Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-08 / 258. szám, hétfő

UJ SZÓ 2004. NOVEMBER 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG Kertész Imre nem zárja ki, hogy a demokrácia válságát él­jük meg az Egyesült Államok­ban. „Ez lenne a legrosszabb. Szeretem az országot, értéke­lem az egyéni szabadságot. Na­gyon tartok attól, hogy a terro­rizmustól való félelem valamit megsemmisít az egyéni sza­badságból” - nyilatkozta a ma­gyar irodalmi Nobel-díjas anél­kül, hogy aktuális politikai ese­ményeket érintett volna. A 2002. év irodalmi Nobel-díjasa ideje jó részét Berlinben tölti, és holnap lesz 75 éves. Az író szerint különböző okai vannak a totalitárius állam kialakulá­sának, s most, 2004-ben az okok közül egyet világosan lát, ez pedig a népek sebzettsége. „Ha megnézzük a mai terroriz­must, ismét ezt az abszurd seb- zettséget látjuk. Szörnyű sebe­sülést volt kénytelen elviselni az, aki rászánja magát az ön­gyilkos merényletre. E mögött olyan ténynek kell rejtőznie, amelyet mi nem ismerünk. A népek sebzettsége mélyre nyú­lik, gondoljon csak a németek­re az I. világháború után” - mondta az író. Kertész a német lapnak adott interjújában meg­ismételte azt a nézetét, hogy a nyugati demokratikus álla­moktól eltérően a kelet-euró­pai országokban még nem jött létre az a konszenzus, hogy a holokausztot el kell ítélni, bár vannak erre irányuló erőfeszí­tések. Az író szerint nem vélet­len a belső, a lelki élet intenzi­tását emlegetők nosztalgiája a szocializmus után. Mint Ker­tész fogalmazott, abban irraci­onális, a maga módján vallásos világban, naponta volt az em­bernek „lelke”. THE SUNDAY TIMES Öngyilkos merénylők százai, aláaknázott hidak és házak, va­lamint méregtöltettel ellátott rakéták várják az amerikai in- váziós haderőt az iraki ellenál­lás gócpontjában, Fallúdzsá- ban. A vezető brit yasámapi lap tudósítójának, aki saját ér­tesülése szerint egyedüli nyu­gati újságíróként tartózkodik az ostromra váró nagyváros­ban, a felkelők név nélkül idé­zett vezetői azt mondták: há­romszáz külföldi öngyilkos merénylő áll készenlétben az amerikaiak fogadására. Egy ré­szük 118, pokolgépet rejtő au­tóval készül felrobbantani ma­gát. Mások robbanószerrel megrakott épületekben várják a támadókat, arra számítva, hogy azok házról házra járva próbálják majd felkutatni Abu Muszab az-Zarkávit, az al- Kaida terrorhálózat helyi sejt­jének irányítóját, akit számos külföldi túsz foglyul ejtéséért és kivégzéséért, valamint ter­rorakciók szervezéséért tarta­nak felelősnek. A The Sunday Times tudósítója szerint az el­lenállók állításait nem lehet hi­telt érdemlően bizonyítani. Hozzátette viszont: az utcákon valóban vastag, fekete kábel­kötegek fumak a városközpont felé, utalva arra, hogy a háza­kat bombacsapdákká változ­tatták. A felkelők egyik pa­rancsnoka azt mondta a lap­nak, hogy a város hídjait, szűk sikátorait és vasútvonalát alá­aknázták. A fallúdzsai ellenál­lás vezetői orvlövészeket is to­boroztak más városokból; ők már el is foglalták pozícióikat.