Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-23 / 246. szám, szombat
32 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 23. KÉPVERSENY Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a beérkezett képeket folyamatosan- közöljük, sorszámmal ellátva, és minden harmincadik után szavazhatnak: ahány számot gyűjtenek össze és küldenek be szerkesztőségünkbe, annyi szavazattal támogatják a kiválasztott képet. Tehát legközelebb a 60. kép megjelenése után szavazhatnak. Szabó Roland vagyok, 2003. augusztus 17-én születtem A sajógömöri Székely Fanni 2003. október 26-án született Múlt heti számunkban véletlenül felcseréltük a két képet. Tehát a 47. képen Segedy Laura, a 48.-on pedig Kocsis Ádám látható. Az érintettek elnézését kérjük. Az olvasási készség e zavara sok hátránnyal jár. A tanulásban lemaradáshoz vezet. A diszlexiás is lehet zseni... Aki se írni, se olvasni nem tud, az analfabéta. Többnyire tanulatlan, műveletlen ember, meglehet, nem a saját hibájából maradt ezen az alacsony kulturális szinten. MTI-HÍR A csak olvasni nem tudók azonban más okból küzdenek a betűkkel, a diszlexia ugyanis nem jár együtt kulturális elmaradottsággal. Sőt, a följegyzések szerint több nagyszerű művész, tudós is szenvedett e zavartól. Az egyik gyakori tanulási zavar, amivel az iskolai években szembetalálja magát a szülő, tanár és tanuló: a diszlexia. Ajelenség az olvasási rendellenességek széles körét fogja át. Régen szóvakságnak mondták. Tudományos felismerése a XIX. században élt William James, amerikai pszichológus nevéhez fűződik. Kik a diszlexiások? Döntő többségük ép érzékszervekkel, egészséges szellemiséggel, átlagos vagy sokszor annál is magasabb intelligenciával rendelkezik. Egyetlen közös jellemzőjük, hogy nem vagy csak nehezen ismerik fel az írott, nyomtatott szavakat, a betűket felcserélik, kihagyják, nehezen tudják összefüggésbe hozni őket az általuk jelölt hangokkal. Minden tizedik embernél többé-kevésbé felismerhető e zavar, de csak minden huszonötödiknél olyan mértékben, hogy az illető segítséget igényel. A diszlexia nem szellemi fogyatékosság, a diszlexiások is megtaníthatok az olvasásra, csak nem a szokásos módszerekkel. Zseniális emberekről jegyezték fel, hogy minden valószínűség szerint diszlexiások lehettek: Leonardo da Vincit, Rodint, Edisont és Einsteint is körükbe sorolják a történészek. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden diszlexiás zseniális volna. Sajnos, a gyakorlatban az olvasási készség e zavara sok hátránnyal jár, a tanulásban való lemaradáshoz, önértékelési nehézségekhez vezet. A diákot társai csúfolják miatta, sokszor a szülők is korholják, ha nem ismerik a hiba lényegét. Elsősorban a középiskolás tanulók életét, tanulását nehezíti, ha ilyen gonddal küzdenek. Az olvasás idegrendszeri előfeltételei négyéves korra alakulnak ki. Addigra létrejönnek azok az idegi kapcsolatok, amelyek a szemet és az agyféltekét összekötik. Ismert, hogy a baloldali agyfélteke felelős a beszéd és az írott nyelv elsajátításáért, a jobboldalhoz kötött viszont például a sport, a művészetek, a humor iránti érzék. A diszlexia nagy gyakorisággal a fiúknál fordul elő. Az egyik magyarázat az, hogy a férfiaknál - szemben a nőkkel - kevésbé fejlett a két agyféltekét összekötő izomrosttömeg és a kéregtest is vékonyabb. A fiúknál a tesztoszteron szint, azaz a férfi nemi hormon magasabb szintje is okolható e hibáért. Egyes kutatók szerint e hormon magas szintjéhez köthető a balkezesség, a dadogás is, viszont ugyanez a hormon, kedvező szerepet játszik a jobb matematikai készségben, a térbeli tájékozódásban. A diszlexia F. R. Vellutino kutatásai szerint