Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-13 / 263. szám, szombat
6 Külföld ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 13. RÖVIDEN Félkatonai kiképzőtábor Brüsszel. Kurd szeparatis- ták kiképzőtáborára bukkant a rendőrség tegnap Hollandia déli részén, az akció során 29 embert őrizetbe vettek. A betiltott PKK-ból alakult Kur- disztáni Népi Kongresszus - kempingnek álcázott - táboráról van szó, ahol katonai jellegű kiképzést is végeztek. Hollandiában az elmúlt tíz napban roppant feszültté vált a légkör: Theo van Gogh filmrendező november 2-i meggyilkolása után muzulmánellenes akciókat hajtottak végre több városban, illetve erősödött a radikális iszlám csoportok tevékenysége is. A vallásifaji hátterű erőszakhullámban néhány holland politikus is halálos fenyegetést kapott. Mecsetek, templomok és egyházi iskolák elleni kölcsönös bosszútámadások sorozata zajlott le az országban. (MTI) Előzékeny indiai lépés Iszlámábád. Helyes irányba tett lépésnek minősítette tegnap Pakisztán azt, hogy az indiai miniszterelnök csapatcsökkentést rendelt el a vitatott hovatartozású Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló részében. A pakisztáni külügyi szóvivő arra nem volt hajlandó válaszolni, hogy Pakisztán viszonozza-e a gesztust. (MTI) Európának van pótolnivalója Washington. A terrorizmussal kapcsolatos európai gondolkodásmód még elmarad az amerikai mögött, amelyet a 2001. szeptember 11-i terrortámadások alakítottak át - mondta tegnapra virradóra Jaap de Hoop Scheffer NATO- főtitkár. Példáként említette: az EU-ban vagy az egyes tagországokban még mindig „bonyolult viták folynak arról, hogy a terrorizmus elleni harcban meddig mehet el a kormány az állampolgárokkal való kapcsolatában, azaz müyen mértékben korlátozhatja jogaikat. Azt hiszem, ebben Európának kell felzárkóznia, nem Amerikának”. Scheffer szerint a terrorizmus kérdését az eddigieknél komolyabban kell megvitatni Európában. A hozzáállásbeli változás közelebb hozhatja Európát és Amerikát, s ehhez a NATO-nak is hozzá kell tennie a magáét. A volt holland külügyminiszter elmondta, már csaknem egy éve a szövetség főtitkára, de még mindig magyaráznia kell a NATO megváltozott szerepét. A saját lánya is megkérdezte tőle, hogy mit keresnek a szövetség csapatai Afganisztánban. (MTI) Scheffer: „Ha nem vagyunk ott a Hindukusnál, a terrorizmus az ajtónk küszöbénél köt ki” (Képarchívum) Végső búcsú Jasszer Arafattól - a jelszavakat skandáló tömeg vérét és lelkét ajánlotta Abu Ammarnak Hatalmas zűrzavar a temetésen Kairóban még minden ünnepélyesen zajlott. Az ágyútalpra helyezett koporsót hat fekete lóból álló fogat húzta. (ČTK/AP-felvétel) Kairó/Rámalláh. Eltemették tegnap a ciszjordániai Rámalláhban Jasszer Arafat palesztin elnököt a bánat, a gyász kitörésének kaotikus jelenetei és szinte folyamatos lövöldözés közepette. A hatalmas zűrzavar miatt a gyászszertartást is rövidebbre fogták. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Arafat sírhelye a Mukata épületegyüttes, ahol elnöki hivatalában utolsó éveit töltötte, az izraeli hadsereg katonái által körülzártan, gyakorlatilag házi őrizetben, politikai cselekvőképességében erősen korlátozva. Noha a muzulmán hagyomány a koporsó nélküli temetkezést részesíti előnyben, mégis kőkoporsóba helyezték most a holttestet, hogy könnyebben kiemelhető legyen később egy jeru- zsálemi újratemetéshez. A palesztinok távoli terve szerint a kelet-jeru- zsálemi aTAksza mecset lesz Arafat végső nyughelye, ha