Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-08 / 258. szám, hétfő

8 Magyar glóbusz ÚJ SZÓ 2004. NOVEMBER 8. Megoldás: magánosítás vagy a civil szféra bevonása Kisebbségi sajtógondok Pozitív diszkrimináció a kultúra, a tájékoztatás és az anyaországgal való kapcsolattartás terén A kultúra új otthona Lendván Az új 444férőhelyes lendvai színház (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Nem lehet gazdasági eredmé­nyesség függvénye, hogy életké­pes-e egy kisebbségi lap, rádió vagy tévéállomás, esetleg műsor - állapították meg a múlt hét végén Palicsban szervezett nemzetközi médiatanácskozás résztvevői. A behatárolt piaccal rendelkező ki­sebbségi média az állam támoga­tására szorul, ezért életképessége egyben a kisebbségi jogok tiszte­letben tartásának fokmérője is az adott országban. Szerbiában a magánosítás folya­matában a média van jelen a legke­vésbé. Nem csoda, hiszen vala­mennyi sajtóház attól tart, hogy a tulajdonos beleszól a szerkesztés­politikába, ugyanakkor a magáno­sítás az állammal szembeni távol­ságtartást is jelentheti. A szerbiai médiapiacon káosz uralkodik. A helyi médiában nagyrészt alacsony bérezésű és képzetlen újságírók dolgoznak. Szabályozás híján ille­gálisan működik a helyi elektroni­kus média nagy része. Pénz híján csak kevés saját gyártású műsort készítenek. Mivel a helyi médiában dolgozók a piacról nem tudnak megélni, rászorulnak az állami tá­mogatásra, de ezért a támogatá­sért az állam elvárja a szolgálatot. A választások idején egyértelműen lemérhető volt, hogy milyen hatás­sal van a hatalom a médiára. A jelenlegi előírások értelmé­ben 2005-re Szerbiában az állami szerveknek át kell adniuk az alapí­tói jogokat. Egyik út a magánosí­tás, a másik pedig a civil szféra be­vonása a sajtó világába. Ezzel tu­lajdonképpen egyfelől ellenőriz­hetné a civil szféra az államot, mennyben tesz eleget támogatási kötelezettségének, másfelől meg­nyílna az út az európai és a regio­nális pályázatok előtt is, hiszen immár nem állami lapok vagy álla­mi rádióállomások pályáznának, amelyek gyakran azért nem kap­nak támogatást, mert állami tulaj­donú médiának nem jár pénz. Klemm József, az MNT intézőbi­zottságának tájékoztatási megbí­zottja kiemelte, hogy már most lé­teznek médiafejlesztési progra­mok a Duna-Tisza-Körös-Maros eurorégiós pályázatokon. A civil szféra bevonásával megoldódna a helyi rádiók nagy gondja is. Mint a Szabadkai Rádió igazgatója ki­emelte, ha nem áll mögöttük az önkormányzat, hanem valamely tulajdonos, veszélybe kerülhet a 20 vajdasági helyi rádióállomás, melyek közszolgálati szerepet töl­tenek be. A jelenlegi szabályozás értelmében az elektronikus média privatizálását 2006-ra odázták el. A Vajdaságban van a legtöbb több­nyelvű és kisebbségi médium. A vajdasági sajtó rendszeresen folyósított anyaországi támogatás nem kap, de kétségtelen, hogy Magyarország anyagi támogatása nélkül a Magyar Szó nem tudta volna túlélni a miloševiči időket. Általában véve azonban Szerbiá­ban az anyaországból érkező tá­mogatások mindig a két ország jó vagy rossz viszonyának függvé­nye. A szerbiai sajtó a nemzetközi támogatásoknak köszönhetően más forrásokból is meríthetett, így például az IREX jelentős tá­mogatást nyújtott a szerbiai sajtó­nak. Az alapítvány képviselője a palicsi tanácskozáson bejelentet­te, hogy a szerbiai sajtó 2006-ig biztosan számíthat támogatásuk­ra. Külön kiemelte, hogy az eddi­gieknél nagyobb figyelmet szen­telnek majd a kisebbségi médiá­nak, és