Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-26 / 248. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 26. Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnapután, október 28-án a Vámbéry Irodalmi Kávéházban (Vállalkozók háza, Kukucin utca 459.) 18 órai kezdettel mutatják be Göncz József és Bognár Béla Szép Felvidékünk című könyvét. Az impozáns album a két soproni gyűjtő sok ezer képből ál­ló, különlegességekben gazdag képeslapgyűjteményéből szerkesztett válogatás segítségével mutatja be a trianoni diktátum által elszakított vármegyéket, illetve azok járási székhelyeit. A könyvet, amelyhez Du- ray Miklós írt előszót, Roncsol László méltatja, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hamlet 14 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Egy szerelem három éjszakája 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: 21 gramm (am.) 18, 20.30 MLADOSÍ: Rövidfilm a gyilkolásról (lengy.) 18 Jószomszédi iszony (am.) 20 TATRA: Intermission (ír) 18,20 AUPARK - PALACE: Cápamese (am.) 14, 15, 15.30, 16, 17, 17.30, 18, 19.30 Collateral - A halál záloga (am.) 14.40, 16.20, 17.20, 18.50, 20, 21.20 Garfield (am.) 15.20 Stepfordi feleségek (am.) 17.10, 19.20 Anakonda 2.: A véres orchidea (am.) 15.40,18.20, 20.30 Terminál (am.) 15.30,18.10, 20.40 A Bourne-csapda (am.) 19,21.10 Shrek 2 (am.) 14.30 Post Coitum (cseh) 17.50, 20.10 Eljegyzés a kastélyban - Neveletlen hercegnő 2. (am.) 14.20, 16.40 Intermission (ír) 19.10, 21.50 A falu (am.) 14.20,16.30 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) 18.40, 20.50 Nem semmi! (cseh) 15.20,17.40 KASSA TATRA: Podium (fr.) 16,18, 20 CAPITOL: Anakonda 2.: A véres orchidea (am.) 16; 18; 20 ÚSMEV: Cápamese (am.) 16, 18 Col­lateral-A halál záloga (am.) 20IMPULZ: Titkok (fr.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Én, a robot (am.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Dirty Dancing 2 (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Nicholas G. Winston: Az emberség ereje (cseh-szl.) 19 LÉVA - JUNIOR: A sötétség krónikája (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: János evangéliuma (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (am.) 15.30, 19.30 A Bourne-csapda (am.) 13.30, 20 Collateral - A halál záloga (am.) 15.30, 17.45, 20 Feketék fehéren (am.) 15.45, 20.15 Már megint bérgyilkos a szomszédom (am.) 16.15, 18.15, 20.15 Nők transzban (am.) 13.30,17.30,20.30 Stepfordi feleségek (am.) 16,18 ATemetetlen halott - Nagy Imre naplója (magy.-szl.-lengy.) 15,17.30,20 Tárgyi emlékeink múzeumi dokumentációjáról Museaum Hungaricum ELŐZETES Somorja. Museaum Hungari­cum I. címmel tartanak szakmai tanácskozást október 28-án csü­törtökön 10 órai kezdettel a szlo­vákiai magyarság tárgyi emléke­iről és ezek múzeumi dokumentá­ciójáról a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában. A Mátyusföl- di Muzeológiai Társaság, a Galán- tai Honismereti Múzeum, vala­mint a házigazda szerepét betöltő intézet szervezésében megtartan­dó konferencián részben magyar, részben szlovák nyelvű előadáso­kat hallgathatnak meg az ér­deklődők. Végh Lászlónak, a Bibli­otheca Hungarica igazgatójának megnyitó beszéde után elsőként Nevizánszky