Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)
2004-11-11 / 261. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 11. 8 Kultúra A Napszínház az Új Szó és a Vasárnap Újbor-bálján Dámák diadala A Magyar Intézet Árkádia tájain című kiállítása december 5-éig látható a pozsönyi Pálffy-palotában Séta időtlen, idilli vidékeken ELŐZETES Kellemes környezetben, a gútai Leonor Szállóban zajlik a hét végén, szombaton az Új Szó és a Vasárnap hagyományos Újbor-bálja. A kellemes hangulathoz - a jó zene mellett - minden bizonnyal hozzájárul majd a budapesti Nap- színház tagjainak fellépése is. „Csokonai Vitéz Mihály komikus eposzának, a Dorottyának egy átdolgozott változatát fogjuk bemutatni - árulta el Csontos Róbert színész-rendező, a társulat gútai születésű vezetője. - A darab a múlt évadban szerepelt a Napszínház műsorán, a Millenáris Park színháztermében játszottuk. Ez a Dorottya persze más lesz egy picit, rövidebb, mint az eredeti előadás volt, de reméljük, a bálozók nagyon jól fognak mulatni rajta.” A farsang ugyan még messze van, ám semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a „dámák diadala” ezúttal sem marad el. A címszereCsontos Róbert Dorottyaként (Képarchívum) pet maga Csontos Róbert alakílja, Tóth Imola, a Napszínház ifjú színésznője a Szerelem istennőjét formálja meg, a Patrik művésznéven szereplő táncosuk pedig több férfikaraktert kelt életre. Csontos Róbert egyébként az utóbbi időben gyakran „hazalátogat”. Szeptemberben először az alternatív színházak rozsnyói nemzetközi fesztiválján, a Tempus Ar- ton mutatta be több ország művészeinek összefogásával színpadra állított Macbeth-jét, amelyet aztán Dél-Szlovákia más városaiban is láthatott a közönség. „Úgy látszik, most Shakespeare-ciklusom van - jegyezte meg tréfásan -, mert a legközelebbi bemutatóm a Szentiván- éji álom lesz Budapesten, a Thália Színház Új Stúdiójában, ezenkívül egy Goldoni-bemutatóra készülök.” November végén a Sikoly című produkcióval utazik Kassára, a Független Színházak Nemzetközi Fesztiváljára. A Sikoly érdekessége, hogy Csontos Róbertét nem kevesebb, mint huszonnyolc szerepben láthatja a közönség. Emellett a színész-rendező már javában szervezi azt a nagyszabású rendezvénysorozatot, amelynek Gúta ad otthont a jövő nyáron. „Másfél hónapra európai művészeti központtá alakítjuk át a várost - mondta. - Lesznek színházi előadások, koncertek, kiállítások, továbbá mesterkurzusok színházi emberek részére. A rendezvénysorozat célja, hogy minél jobban megismerjük egymás kultúráját, és egy valódi, professzionális nemzetközi színházi műhely alakuljon itt ki. Helyszínként azért választottam Gútát, mert jó dolog, ha egy kisvárosban is történnek hasonló rendezvények.” És valószínűleg a gútaiak is így gondolják. „Fantasztikusan segítőkész mindenki, csodálatos emberekkel találkoztunk. Mióta híre ment a rendezvénynek, egyre többen biztosítanak támogatásukról” - összegezte tapasztalatait a fiatal művész, (me) Árkádia tájain - Neoklasszicizmus a húszas évek magyar művészetében a címe annak a tárlatnak, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből állított össze Zwickl András művészettörténész, s amelyet a Magyar Intézet által rendezett A magyar kultúra napjai Pozsonyban rendezvénysorozat részeként nyitottak meg. TALLÓSI BÉLA A Szőnyi-kör - Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet, Patkó Károly, Bánk Ernő, Deli Antal, Gábor Jenő, Jeges Ernő, Paizs Goebel Jenő, Stefán Henrik, Tarjáni Simkovics Jenő, Varga Nándor Lajos - húszas években alkotott munkáiból rendezett kiállítás folytatása egy