Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-06 / 257. szám, szombat

32 Egészségünkre - nyelvlecke UJ SZÓ 2004. NOVEMBER 30. KÉPVERSENY Lukács Eszter Sára 2004. február 27-én látta meg a napvilá­got Tisztelt Olvasóink, még három hét, és ismét szavazhatnak. Még egyszer a sorsolásról: a kivágott sorszámot ragasszák fel nyűt postai levelezőlapra, és küldjék el szerkesztőségünk címére. Ahány szám, annyi szavazat. Bakos Zsófia 2003. január 17-én született Az UNICEF szlovákiai szervezetének kezdeményezése A szudáni gyerekek megsegítésére HÍR Szudáni gyerekek megsegítésé­re gyűjtöttek pénzt múlt pénteken a pozsonyi Pólus bevásárlóköz­pontban. Aki akkor ott járt, talál­kozhatott az UNICEF szlovákiai szervezetének állandó és alkalmi munkatársaival. Hogy miért Szu­dán? Ismeretes, hogy tavaly Észak- Darfur térségében etnikai alapú konfliktus robbant ki. Az emberek ezrei kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. Az egymillió, mene­külésre kényszerült ember több mint fele gyerek. Katasztrofális körülmények között élnek, vízhi­ányban szenvednek. Betegség, éh­ség, stressz tizedeli őket. Az UNICEF célja, hogy a gyerekek 95 százalékát beoltássá, ellássa őket ivóvízzel és iskolákat létesítsen számukra. Ezt a programot segíti a pénteken és a további akciókon összegyűjtött pénz. Bővebb infor­máció: a jana@unicef.sk honla­pon. (ki) Az elbűvölő kislegényre a család apraja-nagyja mellett mi is büszkék vagyunk, hiszen Gáborka igazi Új Szó-bébi! „Babázás lett az életformám” A kis Matyó Gáborka a vi­lágrajövetele után azonnal tudta, mivel szerezheti édesanyjának a legna­gyobb boldogságot: már az első szoptatás után rá- mosolygott. Most pedig - alig három hónaposán - göcögő babanyelven kö­szöni meg mamájának az odaadó törődést. Az elbű­völő kislegényre a család apraja-nagyja mellett mi is büszkék vagyunk, hiszen Gáborka igazi IJj Szó-bébi! M. CSEPÉSZ SZILVIA dós faluból, Felsőtúrról jöttem menyecskének. A férjemnek egy lánytestvére van, nekem két nővé­rem. Édesapám most rettentően boldog, mert az öt lányunokája után végre az első fiúunokája is megszületett.” Az új családtagot mindenki nagyon várta, legfőkép­pen azonban nővérkéje, Barbara, akivel az anyu „mindent meg­beszélt”. „Barbara már nagyon szeretne játszani a kisöccsével. Ha egy pil­lanatra egyedül hagyom őket, odakuporodik a kiságya mellé, simogatja és énekel neki. Azt mondja, nyitott szemmel a legaranyosabb. Érdekes felfede­zés volt, hogy mindkettőjüknek egyforma alakú anyajegyfoltjuk van. Barbarának a combján, Gá­borkának pedig az orrocskáján. A természetük viszont gyökere­sen különbözik. Barbara már cse­csemőkorában is borzasztóan ak­tív volt, egy pillanatra sem moz­dulhattam el mellőle. A legjob­ban az fárasztott ki, hogy nem aludhattam végig az éjszakákat. Gáborka sokkal nyugodtabb, igaz, délelőttönként ő is csak fél órát alszik. Éjszaka viszont csak egyszer-kétszer ébred fel. Meg­szoptatom, esetleg tisztába te­szem, és már szundít is tovább. A szoptatást nagyon fontosnak tar­tom, a kislányomat is tizenöt hó­napig szoptattam, és Gáborka is anyatejen él. Csupán akkor kap néhány korty édeskömény-teát, ha a sírásából kiérzem, hogy fáj a hasija. Azelőtt sokszor hallottam, hogy egy anyukának nincs elég teje, de csak most jöttem rá az okára. Mert néha Gáborka is jel­zi, hogy még éhes. Rendszerint olyankor, ha hosszabb időre me­gyünk el valahová, pél­dául orvosi ellenőrzés­re, vagy amikor kevés folyadékot iszom. Ezért erre most már nagyon odafigye­lek. Az első terhességem idején csak egyetlen kismamakönyvet lapoztam végig, most viszont -az Új Szó hasznos tanácsai mellett - minden lehetséges irodalmat elolvasok.