Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-28 / 250. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 28. A zárkózottság ideje Somorja. Holnap 18.30-kor nyitják meg a zsinagógában Stano Masár A zárkózottság ideje című installációját. A fiatal pozsonyi képzőművész az At Home Gallery rezidenciális programjának kere­tében két hetet töltött a Művészetek Házában, ennek eredménye­ként született meg a szokatlan kiállítás. Stano Masár a mindenna­pok sztereotípiájából szeretné kimozdítani a látogatókat, hogy leg­alább egy rövid időre magukba mélyedhessenek és elgondolkoz­hassanak azon: Hová és miért is utazunk? Merre is tartunk? (m) Liszka József Somorján A somorjai Fórum Klubban holnap este 19 órától,^Állíttatott ke- resztínyi buzgóságbul!” címmel Dr. Liszka József tart előadást a dél-szlovákiai szakrális kisemlékekről. A kutatástörténettel, népi vallásossággal (ezen belül főleg a szabadtéri szakrális kisemlékek- kel) s általában az interetnikus kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó ismert szlovákiai magyar etnológus beszélgetőtársa Végh László. Helyszín: a Fórum Kisebbségkutató Intézet előadóterme (Parková 4. - a könyvtár épületében, bejárat az udvar felől). (ú) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Fahim (kaposvári Csiky Gergely Színház) 19 KIS SZÍNPAD: Sarah Bernhardt utolsó nyara 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Korcs szerelmek (mexikói) 17.15, 20 MLADOST: Já­nos evangéliuma (kanadai) 15.45, 19 MÚZEUM: Elveszett je­lentés (amerikai-japán) 19.30 TATRA: Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 18, 20 AUPARK - PALACE: Garfield (amerikai) 15.20 A Bourne-csapda (amerikai) 17.10, 21.40 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 15.10, 17.50, 19.10, 21.10, 21.50 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 14.10, 16.20, 18.30, 20.50 Terminál (amerikai) 15.30, Í8.10, 20.40 Cápamese (amerikai) 15,15.30,16,17,18,19,19.30 Collateral- A halál záloga (amerikai) 16.30,17.20,18.50, 20 Post Coitum (cseh) 20.20 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 14.20, 16.40 A falu (amerikai) 14.20, 16.30 Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 18.40,21 János evan­géliuma (kanadai) 19.40 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.40, 17.40 PÓLUS - METROPOLIS: Már megint bérgyilkos a szom­szédom (amerikai) 15, 17.10, 19.20 Az ördögűző - A kezdet (amerikai) 16.40, 19.05, 21.20 Cápamese (amerikai) 14.20, 15.05,16.10,16.50,18,18.40, 20.35 Collateral - A halál záloga (amerikai) 14.55,16.05,17.20,18.30,19.40, 21 Eljegyzés a kas­télyban - Neveletlen hercegnő 2. (amerikai) 16, 18.20 Ana­konda 2.: A véres orchidea (amerikai) 20.45 Post Coitum (cseh) 19.30, 21.35 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia- angol-olasz) 17.30 Terminál (amerikai) 19.50 KASSA TATRA: Post Coitum (cseh) 17,19 CAPITOL: Már megint bérgyil­kos a szomszédom (amerikai) 16; 18; 20 ÚSMEV: János evangéli­uma (kanadai) 16,19.15 IMPULZ: Titkok (francia) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Bodysong (angol) 19.30 VÁGSELLYE- VMK: Lebegés (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Én, a ro­bot (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A sötétség krónikája (ameri­kai) 16.30 Szamszára (francia-német) 19 