Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-11 / 261. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Vigyetek magatokkal, fűtésre úgyse telik! (Szalay Zoltán karikatúrája) Várható volt a pénzügyi héjaként emlegetett Penta befektetői csoport megjelenése Mi húzódik meg a patikák felvásárlása mögött TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Élesen bírálja az újvidéki na­pilap a Fidesz nemzetpolitiká­ját. A lap jegyzetírója, Bálint István a vajdasági választás és a romániai választási kampány tanulságaira alapozza bírála­tát. Rámutat arra, hogy a Vaj­dasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) nem sikerült nagyobb arányban mozgósítania a ma­gyar választókat. A romániai választási kampány kínálta ta­nulság azonban Bálint szerint „már túlmegy a magyar politi­ka felülvizsgálata szükségessé­gének tudatosításán, már-már a magyar politika ellehetetle­nülésére utal”. Romániában ugyanis Magyar Polgári Szö­vetség veszélyezteti, hogy az RMDSZ elérje a parlamenti kü­szöböt. „Szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar politiká­nak a fenti tanulságokban rög­zíthető nehézségei elsősorban a Fidesz hozzáállása következ­tében álltak elő. Elsősorban az­zal, hogy a Fidesz nemcsak egyszerűen a magyar párthar­cokat vitte át Magyarország határain túlra, hanem azt a hozzáállást is, amely nem tudja elsajátítani a parlamenti de­mokráciának azt a szabályát, amely ezt a demokráciát a leg­hatékonyabb politikai rend­szerré teszi. Elsősorban azzal a mechanizmussal, amely lehe­tetlenné teszi, hogy a politikai harcok veszélyeztessék a nem­zeti érdekeket, a hatékony munkád’. Az igazi veszélyt az jelenti, hogy a Fidesz saját ma­gát „nemzetinek” nyilvánította és ezzel megszegte a parla­menti demokrácia alapszabá­lyát, amely szerint mindenki része a nemzetnek, minden párt nemzeti elvű, mindegyik a nemzeti érdeket szolgálja, csak másképp. Bálint szerint mire a Fidesz ilyen befolyásra tett szert a határon túli magyar po­litikában, cserbenhagyta szö­vetségeseit. Állást foglalt nem­régiben a magyarországi ki­sebbségek választási névjegy­zékeivel szemben, és ezzel nemcsak lehetetlenné tette an­nak a törvénynek az elfogadá­sát, amelynek hiánya miatt az alkotmánybíróság már a Horn- kormányt elmarasztalta, ha­nem az autonómia támogatá­sának minden nagy nyilatkoza­tára rácáfolva szembefordult az autonómiát követelő vajda­sági és romániai szövetségesei­vel. „Márpedig, ki fog hinni egy olyan politikának, amely mást mond otthon, ahol rajta is múl­nak a dolgok, és más kint, ahol csak szónokolnia kell?” - teszi fel a kérdést a Magyar Szó. Nyílt titok, hogy Szlovákiá­ban a törvények megkerü­lésével állítólag a gyógy­szerforgalmazók is patika­tulajdonosok, holott jogi személynek erre nincs jo­ga. Rudolf Zajac és reform­csapata úgy vélte, hogy pi­acorientált társadalmunk­ban mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni ezt a fölöttébb jól jövedel­mező vállalkozást. PÉTERFI SZONYA Kár tagadni, orvosságfogyasztó nemzet lévén a gyógyszerészek, sok munkával ugyan, de tisztessé­ges bevételhez jutnak. Ezért ha­marosan bárki, akinek van néhány milliója, patikatulajdonossá vál­hat, igaz, a „bolt” vezetését szak­emberre, gyógyszerészre kell bíz­nia. Mivel a gyógyszerbizniszben több tízmilliárdos forgalomról van szó várható