Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-02 / 228. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszán a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) • 2004. október 2., szombat 8. évfolyam 38. szám Januártól, lassan egy éve új intézmény működik a járási bíróságokon, mégpedig a probációs és mediációs szolgálat Előfordul, hogy a család összetartásában segít Az idén január elsejétől az ország minden járási bíróságán új intézmény kezdte meg működését: a probációs és mediációs szolgálat. KAMONCZA MÁRTA Ez arra hivatott, hogy egyrészt a mediáció - amit békéltetésnek is nevezhetünk - keretében elősegítse az elkövető és a károsult között a peren kívüli megegyezést, másrészt a probáció - pártfogó felügyelet - kapcsán segítőkezet nyújtson a börtönből szabadultaknak a társadalomba való beilleszkedésben, és ellenőrizze azt, hogy az elítélt teljesíti-e azokat a kötelezettségeit, amelyeket a bíróság kirótt számára. Dr. Olga Paludovával, az Érsekújvári Járási Bíróság mediácós és probációs szakemberével arról beszélgettünk, hogy tapasztalatai szerint mennyire ismerik ezt az új lehetőséget, milyenek az első tapasztalatok, hányán vették már igénybe ezt a szolgálatot. Mielőtt mediációs és probációs szakemberként kezdett dolgozni, hosszú éveken keresztül ügyészként tevékenykedett. Az ügyészeket úgy képzelik el a földi halandók, mint komor, szigorú embereket, akik következetesen harcolnak a bűnözők, a törvényszegők ellen. Ön ezzel szemben csinos, törékeny nő, aki élete jelentős részében valóban bűnöOlga Páludová mediációs és probációs szakember zőkkel dolgozott. Annak idején, kezdő jogászként miért éppen e szakma mellett döntött? A pozsonyi Komensky Egyetem jogi karának befejezése után el kellett döntenem, hogyan tovább. A tanulmányaim alatt mindig azt mondtam, mindenképpen a jogi pályán akarok dolgozni, bármit elvállalok, de ügyész biztosan nem leszek. Az egyetem befejezése után elment az életemből valaki, aki nagyon sokat jelentett nekem, ezért mindenképpen olyan munkát akartam vállalni, ami egész embert kíván, teljesen leköt és elfelejteti velem a bánatomat. Mindezek mellett az is döntő szempont volt számomra, hogy szakmailag gyorsan fejlődjek, s erre az ügyészi munka kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ügyészként a jogi elit közé kerültem, ennél többet nem is kívánhattam volna. Egyébként azzal, hogy nő vagyok, soha nem volt problémám. Magam sem tudom, hogyan, de sikerült elérnem, hogy azok az emberek, akik összetűzésbe kerültek a törvénnyel, ügyészként mindig tiszteltek. Azt gondolom, nagyon fontos a fellépés, a józan érvelés. Ha az ember alaposan felkészült, megcáfolhatatlan tényeket tár fel, minden esetben meg tudja győzni az igazáról a másik felet. Az az időszak, amikor ügyészként dolgoztam, nagyon fontos mérföldkő volt az életemben, jogászként ugyan más munkát is kipróbáltam, de mindig azokból a tapasztalatokból merítettem, amelyekre az ügyészi munkám során tettem szert. MUyen volt a családi háttere, miért éppen ezt a hivatást választotta? Középiskolásként inkább az újságírás és a pszichológia vonzott. Mivel az egyik sem sikerült, pótmegoldásként a jogi pálya kínálkozott. A fiam a múltkor azt írta egy iskolai fogalmazásában, hogy nekem nem sikerült sem a pszichológiai sem az újságírói pálya, ugyanakkor olyan hivatásom van, amelyben e kettő ötvöződik: a jogászi munkában elengedhetetlenül fontos a jó stílusérzék és az emberismeret, mert csak így tudom megtalálni a közös hangot azokkal, akik segítségért fordulnak hozzám. Egyébként, ami a családi hátteret illeti, a szüleim egyszerű munkásemberek voltak, akik minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy én egyetemi diplomát szerezhessek. A probációs munka, azaz a pártfogó felügyelet lényege, hogy a bűncselekmények tetteseit segítse a társadalomba való beilleszkedésben. Véleménye szerint át lehet őket nevelni? Ez nagyon bonyolult kérdés. Léteznek olyan elméletek, amelyek szerint vannak emberek, akiknek a génjeikbe van kódolva a bűnözésre való hajlam, ők egyszerűen átne- velheteüenek. Én azonban nem hiszek az ilyen elméletekben. Meg vagyok győződve arról, hogy a munkám nem fölösleges. Mediá- torként