Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-02 / 228. szám, szombat

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 2.

MOZI

POZSONY

HV1EZDA: Én, a robot (am.) sz., v. 17 Stepfordi feleségek (am.) sz., v. 19 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 20.45 MLADOSÍ: Az orosz bárka (or.) sz., v. 18 A Magdolna nővérek (ang.-ír>sz., v. 20

KASSA

TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) sz., v. 17 Choking Hazard (cseh) sz., v. 20 CAPITOL: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 16,18, 20 ÚSMEV: Shrek 2 (am.) sz., v. 16,18 Post Coitum (cseh) sz., v. 20

DÉL-SZLOVÁKIA

SZENC - MIER: Időzavarban (am.) v. 18 GALÁNTA - VMK: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY- LUX: Garfield (am.) sz., v. 17,19.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A falu (am.) sz., v. 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Pókember 2. (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Arthur király (am.-ír) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: Garfield (am.) sz., v. 16.30 Arthur király (am.-ír) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Terminál (am.) sz., v. 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Apja lánya (am.) sz., v. 15.30,17.30,19.30 Argó (ma- gy.) sz., v. 16,18,20 Arthur király (am.-ír) sz., v. 15.15,17.45, 20.15 A Bourne-csapda (am.-ném.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 Csajok a csúcson 2 (ném.) sz., v. 16.15, 18.15, 20.30 Szüzet szüntess (am.) sz., v. 15.15, 19.45 Terminál (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30

Évadnyitó gálaműsor a Komáromi Jókai Színházban

Jó estéket kívántak

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

A Komáromi Jókai Színház színészei az új évadban szeptember

25-ei teltházas gálaműsorukon találkoztak először a közönséggel. Tóth Tibor színidirektor és Verebes István főrendező ínycsiklandozó menüt készítettek a nézőknek. A gála nyitószámának refrénje - a nyári premierből, A gazdag szegények c. zenés játékból - a

Tóth Tibor és Verebes István

(Dömötör Ede felvétele)

színház ars poeticája is lehetne: „Itt élünk mi az ország peremén.” Benkő Géza és Tóth Attila vidám produkcióját a zenés darabokban tündöklő Dráfi Mátyás, Ropog József, Mák Ildikó, Benes Ildikó, Pőthe István, majd Varsányi Mari követte. A nyugdíjasok, Ferenczy Anna, Lőrincz Margit, Szentpé- tery Aranka, Bugár Béla és Turner Zsigmond színházi sztorikat meséltek a hőskorból. Bandor Éva Cserháti Zsuzsa Ugyanaz a fény című dalát adta elő, őt a legfiatalabb nemzedék, Bernáth Tamás, Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina, Varga Lívia, Olasz István, Molnár Xénia, Nagy László, Kollár József követte dallal, tánccal, prózával. És persze a színidirektor is megmutatta, hogy színész, a „Tótdalt” adta elő a „zenés Jókaiból”. A színházi ,jó estéket” megkönnyítő szponzorok az igazgatóság köszönő oklevelét és bérleteket vehettek át. Ezután következett Oszvald Marika, a magyar operett állócsillaga, akit vastaps fogadott. Remélhetőleg hasonlóan forró hangulatú esték várnak a társulat idei produkcióira, elsőként a II. József című Szomory- színműre, melynek bemutatója október 8-án 19 órakor lesz. (bj)

Pozsonyban lép fel a Buena Vista Social Club énekese

Ferrer forró fiestája

ELŐZETES

Vasárnap az Incheba C pavilonjában koncertezik a világhírű kubai Buena Vista Social Club énekese, Ibrahim Ferrer. Az 1927-ben született énekes 14 éves kora óta profi zenészként tevékenykedik. 1950- ben megalakítja havannai formációját, a Pacho Alonsót, mely az énekest a latinos world music nagyjai közé repíti. Később az Afro-Cuban All Starsszal arat sikereket, és ’97- ben az amerikai Ry Coorder gitáros-producer hatására megalakítják a Buena Vista Social Clubot. Wim Wenders filmet is készített róluk, zenéjét Grammyvel díjazták. Később a muzsikusok szólókarrierükre összpontosítanak, Ferrer is több albumot jelentet meg, melyeken a kubai zene dominál a romantikus boleróktól egészen a csípősebb guaracháig. Ibrahim

Ferrer idős kora ellenére is igazi ,.soneros”, ahogy a kubai dalnokokat nevezik. Sajátos nosztalgiával átitatva adja elő kincseit. Pozsonyban is igazi örömzenére számíthatunk. A koncert 20 órakor kezdődik. (sd)

(Képarchívum)

„Azelőtt szálfák álltak a színpadon, most meg a sok satnyát nézhetjük.” (Csehov: Sirály)

Ábrándok és mámorok

Bernard-Marie Költés A néger harca a kutyákkal című színművét német színészek adták elő

(Ctibor Bachraty felvételei)

Szeptember 24. és 29. között tizenharmadszor találkozhattak színházi alkotók és színházért rajongók a világ minden tájáról a „Diva- delná Nitra” nemzetközi színházi fesztiválon. Minden fesztivál tendenciákat sejtet, a néző kapcsolatokat keres az előadások között, témák, stílusok, szándékok kirajzolódásából a színház pillanatnyi állapotáról alkot véleményt. Én a fesztivál tizenegy előadásából kilencet látva teszem ezt.

