Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-26 / 248. szám, kedd

Úgy érezhetjük magunkat, mintha valamelyik arab városban lennénk - szűk sikátorok, meredek lépcsők, fehérre meszelt falak és mindenütt macskák Tiberius barlangja (Képarchívum) Róma és Nápoly között bú­jik meg a szinte jelentékte­lennek tűnő kis település, amely a mai napig őrzi ka­landos történelmének ro­mantikus nyomait. JÁTÉK Már a római időket megelőzően is lakott területnek számított. A római császárság idejében Tiberius császár építtetett magá­nak egy villát a tengerbe nyúló öböl barlangjának felhasználásá­val. Korának legkiválóbb építé­szeit bízta meg a villa belsejének kialakításával. A Római biroda­lom bukásával a keresztények foglalták el a barlangot és a tele­pülést. A keresztények nem sokat törődtek a barlanggal és a termé­szet vas foga sem kímélte. Az ára­dásoknak köszönhetően állaga rohamosan romlott. Először 1956-ban kezdték el a feltáró munkákat, melynek köszönhető­en 1963-ban megnyithatták a mú­zeumot. A rómaiak bukása után görög szerzetesek érkeztek a település­re, de viszonylag rövid ideig tar­tózkodtak itt, ugyanis a kalózok állandó támadása, elüldözte őket. A város ezután sem lélegez­hetett fel, ugyanis a kalóz táma­dókat, arabok váltották fel, akik­nek egy részük le is telepedett és családot is alapított a festői szép­ségű partszakaszon. 1504-ben újabb megszállást élt át, neveze­tesen a spanyolokét. A XV. szá­zadban szappangyárat is alapítot­tak, ám ezt ezúttal a németek rombolták le. A város elszegénye­dett, kiéleződött a gazdagok és szegények közti ellentét. Túl sok volt a szegény és kevés a gazdag, ami aztán emigrációhoz vezetett. A XX. század elején tömegesen vándoroltak ki a helyiek Francia- országba és Amerikába. Az 1950-es évek óta kezdett fej­lődni a városka, manapság turis­ták százai látogatnak el a csendes, homokos tengerparti településre. A várost évszázadokon keresz­tül folyamatosan támadták, ezek­nek a támadásoknak köszönhető­en épült fel a Torre Truglia mely­nek építtetését a toledói Don Pietro rendelte el 1532-ben, és római kori maradványokra épült. 1870-1969 között a hivatali veze­tés székhelye volt. Ma már csak történelmi mementóként tekint­hető meg. Feltétlenül látogas­sunk el a helyi múzeumba, ahol a Tiberius barlangjánál talált szob­rokon kívül rengeteg római kori emléket tekinthetünk meg. Az óvárosban kóborolva úgy érezhetjük magunkat, mintha vala­mely arab országban lennénk. Szűk sikátorok, meredek lépcsők, fehérre meszelt falak és macskák mindenütt. Csodálatos hangulatot nyújt. A látványt csupán csak az es­ti kivilágítás fokozza, amikor a vá­ros a délutáni szieszta után újraé­led. Mindenki az utcán van a fél­éves babától a nyolcvanéves aggas­tyánig. Az éttermek előtt hosszú sorok kígyóznak, nem egyszerű megtalálni esti vacsoránk színhely­ét. A gasztronómiai élvezetekről ódákat lehetne zengedezni. Nem csak az olasz tésztaféléket érdemes megkóstolni, (nu.hu) Múlt heti számunkban közölt óriásrejtvényünk megfejtése: 1. Tíz percet is lehet jól beoszta­ni, és lehet rosszul harminc évet is. 2. Egyszer minden lángész kez­dő volt. 3. Az iskolának az a feladata, hogy a kérdezést természetes és leküzdhetetlen szokásunkká te­gye­A múlt heti számunkban közölt Találja ki, hol járunk! című játé­kunk megfejtése: Szekszárd. Ajándékcsomagot nyert: Viszkocs Koméba, Pozsonyepeijes Csordás Andrea, Nagykapos Bödök Károly, Csicsó László Mihály, Dunaszerdahely Medo István, Zselíz MEGFEJTESERT AJANDEK A Rejtvénysziget e heti szá­mában közölt kétoldalas nagy keresztrejtvény sike­res megfejtői között, akik a kiadó címére (Petit Press a.s., Námestie SNP 30, vasárnap 814 64 Bratislava 1) novem­ber 8 -ig beküldik a helyes vá­laszokat, ajándéko­kat sorsolunk ki. Öt szerencsés nyertes­nek ajándékot kül­dünk. (ú) Találja ki, hol járunk!

Next

/
Thumbnails
Contents