négy évvel ezelőtti tárlatnak, amelynek ugyancsak a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítóterme adott átmeneti otthont, s amely a nagybányai művészkör munkásságába nyújtott betekintést. Az akkori és e mostani képzőművészeti bemutató évre pontosan illeszkedik egymáshoz, mivelhogy az előbbi az 1919-es esztendővel ért véget, e mostanin pedig a legkorábbi alkotás, Szőnyi István Önarckép című munkája 1919-ből származik. „Az első világháború utáni nagy kiábrándulásban sokan menekültek egy elképzelt, idilli, időtlen világba, s képeiken Aranykort vagy Árkádiát teremtettek újra - mondta Zwickl András. - E jelenség, vagyis a neoklasszicizmus párhuzamait az egész európai festészetben fel lehetett fedezni. Nagyon sok gyökere volt, mivelhogy országonként a különféle helyi hagyományokból építkezett. Magyarországon egyik táplálója a nagybányai művésztelep tradíciója volt, amelynek a hatását elsősorban a festészetben és ott is Szőnyi munkásságában érezhetjük leginkább. Kortársai, mint például Aba-No- vák Vilmos, más művészeti forrásból is táplálkoztak.” A Tanácsköztársaság bukását követően a Szőnyiéket megelőző progresszív művészgeneráció elhagyta az országot, sokan közülük hosszú, még többen végleges emigrációra kényszerültek. „Szőnyiék az első világháború után - amelyet többségük végigharcolt - részben ennek az emigrált nemzedéknek a hagyományait folytatták, ami a kubizmus vagy az expresszioniz- mus hatását is mutató aktivista avantgárd szellemiségben nyilvánult meg. S főleg a grafikákon érezhető, mivel a festészetben jóval visszafogottabban, klasszici- záló hangütéssel jelent meg.” E forrásokon kívül vannak olyan művészettörténeti előzmények is, amelyek mind a két műfajban megfigyelhetők. Szőnyinél főként Rembrandt festészete és rézkarcművészete. A kiállítás tagolása elsődlegesen kronologikus, vagyis az első teremben az 1919-ből és az 1920- ból származó képek láthatók, az utolsó teremben pedig az 1928- ban készült alkotások kaptak helyet. A kurátor azonban azt is elmondta, hogy a kronologikus tagoláson belül nem szigorú időrendben helyezték el a képeket. „Tematikai, műfaji blokkokat igyekeztem kialakítani, ám ez a fajta tagolás is az időrenddel hozható összefüggésbe. A Szőnyi-kör korai alkotói időszakára a fény és az árnyék kontrasztjára épülő sötét tónusú alkotások jellemzőek. Ezek egyrészt mitológiai, allegorikus, szimbolikus aktkompozíciók, másrészt önarcképek, amelyek különféle kellékekkel történelmi szerepjátékokba bocsátkoznak. Az 1919-cel és 28-cal kimetszett majd egy évtized második felében a sötét tónus eltűnik, a festészet fokozatosan kivilágósodik és kiszínesedik. Ez részint annak köszönhető, hogy a nagybányai művésztelep emlékeinek felidézése végett a Szőnyi-körhöz tartozó festők is különféle vidéki helyszíneken folytatták művészi tevékenységüket. Szőnyi például Ze- begényben telepedett le egész életére. A festmények kiszínesedésével és kivilágosodásával az időtlen árkádiai vidéket a hétköznapi paraszti világ váltotta fel: a portrékat és aktokat az élet- és tájképek cserélték fel.” Kérdésünkre, hogy milyen gazdag képet kap a pozsonyi közönség a húszas évek magyar neoklasszicizmusáról, a kurátor azzal válaszolt, hogy az Árkádia tájain című tárlatot először 2001- ben mutatták be a Magyar Nemzeti Galériában, háromszor any- nyi műtárggyal, mint amennyi a Pálffy-palotában látható. „Abból a kollekcióból válogattunk, a külföldi közönség számára adaptálva, vagyis a marginálisabb, jelentéktelenebb, érdektelenebb műveket kihagytuk belőle. Azt hiszem, hogy a hatvankét műtárgyból összeállított