Új Szó, 2004. november (57. évfolyam, 253-276. szám)

2004-11-06 / 257. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZŐ 2004. NOVEMBER 6. Apa és fiú HÉTVÉGI OLVASMÁNY . az anatómiai intézet igazgatójának első asszisztense egy embert jelentett be, aki sürgősen akart beszélni a méltóságos úrral CSÁTH GÉZA Valamelyik téli délelőttön az anatómiai intézet igazgatójának első asszisztense egy embert jelen­tett be, aki sürgősen akart beszélni a méltóságos úrral. Az igazgató kiüzent, hogy csak pár percig fogadhatja, mert előadást kell tartania. Tényleg, a tanterem zsongott már az orvosnö­vendékektől. A látogató magas, jól öltözött, sápadt ember, belépett, mélyen meghajtotta magát, és az izga­tottságtól csaknem hadarva, be­szédbe fogott. Simára borotvált arcáról azt hihette volna az em­ber, hogy nem is magyar, pedig tiszta kiejtéssel beszélt. Erősen rövidlátó szemei előtt fekete ke­retű csíptetőt viselt.- Bocsánatot kérek, méltósá­gos uram, hogy háborgatom, de a dolog annyira sürgős, legalább­is nekem. A nevem Gyetvás Pál, mérnök vagyok, és tegnap érkez­tem Amerikából. Mikor leszáll­tam a vonatról, az édesanyám azzal fogadott, hogy az apám már nem él. A halálát jelentő le­velet azon a napon kellett volna megkapnom, amikor hajóra szálltam, hogy hazajöjjek... Szó­val megtudtam, hogy az apám kétségtelenül meghalt, mégpe­dig a klinikán. Az anyám, aki nagy nyomorban élt, mikor haza­jöttem, nem tudta eltemettetni. Szóval otthagyta az apám hullá­ját, mert azzal bíztatták, hogy a klinika eltemeti. Most én utána­néztem a dolognak, és tegnap megtudtam, hogy ide, az anató­miai intézetbe szállították a hul­láját, hogy rajta az orvosnöven­dékek tanuljanak. Azt is megtud­tam, hogy csak akkor temetik el a hullákat, ha már egészen apróra fölaprították, s akkor ezeket a ca­fatokat összekeverve koporsóba teszik. Azt szeretném már tudni, hogy ilyen sors érte-e az apámat, vagy amint a szolga bíztatott: ta­lán a csontjait kifőzték, és csont­vázzá állították össze... Ezt sze­retném tudni, és kérem a méltó­ságos igazgató urat, hogyha így áll a dolog, akkor méltóztassék nekem kiadni a csontvázat vagy a koponyát, de az egész csontvá­zat inkább, hogy eltemethes­sem... Szóval, esedezem, igazga­tó úr, méltóztassék megnézetni, megvan-e az apám csontváza ta­lán, a szolga azt mondta, hogy e célra a szép, erős csontú hullákat szokták kiválogatni, az én apám­nak pedig hatalmas csontjai vol­tak, s olyan magas volt, mint én... És az intézet költségeit meg­térítem... Az igazgató e hosszú és izgatott beszéd alatt nyugodtan simogatta a szakállát, majd csöndesen és igen lassan beszélve megszólalt:- Hát kérem, én megnézhetem, hogy hívták, kérem, az apját?- Gyetvás Pálnak, mint engem.- Az intézet ugyan nem ad ki hullákat... de ha a csontváz meg­van: talán még a főzőpincében, vagy esedeg már össze is állítva, nem vonakodom, és az úrnak ki fo­gom adatni. Az igazgató csöngetett. Egy fe­hér kabátos asszisztens jelent meg.- Kérem szépen, doktor úr - szólott az igazgató -, nézesse meg, a múlt hónapban vagy az azelőtti­ben dolgoztak-e föl Gyetvás Pál nevű hullát, s ha igen, készítettünk- e belőle előadási csontvázat. Az asszisztens elsietett, a tudós pedig hellyel kínálta meg különös vendégét. Ötpercnyi néma várakozás után, mely idő alatt a vendég idegesen rázogatta a térdeit, a tanár pedig zsebredugott kezekkel az esős ut­cára bámult ki, berontott az asszisztens.