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Anakonda 2.: A véres orchidea (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) 18.30 A Bourne-csapda (amerikai) 15.45 Cápamese (amerikai) 16,18, 20 Collateral - A halál záloga (amerikai) 15.15, 17.30, 19.45 Eljegyzés a kastélyban - Nevelet­len hercegnő 2. (amerikai) 15.30, 17.45, 20 Feketék fehéren (amerikai) 16 A Halál a Ragadozó ellen (amerikai-kanadai-cseh- német) 15.45, 18, 20.15 Már megint bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 16.15, 18.15, 20.15 A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója (magyar-szlovák-lengyel) 15,17.30,20 FELHÍVÁS A Csehszlovákiai Magyar Nép- művészeti Együttes, a NÉPES 1954. április 25-én tartotta ősbemutató előadását Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban. Az 50. évfor­duló alkalmából 2004. november 27-28-án Dunaszerdahelyen kon­ferenciát, Galántán emlékünne­pélyt terveznek a volt fenntartók és vezetők. Az emlékünnepély a volt tagság ünnepi emléküléséből, a két utód-együttes: az Ifjú Szivek és a Szőttes, valamint a Kis Csali, az Ilosvai, a Garant Menti Népi Együt­tes és a Kodály Zoltán Daloskor előadásából és zeneszó melletti kö­zös szórakozásból áll majd. Felhívjuk a NÉPES volt tagjait, hogy 2004. november 10-ig je­lentkezzenek, illetve hogy közöl­jenek magukról egypár sort, és adják meg címüket. A jelentkezés címe: Csemadok OT, 815 57Bratislava (tel.: 02/526- 37-974, fax: 02/526-37-976) vagy Takács András, 821 06 Bratislava, Ucitelská 39 (tel./fax: 02/452-48- 634) A pozsonyi rendezvény a „fényírók” egyik legrangosabb európai seregszemléjévé nőtte ki magát Fotóhónap - tizennegyedszer Henri Cartier-Bresson: Athén, 1953 Az idei, XIV. Fotóhónap keretében Pozsony-szerte több mint harminc fotó- kiállítást tekinthet meg a nagyérdemű. Nagy nevek­ben idén sem lesz hiány, az alkotóműhelyek pedig izgalmas témákkal ke­csegtetnek. Václav Macek, a rendezvény főszervezője a múltat és a jelent foglal­ja keretbe. LŐRINCZ ADRIÁN Térjünk vissza az időben másfél évtizeddel. 1991-et ír­tunk, amikor az I. Fotóhónap keretében nyugat-európai és tengerentúli fotóművészek is kiállíthatták nálunk felvételei­ket. A rendszerváltást me­gelőzően nem is rendeztek a vasfüggönytől keletre ilyen nagyszabású kiállítás-soroza­tot? Nagyon fontos év volt a cseh­szlovák fotó történetében a rendszerváltás éve, mivel előtte csupán „kósza hírek” útján tud­tunk arról, mi zajlik Európa nyu­gati felében, mi az, ami foglal­koztatja a fotóstársadalmat. Sem a politikai, sem pedig a gazdasá­gi légkör nem volt kedvező ah­hoz, hogy nyugati fotóművész kiállítást rendezzen nálunk. A határok megnyitásával viszont egyszeriben létszükségletté vált, hogy megkeressük az elveszített közös fonalat, hogy közös témá­kat, művészi álláspontokat fo­galmazzunk meg. Ebből az igényből született az 1. Fotóhó­nap, melynek keretében öt kiállí­táson mutattuk be a XX. század második felének legjelentősebb európai műveit, művészeit. Csaknem másfél évtized telt el azóta. Kik emelkednek ki az ez idő alatt Pozsonyban kiállító művészek közül? Említhetném Helmut Newtont, Sebastian Saggadót, Villiam Cle- int, Cartier-Bressont és másokat. Minden évben két-három világ­szerte ismert fotós műveit állítjuk ki; a hazai közönség több éves, év­tizedes hátrányban van a nyugati­val szemben, és most fokozatosan „kárpótoljuk” őket. Az idei rendezvénysorozat szórólapján olyan nevek olvas­hatók, mint Ragha Rai, René Burri, valmint Ján Svoboda... Ragha Rai azért is egzotikus számunkra, mivel indiai fo­tóművész ritkán állít ki nálunk, másrészt meg a híres Magnum- csoport tagja. Kiállításának anya­ga megrázó, hiszen egy, a nyolc­vanas évek elején bekövetkezett, majd tízezrek életét meghatározó vegyi katasztrófa eseményeit örö­kíti meg lépésről lépésre, nagyon szuggesztív módon. René Burri - Cartier-Bressonhoz hasonlóan - a humanista képriport megteste­sítője. Látásmódja ironikus, ám képei középpontjában a törékeny ember áll, minden heroikus póz nélkül, a maga esendőségében. Novemberi kiállításának témája az 1960 és 2000 közötti Németor­szág, illetve a német társadalom, mely gyökeres változásokat élt meg. A kevésbé ismert cseh Ján Svoboda a nonfiguratív képalko­tás és a tájképek nagymestere, technikája egyedi, utánozhatat­lan, a dolgok lényegét keresi. Négy hazai fotós egyéni kiál­lítása nyílik meg novemberben. Miért éppen rájuk esett a vá­lasztás? Az 1904-ben született Milos Dohnány a hazai modernizmus je­les képviselője, aki merész megol­dásokat honosított meg a képalko­tásban azáltal, hogy elrugaszko­dott a „képfestőktől”, tehát azok­tól, akik a körvonalak elmosásával, homályosításával próbálták fokoz­ni a művészi hatást. A „tiszta fény­képezés” egyik legnagyobb alakja volt. Igor Grossman a vidék megö- rökítője, az 50-es és 60-as években készült fotográfiáit állítja ki. Doro- ta Saparová - aki festőművész is - a női testet helyezi előtérbe, aktjai a festészet és a fényképezés határ- mezsgyéjén mozognak. Marek Kvetán pedig egy új irányvonalat képvisel, a digitális képfeldolgo­zást, mely világszerte egyre na­gyobb teret hódít. Milyen elvek alapján állítot­ták össze a közép- és kelet-eu­rópai térség, illetve a „világ töb­bi része” kategóriájába sorolt kiállítók névsorát? Két fontos szempont volt: az egyik, hogy kiket ajánlanak fi­gyelmünkbe az adott ország fotó­galériái, ki az, aki az eltelt évek­ben jelentősét alkotott, a másik pedig, hogy a „mestermunkák” mellett bemutassuk a tanítványo­kat is. Ez az elv érvényesül példá­ul a magyar Kerekes Gábor és Tóth Lívia vagy a már említett cseh Ján Svoboda és Milan Blatny esetében. Ukrajnát viszont csak egyetlen fotós, Alexander Gljade- lov képviseli, aki az ukrán fegyhá- zakban, börtönökben készült so­rozatával díjat nyert Los Angeles­ben. És sorolhatnám tovább... Eddig egyéni kiállításokról volt szó, viszont számos csopor­tos tárlat is nyílik. így igaz. Bemutatjuk a Kelet Nemzedék munkáit, a Fujifilm Photo Press Awards 2004 idei dí­jazott képeit, a V4+l=5 csoport, azaz a „kibővített” visegrádi né­gyek fotóit, de láthat a közönség digitális technikával készült, illet­ve a szó legszorosabb értelmében vett klasszikus fotókat is. Az eltelt években nagy sike­rük volt az alkotóműhelyeknek. Milyen irányt tűznek ki idén? Tekintettel az érdeklődésre, al­kotóműhelyeink számát négyre bővítettük. A Kamii Varga vezette foglalkozások az emberi test geo­metriájára, az Anton Fiala vezette kalandozások a természetre össz­pontosítanak, míg Andrej Bán fo­tóriporter a pozsonyi utcát mutat­ja meg a gyakornokoknak - nem szokványos látószögből. Az igazi „ínyencség” mindenképp a Harald Leban vezette előadás- és gyakor­latsorozat