gyűjtőfogalom. Együtt járhat az írászavarral és a diszkalkuliával, azaz a számok elsajátításával járó hibákkal is. Ez utóbbinál az illető felcseréli a számokat, például 67 helyett 76-ot ír a házszám jelölésére. A diszgráfia tünetei közül hasonló a tükörírás, amikor a tanuló rendre „kép”-et ír a „pék” helyett, vagy „b”-t a „d” betű helyett. Diszgráfiás tünet az is, ha a szóvégeket vagy betűket elhagyja. Mindezekhez rendszerint egyéb helyesírási zavarok is társulnak. Ha a gyermek elmarad az olvasásban, már az első tanév végén meg kell vizsgáltatni, hogy a háttérben nem diszlexia húzódik-e. A jelenség szűrésére megfelelő vizsgálatok, tesztek szolgálnak, többek között ilyen a diszlexia prognosztika teszt, valamint az úgynevezett Gestalt-funkció vizsgálat. Sokat segíthetnek a megelőzésben a különféle prevenciós gyakorlatok. Ezeket ötéves kortól heti két-három alkalommal, négy-hatos csoportokban célszerű elvégezni. A foglalkozások minimum, 10 maximum 45 perc terjedelemben egyensúlyfejlesztést, mozgáskoordinációt, kézügyességet, papír-ceruza, valamint zenei ritmus gyakorlatokat foglalnak magukba. A diszlexiás gyermekkel a szülőknek megkettőzött figyelemmel kell foglalkozniuk. A felolvasás - adott esetben a tankönyvből is - mindenképpen hasznos. A televízió is jó szolgálatot tehet, például a tantervben szereplő irodalmi művek adaptációjának megtekintésével, ilyen tartalmú videokazetták lejátszásával. Nagy türelemre és megértésre van szükség: a sikeres teljesítményt ismerjük el és dicsérjük, ha buzgól- kodikaz olvasásban. (T. I.) A méreg nem jó tanácsadó (Képarchívum) A gyereknevelés aranykulcsa az empátia. Türelmes munkával megtanulható. A megértő szó csodákra képes Biztosítsuk a totyogó baba számára a megfelelő világítást, hogy el ne essen! Mindennapi rendszeresség TUDNIVALÓK AJÁNLÓ Iskolából hazafelé jövet, lassan, komótosan sétálsz szeretett lurkóddal. Végre péntek, hétvégén ki sem akarsz mozdulni a lakásból. A gyerekek mindeközben kitalálják, hogy látogassátok meg a nagyit, akiknél Marci kutya és a két kölyök cirmos is ott tanyázik. Kezd a vita elhatalmasodni, előbukkannak az első könnyek, fáradtak ők is... Időnként az ember fia nem kerülheti el a sírást, a hisztiket, a dacot. Talán azért még is csak mehetne könnyebben. Az állandó fegyelmezés, fejfájdító veszekedések helyett, csak egyszer álljunk meg! Vajon miért fontos ez ’neki? Mi van, ha neki van igaza? Miért keseredhetett el ennyire? Az a bűvös beleérzés Minden emberrel kialakított kapcsolatunk egyik legfontosabb apró eleme az empátia. Figyeljünk egy kicsit rá is, és érezzük át. Másként nem megy! Nekünk egyetlen feladatunk van, pontosabban rengeteg, egy mondatban: tanítani. Nekünk kell megmutatni, tovább adni, hogyan működjenek jól a kapcsolatai: hogyan értsen szót mással, hogyan értesse meg magát, hogyan érezze át más dolgát. Játszunk! Az empátia elsajátításának legegyszerűbb módja a szerepjátékok gyakorlása. Adjunk fehér köpenyt, műanyag sztetoszkópot kicsink kezébe, s legyünk mi a beteg. Vegyük elő a táblát, s a jegyzetfüzetet, mi pedig üljünk be az iskolapadba. Lehet rosszalkodni is egy kicsit, had szóljon ránk a tanár néni. Az ötlettár kifogyhatatlan kezdve a mozdonyvezetőtől, a vülanyszerelőig. A szerepjátékok során már egészen kis kortól kibújhat kicsink a bőréből, megtanulhat másként szerepektől, szituációktól függően átgondolni dolgokat, problémákat. Anya fáradt Időnként nem árt, ha ezt a mondatot megérti gyerekünk. Az empátia jelenti azt is, hogy ahogy ő is lehet fáradt, nyűgös, ugyan ezt meg kell érteni, és ennek megfelelően cselekedni, csendben lenni, segíteni stb. Nagy hisztik esetén nem mindig a