Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-23 / 246. szám, szombat

14 Családi kör Ú3 SZÓ 2004. OKTÓBER 23. HÉTVÉGI OLVASMÁNY A varázsló utolsó játéka SZALATNAI REZSŐ Diák koromban Pozsonyban, a Duna utcában, annak középső ré­szén, volt egy mákoskalács szagú, üde kék betűkkel megjelzett tejes­bolt, a Krausz nénié, aki olyan kö­vér volt, mint egy bálna. Egy koro­náért adott a Krausz néni pohár cukros tejet meg egy szelet kalá­csot. Kis fehér asztalkánál üldö­géltek az emberek, többnyire na­gyon fiatalok és nagyon öregek, hörpingették az ártatlan italt. Járt oda akkoriban egy ősz öreg em­ber, hófehér Mikulás-szakállal s apostolarccal. Nagyon öreg em­ber volt, a Duna utca végén szun­dikáló városi agghajlékból járt a tejes ibrikek kis csarnokába, ahol mindig akadt valaki, aki kifizette neki a pohárka édes tejet. Az öreg ilyenkor hálásan nézett körül, az­tán egy idő múlva felcihelődött s apró, biztos léptekkel megindult vissza az utca túlsó oldalán a nyu­galmazott bútorok, vasrostélyos ablakok, poros kapufélfák sárga házába, melynek meleg egérsza­ga kiáramlott az utcára, ahol ve­res márványtáblán kopott latin szavak hirdették, hogy a házat a dicső Mária Terézia alapította szegény, családtalan öregek szá­mára. Jó hangulatban voltunk, mi, di­ákok, csak lenyeltük az uzsonnát, máris disputáltunk, bökdöstük egymást víg szókkal, nevetgélve s komolykodva. Az öreg Mikulás apó azonban szeget ütött az em­ber fejébe. Nem értettük, miért nem baktat végig az utca innenső oldalán, egyenest az agghajlékig. Mikor ugyanis a leánygimnázium­mal szemben töppedő kis papír­kereskedés elé ért az öregecske, szinte katonásan, derékszögben megfordult s átballagott az utca túlsó oldalára. Bot nélkül járt-kelt a városban, bekopogott a Híradó és a Pressburger Zeitung mélán tereferélő szerkesztőségeibe, s ka­pott ott egy-egy ingyenpéldányt. Aztán összeszedte a sarki kis kocs­mában, a hunyorgó szemű Thier úrnál, az ételmaradékot meg a ba­gót, s papírba takargatva vitte ha­za szobatársainak. Büszke volt rá, hogy bot nélkül tud járni s min­den régi házat személyesen ismer a régi városban. Egyszer kifaggatták az öreget, már ősz volt, ott melegedett egy kis vaskályha mellett, itta a tejét.- Srájer bácsi, miért nem megy maga végig a járdán, minek megy át a túlsó oldalra a gimnázium előtt? Az öreg félrevetette fejét, nagy kék szemével csak nézett ránk.- Hisz itt veszélyes is az átjárás, nagy a forgalom, sok a csallóközi kocsi, azok mind rohannak, miért nem ér rá átmenni a Duna utca túlsó oldalára az agghajlék előtt? - érveltünk tovább. Az apostol megmozdult, fel­emelte fejét s ezt mondta:- A Kempelen-ház miatt, azt én világéletemben mindig elkerül­tem. Megdöbbentünk, valami titka van az öregnek. Nógattuk, beszél­jen.- Hát, kérem alássan, tetszik tudni a zöld házat, itt, a Duna ut­ca meg a Kempelen utca sarkán?- Hogyne, mindenki ismeri.- Tetszik tudni, ki lakott egykor abba a házba? - kérdi szúrósan az öreg s felpittyeszti fogatlan száját.- Persze, tudom én: Kempelen Farkas, a feltaláló.- Feltaláló? Azt nem tudom, de hogy varázsló volt, azt tudom. Nagy varázsló, kérem, ő volt a va­rázslók varázslója!- Csak nem ismerte Kempelent, Srájer bácsi? - reccsentünk rá ne­vetve. Nagy fülű, hamar kopaszodó pajtásom, aki aztán historikus lett, incselkedve közbeszólt:- Hű, hisz akkor Mária Teréziát is ismerte? Srájer bácsi a szentek nyugal­mával válaszolt.