lesz, mely egy már-már elfeledett technikával, a platinotí- piával foglalkozik. Még egy kérdés kívánkozik ide: milyen látogatottsággal számol? Idén is elvárjuk azt a 100-150 ezer látogatót, akik évről évre fel­keresik a kiállítótermeket, hogy a fényképeken keresztül szembesül­hessenek egy másik világgal - az­zal, amely csak a fényképezőgép túloldaláról látszik. NÉZEM A DOBOZT Nézettségek, börtönévek, szörnytermékek Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt, és közben hiá­ba várom, hogy ajtóm érzékeny faburkolatát „peoplemeteres” ügynökök kocogtassák, való­színűleg nem tartozom a kiválasz­tottak közé. Különben is, garan­táltan rontanám a hazai televíziós csatornák nézettségi adatait. Apropó, nézettség! Internetes portyám során láttam, hogy a tv2 milyen rettenetesen büszke arra, hogy az újrainduló Megasztár előválogatását kétszer annyian követték figyelemmel, mint a kon­kurens tévé adását. Még egy kék­piros grafikont is barkácsoltak az ominózus este óráiról, hogy job­ban el tudjuk képzelni a verseny­társ mélyrepülését. Talán még dalra is fakadtak, akár csak azok az önjelölt antisztárok, akik egy­általán nem tudnak énekelni. És persze valahol ezt tudják is ma­gukról. De mit tehetnek, ha egy­szer divat a tehetségtelenség, a té­vé nézettségét már régóta nem a valódi művészek emelik, hanem a magamutogatók, a dilettánsok, a csalók, a szélhámosok, hogy a kasszafúrókat ne is említsük. Pedig én várom a sugallatot, minden apróságnak örülni tudok. Annak is, hogy a Heti Hetes új ar­cokkal frissítette fel magát - kicsit talán sokáig tartott, amíg a mélyen alvókat ébrenlévőkkel helyettesí­tette -, Hajós András például egyre inkább magára talál, tényleg ere­deti és fiatalosan miegyéb. Aztán rendkívüli megtiszteltetésnek tar­tom, hogy néhány kameramókus segítségével végigkövethetem Cini utolsó napjait. Ami határtalan, an­nak - úgy látszik - nincs határa. Most, hogy láttam őt egy húsbolt pultjának dőlve kolbászt mustárral enni, nem tartom lehetetlennek, hogy egy újabb valóságsó veszi majd kezdetét a bekamerázott bör­tönfalak közt. Nézem a dobozt. A dobozt, amelynek figyelmes végigolvasása- kor eddig csak az derült ki, hogy „a dohányzás komolyan károsíthatja az ön és a környezete egészségét”. Ezentúl - a tévéből tüdőztem le a hírt - már nem érik be egyes ér­rendszeri és daganatos betegségek néven nevezésével, hanem a torok, a gége, a tüdő és egyéb létfontossá­gú szervek eleinte mit sem sejtő sejtjei kóros és színes (és nem túl szívderítő) elburjánzásainak rönt­genképeivel próbálják majd elret­tenteni a nikotinimádókká lett nép­rétegeket a további „élvezetektől”. Gond egy szál se. Csak akkor a nép­egészség lelkiismeretes lovagjai egyéb káros termékek megvásárlá­sakor is hasonló őrző-védő felira­tokkal figyelmeztessék a mit sem sejtő néptömegeket például arra, hogy: „az Ön által megvásárolt asztali borunk túlzottan jóhiszemű szervezetbe juttatása könnyen a jelzett szerkezet alá jutást okozhat­ja, s különben is, gondoljon csak arra, az igazság keresésének más útjai is vannak”. Vagy: „A mobilte­lefon túl gyakori használata bi­zony agydaganatot okozhat!” Ne­talán: „Mielőtt bekapcsolná a ké­szüléket, gondoljon arra, hogy szabadidejét hányféle sporttal és sportjátékkal tehetné hasznosab­bá és egészségesebbé...”

Next

/
Thumbnails
Contents