FORGÁCS MIKLÓS

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban Martin Cicvák állította színpadra a kortárs német dráma kísérletezőjének, Roland Schim- melpfennignek Arab éjszakák c. darabját. A történet, amely egy bérház labirintusában bolyongó öt szereplő monológjaiból szövődik egybe, a banalitás titkait és a véletlen költészetét használja ki az új évezred életérzésének bemutatására. A szereplők nem belső érzéseiket osztják meg velünk, hanem pontosan leírják, mit tesznek, mi történik velük. Beszélgetéseikből a párbeszédek elmesélése marad. Ez a sivár világ azonban titkokat rejt, egy bűnös csók az egyik szereplőt egy konyakosüvegbe varázsolja, s onnan kommentálja az eseményeket, egy másikat sivatagi romantikához segíti. Cicvák szinte képregényfigurákká laposítja szereplőit, viszonyaik és helyzetük feszültségét kinullázza idiotizmust súroló viselkedésükkel, grimaszaikkal, reakcióikkal. A színészi stilizáció is több lehetőséget kever: van illusztratív pantomim, suta, civil mozgás, absztrakttá transzformált mozdulat és statikusság. Minden frissessége ellenére az előadás zavaros, és megelégszik az anekdotával, a fáradt és monoton korszakát élő Nemzeti színészeit teljesen más fényben láttató alakítások jelentik fő vonzerejét. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a Doskyn (az Évad Színházi Díjai) a legjobb előadás, a legjobb rendezés és a legjobb díszlet díját is ez az előadás kapta.

A tavalyi rendezői díjas Svetozár Sprusansky a nyitrai Andrej Bagar Színházban Ingmar Vilqist Anaeró- biáját rendezte meg, amely három kétszereplős és egy négyszereplős egyfelvonásosból áll, s a másság divatos témáját dolgozza fel nagyon ódivatú, konzervatív formában és szemlélettel. A homoszexualitás, a heteroszexualitás és az elvont szerelem vizsgáltatik érzelgős, a vitát és nosztalgiát gépiesen váltogató dialógusokban. A rendezés még jobban fölerősíti a szöveg szépelgé- sét, a viszonyok sematíkusságát és anyagtalanságát. Bartha Andrea díszlete elemeli a darabot, de ellentmond a szövegben elhangzó információknak a térről, ráadásul a rendezés ezt nem kezeli, úgy tesz, mintha a díszlet nem diktálna bizonyos szabályokat.

A félprofi pozsonyi SkRAT Színház Közép-Európa szeret téged című előadásában a szlovák színházi avantgárd különböző műhelyeinek négy tagja találkozott egymással, hogy kollektív improvizációjukból kibomoljon egy sajátosan szlovák reflexiója az EU-csatlakozásnak és a globalizációnak. Ám mintha nem bíztak volna a civilen

előadott, a banalitás és a bizarrság határán egyensúlyozó dialógusokban, s ezért vulgáris, erőlködő, ere- detieskedő intermezzókkal szakították meg a jeleneteket, s a játékmód is egyre görcsösebb és harsányabb lett.

A legendás prágai Divadlo na zábradlí az utóbbi idők csehországi trendjének szellemében egy 19. század végi klasszikuson keresztül vizsgálja és hiperbolizálja a cseh- morva mentalitást, a társadalmikulturális gyökereket. Gabriela Preissová Hűtlen gazdasszony c. darabja a hazug, erkölcscsősz közösséget állítja szembe a szabályokat áthágó, mégis mindig tisztességre, őszinteségre törekvő egyénnel. Jifí Pokorny a szöveget mai drámaként értelmezi, ami ugyan valamelyest erőszaktételnek tűnik, mert manapság a házasságtörések, vallási és társadalmi ellentétek ritkán végződnek tragikusan, de mozgalmas és szép képek komponálására ad alkalmat. A falusi tánc- mulatság egy szocialista kultúrház- ba kerül, a fiatal házasok egy bérház valahányadik emeletén laknak, a vállalkozó szerető egy nagy úszómedencét épít. A19. század témái, a múlt század ötvenes éveinek külsőségei és a mai életérzés kellene, hogy egységet alkossanak. A rendező azonban inkább jelenetekben, mint egészben gondolkodott. Ez az előadás is a „mi nincs” kérdését járja körül, pedig talán nem is ez volt a célja. A „mi van” kérdésére nem tudja a választ.

