Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-12 / 262. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 12. Gondolat 13 a hollandok örömmel fogadtak be. Emlékszem, egy 56-os emlékünnepségen az egyik holland miniszter kijelentette: nagyon hálásak, örülnek a sok magyarnak, mert rengeteg jó dolgot adtak az országnak. Nagyon sokan lettek egyetemi tanárok, orvosok, mérnökök, értelmiségiek. Akkora volt a tolerancia, amilyen sem Németországban, sem Franciaországban nem volt. Amikor engem Amszterdamban kineveztek a francia irodalom tanszékvezető tanárának, a román nyelvek intézetéhez tartoztunk. A beosztottak hollandok voltak, a francia nyelvi tanszéket egy svájci vezette, az irodalmit én, a spanyol tanszéket egy francia, az olaszt pedig egy olasz. Tehát a négy legfőbb ember külföldi volt, és ez őket egyáltalán nem zavarta. Másutt ezt nemigen lehetett tapasztalni. Önökre, 45-ös, illetve 56-os menekültekre mint politikaiakra tekintettek? Voltak privilégiumaik? Igen, egypár apróság, pl. nem kellett tandíjat fizetnünk. Elhelyeztek bennünket olcsóbb diákszállókban, kaptunk egy kis ösztöndíjat. De a hollandok sem kaptak sokkal többet. Az 50-es, 60-as években ez normális volt. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban egy jó sztorit: amikor befejeztem hollandiai tanulmányaimat, elmentem Párizsba, hogy dolgozni kezdjek a doktori disszertációmon. Egy diákszállóba raktak be mindenkit, aki politikai menekült volt. A kb. 50 diákból 40-en a kommunizmus elől menekültek, 10-en pedig a jobboldali diktatúrákból. A legjobb barátom egy spanyol republikánus menekült volt, aki hevesen dicsérte a kommunizmust, és szidott mindent, ami jobboldali. Mégis nagyon ösz- szebarátkoztunk, mert ő volt az egyetlen, aki a kortárs francia irodalom iránt érdeklődött, a többiek inkább orvosok, kémikusok voltak. A franciákat meg egyáltalán nem érdekelte, hogy ki honnét jött. Gondolt-e arra, hogy ha otthon marad, ugyanúgy távol tudja-e tartani magát a politikától, ahogy ez külföldön sikerült? Igen, és a Magyarországtól való távolság egy bizonyos erkölcsi magatartást is megkövetel. Mivel én nem voltam Magyarországon a sztálinista időkben, és a kádári rendszerben is csak látogatóban - ekkor már elég gyakran hazajártam -, nem tudom, én hogyan viselkedtem volna. Azt el sem tudom képzelni, hogy sztálinistává váltam volna. De az ember ne mondjon ítéletet másokról, ha ő maga nem volt hasonló helyzetben. Én nagyon tisztelem és becsülöm azokat, akik abban az időben ellenálltak, mert sok nehézségen mentek át. Rossz lenne a lelkiismeretem, ha most én, aki akkor távol voltam, azt magyaráznám, hogy mit hogyan kellett volna csinálni. Erre vigyáznia kell annak, aki egész idő alatt Nyugaton élt. Ön az irodalomnak elég nagy szeletével foglalkozik: a 17. századival, de a modernnel is, francia, német írók műveit hasonlítja össze. Hogyan lehet ekkora területet átfogni? Mi kellett érdeklődése kielégítéséhez: nyelvtudás, politikai és egyetemi szabadság? Mindez, igen. De meg kell mondanom, az általam megismert irodalomtörténészek általában unalmas emberek voltak, akik nem túl érdekes dolgokról beszéltek a szakmai találkozókon. Mert például tanulmányoztak egy 1610-1630 között született epigrammát, de ami előtte vagy utána volt, nem érdekelte őket. Velem más a helyzet. Apám filozófus volt, Kantról írta a disszertációját, és valahogy az én génjeimbe is átkerült az elméleti érdeklődés. Én megtartottam a kötelező előadásokat: Voltaire, Rousseau, Montesquieu, de néha nagyon szenvedtem, mert bizonyos írókat nem szerettem. Ám megtanultam őket, hogy a diákjaim ezt ne vegyék észre, és olyan jól sikerültek az előadások, hogy ezekért