-Fiatalabb koromban a szeretőmre költöttem minden pénzemet, most az autómra. (Peter Gossányi rajza) Mi változik december elsején a patikák piacán, és vajon jól jár-e majd a beteg? Gyógyszerreformtörvény alkotmányos többséggel A parlament néhány nappal ezelőtt fogadta el az utolsó, gyógyszerekről szóló egészségügyi reformtör­vényt. Az MKP és a parla­ment egészségügyi bizott­ságának módosító javasla­tait a jelen levő 142 képvi­selőből 141 (!) támogatta. CZIRFUSZ ATTILA így sikerült elérni, hogy egy, a minisztériumi javaslatnál sokkal jobb, szakmailag megalapozot­tabb jogszabály lesz érvényben. Az új törvény mellett alkotmányos többséggel 95 honatya szavazott, ellene mindössze 19. Ha a köztár­sasági elnök is aláírja, a törvény december elsején lép életbe. Az eddigi törvény előír­ta, új gyógyszertárat csak gyógyszerész mint termé­szetes személy nyithat. így akarta szabályozni az újonnan lét­rehozott patikák számát. Ennek el­lenére az utóbbi időben a gyógy­szertárak száma rohamosan nőtt. A törvényt megkerülve, a konkurens gyógyszerforgalmazók sorra nyi­tották patikáikat. A gyógyszeré­szekkel szerződéseket kötöttek, melyek alapján a valódi tulajdono­sok a forgalmazók lettek, a teljes fe­lelősség a törvény értelmében vi­szont a gyógyszerészekre hárult. Az elmúlt nyolc évben a patikák katasztrofálisan eladósodtak. A gyógyszerész patikatulajdonosok mint természetes személyek tör­vényeink szerint vállalkozásukért a teljes, osztadan vagyonukkal fe­lelnek, engedélyük nem eladható és nem is örökölhető. Ezt kihasz­nálta néhány gyógyszerforgalma­zó, és az adósságok plusz a kése­delmi kamat eltörlése fejében szép csendesen átvették a gyógyszeré­szektől a patikáikat. Mivel a gyógyszerészek nem alakíthattak kft.-ket, nem volt más lehetősé­gük, mint behódoljanak, függő vi­szonyba kerüljenek a forgalma­zókkal. így a régi törvénynek nem­csak, hogy nem sikerült megaka­dályozni, hogy ne csak gyógysze­rész legyen a tulajdonos, hanem egyenesen elősegítette, hogy az orvosságforgalmazók gyógyszer­tárhálózatot építsenek ki. Orszá­gos szinten mintegy 400 patiká­nak más a tulajdonosa; tehát nem az, akit hivatalosan feltüntetnek. A régi gyógyszertörvényt az al­kotmánybíróság 1999-ben négy pontban alkotmányellenesnek ta­lálta: retroaktivitás, a kétféle elbí­rálás elve, a vállalkozás szabadsá­gának és a tulajdonhoz való jog­nak a korlátozása miatt. A taláros testület egyértelműen kimondta, hogy a tulajdonos lehet bárki, ha a patikát felelős szakember, gyógyszerész irányítja; úgy, ahogy ez az egészségügy és a gaz­daság többi területén van. Öt évig tartott, amíg az alkotmánybíróság határozata ezzel az új törvénnyel érvényre jutott. Rudolf Zajac miniszter nyílt kártyákkal akar játszani: aki az egészségügyben vállalkozni akar, tegye, de a törvényeket szigorúan tartsa meg. Például a patikaléte­sítés felszabadításának ellenzői azzal érveltek, hogy illetéktelen kezekbe kerülhetnek függőséget okozó gyógyszerek. A szigorú ká­bítószertörvény értelmében azonban minden egyes ilyen gyógyszer útja a gyártótól a bete­gig négyszeresen van nyilvántart­va, amit negyedévenként kell je­lenteni. Ha ezt valaki megsérti, büntetőjogilag felelős, a tulajdo­nosnak elveszik az engedélyét. Az elmúlt öt évben a kábítószertör­vény megszegése miatt csak két gyógyszerészt ítéltek el, egyetlen tulajdonost sem. Egy „normális” patikatulajdonosnak nem lehet érdeke, hogy többmilliós befekte­tését ilyen módon kockáztassa. Ez az érv különben is sántít: a gyógyszergyárak és -forgalmazók mindegyikének jogi személy a tu­lajdonosa, nem gyógyszerész, mégis tonnaszámra állítanak elő és forgalmaznak veszélyes gyógy­szereket. A feketepiaci kábító­szert mégsem itt gyártják, és nem is így forgalmazzák. Majdnem 15 év piacgazdálko­dás után ez a törvény egyértelmű­vé tette azt, amit úgyis tudtunk: a gyógyszer áru, és ugyanazok a gazdasági törvények vonatkoznak rá, mint bármely más árucikkre. Másrészt a gyógyszer különleges áru, ezért az államnak megkülön­böztetett figyelmet kell