Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-25 / 247. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ CSEH SAJTÓ Csehországban az augusztusi kormányváltás óta folyamatosan csökken az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt népszerűsége, s erősödik a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párté. A polgári demokraták elaludtak, nem tudtak reagálni a fiatal, energikus Stanislav Gross vezette kormány és szociáldemokrácia politikájára, ezért a novemberi regionális és szenátusi választás nagyon kellemetlen meglepetést hozhat nekik. A szociáldemokraták optimizmust (Gross-szal a rossz hangulat ellen), szebb jövő reményét sugalló kampánya is hatásosabb, mint a polgáriak rendkívül kemény kifejezéseket (Grosstapo, rendőrállam) használó hadjárata, (-kés) A vajdasági magyar politikus ügyvédje szerint nem csupán az igazságszolgáltatás áll az eset mögött Bűnvádi feljelentés Kasza ellen Hivatali visszaélés miatt bűnvádi feljelentést tett Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke ellen a szerb belügyminisztérium. PETKY JÓZSEF A belügyi tárca közleménye szerint Kaszát azzal gyanúsítják, hogy szabadkai polgármesterként, visz- szaélve hivatali helyzetével, közel 5,5 millió dinárral (majdnem 3 millió korona - a szerk. megj.) károsította meg az államot két magánvállalatjavára. Az illetékes szabadkai ügyésznek átadott feljelentés szerint Kasza polgármesterként lehetővé tette a helyi Magnotron vállalatnak, hogy jogtalan vagyonra tegyen szert 3,5 millió dinár értékben, egy szabadkai banknak pedig 1,9 millió dinár jogtalan megszerzését tette lehetővé. Okirat-hamisítás miatt feljelentést tettek Ágoston Gabriella ellen is, aki a szabadkai önkormányzat titkára volt a történtek idején. Ágoston elmondta, bonyolult, ötéves jogügyletről van szó. 1995-96-ban áldatlan helyzetbe került a szabadkai rádió, az állami szervek ki akarták ebrudalni a szerkesztőséget egy épületből, amely nem volt a rádió tulajdona, az ön- kormányzat azonban rendezni szerette volna a helyzetet. Birtokba vett egy önkormányzati óvodát, amely nem tudta fenntartani ingatlanját, s ahol nagyon lecsökkent a gyermeklétszám, és bár eredetileg sport- és rekreációs központot akart létesíteni helyette, a szabadkai rádióra esett a választása, miután 1998-99-ben gondok jelentkeztek a médiumnál. Pénzszűke miatt az önkormányzat kénytelen volt befektetési joggal felruházni a Magnotront, hogy a rádió kívánalmainak megfelelően átalakítsa az épületet, s a befektetés fejében az épület egy része a Magnotroné lett. Időközben azonban rendeződött a rádió helyzete, mivel elhárult a .kilakoltatás” veszélye. Ezután az önkormányzat megpróbálta visszaszerezni tulajdonjogát a Magnotrontól, mivel felmerült más tanintézmények létrehozásának igénye. Értékcserére került sor, s ennek révén 2000-ben a szabadkai önkormányzat teljes tulajdonába került vissza az óvoda épülete. Az értékcserét úgy hajtották végre, hogy a szabadkai vállalkozói bank tulajdonába kerültek azok az üzlethelyiségek, amelyeket a pénzintézet régóta bérelt az ön- kormányzattól. Ennek fejében a bank kifizetettnek tekintette a Magnotron által tőle felvett kölcsönt. A dolog pikantériája, hogy az óvoda épületében működik jelenleg a tavaly szeptemberben megnyílt tehetséggondozó magyar gimnázium, amelyet a magyar kormány pénzügyi támogatásával újítottak fel. Ágoston Gabriella szerint a szabadkai belügyi titkárság és a kerületi ügyészség már egyszer vizsgálta az ügyletet, s bűncselekmény híján le is zárta az eljárást. A belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni alosztálya most ismét vizsgálódni kezdett, s szemlátomást nem értette meg az ügylet alapvető vonatkozásait, egymással összefüggésben nem álló tételeket adott össze és vont ki. Az ügyészségnek tényekkel kell bizonyítania a hivatali visszaélést és az okirathamisítást, de az ügyvédnő szerint a tények nagyon bonyolultak - „higgadtság” és szakértelem kell a tranzakció megértéséhez. A belügyi szervek szerint értékkülönbség alakult ki. A Magnotronnak, valamint a vállalkozói banknak a kelleténél nagyobb értéket ismertek el, ezáltal pedig jogtalan anyagi haszonra tettek szert. Ágoston Gabriella szerint „kilóg a lóláb”, ugyanis csak Kasza ellen és ellene tettek bűnvádi feljelentést. Rámutatott: ha a belügyi szervek valóban találtak volna terhelő bizonyítékokat, akkor a feljelentés a „haszonszerzőkre” is vonatkozott volna. Az ügyvédnő Kaszához hasonlóan úgy látja, nem csupán az igazságszolgáltatás áll az eset mögött. A szerző az MTI belgrádi tudósítója Szemlátomást nem értette meg az ügylet alapvető vonatkozásait. VISSZHANG Pénz - nyereség és szolidaritás Társaságunk, a TriGránit Rt. érintettsége okán vagyok kénytelen reagálni Molnár Tibor mező- gazdasági szövetkezeti elnök múlt szerdai írására. A TriGránit Rt. jogelődje, a Pólus INV Rt. közel tíz esztendeje van jelen a szlovákiai piacon. Befektetői tevékenységét a törvények messzemenő tiszteletben tartásával, piaci és egyéb vállalkozói környezetet befolyásoló tényezők figyelembe-vételével valósítja meg. Társaságunk építette az ismert pozsonyi Pólus City Centert, valamint a szervesen hozzá kapcsolódó irodaházakat is. Ezek a létesítmények jelentős, közel 150 millió eurós beruházási értéket képviselnek. A TriGránit szorosan együttműködik az illetékes helyi önkormányzattal. Többségi tulajdonosunk, Demján Sándor úr egyértelművé tette a társaságunk által támogattak körét. Évek óta rendszeresen segítünk egy egészségkárosodott gyermekek látogatta iskolát. A szociális program támogatásáról az önkormányzati képviselők döntenek. A világon mindenütt a profitért fektetnek be vagy vállalkoznak. Mi sem természetesebb, hogy a TriGránit Rt. is nyereséget kell, hogy előállítson. Nincs is más objektív mérce egy-egy vállalkozás sikerének megállapítására. Végül is a profit a közgazdaságtudomány egyik olyan egzakt kategóriája, melynek figyelmen kívül hagyásával vállalkozást sikeresen sem felépíteni, sem működtetni nem lehet . Az adók, a járulékok és egyéb közterhek befizetése után megmaradt (hajói értettem, Molnár Tibor által kárhoztatott) profit - nyereség teszi lehetővé a TriGránit Rt. szolidáris magatartását az arra leginkább rászorultak irányában. Értem és megértem a bérből és fizetésből élők, valamint a mezőgazdasággal foglalkozók zömének helyzetét. Az utóbbit magam is huzamosan gyakoroltam, igaz, anno, és csak mellékállásban. Gazdaságunkban minden jel arra mutat, hogy vége a nyomasztó bizonytalanságnak. Felszálló ágban vagyunk. Eljött az ideje a változni és változtatni tudó, kreatív, szívós, törekvő, munkájukat megbecsülő embereknek - azoknak, akik igenis profitot akarnak. Nagyon. Én attól leszek igazán szomorú, hogy ezernyi kínnal, bajjal küszködő, de reményeim szerint mégiscsak jobb irányba változó mezőgazdaságunkban még ma is van olyan vezető, aki nem érti vagy nem is akarja érteni, mit is jelent a profit. Vezetőként, szövetkezeti elnökként ugyanis alapvető kötelessége az általa vezetett egység versenyképességének megőrzése mellett a profit megtermelése. A Pólus City Center, valamint a két irodaház felépítésével közvetve és közvetlenül is hozzájárultunk a főváros és környéke munkanélküliségének