Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-02 / 228. szám, szombat

3 új szó 2004. október 2. _________________________________________________________FÓKUSZBAN: KÁROLY BOLDOGGÁ AVATÁSA A császár a monarchia háború utáni felbomlását nem tudta megállítani - lemondani mégsem volt hajlandó, csupán visszavonult a kormányzási ügyektől Boldogtalan királyból boldog Károly Károly, az utolsó Habsburg uralkodó boldoggá avatását 1949- ben kezdeményezték. A csoda, amelynek köszönhetően a boldo­gok soraiba kerül, egy brazil apáca megmagyarázhatatlan gyógyulása volt: az eret eldugaszoló vérrög miatt amputálni kel­lett volna a lábát. A gyilkos vérrög eltűnt, amikor az apáca Ká­rolyhoz imádkozott gyógyulásért. Holnap, október 3-án II. János Pál a római Szent Péter téren ünnepélyesen boldoggá avatja Habsburg Károlyt, az utolsó osztrák császárt és magyar királyt. VOJTEK KATALIN Akik ismerték, rendkívül nyá­jas, közvetlen, szeretetre méltó emberként jellemezték. Volt még egy megnyerő vonása: lovagias volt, mint azok a jó érzésű férfiak szoktak lenni, akiket egy magá­nyos nő nevelt. Károlyt jobbára az anyja, Mária Jozefa szász herceg­nő nevelte. A puritánságig szigo­rú erkölcsű, határozott, mélyen vallásos asszony volt, merő ellen­tétje férjének. Ottó - vagy ahogy Bécsben, Budapesten emlegették, „a szép Ottó” - Ferenc József uno­kaöccse volt, életvidám, sokolda­lúan tehetséges ember, de javítha­tatlan bohém. Nem érezte magát jól a katonai pályán, és olcsó ka­landokban, mulatozásokban, pol­gárpukkasztó heccekben keresett kárpótlást. Nemcsak a váltakozó garnizonok távolsága miatt volt keveset a családjával, hanem fő­leg azért, mert otthon sem érezte jól magát. Házassága a jellemek különbözősége miatti elhidegülés klasszikus példája volt. Károlyt nyolcéves korában el­vitték a soproni Orsolya-rendi zárda híres apácájához, a stigma- tizált mater Vincentiához, aki különleges képességeiről volt is­mert. Az ifjú főhercegről is külö­nös dolgot mondott: „Burkolják imába, mert császár lesz, sokat fog szenvedni, és a pokol külön­legesen erős támadásainak lesz célpontja.” Mater Vincentia jóslata ellené­re Károly nem kapott egy jöven­dőbeli uralkodónak megfelelő ne­velést. De jól megválasztott taná­rainak szorgalmas tanítványa volt, tizenöt évesen már angolul, latinul, franciául, magyarul és csehül tudott fogalmazni. Később a kitűnő bécsi Schottengymnasi­um diákja lett - persze, a gimnázi­um tanárai által összeállított tan­terv szerint továbbra is otthon ta­nult, csak a záróvizsgákon jelent meg az iskolában. 1905-ben meg­kezdte katonai szolgálatát a 7. dragonyos ezredben. Egy évvel később hosszas szenvedés után gégerákban meghalt az apja, gyámja a trónörökös, Ferenc Fer- dinánd lett. Az ő ösztönzésére folytatott két évig jogi, közgazda­ságtani és államtudományi tanul­mányokat a prágai egyetemen. 1911-ben szerelmi házasságot kö­tött Bourbon-Pármai Zita herceg­nővel, 1912. november 20-án megszületett első gyermekük, Ot­tó, őt az évek folyamán még hét gyermek követte. Ferenc Ferdinánd nagyon ked­velte Károlyt. Egy beszélgetés so­rán, 1913-ban elárulta neki bal­sejtelmét, hogy erőszakos halál vár rá, amely hamarosan bekövet­kezik. Elmondta, milyen változta­tásokkal képzeli el a monarchia jövőjét, és hol tartja titkos iratait. 1914. június 28-án a trónörököst és feleségét Szarajevóban meg­gyilkolták. Egy hónapra rá - az el­ső világháború nyitányaként - az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Károly - már mint trónörökös - tanúja volt Hetzendorfban a tömeg militaris­ta megnyilvánulásainak. Reakció­ja: „Egyszerűen nem tudom meg­érteni, hogyan üdvözölheti akko­ra lelkesedéssel a nép a háborút, hisz a háború iszonyatos dolog.” És később: „Aki látta akkoriban azt a tomboló lelkesedést, nem ál­líthatja, hogy ez a háború a népek akarata ellenére robbant ki.” 1914-ben Károly a császár megbí­zásából a harctereket járta. A kö­vetkező évben bejárta az egész frontot, vagy 80 ezer kilométert tett meg, meglátogatta a legelőre- toltabb állásokat is, látta a halot­takat, sebesülteket, menekülte­ket, és a háborút illetően elvesz­tette minden illúzióját. 