volt, hogy a pénzügyi héjaként emlegetett Penta befek­tető csoport lecsap erre a vállalko­zásra is. Látni kell viszont, hogy a patikalánc létesítésének ötlete mögött egyebek is megbújnak. Köztudott ugyanis, hogy a pénzügyi csoport már jó ideje ér­dekelt az egészségügyben. Hiva­talosan eddig két (Sideria-Istota és Dôvera) egészségbiztosítóba lépett be. Emellett tulajdonos­ként egészségügyi intézetet üze­meltet, s ha igaz a hír, újak meg­vásárlására törekszik. Mi több, nem is oly régen részvényeket vá­sárolt az Unipharma gyógyszer- forgalmazó cégben, mert voltak részvényesek (a privigyei gyógy­szerforgalmazó céget gyógysze­részek alapították), akik valami­lyen okból jó pénzért megváltak vagyonrészüktől. Ezek ismereté­ben nem csoda, hogy a patika­lánc kialakítása mögött felmerül az üzleti érdek-összefonódás gya­núja. Valószínűsíthető ugyanis, hogy a Mirakl Rt. 100-120 patiká­ja majd „saját” gyógyszerforgal­mazójánál rendeli az orvosságo­kat. Mint ahogy az is, hogy a ma­gántulajdonban lévő egészség- ügyi intézetekben dolgozó orvo­sok is azokat a gyógyszereket ír­ják fel, amelyeket az Unipharma forgalmaz, illetve amelyek az Rt. számára a legkifizetődőbbek. (Már hallom az illetékesek tilta­kozását, miszerint az orvosokat nem lehet rábírni arra, hogy ne tudásuk, lelkiismeretük szerint döntsenek. Továbbá hogy téve­dés, ha az alkalmazottként prak­tizáló doki ellentmond a főnökei­nek, megszabadulnak tőle. S mert orvosból van elég...) Noha a Mirakl Rt. vezetői azt hangsú­lyozzák, hogy „saját” patikalán­cukban lehetőség nyílik a gyógy­szerárak csökkenésére, a hozzá­értők szerint ez csak üres szólam. Ugyanis ismerve a pénzügyi cso­port eddigi tevékenységét, alig hihető, hogy a saját tulajdonú patikáiban, forgalmazó cégében kisebb nyereségrátával dolgoz­na. De tételezzük fel, hogy nagy­vonalú lesz és megelégedik a ki­sebb haszonnal. Sajnos akkor sem a beteg jár jól, hanem az egészségbiztosító. Hiszen amint a gyártó lecsökkenti az orvosság árát, az egészségbiztosítók is nyomban módosítják, - értsd csökkentik - a térítés nagyságát. Csupán egy tétel nem változik, a beteg által fizetett önrész. Mivel az rt. az egészségbiztosítási pia­con szintén érdekelt, ezen a vo­nalon is nyerne az üzleten. Több gyógyszertár-tulajdonos attól is tart - jobb félni mint megijedni alapon -, hogy ellehetetlenítésük céljából az rt. egészségbiztosítói a számlák rendezésénél előny­ben részesíthetik a patikalánchoz tartozókat. Persze, kizárólag a patikatulaj­donosoktól függ, három éven be­lül valóra válthatja-e a Mirakl Rt. távlati terveit, vagy sem. Ha nem csábulnak el az akár többmilliós ajánlattól, vagyonukat erőszakkal nem veheti el senki. Ha viszont el­adják gyógyszertárukat, számol­niuk kell azzal, hogy előbb-utóbb a tulajdonosi önkény lesöpörheti őket a pályáról. A kisebbségi nyelvek egyenjogúsításáért harcol a katalán nemzetiségű európai parlamenti képviselő Európában mindenki a saját anyanyelvén JUHÁSZ KATALIN Bernat Joan i Marí katalán euró­pai parlamenti képviselő megle­hetős zavart okozott Strasbourg- ban, amikor az európai kisebbségi nyelvek népszerűsítésének anyagi támogatását kérte számon. A plé­num előtt elmondott beszédében egy e célt szolgáló alapítvány létre­jöttét javasolta, és felhívta a figyel­met a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodájának (EBLUL) sa­nyarú anyagi helyzetére is. „Kellő támogatás hiányában a kisebbségi nyelvek zökkenőmentes parla­menti használatát gyakorlatilag le­hetetlen elérni. Márpedig enélkül nem valósulhat meg a fennen hir­detett nyelvi pluralitás az Európai Unióban. Abban az Európai Unió­ban, amelyben papíron mindenki­nek joga van használni anyanyel­vét a hivatalos érintkezésben” - nyilatkozta Joan a kisebbségi nyel­vek helyzetével foglalkozó Euro- lang hírügynökségnek. A képviselő szerint az EU vezetése által „elfele­dett” nyelvek közé tartozik a kata­lán is, amely küencmillió európai polgár anyanyelve. A Zöldek Pártjának színeiben politizáló Bernat Joan i Mari azt a szónoki kérdést is feltette, vajon van-e a világon még egy olyan parlament, amelynek elnöke, il­letve alelnöke nem szólalhat fel a testület előtt saját anyanyelvén. (Jelentjük: van). A katalán képviselő keserű iró­niával azt javasolta az illetékesek­nek, ha az unió ésszerűségi okok­ra hivatkozva továbbra sem törek­szik a nyelvhasználati jogok tisz­teletben tartására, igyekszik meg­spórolni a tolmácsokat, akkor vé­gezzenek alapos munkát, és kiált­sák ki az angolt a parlamenti kom­munikáció egyetlen hivatalos nyelvévé. Ezzel még több pénzt takaríthatnának meg. „Az Euró­pai Bizottság hozzáállását mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy az EU tanácsadó lobbiszer­vezeteként működő EBLUL anya­gi gondjai mindeddig hidegen hagyta a bizottságot. Az uniós tisztségviselők pedig vajmi keve­set tudnak a kisebbségi és regio­nális nyelvek helyzetéről, és nem is érdekli őket ez a kulturális szempontból rendkívül fontos té­ma” - állítja Joan, aki egyébként író. Szerinte információs kampá­nyok, szemináriumok, képzések nélkül a helyzet egyhamar nem fog változni. Ehhez azonban pénzre van szükség. KOMMENTÁR Kinek segít a koalíció? NAGY ANDRÁS Érdekes momentumhoz közelít a szlovákiai politikai köz­élet, hiszen Bugár Béla hétvégi kijelentésével komolyan fel­kavarta az állóvizet. Az MKP elnöke valóban jó taktikai ér­zékkel dobta be a politikai köztudatba a magyar párt esetle­ges ajánlatát, hogy a jövő évi megyei önkormányzati válasz­tásokon Nyitra megyében az egyértelműen magyarellenes szlovák koalíció helyett létrejöhetne inkább egy jobboldali kormánypárti koalíció. Jelenleg az ottani megyei önkor­mányzatban az 52 képviselői hely több mint felét (32) az MKP birtokolja, a maradékon pedig a HZDS-SMER-SOP-SDĽ koalíciója osztozkodik. A szlovák jobboldalnak egyetlen képviselője sincs, így érthető, hogy 2005-ben mindenáron szeretnének bejutni. A megyei választási rendszer többségi elven működik, így nem könnyű megjósolni, hogy egyes koalíciós felállásoknál kinek mekkora esélye van. Egy dolog azért mindenképpen biztos: ha az MKP ellenében létrejönne a nagy szlovák koalíció, akkor a magyar párt sok­kal kevesebb képviselőt juttathatna be az önkormányzati testületbe, mint most. Viszont arról, hogy az esetleges le­endő listán pontosan milyen arányban osszák el a helyeket, nyilván nagyon nehéz lesz megegyezni, hiszen nincs mérva­dó kiindulási alap, amire támaszkodhatnának. Sajnos tény, hogy majdnem minden szlovák pártban azért megbúvik a magyarellenesség, esetleg magyarfóbia, így köz­ben kissé nevetségesen hangzik, amikor az SDKÚ-s képvi­selők hangoztatják elégedetten, hogy végre nem csak