a körülmények majd valaha lehetővé teszik ezt. Az izraeli kormány a leghatározottabban elutasította, hogy Arafat sírja Kelet-Jeruzsálemben legyen. Palesztin biztonsági erők levegőbe leadott riasztólövésekkel próbálták visszaszorítani az Arafat nevét skandáló hatalmas tömeget, amely megpróbált közel férkőzni az elhunyt politikus, államférfi koporsójához. A tumultus miatt a biztonsági őrök csak nagy küzdelem árán tudták kiemelni a koporsót abból a helikopterből, amely Egyiptomból átszállította Arafat holttestét Rámalláhba. Mintegy huszonöt percig tartott, amíg annyira hátra tudták szorítani a tömeget, hogy kinyithassák a légi jármű ajtaját. A koporsót gépkocsira rakták, a jármű csak araszolva küzdötte végig magát a vonakodva szétnyíló tömegben. A jelszavakat skandáló tömeg vérét és lelkét ajánlotta Abu Ammar (ez volt Arafat mozgalmi neve) eszméinek megvalósításáért. Ekkor is többen megsérültek, ugyanis a biztonsági emberek folyamatosan vadul lövöldöztek a levegőbe, hogy utat nyissanak a gyászmenetnek, s a gyászolók tengeréből is hallatszott fegyverropogás. Néhány embert valósággal letiport a tömeg, többeket sérülésekkel kórházba szállítottak. Eredetileg úgy tervezték, hogy a temetés előtt felravatalozzák Rámalláhban is az elhunyt palesztin elnök holttestét, de a gyászoló tömegben izzó szenvedélyek hőfoka miatt eltekintettek ettől, mert nem akartak kockáztatni semmiféle olyan érzelemkitörést, amely szélsőségbe torkollhatott volna. Ezért egyenesen a fa árnyékában elhelyezett, fehér márványból készült sírhelyhez vitték a tetemet, ahol egy muzulmán pap szórt földet a koporsóra. Arafat testőrei ösz- szefogózva és zokogva hajoltak a sír fölé. A bánattól kába gyászolók tömege folyvást nyomult előre, próbálva közel jutni a sírhoz, közben még az elhunyt emlékére - iszlám hagyomány szerint - ültetett olajfacsemetéket is letaposva. A temetés kívülálló, külföldi szemtanúi szerint olyan nagy volt a káosz, a helyzet ellenőrzése annyira kicsúszott a palesztin biztonsági erők kezéből, hogy az érzelmek ilyen féktelen kitörése és parttalan áradása nem sok jót ígér a következő napokra, kevéssé remélhető a nyugalom visszatérése a palesztin területekre. A rámalláhi kaotikus jelenetek éles ellentétben álltak az azt megelőző kairói gyászszertartás kissé talán túlzott szervezettségével. A túlbuzgó egyiptomi őrök még magas rangú külföldi személyiségeket is kizártak tévedésből a gyászünnepségről. Például Joschka Fi- schert és az általa vezetett német küldöttség tagjait sem engedték be a gyászszertartásra, és a német külügyminiszter egyórás várakozás után távozott Kairóból. Fischer gépe a sűrű légiforgalom miatt késve landolt Kairóban. Őt és kíséretét busszal szállították a repülőtér közelében kezdődő gyászmenet kiinduló pontjához, ám ott a biztonságiak bezárták a repülőtér kapuit, és a németeknek ezt kiáltották: „Már vége van”. Úgy lökdösték a küldöttség tagjait, mint valamiféle alkalmatlankodó tüntetőket. A kairói gyászszertartás reggel kezdődött az al-Galá tiszti klubban. Arafatnak a palesztin zászlóval letakart fakoporsóját a kairói Heliopolisz negyedben lévő bázis mecsetjébe vitték. A jelenlévők, köztük a katonai tiszteletadásra érkezett állam- és kormányfők, valamint külügyminiszterek imádkoztak a palesztin vezető lelki üdvéért. A szertartást az egyiptomi televízió egyenes adásban közvetítette. Az ágyútalpra helyezett koporsót hat fekete lóból álló fogat húzta. A nyilvános gyászszertartást a kairói al-Azhar nagymecsetben