lelkesedtek leginkább a diákok. Igaz, nagyon felkészültem, nehogy rosszat mondjak róluk. A lényeg: nálam az elméleti érdeklődés volt az erősebb. Nem azzal foglalkoztam, hogy kik voltak pl. a legjelentősebb költők a 17. század első felében, bár ekkor még elég sok jó költő volt, a második felében lett kevesebb, hanem azzal, hogy milyen fajta verseket írtak. Tehát hogy sokkal több a kép, a metafora 1620 körül, mint 1680 táján, s ez vajon mire vezethető vissza. Milyen filozófia, világkép, kozmológia alapján látják a költők isten mindenhatóságát a csillagokban, hatvan évvel később meg azt mondják, ez micsoda hülyeség. Sokkal józanab- bul, egyszerűbben gondolkodnak. Megnézem a korabeli verseket, teológiai vitákat, és kialakul egy általános kép, szellem- történet, amely nem csak irodalomtörténet. Sokat foglalkozom retorikával is: majdnem mindegy, hogy Gyöngyösi István retorikája vagy Racine-é, a lényeg, hogy hatni akar, s ezt milyen eszközökkel teszi. Ön miért kezdett el verset írni? Mikor jött a késztetés, hogy ne csak hallgatóinak próbálja átadni gondolatait, hanem egy nagyobb közönségnek is? A diákoknak mindig franciául vagy hollandul, egyszer-kétszer németül vagy angolul adtam elő, de verset mindig magyarul írtam. A magyar nyelvnek olyan csodálatos lehetőségei vannak - a prefixek és a szufixek, pl. a megverni, elverni, leverni, szétverni, verekedni, veregetni -, amit más nyelven sohasem fogok tudni megtanulni. így tanultam meg 14 éves koromra, ekkor már az ember elég nagy ahhoz, hogy jól beszélje az anyanyelvét. Ekkor írtam meg első versemet is May Károly indián regényének hatására, a Tecumseh indián indulót. Később persze jóval absztraktabb lettem, de megmaradtam a magyar versírás mellett. Minden mást írok több nyelven is. Két naplóját, két verses- és egy tanulmánykötetét a Kal- ligram adta ki. Mikor, hogyan találkoztak? Ez Grendel Lajosnak köszönhető. Ő volt a Mikes Napokon, és elhozott valamit írásaim közül megmutatni Szigeti Lászlónak. Már öt kötetem jelent meg itt, és tényleg nagyszerű a kapcsolatunk. Nagyon örülök, hogy itt lehettem a Kalligram városában. Költői munkássága, az élő magyar nyelvvel való kapcsolata az oka annak, hogy hatvan évi távoliét után is választékosán beszél? Mi kell ahhoz, hogy az ember ne felejtse el az anyanyelvét? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Talán a nyelv szeretete... Engem mindig is izgattak a szavak. Hosz- szabb autózás közben figyelem például az autópályák kijáratainál feltüntetett falu- és városneveket. Láttam egyszer egy francia helységnevet: Szentlélekhidja. Ezen sokat morfondíroztam, vajon mire vezethető vissza ez a név. De itt Pozsonyban is, magyar barátaimmal sétálva a szlovák feliratokat böngésztem, és fordíttattam velük, kerestem a hasonlatosságot más nyelvekkel. A szavak mindig nagyon izgattak, de az is lehet, hogy csak könnyen tanulok nyelveket. Mindig arra törekedtem, hogy azt higgyék rólam, az illető országba tartozom. Az egyik legnagyobb elismerés az volt számomra, amikor egyszer a Ferihegyről a városba tartva a taxisofőr megkérdezte tőlem: az úr az ünnepeket külföldön töltötte? Az Önök gyermekeinek, a már Hollandiában született nemzedéknek van magyarság- tudata? Milyen a kapcsolatuk Magyarországgal? Megvan bennük a magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés? A Mikes Kelemen Körben látom, hogy van, ahol igen, van, ahol nem. Általában mindenki érzi, hogy valami köze van a magyarsághoz. Az 56-os menekültek többsége férfi volt. Megnősültek, s ha holland nőt vettek el, nehezebb volt a gyermekeket megtanítani magyarul, hiszen többet voltak az anyjukkal. Nekem az első feleségem holland volt, a gyerekeim