részbeni felszámolásához. Csaknem 3000-re tehető az új munkahelyek száma, s így több szlovákiai magyar is lehetőséghez jutott. Az új munkahelyek nagy része a jól és magasan képzett munkaerő foglalkoztatását tette lehetővé. A többi között nálunk székelő EuroTel és IBM világcég a béren és szakmai továbbképzésen kívül mást is nyújt alkalmazottainak. Az itt dogozók olyan, azonnal ugyan koronára nem váltható ismeretekre tesznek szert, amelyek a vállalati kultúrával és fegyelem gyakorlásával együtt kiválóan pozícionálhatják őket akár az EU munkaerőpiacán is. Szerénytelenül mondhatnám, hogy ez már a többlet, amely túlmutat egy sima munkaviszonyon, és ennek kialakításához a TriGránit Rt. is hozzájárult. Az úgynevezett átmeneti, rendszerváltási időszak elvárásainkkal kapcsolatban - sajnos - hosszabb ideig tart. Társadalmunk ennek megfelelően rendkívül differenciált képet mutat, javadalmazási és szociális biztonság tekintetében is. A siker önmagában nem gyógyír, csak tény. A hozzá vezető út az igazán izgalmas! Tenni egy konkrét cél érdekében - motiváló. A dinamikus egyensúly, valamint a kiszámíthatóság híve vagyok. Nem a túlzott, esetenként alaptalan „kincstári” optimizmusé. Ellenben azt vallom, a pesszimizmus nem sarkall cselekvésre. Azzal pedig, hogy valakik „tettekkel tudnának gazdasági és politikai akaratot kikényszeríteni”, végképp nem tudok mit kezdeni. Ezzel a tézissel kapcsolatban szívesen olvasnám közgazdászok, politikusok, politológusok, szociológusok és mások véleményét is. Zászlós Gábor, a TriGránit Rt. szlovákiai vezérigazgatója KOMMENTÁR Magyar környezetóvás? KOCUR LÁSZLÓ Nem csodálkoznék, ha az ökológiai szervezetek félrevernék a harangokat. Szlovákiában ugyanis komoly gondok vannak a környezetvédelemmel. Évente kénytelenek vagyunk végighallgatni Miklós László szakminiszter sirámait arról, hogy a költségvetési tortából nem sikerült elég nagy szeletet kapnia, ráadásul a műanyag palackok barátja, Rusko miniszter is rendszeresen leiskolázza őt. Legutóbb pedig a környezetvédelmi alap kapcsán lángolt fel a vita. Elöljáróban jegyezzük meg, ez az alap elsősorban a kisebb települések számára stratégiai fontosságú, azok ugyanis nem pályázhatnak az egyébként jól hangzó európai uniós pénzekre, ráadásul érdekérvényesítő képességük is gyenge. Miután a környezetvédelmi bizottság kidolgozta az alapról szóló javaslatot, azt a törvényhozás elfogadta, ám Ivan Gasparovic köztársasági elnök - úgy hírlik, a pénzügyminiszter közbenjárására - nem látta el kézjegyével, hanem visszaküldte. A parlament második nekifutásra végül megszavazta, hogy újra legyen ilyen alap. Lett is nagy felháborodás a koalíció berkeiben. Az SDKÚ, az ANO és a KDH elítélte az MKP-t, mert a HZDS-szel és a Smerrel együtt szavazott. A hazai politikai paletta Kramnyiknál is nagyobb sakkmestere, az örök túlélő, Mikulás Dzurinda kormányfő egyenesen azt mondta, az MKP eljárása meglepte, csalódott és egyben nyugtalan is emiatt. A szlovák lapok előkelő helyen tálalták a témát, felelősségre vonva a magyar pártot. A közszolgálati televízió egyenesen azt jelentette be, hogy az alap létrehozásához szükséges egymilliárdot az MKP felügyelte minisztériumoktól fogják elvenni. Mintha a környezetvédelem az MKP magánügye lenne... Amellett, hogy nem vitatjuk a környezetvédelmi alap létjogosultságát, mi több, fontosságát, nem rejthetjük véka alá vélekedésünket, hogy a körülötte kibontakozott hercehurca már egyértelműen a választási hadjárat része. Az MKP választói a sajátos településszerkezettel rendelkező dél-szlovákiai régióban élnek, jellemzően nem nagyvárosokban. Míg a szlovák pártok sikeres kampánnyal nagyvárosokat tudnak maguk mellé állítani, az MKP-nak a vidéket kell meggyőznie. A magyar párt szeretne valamit juttatni a választóinak, akik azokon a településeken élnek, melyek a fiskális decentralizáció miatt vélhetően rosszul járnak. Szlovák kollégáik csak ezt látják. Arról azonban most érdekes módon hajlamosak megfeledkezni, hogy Dél-Szlovákiában élnek szlovákok is, valamint hogy vannak szlovák kistelepülések is. Ezek az alapból finanszírozható beruházásokkal éppen olyan jól járnának, mint a magyar falvak. JEGYZET Vérturisták és bandzsizók TALLÓSI BÉLA Kedvenc jelenetem az Egy erkölcsös éjszaka című filmből az, amikor a doktor úr édesanyja vidékről felutazva váratlanul betoppan a Búza utcai piroslámpás házba, hogy szemügyre vegye, milyen körülmények közt él szeretett nagyfia, s a Mutter meg a lányok mindent megtesznek, hogy a finom hölgy ne vegye észre: gyermeke egy kupiban kapott koszt-kvártélyt. A váratlan jövevényt kelletlenül bevezetik a hirtelen szalonképessé tett szalonba. Stírölik őt a rosszlányok, ő meg teljesen odavan, hogy milyen finomak a kisasz- szonykák. Hát még a ruháik. Ámuldozik a szebbnél szebb, lá- gyabbnál lágyabb kelmék láttán, s közben elejt egy rövidke, ám annál velősebb mondatot: „a mi korunkban nem volt divat”. Kuncognának is a lányok nyomban, de mert viselkedniük kell, csak odasúgja egyik a másiknak a néni háta mögött megvetőn és lekezelőn, hogy: „nahát, nem volt divat!...” Hogy a néni idejében volt-e divat vagy nem... a mi időnkben volt. De még milyen!... menthetetlenül kisöpörte a viseletből a pitykés pruszlikot. Ám ahogy a doktor úr édesanyjának idejében nem volt divat, úgy sok minden nem volt a mi időnkben sem, ami ma van. Volt ugyan turizmus, de mifelénk, faluhelyen még csak a híre járta, így aztán lila gőzöm sem volt róla, mi fán terem. Ma meg a fejem kapkodom, milyen ágai vannak: van faluturizmus, van tigristurizmus (egy magyar falucskában tigrist véltek látni, s tömött buszokkal érkeztek messze földről vadállatlesbe az emberek), és létezik már vérturizmus is (Lengyelországból tömegesen jártak a vérbő polgárok Németországba jó pénzért vért adni). Legújabb „találmányként” pedig a katasztrófaturizmus terjedt el. Fejvesztve tódultak a kíváncsiskodók, hogy gyönyörködhessenek a Szent Ilona-vulkán kitörésének látványában. Ez azért némi reményt is adhat: addig-ad- dig ágazik a rendkívül népszerű és egyre extrémebb területekre irányuló turistáskodás, hogy esetleg megélhetjük még a színházturizmus, a galériaturizmus vagy a könyvtárturizmus térhódítását is. Apropó, extrém! A mi időnkben extrém sportok se voltak. A kötélhúzás volt az erődemonstrálás eszköze, s nem emlékszem, volt-e a testgyakorlásnak olyan szélsőséges formája, amely tömegeket mozgatott meg nyaktörő sportmutatványok végrehajtására. Ma már alig van ifjúsági fesztivál, amely ne kínálna lehetőséget bátorságdemonstráló sportok űzésére, amiben ugye vezető szerepe van az általam csak zuhanó-akasztásnak nevezett bandzsidzsam- pingnak. De hódít a toronyugrás, a szabadugrás, újabban a szakadékba ugrás, terjed a pókemberutánzás, vagyis a biztosítókötél nélküli, natúr toronymászás. Szedi Ikarosz-áldozatait a sárkányrepülés. Az önpusztítástól sem visszariadó újkori gladiátorok mindenre készek egy kis adrenalinemelésért. Adrenalinszintem bánja, de én nem, hogy a mi korunkban nem voltak a maiakhoz hasonló extrém sportok. Inkább azt bánom, hogy mindig olyasmi a menő dolog, amivel nem megy előbbre a vüág. Aminél egy kapavágás is többet ér! Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