tartották. A ceremónián számos ország állam és kormányfője vett részt. Miniszterelnöki szinten képviseltette magát az európai államok közül Svédország is Göran Persson személyében. Az EU- tagállamokból többnyire külügyminiszterek érkeztek Kairóba. Az iszlám előírásainak megfelelően a szertartáson nem vett részt Szúha Arafat, az elhunyt palesztin elnök özvegye. Megszületett Jasszer és Arafat Gáza. Jasszer és Arafat született Gázában - mármint egy fiú ikerpár, akiket szüleik a palesztin vezető emlékére neveztek el. „Nagyon büszke vagyok arra, hogy Jasszer Arafat neve mindennapos lesz a házunkban” - mondta a 32 éves kismama. A házaspárnak amúgy már van egy hétéves lánya és egy ötéves fia. (MTI) A német külügyminisztert sem engedték be a gyászszertartásra. „Ma szabad az út, hogy megszabaduljunk a múlt hibáitól és kidolgozzunk egy végső békemegállapodást’ Simon Peresz újrakezdésre szólított fel MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Tel-Aviv/London. Kapcsolataik újrakezdésére szólította fel az izraelieket és a palesztinokat a palesztin elnök halála után az izraeli ellenzék vezetője, Simon Peresz volt miniszterelnök. „Ma szabad az út, hogy megszabaduljunk a múlt hibáitól és kidolgozzunk egy végső békemegállapodást” hangsúlyozta az Izraeli Munkapárt elnöke a Jediót Ahronót tegnapi számában megjelent írásában. Arafat halála után a terror útja lezárult, most egy új korszak köszöntött be - tette hozzá. Peresz külügyminiszterként a később meggyilkolt Jichák Rabin miniszterelnökkel és Arafattal együtt kapott Nobel-békedíjat. A politikus a zsidó telepek felszámolását és a teljes kivonulást követelte az összes olyan palesztin területről, amely „egy végleges rendezés keretében nem fog izraeli fennhatóság alá tartozni”. A palesztinoknak le kell térniük a terror útjáról, és területeiken gondoskodniuk kell a nyugalomról, a rendről. Mahmúd Abbászt (Abu Mazent), a PFSZ új elnökét és Ahmed Koréi (Abu Ala) kormányfőt bátor és méltó vezetőknek, palesztin hazafiaknak jellemezte. Mindketten a békét akatják és ellenzik a terrort - írta. „A történelem ma a lehetőség megragadására szólít bennünket” - hangsúlyozta. Peresz a tegnapi The Timesba is írt megemlékezést: „Jasszer Arafat fáradhatatlan erőfeszítéssel négy évtizeden keresztül a világpolitika előterében tartotta a palesztin ügyet, ennek eszköze azonban túl sok esetben a kard volt.” Peresz szerint a néhai palesztin elnök élvezte népe szeretetét és tiszteletét, visszafogott életet élt, és keveset akart saját magának. „Arafat ugyanakkor keserves harcot folytatott Izrael és az izraeliek ellen, számos aljas cselekedetet követett el, családokat és életeket tönkretéve. Minden kötelezettségvállalása ellenére soha nem hagyott fel teljesen azzal, hogy a terror eszközével tartsa életben a palesztin ügyet.” Mégis, Arafatnak volt bátorsága ahhoz, hogy szakítson a múlttal, és vezetői pozícióját felhasználva megnyitotta az utat a területmegosztáson alapuló történelmi rendezés előtt. Elfogadta a megváltozott realitásokat, mindazonáltal nem ment el elég messzire: amikor népe szeretete és népe életminőségének javítása között kellett választani, ő sajnálatos módon az előbbit választotta. Arafat nem volt hajlandó kemény döntésekkel kockára tenni népszerűségét. A volt izraeli kormányfő felfedte, hogy a palesztin vezető az oslói rendezési egyezmény aláírása után keserűen jegyezte meg neki: az izraeliek az egyezséggel népszerű figurából ellentmondásos személyiséggé változtatták őt a palesztinok és az egész arab világ szemében. „Arafat tehetséges ember volt, de sokkal többet tehetett volna a palesztin ügyért, ha ténylegesen hátat fordít a terrorizmusnak a tárgyalásos megoldás kedvéért” - írta Simon Peresz. A palesztinoknak most „fel kell ismerniük, hogy Izrael nem fog eltűnni, mert a zsidó népet mély gyökerek kötik történelmi földjéhez. A zsidó nép azonban erkölcsi alapokon álló nép, amelynek hagyományai és értékei azt diktálják, hogy megtanuljon békében együtt élni másokkal.” A háború folytatódik Fallúdzsa amerikai kézen Fallúdzsa/New York/Moszul. Az amerikai hadsereg tegnap délelőttre ellenőrzése alá vonta a szunnita lázadók fő erősségének tartott Fallúdzsa legnagyobb részét, a fegyveres felkelőket a város déli részében körülzárták. „A lázadók nem menekülhetnek észak felé, mert ott vannak a mi erőink. Nem térhetnek ki nyugat felé, mert ott az Eufrátesz, és kelet felé sem mehetnek, mert ott hatalmas erőket vontunk össze. Ha pedig dél felé indulnának el, akkor a mi csapatainkkal találják magukat szembe. Vagyis kutyaszorítóba kerültek” - jelentette ki Roy Meek amerikai őrmester. Fallúdzsa hétfőn kezdődött ostromában eddig 22 amerikai és 5 iraki katona vesztette életét, 178 amerikai katona pedig megsebesült. Az al-Dzsazíra hírtelevízió úgy tudja, hogy a fallúdzsai offenzíva kezdete óta 227 amerikai katonát szállítottak a németországi Landstuhl amerikai kórházába. Az amerikai haderő eddigi veszteségét az arab tv-adó 600-ra teszi. A polgári lakosságot ért veszteségről nincs adat. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter arról beszélt, hogy Fallúdzsában „felkelők százai” estek el az amerikai és iraki katonák támadása során. Hosjar Zebari iraki külügyminiszter kijelentette: „a kormány és a szövetségesei minden bizonnyal nem haboznak helyreállítani az állam tekintélyét Irak valamennyi régiójában”. Hozzátette: a fallúdzsai hadművelet eredménye nagyban befolyásolja majd az iraki biztonsági és politikai helyzetet. Légitámadást indítottak az amerikai erők tegnap Irak harmadik legnagyobb városa, Moszul ellen is. A légicsapások célpontjai azok a lázadók, akik a héten rendőrőrsöket rohantak meg és heves utcai harcokat vívtak a biztonsági erőkkel. Egy Irakban elfogott amerikai túszról készült videofelvételt mutatott be az al-Dzsazíra. A katari hírtelevízió közlése szerint a férfi libanoni származású amerikai üzletember. Az emberrablók azt követelik, hogy az amerikaiakkal együttműködő vállalatok szüntessék be iraki tevékenységüket. (MTI) Török-görög viszony Többé már nem ellenség Isztambul. A török hadsereg befejezettnek nyilvánította a hosszú évek óta fennálló ellenségeskedést az ugyancsak NATO-tag szomszédos állammal, Görögországgal. „Törökország már nem feltételezi, hogy más országok fenyegetést jelentenek számára” - idézték török lapok Hilmi Özkök vezérkari főnök kijelentését, amely egy délkelet- európai országok részvételével tartott, számítógépeken szimulált isztambuli hadgyakorlaton hangzott el, ahol a görög kormány és hadsereg is képviseltette magát. „Ez idő szerint a terrorizmus jelenti a legnagyobb veszélyt valamennyi ország számára” - szögezte le a vezérkari főnök. Özkök kijelentésével most békeüzenetet küldött Athénba - vélte a CNN-Türk hírtévé. Ami azért is figyelemre méltó, mert Ankara és Athén az utóbbi néhány napban kölcsönösen azzal vádolta meg egymást, hogy katonai gépeik megsértették a másik ország légterét. A két NATO-tagállam 1996- ban már a háború szélére sodródott. (MTI)