A madridi La Carniceria színház a rendező Rodrigo Garda antiglo- balista, Amerika-ellenes pamfletját vitte színre Ronald, a McDonalds bohóca címmel. Három kitűnő mozgású, szuggesztív színész több ezer korona értékű ételt tett tönkre. A padlóra öntözött tejben, borban vergődtek epileptikusán, vudu szertartást idézőn csapkodtak-vag- dostak a földhöz joghurtot, zöldséget, gyümölcsöt, félkész és nyers ételeket, s a levegőből a szájba röppenő sült galambot parodizálva ennivaló-csomagok zuhogtak alá. A hatásos, de egy idő után monotonná váló démoni destrukciót meglehetősen primitív és felületes világlátású monológok szakították meg. Az összekötő motívum a McDonalds azonosítása a boldogsággal és a jóléttel, s annak szembeállítása a harmadik világ nyomorával, kétségbeesésével. A rengeteg provokatív, tabudöntögető, fölöslegesen szájbarágó elemet felsorakoztató előadásban az indulat és az elhivatottság egyre inkább elfoglalta a fantázia és a metaforákba sűrítés helyét.

Afrikában játszódik BernardMarie Költés színdarabja, A néger harca a kutyákkal, melyet a berlini Volksbühne am Rosa-Luxemburg- Platz színészeivel a bolgár származású Dimiter Gotscheff állított színpadra. Afrika ez esetben az idegen- ség, az elesettség metaforája. A né- gerség is egyszerre szerep, identitás, csak a külső szem számára látható állapot - vagy éppen az élő hagyomány. Két órán keresztül záporozik a magasból a színes konfetti, idézőjelbe téve a saját legbelsőbb titkaikra rácsodálkozó szereplők monológjait. A nemzeti hovatartozást és kultúrákat jellemző egyszerűsítésekkel és közhelyekkel mesterien bánik az előadás, de szintén nem tud ellenállni a publi- cisztika-ízű aktualizációnak. Nem jellemek és viszonyok, hanem állapotok és hangulatok érdekelték a rendezőt. Érdekes a valóság illúziójának elutasítása és a koncertet, happeninget idéző külsőségek vállalása, a szövegcentrikusság nagy állóképbe foglalása.

A budapesti Krétakör Színház Schilling Árpád vezette csapata a realizmus lehetőségeit vizsgálta Csehov legérzelmesebb és legművészibb darabjával, a Sirállyal. A finom, szellemes ötletek, a pillantásokból, testtartásokból kibontakozó előadás nem csupaszodik le teljesen, a rengeteg nevetésnek és sírásnak színházszaga van, mégis sűrűsödik a reális idő.

A sepsiszentgyörgyi Andrei Mu- resanu Színház ötletekre szedte szét Csehov Három nővérét. Maguk az ötletek is illusztratívak vagy öncélúak voltak, a megvalósítás pedig alulmúlta a gégék silányságát. Radu Afrimot, a rendezőt nem érdekelték viszonyok és problémák, a szereplőkről tudható külsőségeket kommentálta, Csebuti- kin orvos ezért nővér-fityulát kap, Andrej, az öcsike furcsa és ízléstelen nőt vesz feleségül, ezért biztosan homoszexuális és rózsaszín hálóinget hord, Versinyin szenved a feleségétől, aki öngyilkosságaival zsarolja, ezért be kell hozni a színpadra egy nőt, hurokkal a nyaka körül, aki őrülten kacarász. A rendező nem a darabot tölti meg élettel, vagy akár sajátos interpretációból következő tartalommal, hanem a legócskább közhelyelképzeléseket parodizálja, egydimenziós karikatúra-figurákat csinál a szereplőkből, s meg sem kísérli egy pici mélységét is felvillantani a történéseknek.

A moszkvai Teatr.doc Ivan Viri- pajev Oxigén c. szózuhatagából készült, műfajilag nehezen behatárolható előadását hozta a fesztiválra Viktor Rizsakov rendezésében. A beharangozó sokat ígér, rap-színházat élő DJ-vel. Sajnos, a rap egyszerű és egyhangú hadarás, a DJ pedig kész zeneszámokat adagol minden keverés, manipuláció nélkül. Két Szása - egy férfi és egy nő - a tízparancsolat vezérfonalával bolyong a mi korunkban, nemzeti hovatartozásukban gyökerező nemzetek fölötti létezésükben összekeveredik alantas és fennkölt, történelmi tanulság és jelenkori káosz, fikció és dokumentum, divat és időtállóság. Az alkotók nagyon bíznak a szövegben, de nem segítik sem rendezői, sem dramaturgiai eszközök variálásával. Egyszer-kétszer fölvillantják, milyen szerepe lehetett volna a koreográfiának a darabban, de ez éppen arra elég, hogy még erősebben érezzük a kidolgozottság hiányát. A legfájdalmasabb azonban mégis az, hogy a műfajilag is újszerű koncert-színház nem valósulhat meg, a DJ nem válik harmadik szólammá, az előadás nem találja meg anyagát. Nem teremti meg világát.

Jelenet a madridi La Carniceria színház előadásából