- A hulla, kérem, megvan a jegy­zékben, a belgyógyászatiról kap­tuk. Nálunk lett boncolva a „Cé”- ben. Harmadéveseknek adtam, mert szép volt a skeletje; a múlt hé­ten maceráltattam Mátyással, és tegnapelőtt állították össze. Igen jól sikerült; a boncterembe tétettük be - amint méltóztatott mondani -, mert az elsőévesek a múlt hónap­ban eltörték az egyik bonctermi csontvázat. A jövevény valami hirtelen gör­csös taglejtést tett. A professzor pedig az előbbihez tökéletesen ha­sonló lassúsággal ismét megszó­lalt:- Kérem akkor a doktor urat, hogy adassa ki ennek az úrnak a kérdéses csontvázat. Majd lesz szíves, kérem, a költségeket a ke­zeimhez lefizetni, mennyi is, dok­tor úr?- Ugyebár, egy hullamacerálás és összeállítás harmincöt korona. Az ember gyorsan kivette az er­szényét, és gyorsan fizetett. Miköz­ben már kevésbé izgatottan, sőt bi­zonyos vidám megkönnyebbülés­sel így szólt:- Tessék, méltóságos úr, köszö­nöm a szívességét, bocsánatot ké­rek, hogy alkalmaúankodtam. Ajánlom magam. A mérnököt a boncterembe ve­zették, ahol az egyik sarokban ott állt a „kérdéses” csontváz. Hatal­mas, erős csontú, gyönyörű kopo- nyájú, porcelánfehérre főzött ske- letum. Az idegen egy ideig csodálkozva nézett rá. Valószínű, hogy csontvá­zat még nem is látott. Körülnézte elölről-hátulról, megforgatta az áll­ványán, végigsiklottak ujjai a bor­dáin, megtapogatta a rugókat, amelyek az állkapcsot kötötték a fejhez, azután gyámoltalanul né­zett a szolgára és az asszisztensére. Az asszisztens dicsérni kezdte a koponyát, mire az idegen hirtelen kíváncsi lett az anatómiai tanulsá­gokra. De a fehérkabátos ember hamarosan elbúcsúzott, mert az előadáson volt dolga. Az öreg szolga úgy érezte, hogy vigasztalni kell. A tudományát szedte elő.- Ilyen gyönyörű skelettel, ké­rem, már régen nem találkozott; mondta is Gyuri, aki a II. számú anatómiában van; ezt a hullát, Má­tyás bácsi, szeretném elvinni ma­guktól. Az idegen lehorgasztotta a fejét, és lóbálni kezdte a csontváz lábát. Az csörögve lengett ide-oda. Majd a szemüregekbe nézett sokáig, kezdte rágni az ajkát. Az öreg cinikus Mátyás, aki har­minc esztendeje dobálta ide-oda a hullákat, mást se tett, jól látta, hogy az úrnak könnyezik a szeme, és ő maga is kötelességszerűen el- érzékenyült:- Talán valami rokona tetszett lenni a nagyságos úrnak?- Az édesapám volt!- Az apja. Hm, hm. Hát bizony... - Erre azután elhallgatott. Egy ide­ig csöndben állottak ott, a csont­vázra nézve. A csontváz fia néhány pillanatig azt hitte, hogy mondania kell vala­mit, azt hitte, hogy azt a különös kevert gondolat- és érzelemvihart, melyet a lelkében készülődni ér­zett, ki kell engednie. De a vihar, mielőtt jött volna, elsi­mult a tiszta, fehér porcelánoktól csillogó boncteremben; a bánat, a halál fájdalma elillant, és fölolvadt a nagy ablakok világosságában. A mérnök, mintha egyszerre csak meggondolta volna magát, megfog­ta a csontvázat az állvány vasrúdjá- nál, és cipelni kezdte az ajtó felé. El­szántan sietett előre furcsa terhével, miközben szemeit lesütötte, mintha pirult volna az édesapja miatt. Keresztülment a nagy folyosón, és még néhány elkésett orvosnö­vendék látta, amint viszi a csontvá­zat, melynek kezei, lábai valami különös táncot jártak, amint a bo­rotvált arcú ember ügyetlenül ma­gához ölelte. A fiú az apját. CSALÁDI KVÍZ Október 30-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4b, 5c. Az AB-ART ajándékát Szabó László, komáromi kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elol­vasni hétvégi magazi­nunk 'írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszo­kat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőla­pon küldje be a Családi Kör címére, de ne feled­je el feltüntetni a saját­ját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis sze­rencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerhe­ti. Beküldési határidő: november 10. 