- Én nem ismertem Kempelen urat, de ismerte az apám, aki ak­kor már nagyocska fiú volt, mikor az öreg Kempelen itt csinálta a masináit. Mindig mesélte az apám, hogyan húzták ki az egyik csodamasinát a zöld házból, föl­rakták a szekerekre s vitték Bécs- be, a császárhoz. Itt álltak az em­berek végig a Duna utcán és néz­Szalatnai Rezső (1904. október 23. - 1977. március 23.) (Képek: Archívum) Kempelen Farkas és az általa szerkesztett sakkozógép ték. Olyan vékony emberke volt Kempelen úr, erős szemekkel, sö­tét ruhában, semmi dísz sehol, gyorsan járkált ide-oda. Csak rá­nézett az emberekre, már futott, ki merre látott. Féltek tőle, főleg az asszonyok meg a papok. Va­rázsló volt játszott az emberekkel.- Hát a sakkozógépet látta-e az édesapja?- Hogyne látta, biztosan látta, ott volt, mikor hazahozták Bécs- ből, olyan diadal volt, vivát, Kempelen, kiáltozták.-.Hát nem futottak el?- Olykor nem futottak. Csak ha érezték, hogy veszedelem van, akkor futottak. Egész éjjel fúrt-fa- ragott Kempelen úr, mert itt volt a műhelye a házban, kérem, a második emeleten. Ott mindig nagy fény volt, mesélte az apám. Nem bírtak aludni a fénytől a szomszédok. A városi urak is fél­tek a varázslótól, mert kérem - suttogóra fogta a szót Srájer bácsi -, Kempelen úr szabadkőműves volt. Apám mondta nekünk, én voltam a legkisebb gyerek, vesse­tek keresztet, ha arra mentek, s térjetek ki, menjetek át a másik oldalra. Sose mentem én el a Kempelen-ház előtt, kéremalás- san, pedig most voltam nyolcvan­egy éves, májusban, kérem. Elke­rülöm én a varázsló házát. S édesen nevet.- Hányban született, Srájer bá­csi?- Én, kérem, a Kossuth-évben, 1848-ban.- Hát a sakkozógép hova ke­rült? Mondják, hogy Kempelen fia eladta Amerikába s ott elégett.- Á, kérem, mesebeszéd, a sak­kozógépet Kempelen úr itt tartot­ta a házában, a padláson, apám mondta, most is itt van, csak nem mer senki felmenni, mert fél a va­rázslattól.- Ugyan, Srájer bácsi, nincse­nek már varázslatok! Az öreg piheg a sok beszédtől, szúrósan néz ránk, hallgat, megint félreveti a fejét, akár egy. püspök. Nem vallattuk tovább, hazament. Még láttuk, hogyan fordul meg a papírkereskedés előtt, átmegy a kőkockákon, hát­ranéz, szemével megkeresi a te­jesboltot s legyint egyet. Mikor néhány nap múlva megint találkoztam az öreggel a tejespoharak társaságában, hoz­zátelepedtem:- Hát igazán varázsló volt?- Kicsoda? - kérdezte az öreg, mintha színlelné, hogy nem tudja.- Hát, Kempelen. Hisz az csak jót tett az embereknek gépeivel. S elmondtam az egész bolt előtt Kempelen Farkas híres találmá­nyát, az írógépet, a beszélőgépet, a bécsi szökőkutat s a pozsonyi Duna-hidat. Az öregecske felhevülten, szin­te vidáman rám nézett, ölében ki­nyíltak a papírzacskók, aznapi sé­tájának eredménye, felemelte a kezét s a beállott csendben, ami­kor a Krausz mama roppant keze is abbahagyta a pénz számolását, ezt mondta:- Varázsló volt, kérem, apám mondta, aki első adófizető volt száz évvel ezelőtt ebben az utcá­ban. A Jézus tudja, mit mívelt ez a Kempelen úr, de varázsló volt, annyi szent. A végén már nem is szeretett a városban lakni. Olyan ember volt, aki kezet fogott a pa­rasztokkal, téglát égetett nekik, jól érezte magát falun is. Hara­gudtak rá az urak, még a császár is görbe szemmel nézte. Elmene­kült előlük.- Elmenekült?- El, Csallóközben bújt el. Somorján túl van egy falu, már nem tudom a nevét, volt ott kert­je, háza, odajárt tavasszal, azu­tán csak késő ősszel látták ismét a Duna utcában, amikor a hideg hazafútta. Míg egyszer végképp eltűnt. Akkor készítette el itt az udvarban, ahol most a hájas Kar­csi hentesnek a műhelye van, az első tüzes masinát, amely masina magától fut. Kigördült vele a Du­na utcára. Talpon volt egész Po­zsony. Kempelen, Kempelen! - ki­abálták az emberek. Hát csak pö­fögött egy nagyot a gép, aztán Kempelen tekintetes úr kalap nél­kül, ahogy volt, ráült a masinára, s nagy füstfelhőben eltűnt a Csal­lóközbe vezető úton, a Malomli­get felé. Nem látták soha többé Pozsonyban.