Gábor, az SZTA Ré­gészeti Intézetének munkatársa ad elő a Délnyugat-Szlovákia terü­letén feltárt, mind ez ideig közü­letien 10-11. századi sírleletekről. Ursula Ambrusová a kassai Kelet­szlovákiai Múzeum gyűjteményé­re támaszkodva Kemény Lajos éle­tét és munkásságát mutatja be szlovák nyelvű előadásában. Gau- csik István a Pozsonyi Állami Le­véltár Vágsellyei Fióklevéltárának képviseletében Sas Andornak a Szlovák Nemzeti Múzeum Levél­tárában fellelhető hagyatékát, gazdaságtörténeti munkáit ismer­teti. Fehér Csaba, a komáromi Ma­gyar Kultúra és Duna Mente Mú­zeumának munkatársa Magyar Kálvária 1945-1948 (A kitelepíté­sek és deportálások múzeumi be­mutatásának lehetőségei), Pre- sinszky Lajos, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, illetve a helyi Városi Honismereti Ház munka­társa pedig Kistérségi monográfi­ák a Csallóközben címmel tart előadást. A szakmai tanácskozás programja a délutáni órákban (12.30-tól) Jarábik Gabriellának, A Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeuma igazgatójának a múzeum művészettörténeti műtárgygyűjte- ményéről szóló beszámolójával folytatódik. Szabó Kinga, a Szabó Gyula Emlékház létrehozásáról, működési tervéről tájékoztatja a találkozó közönségét. Gudmon Ilona a magyarságnak az Érsekúj­vári Honismereti Múzeum népraj­zi gyűjteményében megtekinthető tárgyi emlékeit veszi számba. Danter Izabella pedig az alsószeli takácsoknak a Galántai Honisme­reti Múzeum néprajzi gyűjtemé­nyében fellelhető termékeiről tart előadást. A Mácza Mihály ülésve­zetésével zajló tanácskozás prog­ramja szakmai vitával, illetve fogadással zárul, (érvé) Nagy sikerű irodalmi estet tartottak az öt évvel ezelőtt újjászervezett Pozsonyi Casinóban „A humor is meg tud öregedni” A jó hangulatú irodalmi est főszereplői: Duba Gyula, Bárczi Zsófia és Tőzsér Árpád (Koniorczyk Mátyás felvétele) Duba Gyulával, az idén József Attila-díjjal kitünte­tett íróval beszélgetett Tőzsér Árpád Kossuth-dí- jas költő nemrégiben a Pozsonyi Casinóban. A jó hangulatú, teltház előtt zajló irodalmi esten szó esett az ismert prózaí­rónak a nyelvhez, a faluhoz, a városhoz és a tárgyakhoz fűződő viszonyáról. BODNÁR EMESE Duba írásművészetét elsőként Bárczi Zsófia író méltatta. Részle­tes, a pályája egészét felölelő elemzésében az írót a Garam menti táj megteremtőjének ne­vezte: „Duba nem csak a szlováki­ai magyarság történetét írja meg, hanem elmondja azt is, amit a földről, vízről, szélről, az emberi szándékoknak fittyet hányó, ön­törvényei szerint működő világról kell tudni. Novella, regény, vallo­más, kritika és humoreszk egészí­ti ki vagy módosítja, írja tovább egymást Duba életművében” - mondta. Miután az érettségi előtt álló Domonkos István részleteket olvasott fel Duba Gyula egyik könyvéből, Tőzsér Árpádnak eszébe jutott, hogy nem is olyan „régen”, csupán néhány évtizede még ő és a nála öt évvel idősebb Duba voltak „a fiatal írók”. Duba Gyula írói világa ezer szállal kapcsolódik szülőfalujá­hoz. „Amit tudok a paraszti-világ­ról és a paraszti életről, azt nem egyszerűen csak elmondani akar­tam, hanem esztétikumként sze­rettem volna megjeleníteni. Miért csak a közhelyekbe menő fogal­mak legyenek az irodalmi esztéti­ka