ebből a házasságból nem tudnak magyarul, de lelkesednek Magyarországért. A lányom lejött velem ’99-ben Kibédre, akkor volt a község megalakulásának 500. évfordulója. Megnéztük az ősi fészket, és a lányomat nagyon megszerették a helyiek, tolmácsoltak neki. A második feleségem magyar volt, van egy fiunk, aki teljesen holland-magyar. Hollandiai munkaadója kiküldte Magyarországra egy ottani bankjuk kiépítéséhez, kétnyelvű emberre volt szükségük. Ott is ragadt, megnősült, magyar életet él. És azt mondja, azóta érzi igazán hol- landságát, amióta Magyarországon él. Most tanulja, hogy ki volt Petőfi és mi volt a mohácsi vész. Ön szerint mit hoz Közép-Eu- rópának a határok megszűnése, az EU-s tagság? Vajon jobban megismerjük egymás nyelvét, kultúráját, de megmaradunk magyarnak, szlováknak, hollandnak, vagy Európa egy nagy olvasztótégellyé válik, s néhány nemzedék múlva mindannyian kozmopolitákká leszünk? Ez egy állandó és élő probléma. A kozmopolitizmus első jele, hogy ha az EU-n belül találkozik, mondjuk, egy szlovák és egy portugál, akkor angolul kezdenek el társalogni. Szerintem komoly feladat vár a nemzeti oktatásügyre: kötelezővé kellene tenni az általános és a középiskolások számára két idegen nyelv megtanulását. Az angolon kívül, mert azt úgyis tanulják, mondjuk a lengyelt, spanyolt vagy bármilyen más nyelvet. Akkor elképzelhető a kulturális diverzitás. Én nem félek attól, hogy Európa összekeveredik, mert ez nem olyan, mint az Egyesült Államok, ahová az emberek azért mentek, hogy hátat fordítsaA magyarok Hollandiában soha nem voltak ismeretlenek. A vasfüggönynek két oldala volt, mi sem jöhettünk ide. nak európai múltjuknak. Amerikaiakká akartak válni, mégis van ott is magyar, lengyel, olasz egyesület, utca stb. Európának akkora a történelmi hagyománya, hogy lehetetlennek tartom ennek eltűnését. Elképzelhetetlen, hogy a franciák száz év múlva ne emlékezzenek Moliére-re vagy hogy angol fordításban olvassák, és ne eredetiben. A kis nemzetek, mint a magyar vagy a holland, nincsenek veszélyeztetve az angol nyelv térhódítása miatt? Az angollal az a fő probléma, hogy mindenki rosszul beszéli. Ezért a britek előnyben lesznek, mert az árnyalatokat csak ők tudják majd pontosan kifejezni. De nem féltem a kis nyelveket, optimista vagyok. És hogyan látja a Mikes Kelemen Kör jövőjét? Vannak régi tagok, akik szerint a Mikes természetes halállal fog kimúlni, mert egyre öregebbek leszünk, egyre kevesebben jönnek. Látni viszont, hogy elég sok fiatal is jön, bár kevesebb, mint ameny- nyit szeretnénk. A rövid ideig Hollandiában tanulóknak nincs ilyen igényük, megvan az otthoni kulturális hátterük. A fiatalok igénye az, hogy a magyarság a nemzetközi szürkeállomány keretében próbáljon meg elérni valamit. Ezt szolgálja az internetes kapcsolat, a Mikes International, hogy kapcsolatunk legyen a világ bármelyik csücskében élő magyarokkal. Olyan kérdésekre próbáljuk felhívni a figyelmet, amilyenekkel korábban nem foglalkoztunk. Az idei Mikes Napokon például az ázsiai népeknek várható térhódítását elemeztük. Lesz-e magyar befogadó közege az újfajta Mikesnek Hollandiában? Ez még nem világos. ’89 óta a régi Mikesre már nincs szükség. Emlékszem, csodálatosak voltak a londoni Cs. Szabó László Babitsról tartott előadásai, mindenki csüngött az ajkán. Hosszú, nagy körmondatokban beszélt, de a végén ott volt a pont. Mindannyian lelkesedtünk, erre akkor szükség volt. De ennek régen vége van. ’89 óta minden Mikes-tag hazamehet, elküldetheti rokonaival a legújabb könyveket. Az internetről is letölthető bármi, nincs szükség a régimódi gondolkodásra, mint mikor el voltunk zárva egymástól. Mert ne feledjük, a vasfüggönynek két oldala volt, mi sem jöhettünk ide. A régi Mikes azonban már a múlté. És amit a mostani vezetés próbál, annak van értelme. Az ING DSS biztosítja a családi tűzhely melegét Az ING Nyugdíjpénztár (ING DSS, a.s.) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (Úrad pre finančný trh) engedélye értelmében kezeli a jövőben a szlovák lakosság nyugdíjmegtakarításait. A cégalapító anyavállalat a világ több mint 30 országában szerzett pénzügyi alapkezeléssel kapcsolatos tapasztalattal rendelkezik. 2004. november elsejétől Szlovákia is felkerült az ING Group által kezelt nyugdíjalapok térképére. A nyugdíjra takarékoskodni kívánó ügyfelekben megfogalmazódó kérdésekre Vladimír Hirjak, az ING DSS igazgatótanácsának tagja válaszol. Miért bízzam megtakarításomat épp az ING-re? Az ING DSS alapfilozófiája, hogy a szolgáltatások minőségét az egész család értékelni tudja. Bármely család valamennyi tagját, aki az ING DSS kapcsolatos közreműködést és partneri viszonyt választja, végigkísérjük életútján. Az ING DSS nem rövid ideig tartó ismeretség, hanem bizalmon alapuló hosszú távú kapcsolat az ügyfél és alapkezelő alkotta partnerpáros között. Olyan pénzügyi intézmény szeretnénk lenni, mely bebiztosítja a családi fészek melegét. Az ING pénzügyi csoport nem a rövid lejáratú megoldások társasága, hanem egy olyan cég, mely az ügyfelekkel való kiváló kapcsolatok kiépítésére törekszik. Főleg azok az ügyfelek választanak bennünket, akik minőségi, hozzáférhető és pénzügyileg kivitelezhető szolgáltatásokra vágynak életük folyamán. Nemcsak olyan ügyfelek iránt érdeklődünk, akik épp most kezdik meg szakmai pályájukat, hanem azok iránt is, akik a középkorúak, ill. idősebbek korcsoportját képviselik Mindenki kiválaszthatja azt a szolgáltatást, mely egyéni szükségleteinek megfelel, és a magánnyugdíj megtakarítások kezelését szabályozó törvénnyel, illetve a rendeletekkel összhangban van. Mit ígér az ING Nyugdíjpénztár? Az ING DSS kizárólag reális és teljesíthető ígéreteket tesz. AZ ING pénzügyi csoport tevékenységének alapja a nyugdíj-megtakarítások igazgatása és befektetése kapcsán az ügyfél szükségleteinek valós ismerete. Azokat mindig a pénzügyi világban fennálló reális helyzettel összhangba helyezzük. Ügyfeleink pénzeszközei felelősségteljes kezelésének alapvető előfeltétele csakis pénzügyi piac reális helyzetismerete lehet. Kizárólag ily módon lehetünk méltóak ügyfeleink bizalmára. Melyek az ING magánnyugdíj-megtakarításokkal kapcsolatos jövőbeni kilátásai? Az ING tapasztalatai és képességei lehetőséget adnak arra, hogy a nyugdíjak terén a világban másutt elért sikereket Szlovákiában is megismételjük. Ügyfeleinknek olyan első osztályú partnere kívánnunk lenni, aki a nyugdíjmegoldások komplex skáláját kínálja fel számukra. Az ING attraktív nyugdíjbiztosítási lehetőséggel áll ügyfelei rendelkezésére. Meggyőződésem, hogy az ügyfelek bízhatnak az ING tőkeerejében. Kovács Viktor * INGÍÉí) www.ing.sk • e-mail: klient@ing.sk • Tájékoztatás a 0800 111 464-es ingyenes számon Nyugdíjcélú megtakarítási szolgáltatás és nyugdíjalap kezelést az ING Dôchodková správcovská spoločnosť, a.s. (ING Nyugdíjpénztár Rt.) nyújt ügyfeleinek, a társaság székhelye: Jesenského 4/C, 811 02 Bratislava. Az ING Dôchodková správcovská spoločnost, a.s. társasággal kötött nyugdíjmegtakarítás-kezelési szerződés befektetési kockázattal jár együtt. A nyugdíjeszköz-alapok portfoliójának eddigi hozamai nem jelentenek garanciát a jövőbeli hozamokra vonatkozóan. Az ING Dôchodková správcovská spoločnosť, a.s. a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Úrad pre finančný trh) felügyelete mellett folytatja tevékenységét. «1 UP1927