- így történt, Srájer bácsi?- így bizony! Ez volt az utolsó játéka Kempelen úrnak - düny- nyögte a vén ember, aki örvende­ni tudott egy varázsló emléké­nek. (Magyar Nemzet, 1959.1. 29.) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Kamillakivonat hajápoláshoz 20 gr friss kamillavirágot áztas­sunk 3 napig 100 gr finom, 60 fo­kos alkoholban. Szőke haj fejbő­rének bedörzsölésére szolgál. Karácsonyfa Mielőtt feldíszítenénk, ajánla­tos az udvaron vagy a fürdőszobá­ban hideg vízzel jól leönteni. Hi­hetetlenül sok piszok jön le róluk és megöntözés után pompásan felfrissülnek. Hűvös helyen szárít­suk. Feldíszített karácsonyfát ne ál­lítsunk függöny közelébe, a tűzve­szély miatt. Fontos, hogy a fa biz­tosan álljon és egyenletesen le­gyen megterhelve a díszekkel, mert másképp félrebillen. Leg­jobb egy vasállványba helyezni a fát. Ha kisebb fáról van szó, ami az asztalon áll, azt beletehetjük egy favödörbe, nagyobb virágcse­répbe, vagy rusznisüvegbe, me­lyet krepp-papírral eltakarunk. Karácsonyfadísz timsóból A karácsonyfát a pincében, ud­varon vagy erkélyen több napon keresztül naponta többször meg­locsoljuk sűrű timsóoldattal. Ettől olyan lesz, mintha vékony hóré­teg vagy dér lepte volna el. Karfiolfőző kosár Alumíniumdrótból készült ma­gyar gyártmány. Ha karfiolt fő­zünk, sok bosszúságunk volt ed­dig akkor, amikor a fazékból, lá­basból a kész karfiolt ki akartuk emelni. Ennek az eszköznek a se­gítségével egy mozdulattal köny- nyen történik. Kaucsukot, ha megkeményedett, meglá­gyíthatunk, ha hígított szalmiák- ba (2 rész víz, 1 rész szalmiák) áz­tatjuk. Kaucsukpecsét­festék Fő alkatrésze az anilin, melyet meleg faecetben oldunk fel. Eh­hez az oldathoz előbb alkoholt, majd vizet, végül glicerint keve­rünk, még pedig a következő arányban: 10 rész faecet, ugyan­annyi alkohol és víz, 7 rész glice­rin. Ehhez a harminchét részhez aszerint, hogy milyen színű festé­ket akarunk, vagy 4 rész anilin- zöldet, vagy 3 rész anilinmetil- lilát, piroshoz 3 rész anilinfuch- sint vagy anilineozint, feketéhez 4 rész anilinnigrozint keverünk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak hét­végi magazinunk írásai alapján válaszolni a kérdésekre, s a meg­fejtést levelezőlapon beküldeni a Családi Kör címére. Ám ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogyjól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: október 27. 1. Hová kerestek tánctudással rendelkező asszisztenseket, ahová Kiss Andrea is eljutott? a) Magyarországra b) Dél-Koreába c) Amerikába 2. Hány gyerek jár jelenleg a párkányi tánc- és tornaklub kiscsoportjába? a) 6 b) 12 c) 15 3. Ki a Rákellenes Liga elnöke a) Zuzana Martináková b) Roman Kovác c) Bíró László 4. Kik segítettek Tóth Enikő mű­tétjének finanszírozásában? a) a rokonok b) jótékonysági szervezetek c) a Pátria rádió hallgatói és a Csa­ládi Kör olvasói 5. Ki előtt tisztelgünk ma szüle­tésének századik évfordulója alkalmából? a) Szalatnai Rezső b) Kempelen Farkas c) József Attila Október 16-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3a, 4c, 5c. A Lilium Aurum ajándékát Tóth Angelika, oroszkai kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KÖR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents