Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-16 / 240. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nem kell betojni, kolléga, nem fog szimatolni a rendőrség (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Rabolni vagy nyilatkozni? TALLÓZÓ PHOENIX Lehetségesnek tartja a mo­narchiához való visszatérést egyes európai országokban Habsburg Ottó, a néhány nap­ja boldoggá avatott utolsó osztrák császár és magyar ki­rály legidősebb fia. A 91 éves politikus a Phoenix német hír­televíziónak beszélt arról, hogy Spanyolországhoz ha­sonlóan Ausztriában és Né­metországban is elképzelhető a monarchia mint államforma. Számára azonban ez a kérdés „másodlagos”, sokkal fonto­sabb az „államtartalom”. Habsburg Ottó azt mondta, nem tekinti magát sem monar- chistának, sem köztársaság­pártinak, hanem „legitimistá­nak“; vagyis azt a mindenkori államformát támogatja, amely garantálja az állampolgári sza­badságjogokat és a mindenki­re kötelező jogrendet. NÉMET SAJTÓ Angela Merkel, az ellenzéki Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke visszako­zott attól, hogy aláírásgyűjtés­sel nyilvánítsák ki: a németek nem akaiják Törökország tel­jes jogú európai uniós tagsá­gát. Merkel döntéséről a Bild és a Die Welt számolt be, az ellen­zéki politikus lépését Volker Kauder, a CDU/CSU-frakció parlamenti ügyvivője is me­gerősítette a közszolgálati tele­víziós állomások reggeli műso­rában. A téma sok vita után le­került a napirendről, mivel fennállt annak a veszélye, hogy az akciót félreértik - közölte Kauder. Az aláírásgyűjtés ötle­tével Michael Glos, a bajor ke­resztényszociális unió (CSU) parlamenti csoportjának ve­zetője hozakodott elő a Super Illu című hetilapnak adott in­terjújában. Az elképzelést Mer­kel, valamint Edmund Stoiber, a CSU elnöke is támogatta, de az ödet nem csak a kormányok '' dalon váltott ki bírálatot: az uniópártok soraiban sem fo­gadta lelkesedés. A német uniópártok általában ellenzik, hogy Törökország teljes jogú tag legyen egy akár 10-15 évig is eltartó tárgyalássorozat vé­gén. Merkel azt szeremé, ha csak különleges partneri vi­szony lenne az Európai Unió és Törökország között. Az érvek között anyagi, és ideológiai- kultúrtörténeti szempontok egyaránt felbukkannak. THE GUARDIAN Az Egyesült Államokkal ba­ráti kapcsolatokat ápoló orszá­gok, köztük a legfőbb szövet­séges Nagy-Britannia közvéle­ményének alig több mint ne­gyede látná szívesen George Bush elnök újjáválasztását - áll egy Londonban közzétett, tíz országra kiterjedő felmé­résben, amely szerint Bush egyedül Izraelben örvend ki­emelkedő népszerűségnek. A Kanadában, Franciaország­ban, Nagy-Britanniában, Spa­nyolországban, Oroszország­ban, Japánban, Ausztráliában, Mexikóban, Izraelben és Dél- Koreában elvégzett reprezen­tatív közvélemény-kutatás azt mutatta ki, hogy a tíz ország választóinak átlagosan 27 szá­zaléka szeremé Busht újabb négy évre a Fehér Házban lát­ni. John Kerryre 54 százalékuk voksolna. A héten hazánk értékes kriminalisztikai újdonság­gal szolgált. Egy amatőr bankrabló símaszkban, fegyverrel a kezében be­rontott az egyik fővárosi pénzintézetbe, ahonnan félmilliót zsákmányolt. KOCUR LÁSZLÓ Nem ez a nagy dolog, idén ez volt a huszonegyedik bankrablás, ez már rég nem címlapsztori. Nem tudni, hogy Jesse James e kései, balfék utóda a zsákmány feletti örömében, vagy az.