etni­kai alapon akar az MKP politizálni. A KDH sokkal kevésbé örül egy ilyen lehetséges koalíciónak. Pavol Abrhan parlamenti honatya már azt próbálta fejteget­ni, hogy az MKP a koalíciónak csak a déli járásokban hozna szavazatot, a Nyitrai, Nagytapolcsányi és az Aranyosmaróti járásban nem segítene, sőt az MKP jelenléte esetleg még szavazatvesztést is eredményezne a többi szlovák párttal szemben. Mivel a választások egyébként még mindig messze vannak, mélyebben nem is nagyon érdemes bele­menni a dologba, egyet viszont érdemes megjegyezni: Ha a helyi önkormányzatokat nem számoljuk, az 1990-es VPN-FMK koalíció óta most lehet először újra esély arra, hogy a szlovák pártok egy része egy listán induljon az MKP- val, ha csak megyei szinten is. JEGYZET Vazzegekkel veretel... LŐRINCZ ADRIÁN Nyugis vagyok; nem törtem meg tavaly, amikor a Tatu- bárisnyákról kiderült, hogy nem is leszbikusok, és a múlt hónapban sem állt feje tetejére a világképem, ami­kor Hiller István azt nyilat­kozta, hogy a magyaroknak „érthetőbb, szerethetőbb szocialista pártrá van szük­ségük.” Ennél is szeret- hetőbbre? - tettem fel ma­gamnak a költői kérdést, nemzetemre gondolva, me­lyet a balsors oly régen tép. Aztán, ahogy nevesíteni pró­báltam az éppen aktuális balsorsot - merthogy volt belőlük épp elég megint csak a szocialistáknál lyu­kadtam ki, akik mentálisan retardált kiskorú (itt direkt mellőzöm a „hülyegyerek” kifejezést) módjára ragasz­kodnak ahhoz a téveszmé­jükhöz, hogy mi, a határon túl rekedt magyarok fogjuk vagyonából kizabálni, elle­hetetleníteni, tönkretenni stb. az anyaországot, ha megkapjuk a kettős állam- polgárságot. „Siserehadnak vagy koldusoknak néznek ezek bennünket?!” - idézem szomszédomat, Palit, az igazmondó zsugást, aki a presszóbeli kártyacsaták so­rán sosem rejti véka alá véle­ményét. „Mer mér fáj az ne­kik, ha adnak egy papirost arról, hogy én is ugyanolyan magyar vagyok, mint ama­zok odaát?” - teszi még hoz­zá, mielőtt viszi a teljes ban­kot, mert ő már csak ilyen. Pali - és a határon túli ma­gyarok háromnegyede - nyil­ván még nem tudatosította, hogy a kettős állampolgárság ellenzői elsősorban Magyar- ország nyugdíjpénztárait és egészségügyi biztosítóit féltik - látszólag. Mert ha özönvíz módjára ellepjük az anyaor­szágot (Vajon miért ten­nénk?), esetleg eszünkbe jut majd nyugdíjra, egészségügyi ellátásra is igényt formálni. Az elmélet ott sántít, hogy mindkét dolog a rendszerben való hosszú távú részvételtől, tehát járulékfizetéstől függ; aki ennek nem tesz eleget, semmilyen juttatásra sem jo­gosult. „Akkor meg mi van!?” - jön megint csak Pali a kérdéssel; hát az, hogy a derék jó hona­tyák és -anyák attól tarta­nak: majd az újdonsült ma­gyar állampolgárok szavaza­tai fogják eldönteni a ma­gyarországi választások ki­menetelét. Ez pedig akár a szocialisták vereségével is végződhetne. Helytelen vi­szont az elmélet, mert a vá­lasztásokon való részvétel Magyarországon bejelentett lakóhelyhez kötött. Sorolhatnám még tovább a kifogásokat, amiért a szere- tetre vágyó szocialisták és barátaik nem szeretnek ben­nünket, határon túli „kisma- gyarokat”, de nem teszem. Inkább újfent szomszédomat idézem, aki nagy elkeseredé­sében így sóhajtott fel: „Édes hazám, hát még mindig vaz­zegekkel veretel?”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents