Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-13 / 237. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 13. Ő és 3 - fiatal képzőművészek kiállítása Pozsony. Ö és 3 címmel két fiatal hazai képzőművész, Varga Emőke és Patrik Kovacovsky kiállítása nyílik holnap 17 órától A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma székházában, a Zizka utcai Brámer-kúriában. A kiállítás A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás, valamint a somorjai At Home Gallery közös tervezetének része, amelynek fő célja a szlovákiai és a szomszédos országokbeli kortárs képzőművészet bemutatása, népszerűsítése. A két kiállítást, amely az említett projekt harmadik rendezvénye, Dusán Brozman és Richard Gregor nyitja meg. (m) A Trrr zenekar a Deja vu klubban Pozsony. Ma 18 órai kezdettel a Hlava XXII (Bazová utca) étteremben lesz az idei évad második Deja vu-klubestje. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Diákhálózat és a házigazda dzsesszzenekar közös rendezvényének októberi vendége a funky- klasszikusokat játszó alsószeli Trrr zenekar. A lelkes fiatalokból álló csapat jó hangulatú koncertet ígér. A belépés ingyenes, (sd) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: The Players 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia- angol-olasz) 18, 20.30 MLADOSÍ: Mesterek (cseh) 18, 20 MÚZEUM: Sehol Afrikában (német) 19.30 AUPARK - PALACE: A Bourne-csapda (amerikai) 15.10,17.20,18,19.30,20.20 Stepfordi feleségek (amerikai) 14.50, 17.10, 21.10 A falu (amerikai) 16.10, 18.30, 20.50 Shrek 2 (amerikai) 14, 16 Pokolfajzat (amerikai) 16.30 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol- olasz) 15.10,17.20,18,19.30, 20.10, 21.40 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 14.30, 16.50, 19, 21.30 Terminál (amerikai) 15.30, 18.20, 21 Én, a robot (amerikai) 15.50 Post Coitum (cseh) 15.40, 17.50, 20.10 Non Plus Ultras (cseh) 14.40, 16.40, 18.40, 20.40 Garfield (amerikai) 15, 17 Podium (francia) 19.20, 21.30 PÓLUS - METROPOLIS: A Bourne-csapda (amerikai) 14.10, 16.20, 17.35, 18.25, 19.40, 20.30 Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 14.40, 16.50, 19, 21.10 Non Plus Ultras (cseh) 15.30, 19.10 Post Coitum (cseh) 13.05, 17.25, 19.30, 21.35 Terminál (amerikai) 13.25, 15.50, 18.15, 20.40 A falu (amerikai) 13, 17, 21 Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia-angol-olasz) 13.50, 15.45, 17.40, 19.35, 21.30 Stepfordi feleségek (amerikai) 15.05, 18.05 Én, a robot (amerikai) 15.10,20.10 Garfield (amerikai) 14.25,16.10 KASSA TATRA: Egy makulátlan elme örök ragyogása (amerikai) 16, 18, 20 CAPITOL: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (francia- angol-olasz) 16, 18, 20 ÚSMEV: A Bourne-csapda (amerikai) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Post Coitum (cseh) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Pokolfajzat (amerikai) 19 LÉVA-JUNIOR: Terminál (amerikai) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dirty Dancing 2. (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apja lánya (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30, 19.30 Argó (magyar) 16.15, 20.15 A Bourne-csapda (amerikai-német) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Csajok a csúcson 2 (német) 14.15, 18.15, 20.30 Én, a robot (amerikai) 17.30,19.45 A falu (amerikai) 13.30,15.45, 18, 20.15 Feketék fehéren (amerikai) 16.15, 18.15, 20.15, 22.15 Garfield (amerikai) 13.15,15,16.45,18.45 Pokolfajzat (amerikai) 16 Stepfordi feleségek (amerikai) 14,18.30,20.30 Szüzet szüntess (amerikai) 13.15,15.15 Terminál (amerikai) 13,15.30,18, 20.30 A tűzben edzett férfi (amerikai-mexikói) 14.45,17.30, 20.15 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Néptáncantológia 2004 Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes, a Hagyomány Alap és további társrendezői 2004. november 1920-21-én rendezik meg a komáromi Városi Művelődési Központban és a RÉV-ben a 2004-es Néptáncantológiát. Az Antológián való bemutatkozásra bármely szlovákiai magyar néptáncegyüttes pályázhat a saját maga által kiválasztott két koreográfiával. A szervezők az antológiára kiválasztott együttesek részére biztosítják a szállás, az étkezés, valamint az utaztatás anyagi fedezetét. Nevezési díj: 2000 Sk/együttes A pályázatok beküldésének határideje: 2004. október 25. A pályázati űrlapot és a koreográfiákról készült videofelvételt a jelentkezési határidőn belül kérjük elküldeni az alábbi címre: Farkas József, Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes - MUS Mladé srdcia, Mostová 8, 811 02 Bratislava (e- mail: farkas@ifjuszivek.sk ). További részletek a www.ifjuszi- vek.sk weboldalon (a szükséges adatlap is innen tölthető le). A jelentkezési határidő után beérkezett, illetve hiányos nevezéseket a szervezőknek nem áll módjában elfogadni. „Panaszolják, hogy a népeknek nincsenek királyaik. De vannak a királyoknak népeik?” (Hamvas Béla) Az akarat kongó termei Mokos Attila, Tóth Attila és Ropog József (Dömötör Ede felvétele) Szomory Dezső drámájában a formából bomlik ki a gondolat, fényűző csomagolás rejti a reszkető esen- dőséget, a magánynak kiszolgáltatott ember a pezsgő élet gazdagon díszített tálcáján kucorog. A komáromi Jókai Színház előadásában a rendező Verebes István Szomory fojtó bal- dachinjai helyett eleve a lelki kín szúrós darócát teríti ránk. FORGÁCS MIKLÓS A II. József című darabban csobognak a szavak, az érzelemdús tirádák, alakok színpompás szövedéke veti ki vagy olvasztja magába a hatalom ellentmondásaiban hősiesen hadonászó királyt. A II. József című előadásban kopár a tér és toppannak a szavak, aztán egy-egy szólam kötéllé fonódik össze és végigvág a közönségen. Ritkán kezdődik színházi előadás mottóval, Verebes azonban nem először folyamodik ehhez az eszközhöz, hogy egyértelműsítse szándékát. John Lukács szavaival közli, hogy sokkal könnyebb a körülményekhez igazítani az eszméket, mint az eszmék szerint alakítani a körülményeket. Szimpátiája tehát a fantasztáé. Nem feltétlen viszont ez a hódolat. A tér egy nagyszabású odú, hideg és kopott, a szürke falakon a kétfejű Habsburg-sas is csak egy folt a sok közül. Kis Kovács Gergely terében hangsúlyosak egyik oldalon a keskeny, magas ablakok és a magától nyíló hatalmas ajtó, a másikon pedig a szürke fal éppen csak egy kis ajtóval megbontott rideg tömbje. Gadus Erika részletgazdag, a kor viseletéit idéző, de foltokból álló hatalmas kosztümjei is a látszatról, a pusztulásról szólnak. Még a színpad is foltokban van bevilágítva. A rendezői alapkoncepcióban az udvar, az őt körülvevő világ merevségével, pózával áll szemben II. József civilsége. A színészi eszközök is követik ezt a vállalást. Mokos Attila a szöveg dekorativitását szinte a felismerhetetlenségig roncsolja, pici gesztusokból, finom arcjátékból, millió hétköznapi jelből áll össze ez az inkább kereskedőnek, mint királynak látszó figura. Az első részben kitűnően feszül egymásnak ez az „emberi hang” és a szavak mögötti rögeszme. A világot pedig egy-egy harsányabb, egyértelműbb ellenszólam képviseli. A többiek sem a zeneiség, hanem a paródia felé mozdulnak. Jó példa Hadik (Németh István) figurája, aki öblösen mennydörög, de pátoszát lábszárdíszeinek idéden csörgése teszi idézőjelbe. Mintha II. József szemszögéből lámánk mindenkit Chanclos (Molnár Xénia) anyáskodása lágy fuvolázással hal el a semmiben, Hatzfeld (Pőthe István) gépies rikoltozása oltja ki szavainak jelentőségét, a pápa (Tóth Tibor) szó szerint kivetkőzik önmagából, Kolowrat (Bemáth Tamás) nem több egy bicegő árnyéknál. A magyar rendek (Tóth Attila, Ropog József) kacagányos harsánysággal képviselnek valamiféle középkort, bár a második részben Balassa (Gál Tamás) már civilizáltabb magyarként lép a király elé, de a múlt ata- vizmusaként siránkozó Pálffy (Ropog József) már szinte véglényként nyöszörög, megfosztva bármi igazságtól a magyarokat és megfosztva a királyt is attól, hogy elzárkózásának súlya legyen. A hölgyek (Ho- locsy Katalin, Varga Lívia, Mák Ildikó, Ágh Erzsébet) szinte már kórust alkotnak, súlytalan rajongásukat Verebes nem is igazán tartotta fontosnak megkomponálni, az udvari impotencia újabb variációi ők is. Kaunitz (Fabó Tibor) az egyik, aki valóban partnere II. Józsefnek. Bár szavainak súlya van, gondolatilag ő ellensúlyozza racionalizmusával a király „holmi fantomkapkodását”, ám lila maskarájából kiderül, mit gondol róla a fenséges hivatalnok. II. József szemszögéből egyszerűsödik Eleonóra figurája is. Bandor Éva árnyaltan képes ugyan adagolni a szenvedélyek belső izzását, mégis túlságosan eldöntöttnek látszik ez a viszony - a nő kihasználja a férfit -, ráadásul Szomory lebegtetéséhez képest a bevallott testiség uralja a kapcsolatot, még nyilvánvalóbbá téve az érzelmi távolságot. Verebes István közérthető akart lenni, egyértelműen ki akarta mondani, hogy minden tévedése, gyengéje, kudarca, esendősége ellenére II. József a tiszta hang, ő az ember a történelemben, mindenki más csak a hatalom anyagaként funkcionál, ám a legtisztább szándékok is áldozatául esnek a hatalom ragadozó természetének. Mintha az egész előadást Kaunitz mondatáért rendezte volna meg: „Az nem lehet, hogy valaki egy személyben az abszolutizmus s a forradalom legyen, az nem lehet, hogy egyszerre két helyen legyen, fönn és lenn - az nem!...” Bár kicsit egyszerűsítettnek tűnik az első rész képlete, a második résszel összehasonlítva derül ki, hogy amit vállalt, azt erőteljesen, érzékenyen képes megvalósítani. A második rész már teljes mértékben alárendelődik a kudarcnak, a közelgő vég hangulatának, ráadásul az udvar szerepjátékának már nem ellentéte a király színpadi realizmussal, tehát stili- záltan megjelenített állapotromlása. A befejezés mégis tartogat meglepetést, hiszen Verebes értelmezésében nem adatik meg II. Józsefnek az emberi vég, visszatérünk a keretjátékhoz, maszkos alakok népesítik be a színpadot, és a halál már csak az eszmék szerte- foszlását, az ember alulmaradását jelenti a történelem kérlelhetetlen szörnyetegével szemben. NÉZEM A DOBOZT Dopping, emberkísérletek, sporthorror Z. NÉMETH ISTVÁN Amikor először hallottuk a hírt, sokáig nem hittük el, hogy igaz lehet. Bíztunk benne, hogy velünk ez nem fordulhat elő. Azt hittük, hogy a dopping csak a bolgár és az NDK sportolók és politikusok ügye volt. Az athéni olimpia óta egy illúzióval kevesebb. Emberi sorsok, sport és politika, na meg a dopping - erről szólt