átélt izgalmak hatása alatt, de összecsinálta ma­gát. Szerencsétlen flótás! Ha valaki nem kötélidegzetű, minek megy bankot rabolni? Ha egyszer elkap­ják, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a sajtó a viszkis rabló analógi­ájára hogyan fogja őt emlegetni. Bi­TUBA LAJOS Valamikor még a gumicukrot is központilag kezelték, mégsem volt kapható az üzletekben, most meg annyi van belőle, amennyit csak akarunk - ugrik be Simon Zsolt érvelésének hallatán, hogy az Állami Erdészetet azért kell egységes irányítás alatt hagyni, mert úgy jobban megakadályoz- hatóak a visszaélések (magyarul a fa lopása). Mintha nem éppen a miniszter lett volna az, aki a hiva­talba lépése után látványos akci­ókkal leplezte le a központosított állami vállalatban folyó csaláso­kat. Az MKP eddig gondosan távol tartotta magát a központosított gazdaságirányítást visszasíró nosztalgiáktól, de úgy látszik, egyszer mindennek vége szakad. A témát lezárhatnánk azzal, hogy aki lopni akar, annak mindegy, mekkora cégben teszi ezt, csak­hogy az MKP most sokkal na­gyobb fába vágta a fejszéjét. Ha a föld kérdése a magunkfajta, síksá­gi ember számára szent ügy, ak­kor az erdő a hegyekben lakóké, akik tudvalévőleg főként szlová­kok. így azután a viszonyok alap­vető átrendezésére készülő ma­gyar pártnak minden eddiginél jobban kell vigyáznia szeplőtlen- ségére. Ha az elkövetkező két év­ben csak egy esetben is lelep­leződik, hogy a nagy központosító zony... Ezzel pedig nehéz lesz fel­vágni a börtönben. Még mondja valaki, hogy a pénznek nincs szaga. Csak úgy porzott volna a tör­vényhozás és a kormányhivatal épületének környéke, ha a posta éber alkalmazottai nem szűrik ki a gyanús fehér port tartalmazó kül­deményeket. E héten nagyban ment a beporzás, Mikulás Dzurin- da után Bugár Bélának és Csáky Pálnak is küldtek ilyen borítékot. Kettő-egy az MKP javára! Mindhá­rom kopertát szakértői elemzés­nek vetették alá, és bejelentették, hogy nem tartalmaz anthraxot. De akkor mit? Szerintem egy országot foglalkoztat, hogy lisztet, sót, mo­sóport, porcukrot, vagy mi a fenét küldött egy (vagy három) pihent agyú polgártársunk e három, éjjel­nappal marcona testőröktől vigyá­zott férfiúnak. Igaz is, önök mit küldenének nekik? Javaslataikat a szerkesztőség postacímére küldjék - ha lehet, por nélkül a legsike­elszántság mögött konkrét vállal­kozói érdekek húzódnak, akkor még az is megeshet, hogy az észa­kon felnövő gyermekeket ezentúl Apponyi helyett az MKP-val rio­gatják majd. Ez már nem az a vá­ratlan vonzalom, ami néhány hét­tel hivatalba lépése után a Tátrai Nemzeti Park területe iránt ébredt Simon Zsoltban és amely miatt a törvény be nem tartását is hajlan­dó volt felvállalni. Ez most kate­góriákkal magasabb játszma. És kockázat is. Rövid távon ennél sokkal na­gyobbat alakított a héten Pavol Rusko gazdasági miniszter. Nem elég neki a zsolnai botrány, meg a villamos művek privatizációja, legújabban egy olyan kormányja­vaslaton dolgozik, amely szerint a bohunicei atomerőmű első és má­sodik blokkját nem egymás után, hanem a második számára meg­szabott időben, egyszerre kellene leállítani. Ruskótól már megszok­tunk, hogy amióta miniszter, be­tegesen vonzódik minden nagy­hoz, és nyugodtan hagyhatnánk főni abban, amit majd az osztrá­kok főznek, ha ez a javaslat hiva­talossá válik. Csak van egy kis bi­bi. Rusko az ötletét azzal indokol­ta, hogy a két blokk külön-külön történő leállítása balesetveszélye- sebb, mintha ezt egyszerre tennék meg. Az atomenergetikai hivatal ezt villámgyorsan cáfolta, igaz, e rültebbeket közkinccsé tesszük honlapunkon. Vladimír Meciar a héten is sok­kolta a sajtót. Ha így készíti elő az elnökválasztást követő, megle­hetősen hosszúra nyúlt köldök­néző periódusából való visszaté­rést a politika porondjára, akkor kétségkívül sikeres. A Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom feje azzal borzolta a zsurnaliszták ke­délyét, hogy megüzente, ezentúl csak pénzért nyilatkozik. Nofene! Hát nem futja az Elektra villa rezsi­jére? Vagy sokba kerül az a kislány, akivel a még jó karban levő vezér szafaládét szokott sütögetni? Tar­tok tőle, az elhamarkodott kijelen­tés végeredménye az lesz, hogy a sajtóorgánumok jó része mellőzni fogja a HZDS-elnököt. Majd meg­szólaltatják alelnökeit, akik leg­alább úgy várják már góréjuk visszavonulását, mint a már nem fiatal Károly herceg az öreg Erzsé­bet királynőét. nélkül sem ijedtünk meg nagyon, és nem kezdtük rendezgetni jód- tablettáinkat, mivel Ruskót rég nem vesszük komolyan. Ez azon­ban nem változtat a tényen, hogy a hétköznapi emberek világában ezt a viselkedést nagy nyilvános­ság előtt elkövetett rémhírterjesz­tésnek hívják. Ha egy „grínpíszes” sárga kezeslábasban lefekszik az atomerőmű kapuja elé, három au- tónyi kommandós kezdi el csavar­gatni kezét-lábát. Rusko pedig egész héten háborítatlanul járt be a hivatalába. Hát kérem, hol itt az igazság? Mint ahogy nem lehet igazsá­got tenni Ladányi Lajos ügyében sem. Az ellenzéknek semmi sem drága, a kormánypárti képviselők közül azonban csak ő szánna öt milliárd koronát a közösből a csa­ló pénzügyi szolgáltatók károsult­jainak. Érvelése figyelemre mél­tó: az állami szervek figyelmez­tettek ugyan, csak halkan. Deci­belmérőt ugyan akkoriban nem alkalmaztunk, egyben viszont biztosak vagyunk: a nagy kama­tokra vágyókat.a kockázattól óvók halk kórusában egyetlen egyszer sem csendült fel Ladányi Lajos hangja. Ha-tehát most az adófi­zetők pénzét szeretné kárpótlás­ként használni, nekünk is lenne egy javaslatunk: ajánlja fel képvi­selői fizetésének felét erre a célra. Akkor talán kvittek lennénk. HETI GAZDA(G)SÁG Az erdő sűrű, sötét és veszélyes KOMMENTÁR Liliputi irigység KÖVESDI KÁROLY Tetszik tudni, hogy hívják a törpe hátizsákját? Liliputtony. Ám amilyen kicsiny, olyan büszke. Természetesen nem kell a szom­szédba mennünk érte. A miénk. Kis ország, kis puttony. Az is fé­lig üresen lifeg. Ráadásul lyukas is - tán a templom egerei fala­toztak belőle jobb híján -, mert olyan garasok is kipotyogtak belőle, amelyek már böcsületbeli ügyről cincognak elfelé gurul­va. Például. Hallom, hogy a nyári olimpián érmet nyert szlovák sportolók a mai napig nem kapták meg a beígért jutalmat. Ami egy ország szempontjából nem nagy összeg, néhány milliócska, de ami kis lépés a sportolónak, nagy lépés az országnak. Vagy. fordítva? Ami nekik évtizednyi lemondás, hajnali edzés, kirándu­lás, családi idill", diszkóbeli riszálás helyett kemény meló, az az országnak csak büszkeség. Azt meg ugye, ingyen adják. Lehet verni a mellet, fogadni őket elnöki irodában, parlamentben, fényképezkedni velük széles mosolyokkal, fogadást rittyentem a tiszteletükre, mert hát a mi fiaink... Láttatták az országot. Meg hasonlók. Ja, hogy ígértünk nekik valamit? Nem olyan egyszerű az, kérem! Gondoljunk csak arra a melósra, aki mondjuk szep­temberben várja a júliusi bérét. Vagy szegény miniszterekre, akik alól Bugárék kifújták az új béemvéket, mondván, Mikuláskám, üres a puttony, még tán karácsony sem lesz, furikázzanak csak a régivel, nincs rá hatvan millió. Akkor most ők is sírjanak? Hanem a török téma, az már nem puttony. Mondja a külügymi­niszterünk, nekünk azért kell elleneznünk a török EU-tagságot, mert akkor 28 milliárd euró elgurul a nagy közös ejrópai put­tonyból. Mi több, ha ők támogatást kapnak, nekünk nem jut majd. Ekkora demagógiát Husák elvtárs országlása óta nem hal­lottam. Arról nem szólva, hogy szamárság