tárlat reprezentatív keresztmetszetet ad a felölelt korszakról.” A Szőnyi-kör munkásságának e korai időszaka, vagyis pályakezdésük első évtizede Magyarországon sem olyan ismert, mint a harmincas évekbeli művészetük. „Bízom benne, hogy a három évvel ezelőtti budapesti és ez a mostani pozsonyi kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy e csoport korai, ám nagyon érdekes alkotói periódusa is ismertebbé válik a nagyközönség körében. E kiállítás az 1920-as évek végével fejeződik be. Ám ahogy az Árkádia tájain egy korábbi tárlat folytatása, remélem, pár év múlva a Magyar Nemzeti Galéria a következő korszakkal, vagyis a ’30-as és a ’40-es évek művészetével szintén bemutatkozhat Pozsonyban” - mondta a SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 14,19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nói, az albínó (izl.-ném.) 17.15, 19 AUPARK - PALACE: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 14.40,15.50,16.50,18,19,20.10 Én és a hercegem (am.) 14.50, 17.20 A rém (am.) 20.20 Apja lánya (am.) 15.40,17.50, 20 Felfelé a lejtőn (cseh) 16, 18.20, 20.50 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.30.15.30.16.30.16.30.17.30.18.30 Cápamese (am.) 15,17, 17.40 Felejtés (am.) 19.10, 21.20 Collateral - A halál záloga (am.) 15.40,18.10,20.40 Mobil (am.) 18.40,21 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 15.10,17.10,19.20 Egy makulátlan elme örök ragyogása (am.) 21.30 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (am.) 15.20 Walking Tall (am.) 19.40, 21.40 KASSA CAPITOL: Apja lánya (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Horrorra akadva 3 (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: A Bourne-csapda (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Őrültekháza (or.-fr.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Garfield (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A sötétség krónikája (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Podium (fr.) 16.30 Korcs szerelmek (mex.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Cápamese (am.) 16.30 A Bourne-csapda (am.) 19 GYŐR PLAZA: Alien vs. Predator - A halál a ragadozó ellen (am.) 15.30, 17.45, 20 Apja lánya (am.) 16.15 Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (ang.) 15.45, 18, 20.15 Cápamese (am.) 16, 18, 20 Collateral - A halál záloga (am.) 17.30, 19.45 Felejtés (am.) 15.45,17.45,19.45 A mandzsúriai jelölt (am.) 14.30, 20 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 14.15, 18.15, 20. Mobil (am.) 14,16,18, 20 FORGÁCS MIKLÓS A lévai Reviczky Házban november 8-án Grendel Lajos vendégeskedett. „Üdvözöljük barátunkat, Kossuth-díjas írónkat, Léva szülöttét, aki itthon van, hazai ember, a miénk” - köszöntötte az írót Újváry László, a beszélgetés vezetője. Az előadóterem helyett a kávéházban megtartott est kiindulópontja az Áttételek és a Tömegsír című regények egy-egy részlete lett, melyeket Hutura Beáta és Polák Noémi, a Reviczky Házban működő irodalmi kör törzstagjai olvastak fel. Grendel ezzel kapcsolatban elmondta, izgalmas volt számára két ilyen időben távol eső regény egymás mellé állítása, hiszen az Áttételek megírásakor a rafináltabb formájú előző könyveihez képest a kevésbé irodalmias, vallomásszerű, áradó monológformát választotta. „Ilyen voltam a nyolcvanas években, kiírtam magamból mindent.” A Tömegsír ezzel szemben egy teljesen fiktív regény, mondanivalóját úgy lehetne összefoglalni, hogy „olyan világban, olyan korban élünk, mikor anélkül, hogy tudatosítanánk, tömegsírokon járunk, a 20. század talaja a tömegsíroké, illyési torzítással élve: a történelem nem mögöttünk, alattunk van.” A beszélgetés első része a Gren- del-regények Lévához való kötődésétől a város magyarságának mai problémáihoz kanyarodott. Az író, főleg a Nálunk, New Hontban kapcsán leszögezte, kisvárosi regényei lévai élményekből táplálkoznak, de semmiképpen sem kulcsregények, nem szerepelnek benne álneveken valahai lévaiak, „szociográfiai igazság, nincs bennük egy fél százalék sem”. Természetesen azonnal szóba került Féja Géza, akinek Bölcsődal című „botránykönyvének” legújabb kiadásához Grendel írt utószót, s melyről az a fáma járja, hogy a város sértett lakói „állítólag megüzenték neki, hogy vasvillával fogadják, ha tiszteletét teszi Léván”. Ezen a ponton vallotta meg az író, hogy a lévai magyarság felületes nemzeti tudatával szemben nagyon kritikus, hiszen a „sunyi asszimilációs politika” mellett maguk a magyarok adták föl magukat. Ekkor egy indulatos résztvevő a legsötétebb elképzeléssel állt elő: „tíz év múlva nem hallható majd Léván magyar szó.” A túlélési esélyek viharos latolgatása után Grendel Lajos „csodálatos humorára” és stílusváltásaira terelődött a szó. A humor kapcsán Grendel megjegyezte, mindazt, amit a szlovákiai magyar sorsról Duba Gyula, Dobos László, Gál Sándor vagy Tőzsér Árpád elmondtak, ő más szemszögből, humorosan, de nem elviccelve akarta elmondani. „Mikszáth a nagy példaképem, aki súlyos és kritikus mondanivalóját humorba tudta csomagolni.” A stílusváltásról annyit mondott, hogy több értelme van, ha nem írótársainak, hanem az olvasónak írja regényeit. „Világképemet úgy akarom kifejezni, hogy az szórakoztató legyen, élvezetes, ne papi prédikáció, arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hanem, mondjuk, éppen arról, milyen nehéz eldönteni időnként, mi is a helyes.” Kiderült, ezt sok kritikus nehezményezi, elvtelen engedményeknek tartja, kommersz irodalmat emleget, népszerűség-hajhá- szásról beszél. Pedig ezt a kérdést megválaszolta a világirodalom, hiszen úgy tíz éve visszafordulás észlelhető a „mesélős irodalom” felé. Szó esett az irodalom két egymás ellen dolgozó érdekcsoportjáról: a közérthetőségre, szórakoztatásra törekvő táborról és a műfajt vizsgáló, műfaji korrekciókat végző, elvontabb oldalról. Grendel szerint az az igazi kérdés: egy mű száz év múlva is olvasható, élvezhető lesz-e még. Az egybegyűltek az újabb Grendel-regényeket illetően egyértelmű igennel nyugtatták meg a vendéget. A beszélgetés az egyetemi oktatásra, irodalomtörténet-írásra, a kánonokra, a Nobel-díjra és a 20. századi magyar irodalom egyre növekvő presztízsére terelődött. Grendel nehezményezte a magyar- országi kritika Budapest-centrikus(Somogyi Tibor felvétele) ságát, mely annak a kérdésnek a kapcsán merült föl, hogy ő az egységes magyar irodalom vagy a régiók önállósága mellett teszi-e le a voksát. Grendel Lajos egyrészt örül, hogy őt már nem nézik felvidéki írónak, hanem egyszerűen magyar írónak, másrészt fontosnak tartja, hogy a különböző régiók témái megjelenjenek az egyetemes magyar irodalomban. Egy magát régimódi olvasónak nevező résztvevő elárulta, ő nem szerette a hetvenes évek Grendelét, de most már kezdi megszeretni. „Értem én, be kellett mutatkozni a kritikusoknak, de most már nekünk, olvasóknak mutatkozzon meg.” Újváry László úgy foglalta össze az est történéseit, hogy „a szónak, irodalomnak van ereje, ezért kérem Grendel Lajost, írjon, hogy érezzük ezt az erőt.” „Ötvenévesen nagyobb távolságot tudok tartani attól, amit írok” - mondta Grendel Lajos Lévaiak közt egy lévai Szőnyi István: Vízparti jelenet, 1928