múlt héten a Tények különkiadása. Félelem és szégyen, hazugság és elhallgatás, nyilatkozatháború, bujkálás és menekülés az ellenőrök elől - ez a jelen. De hogyan kezdődött a tiltott teljesítményfokozás? Volt-e államilag támogatott dopping? Hol vannak az akkori élsportolók, akik számolatla- nul szedték a tablettákat, szúrták az injekciókat és saját jószántukból vagy orvosok tanácsára még emberkísérletekben is hajlandók voltak részt venni? Bűnösök vagy áldozatok a gyanúba keveredett és lebukott sportolók? Vannak-e felelősök, és ha igen, kik azok? A riportokban ezekre a kérdésekre keresték a választ. A majdnem ötvenéves magyar doppingtörténelem főszereplői közül csak kevesen vállalták, hogy a nyilvánosság elé állnak. Volt olyan sportoló, aki szerint nem a doppinggal van baj, hanem a magyar mentalitással, a doppingügyekre a társadalom rosszul reagál, pedig profibb módon, nagyobb titoktartással, állarmlag szervezetten kéne doppingolni. Olyan szakember is megszólalt, aki Athén után még inkább hisz a teljes és egyoldalú leszerelésben. Mások szerint két olimpiát kéne rendezni, egyet a doppingolóknak és egyet a tisztáknak. Több olyan sportolót is megtaláltak, akik a ’70-es, ’80-as években doppingoltak. Akadt köztük, aki elmondta, hogy részt vett az ún. „biológiai programban”, azaz a tesztoszteron kipróbálásában. Tégla Ferenc diszkoszvető szerint például „mindenütt segítenek a sportolóknak”, ők annak idején például különféle „vitaminkészítményeket” kaptak. Érdekes módon ezekkel az ártatlan „vitaminokkal” akár 15-20%-os teljesítménynövekedést is el tudtak érni. Döbbenetes, hogy a sportolókat nem figyelmeztették a lehetséges mellékhatásokra. És bevallásuk szerint egymás között is cserélgették a különféle tablettákat. Az NDK-sok körében például népszerű volt a magyar doppingszer, a Néróból. Ezekről a szerekről számtalan történet és rémtörténet kering, még az orvosok véleménye is megoszlik. Van, aki esküszik, hogy ellenőrzött és beállított mennyiségben a szteroidok nem károsak, sőt kifejezetten jót tesznek. Az igazsághoz talán az áll a legközelebb, hogy mindenkinek máshogy reagál a szervezete, a mellékhatások pedig kiszámíthatatlanok. Az ’50-es és a ’60-as évek sportolókat ábrázoló szobrain megfigyelhető, hogy az arc és az izom- zat gyakran emberfeletti erőfeszítésről tanúskodik. Könnyű elképzelni tehát, milyen elvárásokat támasztott a rendszer az élsportolókkal szemben. Igaz, 1976 előtt elfogadott, legális dolog volt a dopping, sőt nem is nevezték annak. Az 1976-os montreali olimpián volt először doppingellenőrzés, több bolgár sportoló meg is bukott. Ekkor valami változni látszott: a sportegyesületekben az a hír terjedt el, hogy nem „kell” többé doppingolni. A sportolók fellélegeztek. Aztán lassan újra előkerültek a gyógyszeres dobozok meg a fecskendők, s aki a szedésben nem tartott lépést, az a sportban is lemaradt és kimaradt. A műsor második felében megismerkedhettünk a doppingellenőrök kijátszására szerkesztett magyar találmány működésével, az Annus Adrián és Fazekas Róbert által elhíresült öntőgéppel, valamint a ’80-as évek sportvezetői és orvosai beszéltek a titkos állami döntésekről. Mert ugye, nyilvánvaló, hogy magányos doppingoló nem létezik. Orvosok nélkül nem megy, sőt a vezetők, politikusok egyetértése, támogatása is nélkülözhetetlen. Ahogy az várható volt, akkor vált igazán nehézzé a riporter helyzete, amikor azt próbálta meg kideríteni, ki tehetett róla, hogy idáig jutottunk.
