Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-13 / 263. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 13. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő szombat 19 Szent Dorottya-játék vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Párna bácsi sz., v. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: II. Józsefv. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Női, az albínó (izl.-ném.) sz., v. 17.15, 19 Walking Tall (am.) sz., v. 15.30,20.30 MLADOSŤ: Hanyatt-homlok (cseh) sz., v. 16.18.20 AUPARK - PALACE: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 14.40,15.50,16.50,18,19,20.10,21.10 Én és a hercegem (am.) sz., v. 14.50,17.20 A rém (am.) sz., v. 20.20 Apja lánya (am.) sz., v. 15.40,17.50, 20 Hanyatt-homlok (cseh) sz., v. 16, 18.20, 20.50 Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 14.30,15.30,16.30, 16.30, 17.30, 18.30 Terminál (am.) sz., v. 19.50 Cápamese (am.) sz., v. 15,17,17.40 Felejtés (am.) sz., v. 19.10, 21.20 Az ördögűző - A kezdet (am.) sz., v. 20.30 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 15.40,18.10,20.40 Mobil (am.) sz., v. 18.40,21 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz., v. 15.10, 17.10,19.20 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (am.) sz., v. 15.20 Walking Tall (am.) 19.40, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: Hanyatt-homlok (cseh) sz., v. 16.40, 18.50, 21 Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 14.50,16.45,18.35, 20.30 A rém (am.) sz., v. 14.30, 21.15 Apja lánya (am.) sz., v. 15.35,19.40 Mobil (am.) sz., v. 17.40, 21.40 Felejtés (am.) sz., v. 16.15, 20.50 Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 15.20,17.25,18.10,19.35,20.15,21.45 Cápamese (am.) sz., v. 13.25,15.15,17.10,19 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 14.25,16.45,19.05 RRRrrrr!!! (fr.) sz., v. 13,17.30 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz., v. 14.55,19.30 KASSA TATRA: Walking Tall (am.) sz., v. 16.30,18, 20 CAPITOL: Apja lánya (am.) sz., v. 16,18, 20 ÚSMEV: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 16,18,20 IMPULZ: Horrorra akadva 3 (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Terminál (am.) sz., v. 18 DUNASZERDAHELY - LUX: Arthur király (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: Anakonda 2. - A véres orchidea (am.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz., v. 17, 19.30 NAGYMEGYER-SLOVAN: Shrek 2. (am.) sz., v. 17 VÁGSELLYE - VMK: Post coitum (cseh) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Post coitum (cseh) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Dogville - A menedék (dán-svéd) sz., v. 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Cápamese (am.) sz., v. 16.30 A Bourne-csapda (am.) sz., v. 19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) sz., v. 15.30.17.45.20 Apja lánya (am.) sz., v. 16.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) sz., v. 15.45,18, 20.15 Cápamese (am.) sz., v. 14,16,18,20 Collateral - A halál záloga (am.) sz., v. 17.30,19.45 Felejtés (am.) sz., v. 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 Kidobós: Sok fhig disznót győz (am.) sz., v. 14.30,16.30,18.30, 20.30 A mandzsúriai jelölt (am.) sz., v. 14.30, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) sz., v. 14.15,18.15,20. Mobil (am.) sz., v. 14,16,18,20 A falusi színjátszók országos fesztiválja mára gyökeret vert a Kassa környéki kisvárosban Egy este a színházteremben A nyitrai NYEKK színjátszó csoport (A szerző felvétele) Csütörtök este a fő szervező azt találta mondani, hogy ha akarna, nyugodtan elmehetne aludni, ez a fesztivál már „magától” is lezajlana. Bizony, ha valaki ötödször csinál valamit, félálomban is tudja a dolgát, nem beszélve a résztvevőkről, akiknek többsége mára otthon érzi magát Szepsiben. JUHÁSZ KATALIN A falusi színjátszók Egressy Béniről elnevezett országos fesztiválján vagyunk Szepsiben, egy barátságos Kassa környéki kisvárosban, ahol mostanra teljesen gyökeret vert ez az országos rendezvény. Abból is látni ezt, hogy a messziről érkezők már nem morognak a távolság miatt, hanem örülnek a rég nem látott barátoknak, a csoport- vezetők lázasan tervezik a színpadképet, igyekeznek a meglévő szerény körülményekhez igazítani a darab díszletét, vagy épp fordítva, fenik a fogukat a „szép nagy színpadra”. Nos, a szepsi művelődési ház színpadán nagyon látszik, hogy az előző rendszerben épült, amikor olyanok ültek a tervezőasztalok mögött, akik talán életükben nem voltak színházban. Ez azonban az egyetlen negatívum, ami ebben a cikkben előfordul. A helyiek frappánsan oldották meg a helyzetet: a nagyobb szabású, zenés-táncos produkciókat a közeli Buzita kultúrházába telepítették, amely a falu méreteihez képest hatalmas (nyilván olyanok tervezték, akik azt hitték, Buzita egy húszezresjárási székhely). A háromnapos találkozó első hat órájáról következik most néhány benyomás. Bár annyi azért idekívánkozik, hogy midőn ezt írtam, Kiss Péntek József öüetgazda épp a Rendezők Klubjának első összejövetelét vezette. Tavaly óta ugyanis a csoportvezetők és rendezők a fesztivál üresjárataiban összejönnek, és szakemberek segítségével elemzik a látott darabokat, felkészülnek a zsűri támadásaira, megvitatnak miérteket és hogyanokat. Ez forradalmi ötletnek tekinthető, reméljük, meglesz a hozadéka is. De térjünk vissza a csütörtökhöz. Az ünnepi megnyitó beszédek közül kiemelkedett Mihályi Molnár Lászlónak, a Csemadok TV al- elnökének eszmefuttatása a színház egykori és mai feladatáról. „Szavakkal, párbeszédekkel, cselekvéssel és gesztusokkal együttérzést és azonosulást ébreszteni a kívülálló nézőben, hogy ő a maga képzelete, érzései és tapasztalatai révén résztvevőként élhesse meg az előadás válságát, az emberi értékek tragikus pusztulását, a főhős bukását, avagy az emberi gyarlóságok nevetségessé válását. Hogy aztán mindezt lelki megtisztulásként, élettapasztalatként tudja magában megőrizni. Hogy aztán a színház által teremtett és képzeletünk útján megnyitott másfajta valóságból visszatérve jobban, tisztábban, értelmesebben tudjon tájékozódni a hétköznapi valóság szövevényes sűrűjében.” E gondolatmenet folytatásának tekinthető a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad vendégjátéka. A csoport Jarábik Gabriella és Takács Andrea rendezésében Arany János Képmutogató című balladáját vitte színre, amellyel megérdemelten nyerték el a Jókai Napok nívódíját. Az előadás szép példája annak, hogy lehet valami egyszerre klasz- szikus és modern, emelkedett és hétköznapi, filozofikus és népies. Egyszerű, „egyezményes” színházi gesztusokkal, ünnepélyes visszafogottsággal, árnyjátékkal, puritán díszletek között kelt életre a történet, amely nekem személy szerint most még jobban tetszett, mint a Jókai Napokon. Ugyanígy voltam a másik vendégelőadással, a nyitrai egyetemisták NYEKK színjátszó csoportjának Mesterlövészével, amely nagydíjas lett Komáromban. Nyár óta az előadás nemcsak lazább, letisztultabb és pergőbb lett, hanem mintha új szövegrészekkel is bővült volna. Persze Vonnegut mester esetében nyilván nem az a kérdés, mit kell meghagyni, hanem az, hogy mit lehet kihúzni szívfájdalom nélkül. Rozbroy Viktor igazi „színházat” rendezett, a közönség pedig annak ellenére vette a lapot, hogy többen haboztak meginvitálni Szepsibe ezt az előadást, mondván, hogy „magas lesz ez ide”. Hát nem: a nézők felismerik a jót és elfogadják a szokatlant is, ha azt mértékkel adagolják nekik. A „miheztartás végett” tartom remek ötletnek ilyen típusú vendégelőadások meghívását a falusi színjátszók fesztiváljára. Ezért volt jó ötlet a kassai gimnazisták KGSzT csoportjának szerepeltetése is, és ezért várom türelmetlenül a Selmecbányái Yemelo esti fellépését, amely csoport már nemzetközileg is ismert. A csütörtöki versenyprodukciók elemzésétől most eltekintenék, nem véletlenül. Egyrészt nem szeretnék belekontárkodni a zsűri munkájába díjkiosztás előtt, másrészt ezek egy teljesen más világot, a népi hagyományok kissé stilizált, színpadiasított világát mutatták be. Nem véletlen, hogy Szepsiben néhány éve külön kategóriát képeznek ezek az előadások, hiszen nem lehet őket egy kalap alá venni a vígjátékokkal, kabarékkal, eszt- ráddal, illetve színdarabokkal. Említést érdemel még a fesztivál lapja, a Lakoma, amely tele van hasznos információkkal, és amelyet idén is lelkes emberek készítenek éjt nappallá téve. Senki ne lepődjön meg, ha ma mikrofont dugnak az orra