1. Hány fős a rozs- nyói nyugdíjasotthon befogadóképessége? a) 30 b) 50 c) 160 2. Hány éves a so- morjai nyugdíjasott­hon legfiatalabb la­kója? a) 25 b) 55 c) 60 3. Hogyan sikerült az ellenállást tanúsító kislányt óvodába vin­ni? a) sehogy b) kocsiban c) édességet ígérve neki 4. Hol voltak haza­hozatalukig II. Rákó­czi Ferenc földi ma­radványai? a) a Szent Benedek- templomban b) a Héttoronyban c) a Galata toronyban 5. Honnan érkezett meg az elhunyt apa fia? a) Erdélyből b) Debrecenből c) Amerikából A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kazánkő így nevezzük az erősen mésztar­talmú víz lerakódását a főzőedé­nyeken is. Eltávolíthatjuk, ha az edényt időnként szódás vízbe ázta­tott nyers burgonyahéjjal főzzük ki. Még gyorsabban eltűnik a ka­zánkő, ha az edényt vízzel töltjük meg, a vizet felforraljuk, azután né­hány gr szalmiákszeszt öntünk be­le, félóráig benne állni hagyjuk, ki­öntjük, s az edényt jól kiöblítjük. Kályha tisztítása Vaskályhát ólomfekete és ter­pentin keverékével lehet tisztítani. A lekopott vas tisztítás után olyan fényes, mintha vadonatúj lenne. Kályhák rozsdás ...vasalkatrészeit forró olajjal kell bekenni, és azután fényesre dörzsölni Kályhacső megóvása a rozsdásodástól Tavasszal alaposan kitisztítjuk a kormot a csőből, azután belülről régi gyapjúronggyal betömjük a felső nyíláson keresztül, és benne hagyjuk egész nyáron át. Kályhafényesítő 12,5 gramm gyantát feloldunk 450 gr benzinben (vagy teraklór- szénoxidban), hozzáadunk 50 gr ceylongrafitot. Kályhát természe­tesen csak hideg állapotban ken­hetünk be a fényesítő vei. Kávé A kávécserje gyümölcse. Elké­szítési módja közismert. A feke- -tekávé koffeintartalmánál fogva élénkít, nagyobb mennyiségben izgat és ezen izgatásnak a követ­kezménye, hogy a fáradtság ér­zését képes megszüntetni. Mér­téktelen kávéfogyasztás szívdo­bogást, izgalmi állapotokat és a legtöbb embernél álmatlanságot okoz. Azok, akik azt tapasztalják, hogy a feketével szemben érzé­kenyek, egészségük érdekében jól teszik, ha a kávéfogyasztást beszüntetik, vagy pedig pótszer­rel (cikória, makk, maláta, füge) vagy a jobb ízű koffeinmentes ká­véval helyettesítik. Frissen pör­költ kávét mindig nagyon jól zá­ródó dobozban vagy üvegben tartsunk, nehogy illata elpáro­logjon. A hamisított kávé őrölve csomócskákká gyúrható, míg a valódi szétporlik. Kávé alját, ...különösen, ha pótkávé is van benne, használat után sohase önt­sük ki, mert szobanövényeink szá­mára kitűnő trágyát ad. Használ­hatjuk tűzhelylap beszórására is. Újságpapírral töröljük le, miután már minden zsírt magába szívott. Kávé ízesítése A kávéhoz adunk egy kanálka igen finom kakaóport, ez a kávét táplálóbbá és ízesebbé teszi. Külö­nösen gyengébb szervezetűek szá­mára kitűnő. Kávékivonat 1/4 kg nyerscukrot folytonos ke­verés mellett cseppfolyósítunk, míg sűrű barna nem lesz. Elégetni nem szabad! Lassan fél liter fövő vizet öntünk rá, egy darabig főni hagy­juk, azután lassan felöntünk vele 1/4 kg finomra őrölt kávét. Addig főzzük, míg összesen 1/2 liter lesz az egész. Nagyon gondosan tisztí­tott üvegbe tesszük, ledugaszoljuk és lepecsételjük. Utazásnál és na­gyobb kirándulásokon igen jó hasz­nát vesszük. 3-4 kávéskanálka kell belőle egy csésze tejhez. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents