Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-20 / 243. szám, szerda

3 ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 20. Fókuszban: a büntetőjogi reform A hatályos büntetőjogi normák a hatvanas évekből származnak, s ezeket nem volt értelme átfogó módosításnak alávetni, inkább új törvényeket kellett kidolgozni Büntetőjogi reform: szigorúbb szabályozások Gál Gábor: A polgárok szempontjából fontos változtatás, hogy több lehetőség lesz jogos önvédelemre (Képarchívum) Már a parlament előtt van az átfogó büntetőjogi re­form, ám a perrendtartás és a büntető törvénykönyv tárgyalását csak novem­berre halasztották. Addig az alkotmányjogi bizottság csiszolgatja a két terveze­tet, melyekkel kapcsolat­ban összesen mintegy 400 módosító indítványt nyúj­tottak be. A két normáról és a reform lényegéről Gál Gábort, a parlamenti tes­tület tagját kérdeztük. B. SZENTGÁLI ANIKÓ A két tervezethez több indít­vány érkezett, mint a hat egész­ségügyi törvényhez egészében. Nem sok a 400 észrevétel? Nincs veszélyben a reform alap- filozófiája? Nagyon sok a technikai jellegű pontosítás, de természetesen van­nak alapvető módosítások is. Az első rekodifikációs bizottság már a nyolcvanas években összeült, az új büntetőjogi normák azonban csak most, húsz év után kerültek a par­lamentbe. A képviselők tavasszal kapták meg az anyagot, nyáron szinte nem történt semmi, sok mó­dosítás a nyár végén került elő. A Szabad Választás nevű polgári szervezet is az utolsó pillanatban ébredt fel, s terjesztette elő a kábí­tószer fogyasztóival és terjesztői­vel kapcsolatos javaslatát. Ha jól tudom, ez a probléma már megoldódott, azaz a tör­vény különbséget fog tenni fo­gyasztó és terjesztő között, más-más büntetések vonatkoz­nak majd rájuk. Az eredeti és a mostani tervezet sem tesz a kettő között lényeges kü­lönbséget, de javasolni fogjuk, hogy a fogyasztó enyhébb, a terjesztő pe­dig súlyosabb büntetésben részesül­jön. Látszólag egyszerű dologról van szó, ám arra is gondolnunk kell, hogy eseüeg az, akinél egy-két adag kábítószer van, nemcsak fogyasztó, hanem terjesztő is, aki éppen a meg­tévesztés céljából tart magánál kis adagot. Tehát árnyaltabb megoldás­ra törekedtünk, s remélhetőleg az ezzel kapcsolatos módosító indít­ványt megszavazza a parlament. Dániel Lipsic igazságügyi mi­niszter szerint az új jogszabály abból indul ki, hogy azok, akik tiszteletben tartják a törvénye­ket, nagyobb biztonságban érez­zék magukat, a törvénysértők vi­szont szigorú büntetésben ré­szesüljenek. A jelenleg hatályos büntetőjogi normák a hatvanas évekből szár­maznak, s ezeket nem volt értel­me átfogó módosításnak alávet­ni, inkább új törvényeket kellett kidolgozni. Szerintem a két új norma még mindig nem az igazi, túlságosan a régi törvényekre épül, ugyanakkor bevezet néhány új intézményt, melyek a büntető eljárás gyorsítását célozzák. Meg­próbáljuk kiküszöbölni a külön­böző visszaélési és időhúzási le­hetőségeket. Hogyan? Például kevésbé formalizált el­járást szorgalmazunk. A túl for­mális tárgyalás ugyanis mindig le­hetőséget nyújt az időhúzásra. A Lipsic által előterjesztett anyag szerint állítólag az ügyészség a jelenleginél na­gyobb felelősséget vállal majd; azaz ha a bíróság előtt nem ké­pes bizonyítani a gyanúsított bűnösségét, az illetőt felmentik. A bíróság ezentúl is lefolytathat­ja a bizonyítási eljárást, ám nem lesz kötelessége az objektív igaz­ságot kiderítenie... ...az új perrendtartás lehetővé tenné, hogy az ügyész megegyez­zen a vádlottal: a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy elismeri bűnösségét, és elfogadja azt a büntetést, melyben a védő­ügyvéd és a vád képviselője meg­állapodott, és amely valószínűleg enyhébb, mint amilyet a bíróság kiszabna. Nyugati országokban ez már működik, nálunk ez új elem lesz, melytől az eljárás rövidülésé­re számítunk. Főleg a nyilvánvaló, egyszerű ügyeknél lehet hatékony. A főtárgyaláson a jövőben nem a bírónak kellene a bizonyítási eljá­rást lefolytatnia, hanem az ő fel­ügyelete alatt a bizonyítékokat az érintett felek ismertetnék, elsősor­ban az ügyész és a védőügyvéd üt­köztetnék nézeteiket, ami külföld­ön ugyancsak régóta működik. Vagyis a tárgyalások az ameri­kai filmekből ismert ügyész-vé­dő heves összecsapására hason­lítanának? Lényegében igen. A peren kívü­li megegyezés is elterjedhetne, ami tehermentesíthetné a bírósá­gokat. Be akarták vezetni az úgy­nevezett közügyvéd intézményét, mely felváltaná az ex offo, azaz a hivatalból kirendelt ügyvédeket. Pontosabban ez utóbbi is megma­radna, de csak akkor rendelnének ki ex offo jogi képviselőt, ha a közügyvéd valamilyen okból nem tudná vállalni a dolgot. Emberjogi szempontból nézve azonban ezzel megfogalmazódnak bizonyos ké­telyek. Ex offo csak a védőügyvédi hivatást szabad foglalkozásként űző személy lehet, a közügyvéd viszont állami alkalmazott lenne. A rendőrség, az ügyész, a bíró egyaránt állami alkalmazottak, és bár egymástól függetlenek és munkájukat becsületesen végzik, mégiscsak az államot képviselik. Helyes, hogy a védőügyvéd is vég­ső soron az állam megbízásából védje a polgárt?! Például a peren kívüli megegyezés során nem len­ne egészséges ez a viszony, hiszen csupa állami alkalmazott egyez­kedne, s nem biztos, hogy mindig az ügyfél érdekeit tartanák szem előtt. A mindenféle visszaélési le­hetőségeket elkerülendő sokkal jobbnak tartom az ex offo ügyvé­deket. A régi rendszer szerint mindenkinek kötelezően van vé­dőügyvédje, az új norma értelmé­ben erről lemondhatna. S akkor egyedül fog védekez­ni? Ki mondja majd a védőbe­szédet? Ez még csak az eljárás kezdeti szakaszában lenne, viszont fenn­állna a veszély, hogy a vádlottat a rendőrök rábeszélhetnék: írjon alá valamit, amit esetleg nem kel­lene. Ezért jobb, ha végig ott van mellette egy kirendelt jogi képvi­selő. Lipsicen kívül ezt az érvet még a rekodifikációs bizottság is elismerte. A kirendelt ügyvédet ki fi­zetné? Az állam, illetve ha a vádlottat elítélik, akkor a büntetés részét képezheti, hogy kötelezik ügyvéd­je tiszteletdíjának térítésére, s ha a börtönben végzett munkából lenne bevétele, akkor ebből fizet­hetne. A polgárok szempontjából fontos változtatás, hogy több le­hetőség lesz jogos önvédelemre, a betörőkkel szemben is lehet lő­fegyvert használni. Korábban, ha a támadónál kés volt, az áldozat csak a támadásnak megfelelő mértékben, azaz legfeljebb késsel védekezhetett. Ezentúl erősebb eszközhöz is nyúlhatnánk, mint a támadó, mert végső soron az ál­dozat nem tudhatja, ellenfele ho­gyan van felfegyverkezve. Vagyis ha egy betörőt tetten érek a lakásomban, rálőhetek törvényesen tartott pisztolyom­mal? Igen, például lehet a lábára cé­lozni. Az úgynevezett farmertör­vény megmarad? Továbbra is csak kihágás lesz, ha valaki a boltból ellop pár kiflit, néhány cső kukoricáért viszont elmé­letileg börtönbe zárhatnak? Szélsőséges példát mondok: sétálok a mezőn, letépek há­rom barackot, a tulajdonos épp arra jár, kezében a puská­ja. Jogos önvédelemre hivat­kozva lelőhet? Ez azért túlzás, ilyesmitől nem. kell félni. Tény azonban, hogy lé­tezik egyfajta ellentmondás a bol­ti és a terménylopás között, ugyanakkor minden eset egyedi, és mindig figyelembe kell venni az összes, köztük az enyhítő kö­rülményeket is. Sok vita folyt a büntethetőség alsó korhatárának a módosítá­sáról. Egyesek ellenzik, hogy 14-re csökkentsék. Mi erről a véleménye? A fiatalok hamarabb érnek be, sajnos már a 14 évesek is elkövet­nek bűncselekményeket, úgyhogy látok benne logikát. Vannak or­szágok, ahol még alacsonyabb a korhatár. Szerintem ezt elfogadja a parlament. Vitatható viszont az a javaslat, hogy a tanúk személyi szabadságát is lehessen korlátoz­ni, egy-két napra be lehessen zár­ni. Lipssc azzal érvel, hogy így meg lehetne akadályozni, hogy egy fontos tanú elszökjön, esetleg befolyásolják. Csakhogy ezzel is vissza lehetne élni, s félő, hogy a tisztességes polgárok jogait fog­ják megsérteni. Állítólag csökken az egyes büntetések alsó és felső határa közötti különbség, és egyértel­mű szabályokat vezetnek be, hogy a bíróságok önkényesen ne szabhassanak ki indokolatla­nul enyhe büntetést. Előfordult ugyanis, hogy hasonló bűncse­lekmények esetében keleten és nyugaton eltérő ítélet született. A javaslat értelmében ha túl sok a súlyosbító körülmény, a ki­szabható büntetés alsó határát egyharmaddal, visszaeső elkö­vető esetében pedig kétharmad­dal kell emelni. A nyugati és keleti ítéletek kö­zötti nagy különbségek továbbra sem szűnnek meg, erre a problé­mára a bírósági reform jelenthet majd megoldást. Általánosság­ban valóban elmondható, hogy nőni fog a büntetések alsó határa. Ez visszafelé is elsülhet, mert esetleg olyanok is börtönbe ke­rülhetnek, akik az enyhébb bün­tetés hatására azonnal jó útra tér­nének, viszont a fegyintézetben eltöltött idő rányomhatja a bélye­gét további életükre. Nem ellen­zem a büntetések szigorítását, vi­szont átgondoltabban kellene ezt megvalósítani. Már csak azért is, mert ha sok embert bezárunk, nem lesz elég fegyintézete Szlo­vákiának. Szigorodnának a felté­telesen szabadlábra helyezés fel­tételei is. Öt évről szeretnénk leg­alább négyre - egyesek szerint akár háromra kellene - módo­sítani a vizsgálati fogságot. Saj­nos a társadalom az előzetes le­tartóztatást is büntetésnek tartja, holott az illetőt még nem ítélték el, s kiderülhet, hogy ártatlan. Talán mert a társadalom csak a maffiózókkal, a nagy halakkal - Majskykkal, Cernákokkal, Pá- payakkal - kapcsolatban hall a vizsgálati fogságról, s már e ne­vek hallatán sokan összerez­zennek... A vizsgálati fogság akkor sem helyettesítheti a büntetést. Ezt az intézményt akkor kell alkalmaz­ni, ha fennáll a veszélye annak, hogy a gyanúsított elszökik, be­folyásolhatja a tanúkat, megsem­misítheti a bizonyítékokat, foly­tathatja a bűncselekmények el­követését. A törvénybe iktatott vizsgálati fogság nem csak az úgynevezett nagyhalakra vonat­kozik. Tudok olyan esetről, hogy egy 22 éves hölgy már hét hó­napja van vizsgálati fogságban, idáig kétszer hallgatták ki, pedig csak titkárnő volt egy olyan cég­nél, mely tulajdonosait súlyos gazdasági bűncselekmények el­követésével gyanúsítják. Úgy­hogy ezt is át kell gondolni. Az új törvény enyhíti azoknak a bünte­tését, akiket vétség miatt ítéltek el, őket házi fogságra vagy kény­szermunkára lehetne kötelezni; az előbbi esetében a kezükön lé­vő elektronikus műszer jelezné, hol tartózkodnak. Ezentúl a jogi személyeket is felelősségre lehetne vonni. Ön ezt helyesli? A miniszter azzal érvel, hogy vannak esetek - például vasúti szerencsétlenségek - amikor ne­héz megtalálni konkrét bűnösö­ket, s ilyenkor a jogi személyt le­hetne megbüntetni. Egyelőre nem látok megfelelő garanciát arra, hogy ezzel sem fognak visszaélni, úgyhogy erről is további tárgyalá­sok várhatóak. A büntetőjogi normákba ed­dig csempészett modern ele­mek - a koronatanú intézmé­nye, háromszor és elég elv - megmaradnak? Természetesen. Ami idáig bűncselekménynek számított, az továbbra is az lesz? E téren semmi nem változik? Lényegében nem, a klasszikus bűncselekmények közül semmit nem húzunk ki. Az esetleges vál­tozások - például a statisztikai adatok hamisításával kapcsolatos rész - a társadalmi és gazdasági fejlődéssel függnek össze. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DÉLUTÁN NAPOS IDŐ, 13-18 FOK A Hold kel 14.53-kor- nyugszik 22.42-kor A Duna vízállása - Pozsony: 310, árad; Medve: 170, apad; Komárom: 170, apad; Párkány: 100, változatlan. ELŐREJELZÉS Reggel borult időre, ködképző­désre számítha­tunk. Délutánra azonban minden­hol kisüthet néhány órára a nap. A legmagasabb nappali hőmérséklet 6 és 10, a napos időszakban 13 és 18 fok között alakul. Éjszaka felhős lesz az égbolt, a legalacsonyabb hő­mérséklet 9 és 4 fok között várható. Gyenge, változó irányú szél. Hol­nap borult lesz az égbolt, szinte mindenhol esőre kell számítanunk. Az éjszakai hőmérséklet 8 és 4, a nappali 14 és 18 fok között várható. 0RV0SMETE0R0L0GIA A mai1 időjárási hatások következ­tében romlik a szellemi és fizikai teherbírásunk és gyengül az összpontosító-képessé- günk. Az alacsonyabb vérnyomá- súaknál migrénes eredetű fejfájás fordulhat elő. Számolhatunk nyug­talansággal és fáradtsággal is. A szív- és érrendszeri megbetegedé­sekben szenvedők fájdalmai eny­hébbek lehetnek, ám ajánlott az orvosi előírások szigorú betartása. Holnap a maihoz hasonló kedve­zőtlen hatásokra számíthatunk. KIJEV 12

Next

/
Thumbnails
Contents