rá szentel­nie. Az új törvény olyan, az EU- ban érvényes jogszabályokat ve­zetett be, amelyek harmonizálják a gyógyszer kifejlesztését, gyártá­sát, forgalmazását és a betegek ál­tal való felhasználását. Mit hoznak az új jogszabályok? Az orvos számára kötelező lesz a beteg felvilágosítása a helyettesí­tő gyógyszerek áráról, a hozzájá­rulás nagyságáról. A beteg a pati­kustól kérheti, hogy ugyanolyan hatóanyagú (generikus), de más gyártótól származó készítményt adjon ki receptjére, ha ezt az or­vos a vényen kijelöli. A patikák számára kötelezővé teszik az egészségbiztosítókkal va­ló szerződéskötést. Ezt azonban a biztosítók könnyen felmondhatják (például ha a patika teljesen jogo­san késedelmi kamatot fog köve­telni tőlük). Azok a patikák, ame­lyeknek nem lesz az adott biztosí­tóval érvényes szerződésük, nem adhatnak ki a betegnek gyógy­szert. így megtörténhet, hogy a be­teg vándorolni fog a gyógyszere után. A régi rendelkezés jobb volt, mivel kötelezte a biztosítókat, hogy minden receptért fizetniük kell a patikáknak, függetlenül at­tól, hogy szerződéses viszonyban álltak-e. A gyógyszerészek - ha mint jo­gi személyek vállalkoznak majd - nem lesznek annyira kiszolgál­tatva a többi vállalkozó kénye- kedvének. Sok patikatulajdonos fél attól, hogy új gyógyszertárak nyílnak majd. A jövőben átlátha­tóbbá vállnak a patikák tulaj­donviszonyai, így lehetőség lesz arra, hogy a gyógyszerészek ne rendeljenek azoktól a forgalma­zóktól, melyek patikaláncot mű­ködtetnek. A kis „üzletek” tulaj­donosai is összefoghatnak majd, és saját hálózatot szervezhetnek, annak minden előnyével. A gyógyszerek maximált árát a tör­vény továbbra is garantálja. A patikák a konkurenciaharc kö­vetkezményeképpen ennél csak olcsóban fogják adni a gyógy­szert. Ennek haszonélvezője a beteg lesz. Csak arra kell vigyáz­ni, hogy később nehogy mono­polhelyzet alakuljon ki. Erre vi­szont belátható időn belül nem kerül sor. A szerző farmakológus Az elmúlt nyolc évben a patikák katasztrofáli­san eladósodtak. KOMMENTÁR Nyitrai vezéráldozat KOCUR LÁSZLÓ Lapunk fotóriporterének sikerült egy jellemző pillanatot megörö­kítenie a Magyar Koalíció Pártjának hétvégi kongresszusán: az egyik honatya a frissen kinyomtatott MKP Hírvivővel álcázva ar­cát hatalmasat ásít, épp hogy le nem nyeli a mellette ülő oktatási minisztériumi államtitkárt. A galántai kultúrház folyosóján a kötelező exkluzív nyilatkozato­kat letudó zsurnaliszták mélán dohányozva várták a délutáni saj­tótájékoztatót, vagy legalább az ebédet, a VI. Országos Kongresz- szus ugyanis - a felszínen legalábbis - kevés izgalmat ígért. De miért is kéne egy nem tisztújító közgyűlésnek feltétlenül izgal­makban bővelkedőnek lennie? Az elvégzett munka értékelése és az elkövetkező két évben a párt előtt álló feladatok elemzése e legfelsőbb fórumon ha nem is csigázza fel a kedélyeket, nagyon fontos lehet, a sajtóhiénák pedig menjenek nyálcsorgatni másho­vá, vethetné ellen bárki. Aztán a délután folyamán történt egy olyan bejelentés, mely bizo­nyosan sokakat meglepett. Az úgynevezett nagy szlovák koalíció­ról szóló hírek először Nyitra, utóbb Nagyszombat megyéből ér­keztek. A szlovák pártok közötti háttértárgyalások megszellőzte- tése után Bugár Béla pártelnök azt nyilatkozta, gondolkodnak a megfelelő ellenlépése (ke) n, de ezekről bővebben nem akart be­szélni. Nos, a megoldástervezetet megismerve többen fel fognak hördülni: Nyitra megyében a magyar párt hajlandó tárgyalni a képviselők számáról, s csak annyit indítani, hogy ne