1916. november 21-én meghalt Ferenc József, Károly lett a király. Trónra lépési nyilatkozatába fon­tosnak tartotta beiktatni: „Min­dent meg akarok tenni azért, hogy véget érjenek a háború bor­zalmai és áldozatai, és a béke oly­annyira vágyott áldásait újra biz­tosítsam népeimnek.” Összehívta a kormányt, Ottokar Czernint ne­vezte ki külügyminiszterévé, akit még Ferenc Ferdinánd szemelt ki erre a posztra, abban a remény­ben, hogy „békeminiszter” lesz. Károly soha nem esküdött fel az osztrák alkotmányra, mert meg­győződése volt, hogy a birodalom korszerű átszervezésére van szük­ség, ehhez pedig új alkotmányra. Osztrák impériumot akart mesz- szemenő nemzeti autonómiákkal, a nemzetek és pártok feletti csá­szári korona védelme alatt, amelynek az egyensúly megőrzé­se lett volna a fő feladata. Tervei között szerepelt az általános vá­lasztójog bevezetése. 1916. de­cember 30-án Budapesten ma­gyar királlyá koronázták, felesé­gét magyar királynévá. Károly új stílust vezetett be az udvartartás­ban: megszüntette a merev távol­ságtartást, előzetes bejelentés nélkül fogadta a kérelmezőket. Betiltotta a katonatisztek párbajo­zását, rehabitáltatta azokat a tisz­teket, akiket a párbaj megtagadá­sa miatt fokoztak le. Tudatosan segítette a nélkülözőket, nem tör­tént meg, hogy a segélyért folya­modót elutasította volna. Család­jával a badeni császári villában la­kott, nem a Hofburgban vagy a Schönbrunnban. Elrendelte, hogy a császári istálló lovai és kocsijai vegyenek részt a szénszállításban, hogy a bécsiek hamarabb jussa­nak tüzelőhöz. 1917-ben rende­letben tiltotta meg a lakbérek drá­gítását. Meghosszabbította a be­tegsegélyek folyósításának idő­tartamát, gondja volt a csecsemő­védelemre, elrendelte, hogy köz­vetlenül a frontvonalba ne küld­jék azokat a férfiakat, akiknek hatnál több gyermekük van, vagy rajtuk kívül szüleiknek nem ma­radt több gyermekük. 1917 nya­rán létrehozta a népegészségügy és szociális gondoskodás minisz­tériumát, amely a világ első szoci­ális minisztériuma volt. 1917 júli­usában amnesztiarendelettel ér­vénytelenítette a hadbíróságok té­ves ítéleteit, és érvénytelenítette a cseh politikusok, Kramar, Rasin és Klofác halálos ítéletét. 1917- ben, látva az Isonzó menti rette­netes ütközetek áldozatait, az el­szenesedett, szétszaggatott holt­testeket, vezérkari főnökének könnyes szemmel mondta: „Ezért többé senki sem vállalhat felelő­séget Isten előtt. Ennek véget ve­tek. A világ elég nagy ahhoz, hogy a népek megférjenek benne.” Károly trónra lépésének szinte első percétől minden erejével a békekötésre törekedett. Német­ország, a Ferenc Józseftől örö­költ, agresszív szövetséges Károly béketörekvéseit nem támogatta, Ausztriának különben is aláren­delt szerepet szánt. A Németor­szág nélküli különbékére, ame­lyet Károly a sógorai, Sixtus és Xavier közvetítésével kívánt elér­ni, az adott katonai erőviszonyok közepette nem volt reális esély. Amikor a „békeminiszter” Czer- nin elhibázott lépésére reagálva Clemenceau nyilvánosságra hoz­ta az úgynevezett Sixtus-levele­ket, nemcsak Károlyt diszkredi- tálta az egész világ előtt, hanem azt is világossá tette, hogy az an­tant nem óhajtja a felkínált békét. A monarchia háborút követő fel­bomlását már nem tudta megállí­tani. Lemondani mégsem volt hajlandó, csupán arra kötelezte magát, hogy visszavonul a kor­mányzási ügyektől. El kellett hagynia Ausztriát, családjával Svájcba ment, de 1921-ben két­szer is megpróbálta visszaszerez­ni a magyar koronát. Mindkét kí­sérlet kudarcba fulladt - a rossz szervezés miatt, no meg azért, mert Károly kerülni akart minden vérontást. Madeira szigetén száműzöttként, szegényes körül­mények között élt családjával. Mindössze 31 éves volt, amikor az influenza végzett vele. VÉLEMÉNYEK Habsburg Károlyról „Egy köztársaság nem kíván­hatna ideálisabb elnököt, mint amilyen Károly császár.” Karl Seitz, Bécs.polgármes­tere, szocialista politikus a császárral folytatott megbe­szélés után „Károly császár volt az egye­düli politikus, aki őszintén akar­ta a békét, és ezért mindenki gyűlölte