ezen belül is kiemelkedő helyet kap támogatási program­jukban a továbbképzés. A szerbiai médiahelyzet zava­ros. .Ahhoz, hogy letisztuljon a kép, olyan szabályozásra van szükség, állapították meg a szak­emberek, amely kimondja a ki­sebbségi sajtó védelmét, a köz- szolgálatiság fontosságát és meg­valósítható feltételeket szab a pri­vatizációhoz. (Magyar Szó) Nemrég adták át rendelte­tésének Lendván az új színház impozáns épüle­tét. A rendezetlen pénz­ügyi viszonyok, a pénzhi­ány miatt az építkezés többször szünetelt, így tíz év telt el, mire felépült a szlovéniai magyarok Ma- kovecz Imre tervezte „kul- túrotthona”. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS A beruházás összértéke 1,6 milliárd dollár volt, ami majd 6,5 millió eurónak felel meg, ennek javarészét a szlovén állam és kö­zösség térítette, a költségek nyolc százalékát a magyar állam fedezte. A 444 férőhelyes színház- és koncertteremben az elsők között vendégszerepeit Sebestyén Már­ta és a Muzsikás együttes, vala­mint az Újvidéki Színház három előadással: a Chicago musicallel, Örkény Macskajátékával és a Do­monkos István müveiből készült Via Italia című darabbal. Pozsonec Mária, a szlovéniai magyar közösség parlamenti képviselője sokat tett a szlovéniai magyar kultúra új otthonáért:- A szlovén alkotmány értel­mében a Muravidék magyarságá­nak kollektív jogai és külön jogai vannak, vagy más szóval pozitív diszkrimináció illeti meg a kultú­ra, az oktatás, a tájékoztatás és az anyaországgal való kapcsolat- tartás terén - tájékoztatott a kép­viselőasszony. - A pozitív diszkri­mináció értelmében a magyar és az olasz kisebbséget egy-egy par­lamenti hely illeti meg a szlovén parlamentben. Mert egyébként a maroknyi magyar nem tudna hangot adni követeléseinek. A színház- és hangversenyterem mellett a falvakban is sikerült fel­újítanunk a művelődési egyesü­leteket. Ez az épület is előbb művelődési háznak indult, de méretét és funkcióját tekintve úgy tűnik, kulturális központja lesz a muravidéki magyarság­nak. Lendva talán visszakap egy kicsit abból, ami a középkorban volt, és amit akkor jelentett en­nek a tájegységnek. Pozsonec Mária, akit az ősszel ötödször választottak meg a szlo­vén parlamentbe a muravidéki magyarok, több szállal fűződik a Vajdasághoz:- Szabadkán sokat kaptam tu­dásban, világnézetben, ember­ségben és ragaszkodásban - mondta. - Nehéz körülmények közül indultam el, egy fakoffer­ral, amiben főleg alma volt. Hi­vatást, állást, szakmát kaptam. Amikor hazakerültem, az Őrség­ben egy kis faluban kezdtem ta­nítani, itt próbálgattam a két­nyelvű oktatás első lépéseit. Egy ideig mint magyar szakos tanár általános, majd középiskolában tanítottam, aztán tanfelügyelő lettem. Sokszor jártam annak idején a Vajdaságban, Jó Pajtás­versenyekre, pedagógiai tovább­képzésekre. Aztán 11 évvel ez­előtt a muravidéki magyarság megválasztott, azóta vagyok a szlovén parlament képviselője és képviselője az itteni magyarság­nak. Az Újvidéki Színház igazgató­ja, László Sándor bevallása sze­rint bizonyos szorongással indult társulatával Szlovéniába:- Kicsit bizonytalan volt az ér­kezés (két órát várt a busz a szlo­vén határon!) a határőr erőde­monstrációja miatt. Talán érzé­keltetni akarta velünk, hogy hon­nan érkezünk, és pszichikai nyo­mást akart ránk gyakorolni. Ez persze nem minket, hanem az il­letékes szerveket minősíti. Ezt le­számítva nagyon nagy öröm szá­momra és a társulat számára, hogy itt lehettünk. A muravidéki magyarság