy az udvariasság szintjén megragadt szemlélete előbb-utóbb végzetes szakadáshoz vezet. Ugyebár több német nyelvű irodalom van? A prágai német irodalmat erőszakkal irtották ki, a romániait pedig - amelynek transzszilvánizmusát többek között Kós Károly méltatta Ceausescu telepítette ki. De az osztrák egyenrangúságot Elfride Jelinek Nobel-díja igazolta és egy közelmúltban végzett közvélemény-kutatás azt is kimutatta, hogy az. osztrákok már önálló nemzetnek tekintik önmagukat. Nem biztos, hogy ez a német tendenciajót tenne a magyar tudományosságnak, a magyar irodalomnak. 3. A magyarországi közeg pedig elveszíti azt a többletet, amelyet a magyar nyelvű és a szomszédokkal állandó érintkezésben élő nemzetiségi szellem hozhatna. Mert a szomszédok szellemiségét ezután sem, sőt az EU-ban fokozott mértékben nem lesz felesleges ismernünk. Egyáltalán nem biztos, hogy a politika a szellem erejére kíván támaszkodni ebben a roppant bonyolult konfliktusban. Talán többre becsülnek egy felejthető európai parlamenti felszólalást a valóságos teljesítményeknél, kivált azért, mert már nem is nagyon ismerik ezeket. A politikának tartózkodnia kellene, hogy a szellemet, a kultúrát eszköznek tekintse, nehogy önnön dominanciáját veszélyeztesse. Ma a szellemi élet - tisztelet a kivételnek - szolga-szerepre van kárhoztatva. Merthogy éppen arról feledkeztek el sokan, hogy a valóságban egészen másra volna szükség: a politika leglényegesebb humánus és nemzeti feladata a szellem, a kultúra szolgálata. Nyilván még sokszor kell elismételni, hogy tudatosíthassák azok, akikre vonatkozik, hogy a kultúra és nem a parlament, a szellem ereje és nem a politika furfang- ja csinál reális történelmet, jelent esélyt a jövőre nézve. Szóval maradjunk annál, hogy senkinek sem ártana, ha Sütő Andrást olvasna... Csehországban megyei és részleges szenátusi választásokat tartanak; fontos tesztnek tekintik a szavazást Az ODS az esélyese a hétvégi választásoknak KOKES JÁNOS Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) sikerét vetítik előre azok a felmérések, amelyeket a hét végi megyei képviselő-testületi és részleges szenátusi választások előtt hoztak nyilvánosságra Csehországban. A három nagy közvélemény-kutató intézet felmérése szerint az ellenzéki Polgári Demokratikus Pártra fog szavazni a megkérdezettek 30-35 százaléka, míg 23-28 százalék a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártot (ČSSD) támogatja. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának (KSČM) támogatottsága 15-16 százalék, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárté (KDU-ČSL) pedig 10-12 százalék. Csehország 14 megyéjéből 13- ban lesz pénteken és szombaton választás. Nem választanak a prágaiak, mert a megyei jogú cseh fővárosban a helyhatósági választás mindig egyben megyei választás is. A13 megyéből kilencben eddig az ODS „uralkodott”’, négyben különféle helyi koalíciók. A felmérések szerint ugyan várható, hogy az ODS megtartja pozícióit, de a szociáldemokraták megerősödhetnek. A Stanislav Gross miniszterelnök vezette kormánypárt támogatottsága ugyanis az augusztusi kormányváltás óta emelkedik. A megyei és részleges szenátusi választásokat Prágában fontos tesztnek tartják, amelyek megmutatják, valójában milyen a pártok támogatottsága. A szenátusi választáson a 81 tagú felsőház tagjainak egyharmadát (27 mandátum) választják meg. A szenátorok mandátuma hat évre szól, a testület egyharmada kétévente megújul. A felsőházban szintén a Polgári Demokratikus Párt a legerősebb, s várhatóan most is övé lesz a legtöbb mandátum. KOMMENTÁR Oroszok a spájzban KOCUR LÁSZLÓ Ukrajna nem választott elnököt a hétvégén. S hogy mi lett a közel ötvenmillió lakost számláló keleti szomszédunknál a voksolás végeredménye, azt sem tudtuk meg. A Központi Választási Bizottság elnöke, Szerhij Kivalov ugyanis 94,24 százalékos feldolgozottság mellett hirdetett eredményt - eszerint a jelenleg regnáló Leonyid Kucsma elnök koronahercege, Viktor Janukovics a szavazatok.40,12, az egykori, bizalmatlansági indítvánnyal leváltott kormányfő, az ellenzéket egyesítő Viktor Juscsenko pedig 39,15 százalékát szerezte meg. Kivalov közölte, a 100 százalékos feldolgozottság eredményeit csak néhány nap múlva ismertetik. Logisztikai szempontból talán még érthető is volna a bizottsági elnök bejelentése, Ukrajna tizenkétszer akkora ország, mint Szlovákia, és aki már megfordult Kárpátalján, az tudja, hogy a közutak legtöbbje borzalmas állapotban van. Időbe telik, míg a legkeletibb országrész választási körzeteiből is sikerül begyűjteni az adatokat. Ám ha felidézzük a meglehetősen eldurvult választási kampányt, az ellenzéki elnökjelölt, Viktor Juscsenko állítólagos megmérgezését, a (még) szabad sajtó elhallgattatására tett kísérleteket, az ellenzéki tüntetések körüli rendőri túlkapásokat, bizony kételyek ébredhetnek bennünk: vajon miért van szükség fránya 5,76 százalék kiértékeléséhez több napra... A nemzetközi és hazai megfigyelők több szabálytalanságról is beszámoltak, hiányosak voltak a névjegyzékek, s voltak, akik több választókörzetben is szerettek volna szavazni. Lám, a régi, jól bevált kékcé- dulás módszer... Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a világ egyik legelfoglaltabb politikus, a Vlagyimir Putyin a választási kampány során több napot töltött Kijevben, részt vett az ország fel- szabadulásának hatvanadik évfordulójára rendezett, a szovjet időket idéző díszszemlén is, és támogatásáról biztosította a fennálló rendet. S bár a választás eredményei egyértelműen megmutatták, az urnákhoz járulók legalább tekintélyes része nem a Moszkva-barát politikust látná szívesen az elnöki székben, Ukrajna az energia- és gazdaságpolitika terén erősen függ Oroszországtól. S nem kis részben az elnökön fog múlni, ezen tud-e és akar-e változtatni. Így a november 21-i második forduló arról is fog szólni, hogy keleti szomszédunkban mennyire tudja megvetni tappancsát az orosz medve. JEGYZET Emlékezet - kihagyás HIZSNYAI ZOLTÁN Aki teheti, mindenszentek és halottak napja környékén felkeresi szerettei sírját. Rendbe teszi a sírhalmokat, virágot helyez reájuk, és gyertyát gyújt. Sokan a helyi temetőben nyugvó ismert közéleti személyiségek sírkövei előtt is megállnak. És majdnem minden temetőkertben áll egy közös kereszt, amelynél a távolban nyugvó halottaik lelki üdvéért gyújtanak világot az élők. Magam is évek óta nem voltam a szülőfalumban gyertyagyújtás idején. Pozsonyban viszont a Szent András temető tőszomszédságában lakom. A távoli országrészekből a fővárosba települt számos sorstársammal együtt én is idejárok hát megemlékezni a magam halottai- ról. Itt is áll egy közös kereszt, négy lépcső vezet a talapzatáig. A lépcsőfokok zsúfolásig megrakva színes mécsesekkel. Pozsony egy ilyen város. A Szent András temetőbe már évtizedek óta csak kivételes ' esetekben temetnek. Legutóbb - végakarata szerint - Július Satinský földi maradványait helyezték el itt, közel élete meghatározó élményéhez, a Duna utcához. Rengeteg gyertya és kisebb-nagyobb mécses világol sírköve körül. Még kedves és ugyanakkor szívszorító- an szomorú gyermekrajzokat is láthatni ott. Majdnem ugyanolyan fényárban úszik a kalandos életű „pozsonyi Robinson” neogótikus stílusú, vitorlás hajó rajzával díszített síremléke is. Jetting Károly - akinek nem mindennapi életét Hét tenger vándora című ifjúsági regényében Hunyady József is megörökítette - Londonban egy Szenegálba induló hajóra ült, de útközben hajótörést szenvedett, s mórok fogságába esett. Azok kezéből pedig rablók közé került, akik eladták rabszolgának egy Szelim nevű töröknek. Sok-sok hányattatás után került haza Pozsonyba, s itt halt meg 1790-ben. A Szent András temetőben majdnem minden síron ég legalább egy gyertya. Sőt, olykor a felszámolt sírok helyén is vi- láglik még a mécs. Csak annak az erdélyi születésű papi személynek a sírját borítja a feledés és a tudatlanság kegyetlen sötétsége,-aki ennek a városnak a páratlanul gazdag történetét felülmúlhatatlan részlet- gazdagsággal, pontossággal és tudományos igénnyel írta meg - hét plusz egy vaskos kötetben, több, ezekhez kapcsolódó tanulmányban, mintegy háromezer oldal terjedelemben! Dr. Ortvay Tivadar - pápai kamarás, a pozsonyi jogakadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1900-tól Csanádi apát - „széles körű, eredeti kutatásokon alapuló történelmi és archeológiái munkásságot fejtett ki”. Ő a történeti földrajz magyar úttörője. És - a város múltjának túlszárnyalhatatlan ismerete révén - minden bizonnyal ő volt a legpozsonyibb pozsonyi. Nyughelyét gaz borítja, sírkövén csúzli ütötte sebek, körötte sötétség. Családommal évek óta elsétálunk hozzá, és meggyújtunk emlékezetére két apró mécsest. Talán egyszer követőkre találunk. Úgy látszik, itt már működik a reform (Szalay Zoltán karikatúrája)