“ Ilona szerint a kisgyereket nem kell a széltől is óvni, a túlzott ag­godalom sem a babának, sem a mamának nem tesz jót. Emellett azonban azzal is tisztában van, egy csecsemőre nagyon oda kell fi­gyelni, mert amit a háromévesek már némi házi segítséggel is köny- nyedén átvészelnek - mondjuk egy kisebb hasmenést -, az a kis­baba számára végzetes is lehet. „Barbara császármetszéssel jött a világra, a nagymihályi kórház­ban. Gáborkát természetes úton szültem Ipolyságon, és ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni az ipolysági szülészet orvosainak és nővérkéinek, akik végig rendkí­vül barátságosan és embersége­sen viselkedtek! Pedig nem vol­tam egyszerű eset, a hosszú vajú­dást hosszú kitolási szak követte, csaknem három órán át tartott. Már nem is bíztam benne, hogy si­kerül, de minden szerencsésen végződött. Gáborka 54 cm-el és 3,80 kg-al született, most, három hónaposán 7,10 kg. Mint egy fél­éves baba. Úgy is viselkedik, szop­tatás után beszélget hozzám, ked­veli, ha a kezembe kapaszkodva felülhet... Különösebb nevelési el­veim soha nem voltak, s bizonyos szempontból kicsit rendszertelen is vagyok. Nincs például hirdetési idő, a nyári nagy melegben meg­esett, hogy reggel és este, sőt dél­ben is pancsoltunk egy kicsit. A cumit is azért csuktam a szek­rénybe, mert Gáborka jelezte, hogy nincs rá szüksége. Ha nyug­talan, inkább az ujjacskáját szopo­gatja. A férjem nagyon elfoglalt, de ha az ideje engedi, szívesen van ő is a gyerekekkel. Több babát viszont nem tervezünk. Amikor Gáborka megszületése után bejött hozzánk, mondtam neki, hogy én befejeztem. Megértőén bólintott, és csak annyit felelt, hogy jól van, kettőt is elég lesz felnevelni. És ebben teljesen egyetértünk. Mert hiába álmodoztunk négy-ötgyere- kes nagycsaládról, rá kellett jön­nünk, hogy könnyelműség lenne ennyi gyermeket vállalni. Mert ar­ra is gondolni kell, hogy egyszer majd felnőnek. És nem szeret­nénk, ha mindenféle anyagi biz­tonság nélkül lépnének ki az élet­be. Szülőnek lenni ugyanis életre szóló felelősség. ... kedveli, ha a kezembe kapaszkodva felülhet... Éjszaka már csak egyszer ébred fel Gáborka A szerző felvételei A nagytúri Matyó család legif­jabb tagja 2004. július 17-én szü­letett. Édesanyja, Ilona elmondta, azért jelentkezett a lapunkban meghirdetett Segítsük világra együtt az Új Szó-bébiket prog­ramba, mert a kezdeményezést nagyon rokonszenvesnek találta. „Tetszett, hogy ilyen kedves módszerrel igyekeznek kedvet csinálni a gyermekvállaláshoz. Esetünkben éppen időszerű volt a dolog, mivel úgy terveztük a fér­jemmel, hogy kislányunkat, Bar­barát a harmadik születésnapjára kistestvérrel lepjük meg. Ő június 20-án született, Gáborkát kilenc nappal későbbre vártuk. De mert jól érezte magát a pocakomban, „ráhúzott” még egy hetet. A csil­lagjegyük így is azonos, mindketten az Ikrek je­gyében születtek.“ Februárban lesz hat éve, hogy Matyó Gábor és Ilona örök hűséget eskü­dött egymásnak. Azóta felépült az új, tetszetős családi ház is. Az építkezés javát családon belül sikerült elvégezni: Ilona fér­je is, édesapja is kőműves, s - a lá­tottak alapján - mindketten a szakma mesterei. A fiatalasszony kislányuk megszületéséig titkár­nőként dolgozott egy faipari cég­nél Ipolyságon. „Az angol nyelv mellett franciá­ul és németül is tanultam, mert évekkel ezelőtt au-pair voltam egy Németországban élő belga család­nál. Két kisfiút és egy kislányt bíz­tak rám, őt Barbarának hívták. Ta­lán ezért kapta az én kislányom is ezt a nevet. Na meg azért, mert mindegyik nyelven ugyanúgy ej­Főállású anya vagyok... tik. Barbarát két év házasság után, huszonnyolc évesen szültem. Na­gyon vártam őt, és mégis, vala­hogy annyira hirtelen változott meg körülöttem minden... Bor­zasztóan hiányzott a munkahe­lyem, nehezen törődtem bele, hogy főállású anya lettem. Való­színűleg azért, mert a mai vüág- ban az anyaságot nem tekintik ér­téknek. Másfél évig is eltartott, amíg igazán el tudtam fogadni ezt a helyzetet. Hogy anya vagyok, és most így vagyok hasznos. Az anya­ság ízére akkor éreztem rá, amikor a második babát vártam. Már nem akartam mindenáron visszamenni dolgozni, főleg úgy nem, hogy egy-két évvel később ismét anya­sági szabadságra menjek. így a munkáltatónak is, nekem is jobb. Mert azt viszont elhatároztam, hogy a gyerekekkel itthon töltöm a három-három évet. Egyiket sem bíztam volna szívesen másra. Se­gítségem azért hála Istennek van, az anyósom mindig örömmel vál­lalja a kicsiket. Az apósom sajnos már nem él, de a nyáron még a 86 éves dédnagymama is ringatta Gá­borkát az udvaron. Én a szomszé­Tetszett, hogy így igye­keznek kedvet csinálni a gyermekvállaláshoz. egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 ____________tel.: 02/59 233 461. fax: 02/59 233 469____________

Next

/
Thumbnails
Contents