alá, hogy mondaná el véleményét a találkozóról. Ezt már velem is megcsinálták... A kulturális együttműködést segítők kaphatják V4-es Visegrád-díj MTI-HÍR Sárospatak. Nemzetközi Viseg- rád-díjat alapítottak a visegrádi országok kulturális tárcáinak vezetői a sárospataki várban tartott kétnapos tanácskozásukon - jelentette be Hiller István az eseményt követő sajtótájékoztatón csütörtökön. „Közép-Európa kulturális együttműködésében sokat tett és jelentős eredményeket elért személyiségek részesülhetnek majd az elismerésben” - mondta a magyar kulturális miniszter a sorrendben tizenkettedik ilyen találkozó után. „Biztos vagyok abban, hogy a térség jelentős és nagy presztízsű díja lesz a Nemzetközi Visegrád-díj” - tette hozzá. A kétnapos tanácskozáson Szlovákiát Rudolf Chmel miniszter, Csehországot Petra Smoliková miniszterhelyettes, Lengyelországot Maciej Klimczak miniszterhelyettes képviselte. A sajtótájékoztatón Hiller István azt mondta, hogy a visegrádi együttműködés legerősebb pillérje a kultúra, a kulturális együttműködés. A miniszter szólt arról, hogy Magyarországon a 2004-es esztendő Balassi Bálint emlékéve. „Szeretném megköszönni Szlovákiának, Csehországnak és Lengyelországnak, hogy Balassi életéről, munkásságáról megemlékeztek, közös kiadványok jelentek meg, a szlovákiai Zólyomban emléknapot tartottak Balassi tiszteletére, Krakkóban kiállítás nyílt. Ez is mutatja, hogy múltunk közös” - tette hozzá. Rudolf Chmel, Szlovákia minisztere külön kiemelte, hogy a jövőben a kultúra lesz jószerivel az egyetlen terület, amely megőrzi autonómiáját. A találkozó résztvevői megbeszélésük végén kommünikét írtak alá, abban egyebek mellett szorgalmazzák a Visegrádi Könyvtár című szlovák projekt és a Zene a Visegrádi országokban című lengyel projekt véglegesítését. Jóváhagyták a csoport országaiban élő fiatal iparművészek közös kiállítása című magyar projektet, és megegyeztek a közgyűjtemények műtárgyai és dokumentumai digitalizálásának kérdéseiről is. Hiller István közölte, a V4-ek kulturális miniszterei legközelebb 2005 tavaszán, Szlovákiában találkoznak. Stano Masár fiatal szlovák képzőművész kiállítása november 28-áig látható a somorjai At Home Galleryben A zárkózottság ideje MISLAY EDIT Pozor, umenie! (Vigyázat, művészet!) - a somorjai zsinagógába belépve ezt a feliratot olvashatja a látogató egy olyan típusú tábláról, mint amilyenek többnyire munka- védelmi tudnivalókat közvetítenek. A zsinagóga belső ajtajának helyén egy kifejezetten hétköznapi tárgyba, a tömegközlekedést idéző autóbuszajtóba ütközünk. Amely felidézi bennünk mindennapos „programunkat”: a reggeli rohanást a munkahelyre, a megállókon való időrabló várakozást, a tömegnyomort, a mindennapi hajtást mindennapi céljaink után. A közlekedés gyorsított, madártávlatból készített filmfelvételei juthatnak eszünkbe: a több sávban „ömlő” járművek, az átjárókon hangyaseregként masírozó gyalogosok. Szinte gépiesnek, cél nélkülinek tűnik. Tényleg: hová is rohanunk? Hétköznapok és művészet határ- mezsgyéjén állunk a zsinagóga előterében a buszajtó előtt, amely meghatározott intervallumokban nyílik ki. S ha belépünk, már nem mi döntjük el, mikor léphetünk ki. Az ajtó nem akkor nyílik, amikor mi szeretnénk. Be vagyunk zárva. Kiszabatott számunkra A zárkózottság ideje, merthogy ez a címe Stano Masár kiállításának. A zsinagóga belső terében messzire kerülünk a sztereotip élethelyzetektől. A csendet,. nyugalmat, régi korok levegőjét lehelő falak közt mintha kilépnénk az időből. Stano Masár tovább erősíti ezt azzal, hogy ebben az idődenségben a művészetet is „eltörpíti”: korábbi installációinak objektjeit (lépcsők, ajtók) ugyanis kicsinyített másolatban helyezte el a térben. A külvilág persze be-betör - a buszülések elrendezését idéző székekkel, a mosóporral, a közlekedési zajokat idéző, fel-feldübörgő hanginstallációval (ez egyébként Kiss Csabának, az At Home Gallery vezetőjének a munkája), s egyfajta feszültséget teremt a rohanó hétköznapok és az időtlenség érzete között. De mindenképpen a méltóságteljes, zárt tér az uralkodó, amely lehetőséget teremt a meditációra, hogy túllépve a hétköznapokon magunkba zárkózzunk, és elgondolkodhassunk afelett: merre is tart az életünk... (Somogyi Tibor felvétele)