és probátorként az összes rendelkezésemre álló eszközt felhasználom arra, hogy meggyőzzem a bűnözőket az általuk folytatott életmód helytelenségéről. Tisztában vagyok azzal, hogy mindenkit nem lehet átnevelni, de ha csak egy részüket sikerül jó útra térítenem, már nem dolgoztam hiába. Ha hozzám jönnek, nem úgy kezelem őket mint bűnözőket, hanem olyan emberekként tárgyalok velük, akik azért kerestek fel, mert segítségre szorulnak abban, hogy megváltozzanak, hogy felhagyjanak a bűnözéssel. Ők valószínűleg megérzik, tudatosítják, hogy őszintén segíteni akarok, és jelentős részük meg is tesz minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a kitűzött célt, tehát azt, hogy ne bűnözőként éljen tovább, elérjük. Jelenleg hány eh'télt felett gyakoroltak pártfogó felügyeletet? A tavalyi évben 40 új esetet vettünk nyilvántartásba, de maradt 33 esetünk az előző évből. A hozzánk került ügyek jelentős része olyan, hogy a feltételesen elítélt nem tudott eleget tenni a gyermektartási kötelezettségének, de azok felett is gyakorolunk pártfogó felügyeletet, akikre a bíróság nem szabadság- vesztéssel egybekötött büntetést szabott ki. A felügyelet alatt állók jelentős része fiatal vagy középkorú, általában 30 és 45 év közöttiek. A mediáció a bűncselekmény elkövetője számára olyan leheAmikor a gyakori találkozásoknak, a higgadt párbeszédnek köszönhetően összetart a család (Képek: Archívum) tőség, amely során bírósági tárgyalás nélkül megegyezhet a károsulttal. Ez utóbbi pedig peren kívül elérheti, hogy kárpótolják az elszenvedett sérelmekért. Eddig hányán éltek ezzel a lehetőséggel? Eddig harminckilenc esetben fordultak hozzám. Ha a feleknek sikerül megegyezniük, az azt jelenti, hogy az elkövetőnek nem kell bíróság elé állnia, ezáltal az eljárás felgyorsul, s ennek eredményeként a károsult is hamarabb jut kártérítéshez. A 39 bűncselekmény közül mindössze három ízben nem sikerült a megegyezés, mindkét esetben az elkövetők nem vettek részt a mediáción. A feleknek általában sikerül megegyezniük a kártérítés összegében vagy abban, milyen módon kártalanítják a károsultat. 23 esetben a károsult jogi, 16 esetben pedig fizikai személy volt. Az elkövetett bűncselekmények között volt testi sértés, a szerzői jogok megsértése, a biztosítás nem fizetése, idegen jármű engedély nélküli használata, csalás bűntette. A peren kívüli megegyezés során a tavalyi évben az elkövetők összesen 834 ezer koronát fizettek a károsultaknak. Egyébként a peren kívüli megegyezés általában egy, kivételes esetekben két hónapig tart. Érdekességként említem meg azt a házaspárt, akik a mediáció kezdetén mindenképpen válni akartak, állították, hogy a kapcsolatuk helyrehozha- tadanul megromlott, a házasság már nem tölti be a társadalmi küldetését, és egyetlen elfogadható megoldásként a válás jöhet számításba. Egyelőre a feleség szüleinél laknak. Állítólag már jó ideje rosz- szul éltek, egy veszekedés alkalmával a férj fizikailag bántalmazta a feleségét. Az ügy a bíróságra került, a tárgyalás kitűzése előtt tettünk egy próbálkozást a peren kívüli megegyezésre. A gyakori találkozásoknak, a higgadt párbeszédnek köszönhetően a házaspár a válás helyett most ismét a közös jövőt tervezi. Már megegyeztek abban, hogy elköltöznek a feleség szüleitől, és teljesen új életet kezdenek. Ez egy sikertörténet, de van, sajnos, olyan eset is, amikor fiaskóval végződik a dolog. Például annak a 42 éves férfinek az esete, aki már csaknem két évtizede nem dolgozik, nem fizeti a gyermektartást, és még arra sem hajlandó, hogy bejelentkezzen az illetékes munkahivatalban. Ez olyan eset, amikor mi mindent megteszünk az ügy érdekében, de az, akiért mindez történik, fél az új lehetőségtől. A szakember szerint az új lehetőségről kevesen tudnak. Az Érsekújvári járásban eddig saját kezdeményezéséből még senki sem fordult a mediátorokhoz, hogy a vitás kérdést vagy a bűncselekmény során okozott kárt a mediáció keretében szeremé rendezni. Eddig valamennyi ügy a bíró, az ügyész javaslatára került peren kívüli megegyezésre. „Rendes gazdag addig szerez, amíg él (...) nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor szerezhet valamit, ha egyebet nem: potyajegyet