és az Újvidéki Színház régi ismerősök, számítottunk egymásra, minden évben találkoztunk, vendégsze­repeltünk előadásainkkal. Aztán közbeszólt a politika, és 14 hosz- szú évig szünetelt ez az együttműködés. Ami nem azt je­lenti, hogy nem tudtunk egymás­ról, nem tartottuk számon egy­mást, nem követtük egymás munkáját. Két évvel ezelőtt újra találkoztunk Kepe Lilivel, aki fel­vállalta bemutatkozásunk szer­vezését Lendván. Örülök, hogy három előadás­sal szerepelhettünk, amelyek ke­resztmetszetét adják az Újvidéki Színházban utóbbi négy-öt évi munkájának. Ezekből az itteni közönség láthatja, hol tartunk, milyen előadásaink vannak, mi­lyen műfajokat művelünk. Meg­ható volt a törődés, amivel itt ta­lálkoztunk. Valamiféle békesség, biztonságtudat érződik itt, amit magunkkal viszünk haza is. Jó­leső érzés, amikor ekkora néző­tér megtelik. Örömmel fogadtak és visszavárnak bennünket. Az Újvidéki Színház igazgató­ja és szlovéniai vendéglátóik re­ményei szerint rövidesen vissza­áll a korábbi gyakorlat, és rend­szeresen jelen lehetnek a mura­vidéki magyarság kulturális éle­tében. (Magyar Szó) Az idegenforgalom kiváló lehetőség a közeledésre A Tátra Miskolcról nézve Mákovecz Imre a magyar falut idézte meg az épület belső terében Holland segítség a nagyszőlősiek igyekezetéhez Felkarolják az időseket Nemcsak a horvátok büszkék Corvin Jánosra A törökverő horvát bán MTV-HÍR Az Európai Unióban az idegen- forgalom több mint háromnegye­de a tagországok között folyik. Ezt szeretné kihasználni az észak­magyarországi régió, ezért szoro­sabb együttműködést alakít ki a Magas-Tátra Idegenforgalmi Tár­sulással. A szlovák fél a Magas- Tátra természeti szépsége mellett szeretné bemutatni partnerének a gyógyturizmusban rejlő lehetősé­geket is. A szlovák turisták pedig bizonyára szívesen megismernék Eger történelmi értékeit vagy Mis­kolctapolca világhírű fürdőjét. A Magas-Tátra legközelebb ta­ERDÉLY MA November 14-én, vasárnap avatják fel Petőfi Sándor mell­szobrát a dr. Lükő Béla kórház előtti parkban. Az avatóünnep­ségre várják Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, Rá1-Pataki Jó zsefet a Határon 'P Magyarol Hivatalának elnöke Pomogátí Bélát, az Illyés Köz a 1 pítvány el nőkét s a magyarság bb más je les V iselőjét. J sznek a; RMI' . szénán­pviselőj­lökjek s termés/­rengeteg vasszal mutatkozhat be a miskolci utazási kiállításon. A régió legna­gyobb turisztikai börzéjén egész napos programmal szerepel majd a szlovák térség. A turizmus fejlődése nem csak a határ két ol­dalán élő emberek közötti kapcso­latot erősítheti. Az Európai Unió­ban 21,5 millió ember dolgozik az idegenforgalomban. A turizmus éves teljesítménye meghaladja az 1000 millió eurót. A többek között 111 szállodát tömörítő 10 éves Magas-Tátra Idegenforgalmi Tár­sulás és a Miskolc között kialakuló kapcsolat dinamikus fejlődést hozhat a régió idegenforgalmá­ban. (MTV - Kárpáti Krónika) szatmári, az előrejelzések szerint több ezer ember, hisz rég várt ese­ményről van szó, nagyon hiány­zott már a városban a Petőfi-szo- bor, hiszen a költő sokat időzött Szatmárnémetiben (főleg lödre, Szendrey Júliához utaz- a vagy onnan érkezvén), s több mint kéttucat versét itt írta. A szo- joravatást követően a Filharmó­nia nagytermében folytatódik az nnépség, helyi és vendégművé­KÁRPÁTAUA Nagyszőlősön ünnepélyes ke­retek között átadták a reformá­tus egyház által létrehozott öre­gek otthonát, melynek a helyi idős, magatehetetlen emberek gondozása, támogatása lesz a feladata. Az ünnepséget meg­tisztelte jelenlétével Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Seres János Máramaros-Ugocsa egy­házmegyei esperes, valamint számos református gyülekezet lelkésze és a hollandiai támoga­tók képviselői. A nemes terv négy évvel ez­előtt fogant meg. Akkoriban je­lentősen megnőtt az idős, elha­gyatott emberek száma, és a he­lyi református egyházközség el­határozta, otthon létrehozásával igyekszik enyhíteni gondjaikon. Számos próbálkozást követően, miután a volt parókia épületét sem sikerült visszaszerezni erre a célra, esett a választás egy he­lyi gyermekotthon több mint tíz éve kihasználatlanul álló épüle­tére. Anyagi források hiányában a református egyház ekkor a • .zületcsű Deák Ist­Genderen településekkel, ame­lyek jelentős pénzösszeggel siet­tek a nagyszőlősiek segítségére. Ennek a támogatásnak köszön­hetően a város tulajdonában lé­vő épületet 25 évre bérbe vették, és 2003 nyarán nekiláttak a helyreállítási munkálatoknak, melyeket idén őszre sikerült be­fejezni. Az épületben napközi otthont alakítottak ki, mely kez­detben 15-20 idős ember élelem­mel és lelki táplálékkal való ellá­tását fogja biztosítani. Az intézményt ünnepélyes fe­lavatása istentisztelettel kezdő­dött a helyi református temp­lomban, ahol Czirók Béla lelki- pásztor hirdetett igét, majd Hor­kay László püspök köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyoz­va: „Az Anyaszentegyház nagy család, ahol a ma született gyer­mektől az idős emberig minden­ki Isten gyermeke.” Hálát adtak az Úrnak, hogy létrejöhetett az öregek otthona Nagyszőlősön, ahol családtagokként viselhetik majd gondját az idős emberek­nek. Seres János esperes a 41. zsol­tár verseivel mondott köszönetét a holland támogatóknak. A résztvevők ezt követően közös szeretetebédén vettek részt. KÁRPÁTI KRÓNIKA Horvátországban megemléke­zést tartottak Corvin János halá­lának ötszázadik évfordulóján. Mátyás király törvénytelen fia öt­száz évvel ezelőtt halt meg a hor­vátországi Krapina várában. Saját kívánságára a lepoglavai temp­lom padozata alá temették el. Corvin János mindössze 31 évet élt. Mátyás ugyan megeskette a főurakat, hogy halála után utódjá­ul elfogadják, de nem ez történt. Csellel lemondatták, s meg kellett elégednie a szlavón, hercegovinai és horvát báni, valamint bosnyák királyi címmel. Az ünnepségen olyan horvát bánként emlegették, aki megvédte a töröktől az orszá­got, s elhozta a reneszánsz kultú­rát erre a vidékre. Ivanis Korvin, ahogy ott nevezik, a lepoglavai pálosok rendházában támogatta az első horvát gimnázium létesí­tését és a filozófiai és teológiai egyetem megnyitását. „Tudjuk, hogy magyar volt - mondta Andrej Kisicek plébános -, de annyi jót tett velünk - neve áldott legyen - adományt adott a rendháznak, de nemcsak ennek, a törökök feldúlta templomokat új­jáépítette, közben folyamatosan harcolt a török csapa tokkal.” Nemcsak a horvátok büszkék Corvin Jánosra. A zágrábi szlovák Matica volt a megemlékezés kez­deményezője, mivel anyja révén szlovák származású, s Ján Korvin néven a 100 legnevesebb szlovák történelmi személyiség között tartják számon. A lepoglavai templomban az 1504-ben elhunyt Corvin János mellé temették 12 éves Kristóf fiát és 10 éves Erzsé­bet lányát is, akik rövid időn belül követték apjukat a sírba. Corvin János bécsi bevonulása, Országos Széchenyi Köny\’tár, Budapest Petőfi Sándor-szobrot avatnak Szatmárnémetiben Rég várt esemény előtt

Next

/
Thumbnails
Contents