lehessen ma­gyar többség a megyei parlamentben. A Pozsonyi vagy a Kassai kerületben kevéssé valószínű, hogy valaha is magyar többség len­ne. Még a magyarok által bőven lakott Nagyszombat megye köz­gyűlésében sincs. Vajon jó ötlet-e beáldozni az egyedüli megyét, ahol többségre tehetne szert az MKP? Újabb keserű pirulát kell le­nyelnünk? A magyar párt ezzel a sokkolónak tűnő lépésével azt szeretné kommunikálni, hogy regionális politikájában az adott térség ér­dekeit tartja szem előtt. S hogy ennek hangoztatása nem csak a politikai marketing egy újabb eszköze, amellett most súlyos bizo­nyítékot tettek le. Ha erre sem lesznek vevők a szlovák pártok, ak­kor nem tudom, mire... JEGYZET A füstölgő provokátor TALLÓSI BÉLA Külföldről tudósító hírben ol­vastam, hogy óvodai szinten a foglalkozások fontos részévé kívánják tenni a dohányzás­megelőzésre nevelést azzal, hogy az ovisok figyelmét - fel­tehetően valamilyen játékos formában - felhívják a ciga- rettázás ártalmaira. Előbb megdöbbentem, hogy itt tartunk!... hogy már az ovi­ban be kell vetni valamiféle dohányzásmegelőzési progra­mot. Ez ugyanis arra enged következtetni, hogy már ilyen nyiladozó elméjű emberkék­nél fenyeget a rászokás veszé­lye, s arról kell győzködni őket, hogy ne gyújtsanak rá, avagy - ne adj’ isten! - hagy­ják el a dohányzást. Aztán arra gondoltam, esetleg mégis a korán bevetett pre­venció a megoldás, mert az óvodában talán még elérhető a rászokás megelőzése, de a felnőttkori dohányzási szoká­sokat már törvénnyel és tila­lomtáblákkal is meglehetősen nehéz kordában tartani. Egye­sek olykor csak azért is (ejtsd: csakazértis) füstölögnek. Nem szokásom, ám a minap, október végi jó idő lévén, az egyik városi vonalra várva, le- üítem a padra egy buszváfó- ban. Megállt felettem egy öregúr, s megkérdezte, nem zavar-e, ha helyet foglal mellettem. Ráné­zésre kiderült számomra, hogy kenyere javát a szocializ­musban ette meg. Finomabb fazonnak néztem, akinek te­nyerét nem törte légkalapács- fogantyú. Ad magára a mai napig, frizu­ráját hajolaj formázza, szűk csomóra fojtott nyakkendőjén aranyozott pille-tű. Egy régi világ hajótöröttje, aki se itt, se ott nem volt egyenesben kör­nyezetével meg önmagával sem. Második kérdésével - mert csakhamar kibuggyant belőle - afelől tudakolózott, megengedem-e, hogy rágyújt­son. Ezzel némileg megemelte nemtetszéshormon-szintemet, mert valamiféle kiszámítha­tatlan tolakodószándékot gya­nítottam részéről. Miért ne gyújthatna? - vontam meg a vállam. Nem zavarja a füst? - provokálta tovább a dialógust. Nem - adtam rövid választ. Régen látott designtermék, kopott ezüstdózni került elő a zsebéből, annak gumiszorítója alól kipöccintett egy szál szív- nivalót, és már csiholta is a tü­zet. Két-három slukk után megkér­dezte: Ugye tudja, hogy itt nem szabad dohányozni? Tisztában vagyok vele - mondtam. Akkor miért nem zavarja, hogy én itt dohányozom!... - ripakodott rám, s láttam, a vér egyre va- dabbul pulzál a nyakereiben, s hogy óriási purparléra készül, amiért közömbös vagyok a ti­losban dohányzással szem­ben. Gyors húzással elvágtam a folytatást, mint húsevők a tyúk nyakát: felugrottam egy beálló buszra, mert tapaszta­latból tudom, jobb kerülni a füstölgő és nem füstölgő mentálkárosult provokátoro­kat. Már a buszban jutott eszem­be: tuti, hogy a nem dohány­zók védelméről szóló törvény meghozása előtt ő sem do­hányzott. Csak azt követően szokott rá a füstölgésre. Még­pedig azért, hogy tudjon mi­vel másokat provokálni.

Next

/
Thumbnails
Contents