is, mert az unióban nem úgy osztják a támogatást, hogy ha adnak valakinek, mástól elveszik. Milyen gyorsan elfelejtette a külügyminiszter úr, hogy amikor mi százmilliónyian becsődültünk a klubba, nem roppant össze tőle Európa. Igaz, némileg kibabráltak velünk, az ígéretek a felére csappantak, de hát majd megteszik ugyanezt a hatvan- millió törökkel is. Egyet se féltsük a brüsszeli bürokraták klubját. (Pláne, hogy már a mieink is ott szivaroznak.) A törökökkel egyébként sem ez a gond, nem is az, hogy szivar helyett vízipi­pálnak, hanem az, hogy Törökország nem Európa. Még a főváro­sa is Ázsiában van. Kormánya meg úgy lehet „civil”, hogy a had­sereg tartja rajta a kezét, máskülönben a Korán lenne a török al­kotmány. Az emberi jogok betartása is sántikál arrafelé. Úgyhogy sok van a rovásukon. Csak azt nem értem, miért kell akkor félre­beszélni és ködleni? Mondja ki miniszter uram kerek-perec: nem akarjuk, mert mások. így azonban irigységszaga van a dolognak, ami nem elegáns. JEGYZET Őszi muzsika BUCHLOVICS PÉTER Reggelre két autóstopp, csípős novemberi hideg az októberi szürkeségben. Kéméndtől már többen várják a buszt, télika- bát-avatás a megállóban, irány a Simon-Júda, na meg a hiva­tal, munkahely, vagy a túlolda­lon a délutáni műszak. Idős prímás húzza össze magán posztókabátját, vállára vetve bőrszíjon a hegedűtök, benne a hangszer. - A vásárra, mes­ter? -Á, ez már nem az igazi, járni, lesni, hogy kinek, mit... Régen nem kellett csavarogni, a téesz sátrában három napig húztuk, de mulatni is tudtak, nem csak berúgni. Persze, azért lehet, hogy még kiballa­gok - mormogja. Végigmér az­zal a meleg, barna szemével, mintha azt vizsgálná, érdemes e tovább fűznie a szót, aztán bizalmasan megjegyzi: - Már nyolc éves koromtól muzsiká­lok. Mennyi lakodalmat zenél­tünk végig az apámmal, volt hogy a fáskosárban aludtam... Ma már nem értik, érzik a va­lódi zenét. Mindenhol csak a buta géphumbug, semmi fan­tázia, semmi melódia, semmi akkord... Pedig hát én muzsi­káltam még a Berkivel is, na meg Pesten, a Sportcsarnok­ban, ami leégett... Vagy a régi kávéházak, eh... - legyints és odasúgja: - Nincs olyan komo­lyabb hangszer, amin én ne tudnék játszani. Na meg nótá­kat is szerzek. De azt itt nem adom senkinek. EZEKNEK? Bécsben még igen, de már Pest se az, ami volt. Sokszor csak fekszem otthon a díványon, a hegedű az asztalon, de az agyam dolgozik, s ha fogom a vonót, már kész a mű... Nagy­zenekarra is írtam már dara­bokat. Lehet, egyszer Becsben még hasznát veszem. Mondták már nekem romák is, hogy művész úr, affenét, nem szere­tem a nagy szavakat, a kivagyi­ságot. Mert ez komoly szakma. Olyan ez, mint amikor valaki egy jó verset ír... Semmiből va­lamit teremtem, uram, ez a legnagyobb csoda. Nem elég a szabályokat tudni. A rutin, az is mellékes. Tehetség nélkül nem megy semmire. Itt nem lehet hazudni, mert az rögtön kiderül, akkor aztán nincs to­vább, nincs még egy esély. - Jól szolgál a hangszer? - bö­kök rá a kopott hegedűtokra. - Ez csak a munkaeszköz. De otthon van egy hegedűm, még 1780-ból. Azon szoktam kom­ponálni. Az ám a mesterdarab! - Lószőr van-e a vonóban? - Készítenek ma már mindenfé­lét, de annak bizony nincs má­sa. Csak hát a megbecsülés, az eltűnt... Az unokám is zenész, a tánccsoportot kíséri, benne még látom a tüzet, de amúgy... Ki fog itt rendesen muzsikáim, ha mi már nem leszünk? Befut az autóbusz, a fagyos szél sírja tovább az öreg prímás kérdését, ő maga pedig olyan eleganciávaLbúcsúzik, mint egy Joseph Roth-regényhős, mint egy von Trotta, a Monar­chia estéjén.

Next

/
Thumbnails
Contents