legjobb megoldás a méreg. A sírásoknak sokszor valós okuk van. Figyeljünk egymásra! Most ülj le egy kicsit! Tedd félre a munkád, tedd takarékra a sütőt, kapcsold ki a tévét, jegyezd meg, hol tartasz a könyvben és rakd el messzire a kocsi kulcsot. Gondold végig, mennyivel egyszerűbb volna minden, ha kinyitnád a szemedet, s a füledet. Lehet, hogy rossz, amit ő csinál, de gondold át, hogy miért. Ha törődést adsz, törődésre is számíthatsz. Egyetlen kérdés, megértő mosoly vagy szó csodákat művelhet. A kompromisszumról meg majd legközelebb beszélünk. Sok felnőtt életében a gyermekkori, iskoláskori rendszerességet követő „rendetlen” időszakba a baba érkezésével áll be megint a rendszeresség. A baba ugyanis, még a látszólagosan össze-vissza evő, éjszakai felsírós fajta is, nagyon pontosan járó biológiai óra szerint éli mindennapjait. Nem könnyű feladat a gyermeki és felnőtt lét ritmusának összeegyeztetése, a rendszeresség kialakítása és megtartása, de megéri. Biztosítsuk a totyogó baba számára a megfelelő világítást, hogy el ne essen valami általa nem látható tárgyban. A gyermekszobában égessünk kis lámpát vagy használjunk világító dugaszt, hogy a gyermek biztonságban érezze magát. A mindennapok rendszerességét-az újszülött kisbabánál alapvetően az étkezések és az alvási idők határozzák meg, és eleinte a szülő többnyire csak kiszolgálja a pici igényeit, alkalmazkodik hozzá. Ahogy a gyermek egyre tudatosabb kis lénnyé formálódik, a szülőnek is tudatosan kell megtartani a rendszerességet, és tudatosan kell olyanra alakítania gyermeke napirendjét is, hogy az az egész családnak megfelelő, egészséges és élvezhető legyen. Az alvás nemcsak a szervezet pihenését szolgálja, hiszen testünk üyenkor sem tétlen. Az emésztési folyamatok sem állnak le, a növekedés is zajlik. Sőt, ha azt nézzük, hogy az ember akkor alszik a legtöbbet, amikor élete legintenzívebb fejlődési szakaszát éli, akkor azt kell mondjuk, hogy az alvásnak nagyon is nagy szerepe lehet benne. Az agy is feldolgozza az elalvás előtti információkat, és álmodik. Az újszülöttek napi 16-18 órás alvásukat hároméves korukra fokozatosan csökkentik 10-12 órára, üyenkor már a délutáni alvások is el-el- maradhatnak. Minden szülő előbb-utóbb szembe kerül az altatás problémájával. Mennyire ragaszkodjék ahhoz, hogy egy bizonyos időpontban letegye a gyereket, hol engedhet, ha a gyermek - állítása szerint vagy valóban - nem álmos? Mi zavarja valójában a gyermek elalvását? Miért alszanak el a gyerekek egy pillanat alatt sétakocsikázás közben, míg szokott fekvőhelyükön másfél órás közelharc előzi meg azt, amikor végre leragad a szemük. Különösen az éjszakai alvást sok minden megzavarhatja. Félelmek, rossz álmok, bepisilés, esetleg valami betegség, éjszakai légzészavar. A szülőknek is meg kell tanulniuk másként aludni. Nyugodtan, mégis odafigyelve a babazajokra. Nem véletlen, hogy egy gyermeknek két szülője van: az éjszakai ügyeletet is érdemes megosztani, ha a szükség úgy hozza. Külön téma az evés és etetés rendszeressége, és szoktatásra van szükség olyan automatikus folyamatoknál is, mint amüyen a székletürítés. A jól értelmezett rendszerességgel későbbi, felnőttkori betegségektől óvhatjuk meg gyermekünket. Ha nem is olyan közvetlenül, mint az evés és alvás, az egészséges élethez a séták, a mozgás, a játék rendszeressége is hozzátartozik. A lelki egyensúly, az ellenálló, teherbíró szervezet és hosszú távon az egészség nagyban függ a kisgyermekkori biztonságérzettől, rendtől, kiegyensúlyozottságtól, amiben nem kis szerepe van a mindennapok ritmusának, kiszámíthatóságának. (O. Ó.) ' egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