valamelyik színházba.” Egyes dolgokat másképp látnak a szegények és másképp a gazdagok FIALA ILONA Végtelenül elbűvölt annak idején Márai Sándor A szegények iskolája című remekbe szabott műve. Ráleltem benne arra az öniróniára, mellyel a magamfajta ember gyakran illeti saját magát, de mivel nem mindenkinek adatott meg a legjobb filozófusokra jellemző, utá- nozhatatlanul bölcs elbeszélői tehetség, a nyers realitás fölülről való szemlélésének frappáns írói módszere, hát nem képes leírni őket. Nagyon szívesen vettem, hogy egy nagyra becsült író összefoglalta azokat a gondolatait, amelyeknek olvasása közben - bocsássa meg nekem - mindvégig azt hittem, hogy az enyémek. Például: „A gazdag ember elsőrendű ismertetőjele, mint tudjuk, az őszinte, egészséges és csillapíthatatlan szerzői ösztön. (...) Rendes gazdag addig szerez, amíg él (...) nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor szerezhet valamit, ha egyebet nem: potyajegyet valamelyik színházba.” „Ami a szegényeknek a gazdagokkal való érintkezését illeti, ezt a nehéz kérdést (...) a szegények a gyakorlatban régen megoldották már, mégpedig nagyon egyszerűen. Bármily különösnek tűnik is, a szegények nem érintkeznek a gazdagokkal. Nehéz lenne elemezni azt a makacs gőgöt és dacot, mely visszatartja őket, hogy elfogadjanak meghívásokat a követségek estélyeire, részt vegyenek jótékony- sági teákon vagy kétszáz terítékes rózsadombi házszentelőkön. A gazdagok olyan kínosan tudják ezt, hogy már nem is hívják őket.” Aztán szó esik a gazdag és a szegény férfi nőkkel való kapcsolatairól, a nőknek a szegény és a gazdag férfihoz való vonzalmáról, a szegények munkabírásáról, étkezési szokásairól és sok minden másról. A nyár folyamán megjelent az újságokban egy hír, hogy Monika Benová európai parlamenti képviselő néhány napot töltött a Mary Quinn2 luxushajón. Kedvére élvezte az egyszerű halandók által el- képzelhetedenül magas szintű szolgáltatásokat, közben az athéni olimpián is részt vett, persze, mindez teljesen ingyen! S ha lúd, legyen kövér: magával vitte kedvesét, a Fedor Fiasík nevű milliomos urat, hadd élvezze ő is ingyen a Görögországot képviselő európai parlamenti kollégák vendégszeretetét. A magamfajta szegény ember csak legyint az ehhez hasonló hírek hallatán. Bezzeg a gazdagok! Egyre- másra háborognak, és sárgulnak az irigységtől. Nemrég jómagam is tapasztaltam egy érdekes dolgot ebben a témakörben. Lányom, aki diákosko- dása mellett kozmetikai árucikkek forgalmazásával próbál némi aprópénzt szerezni, egy exkluzív parfümre hívta fel a figyelmemet. A finom illatért a cég átlagos áraihoz képest jóval nagyobb összeget kérnek. Persze, távolról sem annyit, mint az illatszerboltokban árusított hasonló kategóriájú parfümökért, mégsem sikerült eladnia egyetlen üveggel sem, bármilyen csúcsminőség, a magunkfajtának drága. Én is próbálkoztam az eladással, kofamód kínálgattam a portékát barátnőimnek, munkatársaimnak. A dílerkedés gyakorlása során érdekes megfigyelést tettem: megszagolva az üvegcse tartalmát, mindenki arcán látszott az elégedettség. A pénzbeliek tisztázása után pillanatnyi tétovázás, majd új- raszagolás, ezt követően pedig az elutasítás. Volt, aki édeskésnek, másvalaki kesernyésnek vagy nyersnek vagy túl finomnak mondta az illatot. Olyan is akadt, aki nem talált konkrét kibúvót, csak annyit mondott, nagyon kellemes, de nem az én illatom. Egyedül azt nem mondta senki, hogy drága. Pár héttel ezelőtt a forgalmazó cég nagyszabású estélyt adott az egyik pozsonyi luxusszállóban, ahol divatbemutatóval egybekötve avatták fel az új kölnivizet. Meghívták Szlovákia hírességeit - azokat, akik szívesen eleget tesznek az ilyen meghívásoknak-, s már az érkezésnél megajándékozták őket az exkluzív illattal. Természetesen, egyikük sem utasította vissza az ajándékot, s a hölgyeket kísérő fér- finép is az alkalomhoz megfelelő jelzőkkel illette: hogy csábos meg szexi, hogy minden eddigi illatot fölülmúl. Másnap az újságban olvashattuk a beszámolót, amelyben jómódú hírességeink arról áradoztak, az új parfüm mennyire levette őket a lábukról. És természetesen egyikük sem drágállotta. így eztán a magunkfajta kispénzűek majd nyugodtan megvásárolhatják.