őt.” Anatole France Nobel-díjas francia író „IV. Károly nem azért lett bol­doggá avatható példakép, mert király volt, sem azért, mert jó vagy rossz politikusnak tartot­ták, sem azért, mert nyomorúsá­gos körülmények közé száműz­ték, hanem mert mindezek elle­nére megmaradt benne a jóság, és istenes életörömmel ajándé­kozta meg környezetét.” „Egy évszázados szétszóratás és szenvedés után Közép-Európa népei rátaláltak az együttélés és együttműködés új formáira. Az új Boldog segíteni fogja őket, hogy olyan közösséget építse­nek, amely a lelki élet területén is gyümölcsöző lesz.” Dr. Christoph Schönborn bí­boros, bécsi érsek „Károly császár mind jellemé­ben, mind politikájában rendkí­vül korrekt, barátságos, rokon­szenves és előrelátó volt. Figyel­meztette a németeket, hogy a tengeralattjárók harcában nem győzhetnek, totális bevetésük pedig az USA hadba lépését vonná maga után. Károly elem­zése helyesnek mutatkozott. Hasonlóan ellenezte, hogy Le­nint Oroszországba küldjék a forradalom kirobbantására, ami kivonná Oroszországot a hábo­rúból. Károly figyelmeztetett, hogy a forradalom nem áll meg az országhatárok előtt. Ebben is igaza volt.” Kerry R. J. Tattersall auszt­rál történész LÉPCSŐK A boldoggá avatásig A boldoggá avatás előkészítő munkálatai során összegyűjtik a boldoggá avatandó életére vo­natkozó összes rendelkezésre ál­ló dokumentumot és szóbeli ta­núságtételt, majd aprólékosan megvizsgálják annak bizonyítá­sára, hogy a felavatandó életé­ben rendkívüli módon gyakorol­ta-e a keresztényi erényeket, mi­lyen tettek igazolják életszent­ségét, s hogy a hívők méltónak találják-e őt a megtiszteltetésre. A helyi püspök hatáskörében, egyházmegyei kérelem keretein belül ott végzik el a vizsgálato­kat, ahol a boldoggá felavatan­dó élt és tevékenykedett. Az eljá­rás második szakaszában a ró­mai szentté és boldoggá avatási kongregáció - régebbi ügyeknél kötelezően, újabbaknál szükség szerint - egy történészekből álló bizottságot hív egybe, amely az ügyet a történelmi hitelesség szemszögéből értékeli. Majd te­ológusok bizottsága azt vizsgál­ja, kellő mértékben ékes-e hősi erényekkel, csodatételekkel az avatandó élete. A boldoggá ava­táshoz egy csoda is kívánatos. Ezt szintén két szakaszban - az egyházmegyében és a Vatikán­ban - vizsgálják felül. Ki kell mondani, hogy a gyógyító cso­datétel valóban bekövetkezett, tudományosan nem magyaráz­ható, a boldoggá avatást kérel­mező kérésére történt, s hogy a gyógyulás végleges. A kongregá­cióban először egy neves orvo­sokból álló testület foglal az ügyben állást. Ezt követően a te­ológusok bizottsága meghozza döntését, majd további megvita­tásra átadja az ügyet a kardináli­sokból és püspökökből álló bi­zottságnak. A végeredményt ez a bizottság terjeszti a pápa elé, aki eldönti, megtörténhet-e a boldoggá avatás. ^ VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: VÁLTOZÓ IDŐ; 15-20 FOK A Nap kel 06.54-kor - nyugszik 18.27-kor A Hold kel 20.03-kor - nyugszik 11.16-kor A Duna vízállása - Pozsony: 310, apad; Medve: 300, árad; Komárom: 270, árad; Párkány: 180, árad. ELŐREJELZÉS Eleinte még fel- hősödésre számít­hatunk, később azonban a reggeli ködfoltok és a_fel­hőréteg eltűnik, és több-kevesebb napsütésre van kilátás. Csak elvét­ve várható csapadék. Gyenge, déli irányú lesz a szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 15-20 fok kö­zött alakul. Éjszaka 9 és 5 fok kö­zött ingadozik a hőmérséklet. Hol­nap a felhőzet nyugaton oszlado­zik, csak helyenként fordulhat elő zápor, zivatar. A hőmérséklet 14 és 18 fok között várható. 0RV0SMETE0R0L0GIA A mai időjárás általában negatí­van hat szerveze­tünkre. Gyakrab­ban fordulhat elő hátgerincbántalmak miatti fejfájás, a szív- és érrendszeri panaszokkal küszködőknél keringési závarok léphetnek fel. Ingerlékenyebbek, fáradékonyabbak lehetünk. Lassul­nak reakcióink, kevésbé bírjuk a szellemi és fizikai megterhelést. A gyengébb idegzetűeket depressziós roham is érheti. Holnap főként az ország északi részén uralkodnak az időjárás kedvezőtlen hatásai. kijevi 3 TUNISZ 32 ...

Next

/
Thumbnails
Contents