megfogható tárgyai? Miért nem lehet esztétikus egy szekér leírása, ahogy egy gazda befogja a lovakat, vagy ahogyan kapál?” - mondta az író, aki szerint prózai szövegben nő meg igazán a tár­gyak értéke: többet jelentenek ön­maguknál, átvitt értelmet nyer­nek, lelkűk lesz. Az irodalmi esten szó esett ar­ról is, hogy Duba Gyulának 1960 óta minden élménye a városhoz kötődik. Úgy véli, hogy a városi mentalitásnak és ezeknek az em­lékeknek kellene most találkozni­uk ahhoz, hogy abból épkézláb, modern regény legyen. „Ha meg­érzem egy író nyelvén a mester­kéltséget, az nekem már nem tet­szik, még akkor sem, ha a szöveg különben szép és olvasmányos. A szó és a kép harmóniáját szeret­ném megteremteni. Ennyi a tuda­tosság az én írásaimban” - véleke­dett az író. Karinthy Frigyes így írtok tije ih­lette első, rövid humoros írásait, amelyek nagy sikert arattak az is­kola faliújságját olvasgató diákok körében. Negyedikesként került a kezébe az 1953-ban kiadott Új haj­tások című Antológia. „Ez a vé­kony kötetecske csak úgy dübör- gött a traktoroktól, a szántástól és a hegesztéstől” - emlékezett mo­solyogva az író. Paródiát írt róla, amit két másik diáktörténettel el­küldött a Fáklyának, a Csemadok által kiadott Hét című képes heti­lap elődjének. Meg is jelent Sas Andor jegyzetével együtt, amely Dubát humoristává ütötte. „Ma már nem nagy kedvem van humo­rizálni. A humor valahogy mindig jelen volt az életemben, idővel el­kezdett tele lenni abszurd dolgok­kal is, aztán jött az irónia... Szóval a humor is meg tud öregedni” - állapította meg az író, akinek 1954-ben még nagyon meg kellett fontolnia, hogy mit mond vagy ír, mert nagyon könnyen a megüt­hette volna a bokáját. Duba keserű iróniával beszélt katonaéveiről. Prágában légvé­delmi tüzérként minden humor­tól elment a kedve, de a kétéves katonaidő megérlelte első novel­lista korszakát. Az irodalmi esten nem kis derültséget keltő történe­teket mondott el abból az időből, amikor katonatársa és felettese szerelmi történeteit írta meg, pa­rancsra. Verset is írt egy Szilvesz­ter-éji őrségben, amit annyira rossznak talált, hogy reggel apró darabokra tépett. Duba Gyula el­mondta, hogy a verset nagyra be­csüli, és a lélektani, a metafizikus dolgok megismerésének a le­hetőségeként tiszteli. Csakhogy ő maga nem tud verset írni. „Gon­dolhatod, hogy milyen életem le­hetett a katonaságnál, ha verset írtam. Nekem az a vers nem meg­ismerés, hanem menekülés volt” - vallotta be Tőzsér Árpádnak. A pozsonyi irodalmi berkekben egyszerre óvatos idegenkedés és lelkesedés fogadta a diákoskodó Dubát, derült ki visszaemlékezé­séből. Életének hétköznapjai ösz­tönözték novella- és regényírásra: albérletből albérletbe vándorolt, olyan időszaka is volt, amikor minden hónapban máshol lakott. „Egy alkalommal Ligetfaluban egy idős hölgynél vettem ki szo­bát, aki régi pressburger család­ból származott. A teraszon renge­teg galamb lakott. Ezek ébresztet­tek és altattak, néha berepültek a szobámba. Ezt követően több írá­somban is megjelentek a galam­bok. Úgy érzem, sorstársak va­gyunk ezekkel a városi madarak­kal” - mesélte el Duba Gyula, majd hozzátette, hogy így érzett rá Pozsony „lelkére”. A beszélgetésnek a késő este ve­tett véget. írók és olvasók, min­denki jó hangulatban, elégedet­ten, az újbóli találkozás reményé­ben távozott. A Pozsonyi Casinó a közeljövőben Tőzsér Árpádnak Egy titokzatos spanyol falu lakói tűntek fel a szlovákiai és magyarországi települések utcáin Férfiharcok - Nőcsaták FORGÁCS MIKLÓS Jelenet az előadás próbájáról (Simona Lukácová felvétele) Három nap alatt ötiötte ki és va­lósította meg a budakeszi Kompá­nia Színházi Társulat és a lévai Pó­ton Színház a Jázminnal illatozol című utcaszínházi előadást, mely Federico García Lorca költői drá­mái által inspirálva elevenítette meg a pusztító erejű szenvedélyek egyszerre félelmetes és lenyűgöző világát. Az utca egyszerre tere a férfi-nő viszonyt vizsgáló színé­szeknek és az érzékek birodalmá­ban vergődő szereplőknek. Az utca az a helyszín, ahol különböző sor­sok, történetek epizódjai találkoz­hatnak, s egyszerre működhetnek egy közösség krónikájaként és egyes emberek bizarr kalandjai­ként. A kezdőkép egy furcsa társa­ság tablóját kínálja, délceg pózba merevedett, merev tekintetű, avítt ruhás fiatalemberek oldják fel fo­kozatosan szinte fenyegető, néma jelenlétüket összecsattanó tenye­rek és dobbanó lábak ritmusával. A szellemfaluból először egy kala­pos, hosszúkabátos utazó oson elő kopott bőröndjét szorongatva és az üres bőröndöt nyitogatva, mintha lázas agyának rejtett fiókjaiból rángatná elő egyre elevenebb em­lékeit. A légben vibráló cigánylány képzetébe egy hús-vér nő gázol be­le, s erőszakos légiességgel a férfi nyakába telepszik, aki ingerült férjként a zablává változott kendőn át sorolja közös életükkel kapcsolatos szitkait. A következő alak is egy monomániába sűrítette létezését: cipőtisztítóként a cipők minőségén keresztül keresi az em­ber minőségét. Piszkos, piszkos, hajtogatja ingerülten, s a közön­ség lábbelijeit vizsgálva sem talál rá az igazira. A tisztaság gőgjével érkezik a fiatal lány, menyasszonyi cipellőt szorítva arcához, de riad­tan és kérdőn meredve maga elé, a jövőbe. Az események felgyorsul­nak, viszonyok szövődnek, párok alakulnak és cserélődnek, álmok teljesednek be, és a virtus licitál­tatja a vágyakozókat az ösztönök tőzsdéjén. Az utcán emberek vál­nak a fátum tárgyaivá, és tárgyak lesznek a történet jeleivé. A fogak közé szorított szakajtó lejti táncát az öregasszonnyal, vagy az öreg­asszony a szakajtóval? A duhaj le­gény hozza be a mámor üvegbe zárt reményét, vagy az üveg hoz­za be a legénybe zárt hősködést? A nők féltékenyek a legüdébb lány szépségére, a férfiak részegen táncoltatják halálra az ártatlan, csak jelenlétével provokáló lányt. Szertartásai vannak az életnek és a halálnak, az önfeledt büszke­ségnek és a röhejes megaláztatás­nak. Felbukkan a kés is, a vér kul­csa, izgága, prófétaszerű figura hámozza ki egy nejlonszatyorból. A férfiak álmai akrobatikus ag­resszióként bogozzák kaján cso­móba a kakaskodó legényeket. A nők álmai férfipofozáson keresz­tül rugaszkodnak a jól bevált una­lomba. A semmiből tűnnek fel a szenvedély kalandorai, a semmi­be tűnnek el az érzelmek nyomo­rultjai. A két rendező, Iva Jurcová és Lukács László 11 színésszel raj­zolta bele a jelen valótlanságába Lorca örökkévalóságát.

Next

/
Thumbnails
Contents